Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-08 / 218. szám

1992. augusztus 8., szombat új Dunántúli napló 9 Egy versenyen négy díj Lakner Tamás a Volán Férfikarának sikeréről A XV. Nemzetközi Bartók Béla Kórusversenyen Debre­cenben a pécsi Pannon Volán Bartók Béla Férfikara fennállá­sának legjelentősebb sikerét érte el nemrég. Kategóriájában a második helyen végzett. (Első díjat nem adtak ki.) Ezenkívül elnyerte a Magyar Zenei Ka­mara különdíját, magasszíntű folklórbemutatójáért Folklór diplomát kapott az együttes. A „Nagydíjas verseny” egyedüli magyar résztvevője volt az együttes. A kórus vezetőjének a nemzetközi zsűri karnagyi kü- löndíjat adományozott. Áz eu­rópai versenyek közül az egyik legrangosabb és az egyik legne­hezebb a debreceni, ugyanis csak XX. századi szerzők mű­veiből adhatnak elő a kórusok.- Nagyon fárasztó volt az az egy hét, nemcsak idegileg, ha­nem fizikailag is - mondja Lak­ner Tamás, az együttes veze­tője. - Nyomasztó teher volt a kóruson, legalább a döntőbe szerettünk volna bejutni. Har­minchat kórus érkezett az egy­hetes versenyre a világ tizenhét országából. A nemzetközi zsűri is neves személyiségekből állt. Hosszú évek után idén elő­szörjutott be magyar férfikar az elsők közé. A szakma egyér­telműen a legmagasabb szinten nyilatkozott a pécsi kórusról, hangzásukról, arról, hogy szo­katlan érzékenységgel és kifeje­zőkézséggel szólaltatják meg a műveket. Nagy nemzetközi fesztiválok impresszárióitól kaptak meghívásokat Francia- országba, Spanyolországba, egy svéd koncertkörútra, egy hol­land fesztiválra, Temesvárra. 1996-ra is van egy meghívásuk Kanadába. Lakner Tamás Vas megyé­ből, Kőszegszerdahelyről szár­mazik. Pécsett jár főiskolára, ahol tagja lesz a Tillai Aurél ál­tal vezetett főiskolai kórusnak. Itt kapja első és meghatározó élményeit a zene e területéről. Tillai Aurélnak köszönheti azt is, hogy elindul ezen a pályán. Ő inspirálja arra, hogy kórust vezessen. Tamás húga, aki ak­kor az orvostudományi egye­temre jár, szervezi meg az első kórusát orvostanhallgatókból, ekkor még főiskolás. A hang­szeres zenét sem hagyja abba. Megalakítja a Szélkiáltó együttest. Nagyon szereti az irodalmat. Verseket zenésít meg, amelyekkel egyre na­gyobb sikert aratnak. A főiskola után elvégzi a felsőfokú karve­zetőképzőt Budapesten, ahol Párkai Istvánnál tanul. Tizenkét észre, hogy mennyi mindent hoztam magammal a pedagógi­ájukból.-A Szélkiáltó együttes na­gyon sokat segített abban, hogy megtanuljam, hogyan kell a színpadról kapcsolatot terem­teni a közönséggel. A karnagy ugyan háttal áll a hallgatóság­nak, de képesnek kell lennie arra, hogy a kórustagok arcáról leolvassa a közönség reagálá­sát. 1980-ban Tillai Aurél aján­lotta a Volán Bartók Béla Kó­évig a JPTE 2. számú gyakorló iskolájában szakvezető. Itt a gyerekkórust vezeti, akikkel há­romszor nyeri el Az év kórusa címet. Néhány év óta a JPTE Bölcsészettudományi Karának zenei tanszékén szakmódszer­tant tanít.- Nagyon fontosnak tartom az életemben, hogy falun nőttem fel. Családi környezetem bői hoztam magammal a fáradha­tatlan munkatempót. Sokan mondták már, lassítsak, ne égessem a gyertya két végét. Zenei pályámon meghatározó volt a kőszegi zeneiskola, és ott is a hegedűtanárom. A Jurisics Miklós Gimnáziumban a ma­gyar tanárom formálta legjob­ban a személyiségemet. Amikor tanítani kezdtem, akkor vettem rusa karnagyának. Tíz év ke­mény munka után egy Budapes­ten megrendezett nemzetközi versenyen értek el először jó he­lyezést, majd Olaszország kö­vetkezett. Tavaly Görögország­ból két első díjjal és a fesztivál- díjjal tértek haza.-Az idei volt az eddigi leg­jobb eredmény a kórus életében és a saját munkásságomban is. Ezt a színvonalat tartanunk kell, de lehetőség szerint tovább kell lépnünk. Ebben a kórusban nin­csenek tanult zenészek, igazi amatőrökből áll az együttes. Az apró sikerek vittek bennünket mindig előre. Egy felnőtt kórus vezetése fele-fele arányban pe­dagógiai és művészi munka. Meg kell nyernem őket az ügy­nek, magam mellé kell őket állí­A z igazság úgy állt a Bu­dai Nagy Antal és a Honti utca sarkán, mint egy közlekedési jelzőtábla, amely arra hivatott és rendelte­tett, hogy észrevegyék a közle­kedők; gyalogosok és autósok, kicsik és nagyok egyaránt. Sokan voltak, akik fölfigyel­tek a mereven álldogáló, néha erre-arra tipegő-topogó Freu­denfeld Rudolfra, de nem lát­tak benne se jelzőtáblát, se igazságot, csak végnélküli vá­rakozást. Az igazság - ki gondolná? - deviáns alkat volt. Csak állt naphosszat, és sehogyan sem illett bele a mozgó világba. Kü­lönös helytállását a társadalom nehezen tolerálta. De nem azért, mert magáért való kiál­lása eltért a megszokott visel­kedési normáktól, amit a Száz­húsz Százalékos Norma (SZSZN) valamilyen rejtett védekező reflex által elvtelenül utasított el, hanem egyszerűen azért: mert az igazság büdös volt! Büdös, mint egy döglött to­jás. Teljesen, mondjuk, úgy ki­lencvenkilenc százalékosan, amely botrányosan túllépte a légszennyezés SZSZN által meghatározott maximális érté­két. Ezért ha tehették, elkerülték ezt a csomópontot, ami nem volt könnyű feladat, mert a ke­reszteződés közvetlen közelé­ben állt meg a hatos busz. így, a kellemetlenségeket kikerülve, inkább átmentek az út túloldalára, vagy befogták az Papp András: Az igazság orrukat, és elfordították a fejü­ket. Az igazság a hatosokra úgy tekintett, mintha valamelyik­ben maga Jézus Krisztus utazna, merthogy egészen biz­tos abban: a Megváltó erre jár dolgozni. Minden le- és fölszálló utast megfigyelt, de a munkától és az embertelen százalékoktól profiljukat vesztett arcokon csupán a köznapi krisztusok jellegzetesen jelentéktelen ka­rakterét, a személytelen soro­zatszerűséget vélt fölfedezni. Freudenfeld Rudolf időtle­nül állt, és büdösödött a Budai Nagy Antal és a Honti utca sarkán. Már nem reménykedett abban, hogy leszáll' hozzá Krisztus, inkább az intését várja, mely kimozdítaná őt osz­lopos magányából és időtlen­ségéből. És akkor ő fölszállna a buszra, leülne- az ablakon ép­pen kifelé tekintő Jézus mellé. Elmondaná a legfrissebb híreit, gondosan fölsorolná azoknak az országoknak, városoknak és falvaknak a nevét, ahol égnek a magtárak, és gyilkolják a la­kosságot, ahonnan elhordanak minden értéket a horthysta, fa­siszta, kommunista pribékek. Jézus, e borzalmak hallatán, jó indiánként, arcizmát sem rándítaná, és válasz helyett át­nyújtaná azt a kombinált bérle­tet, amit névre szólóan szemé­lyesen az Úristen állított ki az igazság részére, aki különben nem létezhetne az út és az élet nélkül. S ha jönne az ellenőr, ő ezt a bérletet mutatná föl, mint uta­zásra jogosító leghitelesebb igazolást, de a szigorú ellenőr­nek ez kevés volna: őt ilyen át­látszó trükkel nem lehet át­vágni, mondaná javíthatatlan ateista hangon, karján a hanya­gul fölhúzott, sárga cérnával hímzett piros szalaggal, és meg akarná őket büntetni, mint az szokás a lefülelt potyázok és csövezők esetében. A rendőrségen már a má­sodik mondat után bele­fáradnának az ártatlan­ságuk és a pénztelenségük bi­zonyításába. Végszóként a ka­pitány, sajnálkozva, de a köz­vélemény nyomására hivat­kozva, azt közölné velük: ha nem tudnak fizetni, akkor le kell ülniük a bírság összegét. Azonban az igazság esetében eltekintenek a büntetéstől, mondván, annyira büdös, hogy az igazságszolgáltatást érné azzal büntetés, ha fogva tarta­nák. A kapitány hallomásból már ismerte az igazságot, és tudta róla, hogy magában hordozza a borzok, a rókák és a görények szagkoncentrátumát, amitől ta­vasszal még^ a fű is belesárgult tani, ez a legnehezebb. Nagyon tisztelem őket azért, hogy a sza­bad idejük egy részét, sokszor a szabadságukat is feláldozzák egy-egy szereplésért, verse­nyért. A Volán erejéhez mérten támogatja a kórust, de szükség van arra, hogy mindenki hozzá­járuljon a költségekhez. Létre­hoztuk a Férfikari Alapítványt — számlaszám: OKHB 242-14317 - ehhez bárki csatlakozhat. A nagyobb kiadásokat így vala­mennyire mérsékelni tudjuk, és talán így el tudunk utazni a Ka­nadában megrendezésre kerülő versenyre is. Lakner Tamás éveken keresz­tül a Pécsi Nyári Színház pro­dukcióinak karigazgatója volt. Itt rendszeresen összejött egy csapat. Belőlük néhány éve megalakult egy egyetemisták­ból, főiskolásokból és középis­kolásokból álló kamarakórus, amelyet fél éve az orvostudo­mányi egyetem szponzorál. A POTE-Pannonton kamarakórus is több külföldi úton vett részt. Elnyerték a Rádió nívódíját és most lehetőséget kaptak arra, hogy egy 50 perces élő koncer­tet adjanak a rádió stúdiójából. Közben azért dalokat ír a Szél­kiáltó együttesnek, valamint egy angol ifjúsági színház Sha­kespeare darabjához komponált zenét. Nagyon szeret tanítani is. Szeptembertől a tanításmód­szertan mellett már karvezetést is oktat.-Az egyetemre átkerülve az volt a legnehezebb, hogy nem a gyakorlatban, hanem szóban vagyok kénytelen megtanítani a módszereket. A családban a fe­leségem vállalja a nagyobb részt a gyerekek nevelésében. Ő egyébként a Nagy Lajos Gimná­zium láncegyüttesét vezeti. Ilyen háttér nélkül nem tudnám ezt a sok mindent csinálni. Nemrég Veszprémben jártam, ahol az ottani „Kis Europa-Cantaton” a közös éneklést vezetem. Ezen a nemzetközi éneklő héten ezer dalos vesz részt a világ minden részéből. Szalai Kornélia a földbe a Budai Nagy Antal és a Honti utca kereszteződésénél. Jézust ellenben elítélnék, és jobb híján másodszor is majd­nem keresztre feszítenék. Az igazság pedig vissza­menne a sarokra állni, rossz nyelvek szerint azért, mert el akarja adni magát, de senkinek sem kell, mindenkit elriaszt le­hetetlen testszagával. Az igazság, senkivel sem tö­rődne, az idők végezetéig ki­állna az igazságért, no meg magáért. Hanem Krisztus jogtalan el­fogása ellen emelne szót. Nem látná azt a rendeltetésszerűsé­get, aminek következtében ép­pen az igazságtalanság az igaz­ság: „mert Isten bolondsága bölcsebb az emberekénél...” Ezt a kiállást az emberek készséggel el is fogadnák, ha nem volna annyira olyan, ami­lyen. Mi tudjuk, milyen, amiről egyébként az igazságnak nincs tudomása, s ha lenne, talán még megfürödne - természete­sen az igazság kedvéért. S amíg ő áll és büdösödik, addig az emberek havi bérletet váltanak a kijelölt pénztáraknál, és minden reggel dolgozni mennek, nem törődve azzal, hogy már nemcsak az arcuk profilját veszítették el, de húsukról a bőrt is, Csontukról a húst is, és végül elveszítik a csontjaikat is, mint ahogyan elveszítették valamikor az úton az utat, az igazságban az igaz­ságot. És az életben az életet - száz százalékosan. Kiss Benedek: Évszak Ez az az évszak, mit elfelejteni gyermek se tudhat. Ez az az évszak, amikor megméretik minden, búza a földön, vérnyomás az ereinkben. Ilyenkor esőt vár az ember, az égre néz, ilyenkor földgyúró-szerelemmel csuszamlik hasra a kéz. Ez az az évszak, mit elfelejteni gyermek se tudhat. Ilyenkor szülni kell, őszülni kell, s ki mondja meg: a szülés fájóbb, vagy az őszülés? De aki ilyenkor születik, azt a Nap hatalma ója, hisz egyszer minden betelik, ám kevés válik valóra. Ez az az évszak, mit elfelejteni gyermek se tudhat. Ez az az évszak, amikor minden megméretik, mert kevés válik valóra, bár a kalász telik. Reformkori anekdoták A reformkor és az 1948-49 -es forradalom és sza­badságharc kimagasló szemé­lyiségeivel kapcsolatban szá­mos anekdota maradt fent. Amikor Széchenyi István Pa- leocapa olasz mérnöknek meg­mutatta a Tiszát, a vendég egyre csóválta a fejét a folyó csodála­tos kanyargásai láttán.- Ezzel bizony sok baj lesz - mondta neki a gróf -, de végre is pénzzel helyrehozhatjuk, szabályozhatjuk. Nagyobb baj az nálunk, hogy amilyen ka­nyargós, veszélyes ez a víz, épp olyan a magyar természete is, és ezt már jóval nehezebb megvál­toztatni. Kossuth Lajos a forradalom első napjaiban így szólt néhány nagyhangú, kardcsörtető száj­hőshöz:- Önök mindig az utolsó csepp vérüket szándékoznak a haza oltárán feláldozni. Szeret­ném azonban azt a férfit meg­ismerni, aki az első csepp vérét kész odaadni a hazának! % Petőfi Sándor vándorlása so­rán át akart jutni a Duna túlsó partjára, de nem volt egy kraj­cárja sem, hogy fizessen a ré­vésznek.- Barátom - szólt a költő a révésznek -, szállítson át a túlsó partra. Pénzem nincs, de van egy jó tanácsom, amiből hasznot húzhat. A révész abban a Íriszemben, hogy a tanács sokat ér, átvitte a költőt. Petőfi partra lépve így szólt:- Barátom, azt tanácsolom, hogy másokkal ne tégy így, mert akkor nemigen tudsz megélni! 1848 szeptemberében Kos­suth meglátogatta a Schwechat mellett bárorozó magyar hada­kat. Egy öreg huszár a maga módján akart kedveskedni a po­litikusnak, odaugratott hát Kos­suth elé, és így szólt:- Hoztam egy németet, uram! - s rámutatott egy le- fegyverzett lovas tisztre. Kossuth elmondatta magá­nak az elfogás történetét, és annyira megtetszett neki, hogy a fogolyért tíz forintot, a lóért száz forintot adott a huszárnak. Az öreg a tíz forintot nem akarta elfogadni:- Jelentem alással, a ló meg­éri a száz forintot, de ez a né­met nem ér tizet! Petőfi, ha módjában állt, szí­vesen segített írótársain, de na­gyon bosszantotta, ha valaki pénzt kért tőle kölcsön.-Úgyis tudom, hogy nem adod meg - mondta ilyenkor. - Kérj inkább, de ne kölcsön! Ha aztán valamelyik adósa megtartotta a szavát, és vissza­fizette a kapott összeget, moso­lyogva jegyezte meg:- Mennyire javul a világ. Már nemcsak a tartozásukat fi­zetik meg az emberek, hanem az ajándékokat is. ♦ Széchenyi István szenvedé­lyes szivarozó volt, tárcája mindig különleges szivarokkal volt tele. Egy alkalommal, amikor az Akadémia ülésén vett részt, kabátját az előcsar­nokban hagyta a fogason. Az ott üldögélő írnok a szivarok közül elcsent egyet. Nagy élve­zettel szívta éppen, midőn a gróf kilépett az ülésteremből. A füst illatából ráismert különle­ges szivaijára, s az írnokra pil­lantva mosolyogva jegyezte meg:- Ha az orrom nem csal, úgy Ön is bizonyára ugyanabból a gyárból szerzi be a szivarjait, azzal a különbséggel, hogy jó­val olcsóbban jut hozzá. Gyűjtötte: Kiss György Mihály Nevető elődeink

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents