Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-08 / 187. szám

1992. július 8., szerda uj Dunántúli napló 3 Ma nyílik a Közgazdász Vándorgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) A péntek délelőtti záró plená­ris ülésen pedig Kupa Mihály pénzügyminiszter előadása hangzik el. A szekciók közül érthetően fokozott érdeklődés mutatkozik a „Vállalati gazdálkodás (a nye­reség alakulása, csődök, adózás, amortizáció, kereskedelmi ban­kok szerepe)” és a „Regionális politika és önkormányzati gaz­dálkodás” témakörök iránt. A szekcióülések másik érdekes­sége, hogy az elméleti előadá­sok mellett gyakorlati szakem­berek is elmondják véleményü­ket a hallgatóságnak. A koráb­biakkal ellentétben egy nappal hosszabb a vándorgyűlés időtar­tama, hogy a résztvevők is hoz­zászólhassanak az addig el­hangzottakhoz. A szakmai rendezvényeket késő délutántól hajnalig tartó kiegészítő programok követik. Első nap a Tettyén gardenparty várja a vendégeket, ökörsütés­sel és sramli zenével. Csütörtö­kön többek között Orfűre láto­gathatnak el, ahol mini golfpá­lya, valamint Nagy Bandó And­rás és társai gondoskodnak a társaság szórakoztatásáról. A záró nap kínálata: helikopteres városnézés. A második napon Vándor'92 címmel újságot je­lentetnek meg a rendezők, vé­gül pedig minden hazainduló megkapja a résztvevők teljes név és címjegyzékét. M. B. E. A XXIII. vándorgyűlés a POTE aulájában Fotó: Läufer L. Rabszolgatartó maffia Baranyában? Milliós adócsalások analfabétákkal Bizonyára hosszú időre em­lékezetes „fekete év” marad az Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal számára a tavalyi. Mint ismeretes, egyesek vál­lalkozói engedély, bank­számla szám és egy 61-es számú adóhivatali nyomtat­vány birtokában, a hivatalon keresztül alaposan megko- pasztották az államot, amely bízott polgárai becsületessé­gében. Országos szinten milli­árdos tételek, Baranya me­gyében 130-150 millió körül járt az ÁFA visszaigénylések összege. Ennek mintegy felét ki is fizették. És most a hivatal futhat a pénze után, ugyanis időközben kiderült; jónéhány enbemél a csalás útján felvett, ÁFA vissza­térítés címén - az esetleg ismét­lődő visszaigénylések esetén többször is - visszautalt 700-900 ezer forintok immár behajthatatlanok. Azért, mert a csalássorozat szervezői - egye­lőre - utolérhetetlenek, és az ál­taluk finanszírozott, s ígéreteik alapján az ÁFA visszatérítés összegének 10 százalékában reménykedő, adóalanyi körbe kényszerített, jórészt analfabéta emberektől nincs mit behajtani. Ezeket a szerencsétleneket szál­lás, étel és némi ital ellenében úgyszólván sakkban tartották. Lévén, hogy sokszor „tartás- és költségdíj” címén a túlnyomó- részt lezüllött, a lét perifériáján tengődő páriákat még ettől az összegtől is megfosztották „gazdáik”. Igen, a gazdáik. Úgy tűnik, rohamos „hátrálá­sunkat” a kapitalizmusba, egye­sek alaposan túlszárnyalták, s egyenesen a rabszolgatartás ko­rába tértek vissza. Olyan „ci­gánybárókról” van szó, akik ku­tya- és sertésólakban szinte lán­con tartott rabszolgákat kény­szerítenek egyrészt munkára, másrészt üzelmeik fedezésére, mint az adócsalások esetében. Az eddigi információk szerint mindössze három-négy csa­ládfő, ha úgy tetszik klánvezér irányításával. Az adóhivatali revizorok felfedeztek egyes gó­cokat: ezek Pécsett a vásárcsar­nok, Nagyárpádon a főtér, Hir- den a cigánysor környéke, va­lamint Siklós körüli kisebb te­lepülések. Legalábbis az APEH felelős vezetőinek elmondása szerint, akik nevük említésének mellőzését kérték, mivel egy-egy törvényes intézkedésü­ket követően előfordult, hogy - eddig ismeretlen tettesek - fel­törték lakásukat, tönkretették gépkocsijukat, megfenyegették őket gyermekük elrablásával. Mint az APEH illetékesei elmondták: olyan üzeneteket kaptak - eddig ismeretlen sze­mélyektől -, hogy „itt vér fog folyni”, amikor sikerült elcsíp­niük néhányat a „kisebb halak” közül. Sőt, ezek az üzengetők előre megmondták, minden APEH vezetővel csinálnak va­lamit ... És az adóhivatali ve­zetők szerint kétségtelen, hogy ez a maffia - amelynek pira­misként elképzelve felépítését jó, ha az alapjait sikerült feltár­niuk - beváltja ígéretét. Javasol­ták nekem, ne írjak erről az ügy­ről, mert könnyen megüthetem a bokámat... Ugyanis szerin­tük olyan szakmai ismeretekkel rendelkező, jól informált embe­rek vezetik ezt a maffiaszerű szerveződést, akik naprakészek, figyelik az adóhivatal munkáját, sőt néha még előttük is járnak. Ez az állítás persze felvetette bennem a kérdést: van-e az APEH-nél beépült informátor? Feltételezésemet beszélgető- partnereim és a Baranya Me­gyei Rendőr-főkapitányság e tárgyban illetékes vezetői egyértelműen nem tudták ki­zárni. Annál inkább sem, mivel - mintegy „bizalmas informáci­óként” elmondták -, miután az APEH gyanút fogott és az ÁFA visszaigénylések ellenőrzésé­nek milliós határát 500, majd 300, sőt végül 100 ezer forintos felső határban állapította meg, a csalók pontosan tudtak ezekről a lépésekről. S így fokozatosan 490-290-90 ezer forint körüli ÁFA visszaigénylések érkeztek a hivatalhoz. Az illetékesek egybehangzóan állították, hogy a büntetőeljárások során a bíró­ságokon gyanúsan sok ismerős arc tűnik fel számukra a nyilvá­nos tárgyalások látogatói kö­zött, ám ezeket az ismerős arco­kat a gyanúsítottak is látják. így a rabszolgasorsba kényszerített, kihasznált földönfutók nem me­rik megnevezni kihasználóikat. Pedig ugyanúgy nincstelenek maradtak az adócsalások után, mint annak előtte. És félnek. Mert gazdájuk lel­kűkre kötötte: hallgatni. Gúnyneveket, körülbelüli személyleírásokat adnak meg, mert ha „köpnek”, az számukra egyenlő a megveretéssel, de akár a halállal is ... Ruzsinszky Tibor Kempingezni tilos Kempingezni tilos táblát tettek ki Tolna városközpont­jában, a piactéren, miután a képviselőtestület úgy határo­zott: szükség van erre a szo­katlan lépésre. Tűrhetetlen helyzet alakult ki az utóbbi hónapokban, a teret és kör­nyékét rendszersen ellepték a külföldi, főként romániai ille­gális árusok, akik ott is éjsza­káznak, sátrakban vagy anél­kül, és szabad tűzön főznek, a gyermekeket nejlonzsákban fürdetik. A Környék lakói nem csak az esti, éjszakai hangoskodást kénytelenek el­viselni, hanem azt is, hogy - nyilvános utcai WC hiánya miatt - a közterületek botrá­nyosan szennyezettek, nem győzik a fertőtlenítést és a ta­karítást, A Polgármesteri Hivatal korábban már a helyi rend­őrőrs segítségét kérte, küldjék el onnan a zugárusokat, pél­dául a közeli Fadd-Dombo- riba kempingezni, de a helyzet semmit sem változott. Nehe­zíti a Tolnai önkormányzat dolgát, hogy a lakosság jóré­sze nem támogatja az alkalmi árusok tevékenységének kor­látozását, az olcsó portéka reményében elviseli a fölfor­dulást. A képvislők viszont tisztában vannak azzal, hogy nem csak a város jó hírét ve­szélyeztetik, hanem a köze­gészséget is, így minden tör­vényes eszközzel megpróbál­nak rendet teremteni. A piaci kempingezés tilal­mának betartásához folyama­tos rendőri intézkedést kér­nek. Bort, búzát, médiabékét Képernyő előtt Már a hétvégén sugárzott amerikai szuperprodukció, a King Kong könnyes-édes, szí­veket facsaró története is pél­dázta - hogy további példázato­kat most ne is soroljak -, milyen alapvetően fontos megkülön­böztetni a jelenséget a lényeg­től. Milyen jelentősége lehet, ha végre megszabadulunk a meg­tévesztő látszatoktól, a valóság­ról lefejtjük a hazugságok bur­kát és a tragédiák, a rombolás mélyén egyszercsak felsejlik az igazság - a szeretet kozmikus pillanata. A Magyar Televízió közel­múltban kinevezett alelnöke, Nahlik Gábor nyilatkozván a Hétnek, új szót talált a jelenlegi, az MDF-patrónusok révén már boxmeccsé fajuló helyzet meg­szelídítésére, amely a felszínen, mint tudjuk, egyre kúszáltabb, megtévesztőbb látszatokat te­remtett. Főként a sajtó és a tele­vízió egyébként óhajtott nyilvá­nossága révén. Ez az új összetett szó egy kissé idegenszerűnek ítélhető népi és nemzeti szempontból, és ezzel újabb támadások céltáb­lája lehet, mindazonáltal kife­jezi, hogy a valamennyiünk lel­kében felkorbácsolódó indula­tok elülni vágynak; kifejezi, hogy nem akarunk többé lát­szatpereket koholni, hogy a te­levízió mégis a miénk, a sajtó is a miénk, a televíziót néző népé a sajtószabadsággal együtt, és a látszatok ellenére sem törünk pálcát egymás fölött. Soha többé. Ha csak lehet. S ha ko­rábban, figyelmünket kevéssé összpontosítva, történt is némi pálcatörés, az sem lehetett több merő látszatnál. Ez az új szó: médiabéke. Ami az óhaj teljesülését illeti, ehhez mindössze csak „valami­féle nagyvonalúság” kell ­mondhatnánk az állítmányt és alanyt ezúttal is pontosan egyeztető írónkkal, Esterházy Péterrel, aki ezt már a rákövet­kező napon, a hétfői Stúdióban mondta, és e pontossághoz mér­ten már-már csúsztatás, ha hoz­záteszem: mintha csak az el­hangzottakat kívánta volna megerősíteni. Közvetlen logikai kapcsolat­ról, „megerősítésről” persze szó nincs, de közvetettről igen: a „meg nem ítélés képessége,” a nagyvonalúság szüksége ott, ab­ban a készülő filmben törté­nelmi távlatba helyezendő, hogy ezek a képességek vala­miképpen megteremtődjenek bennünk idővel, amikor már van bor, van búza s vele a bé­kesség, most viszont még benne ülünk a médiabékében nyakig, dacára bomak-búzának, és mint a „meghallgatás” ország-világ előtt bizonyította, főként a ha­talmon lévőkből hiányzott „va­lamiféle nagyvonalúság”, a kul­turális bizottság játszott látszat­szerepet, hallotta Hankiss sza­vait félre - előkészítendő a nagy, országos, minden háztar­tásba bevonuló médiabékét. Honvédelmi miniszterünk laki telki beszédéből a Hét ki is emelte, hogy legyen a sajtó kri­tikus „de nem mindegy, hogy a médiákból reggeltől-estig mi zúdul a nyakunkba.” Remény-e az, vagy reménytelenség. Ha ez a baj, legyünk optimisták, de a tükör így is, úgy is torzítani fog, a foncsorától és attól függően, ki honnan néz bele. Lám, a pártállami, kissé áporodott Szomszédok mellett meg is je­lent a Família Kft., a jól szituált, egy fedél alatt zajongó polgári nagycsalád prototípusa, és ígé­rem, telve leszek reménnyel és médiabékével ezentúl én is. Bóka Róbert Kiútkeresés... Pécs harmadik alkalommal színhelye a közgazdász vándor- gyűléseknek. Először 1966-ban, majd 1984-ben sereglettek ösz- sze éves találkozójukra a ma­gyar gazdaság előremenetelét szem előtt tartó, szakmai elhiva­tottságtól fűtött közgazdák. A Dunántúli Napló 1966. má­jus 25-iki számában az V. köz­gazdász vándorgyűlésről tudó­sít, amelyen a nyitó előadást dr. Gadó Ottó, az Országos Terv­hivatal főosztályvezetője tar­totta „Az ipari termelés értéke­sítése” címmel. Lényegében az akkor még bevezetés előtt álló új gazdasági mechanizmus ter­melési és értékesítési kategóriá­inak elméleti és gyakorlati prob­lémáit ismertette. 1984-ben első oldalán - Ki­útkeresés címmel - vezércikk­ben köszöntötte lapunk a XXIII. közgazdász vándorgyűlést, melynek eseményeiről e sorok írója tudósított. Ä találkozó al­kalmából inteijút készítettünk Faluvégi Lajos miniszterel­nök-helyettessel, az Országos Tervhivatal elnökével. Az írás címei: Az új ötéves tervre ké­szülünk ... A társadalom ki­bontakozást előmozdító gazda­ságpolitikát vár... Miklósvári Z. Félkész gazdaság tanuló közgazdászokkal Közgazdászoktól hangos manapság a sajtó, úton, útfélen ők nyilatkoznak, s elemzik gaz­daságunk jövőbeli esélyeit, s mutatnak rá múltbéli hibáira. Mennyire képzettek közgaz­dászaink? - erről kérdeztük dr. Novák Zoltánt, a Magyar Köz- gazdasági Társaság Baranya megyei szervezetének elnökét.- A mai közgazdász-társada­lom ismereti szintjét alapvetően meghatározza, hogy ki hol, mi­kor, milyen oktatási szisztémá­ban sajátította el a szakanyagot. Az elmúlt időszak közgazdász képzése magán viselte a kor szellemi, ideológiai sajátossá­gait. A szabadversenyes kapita­lizmust még úgy ahogy oktat­ták, de a fejlett nyugati orszá­gokra jellemző, a klasszikus kapitalizmust messze túlhaladó piacgazdaság ismérveiről sem­mit nem hallhattak a diákok. Csak azok kivételek ez alól, akik külföldi ösztöndíjakhoz ju­tottak, s helyben tanulmányoz­hatták a legújabb közgazdasági ismereteket. Éppen ezért a ko­rábban végzetteknek most nagyfokú rugalmasságot kell tanúsítaniuk, lépést tartva a közgazdaságtudomány fejlődé­sével. Erre a legjobb módszer a posztgraduális képzés, bár eh­hez még többnyire hiányoznak az anyagi, tárgyi feltételek. A pécsi XXX. Közgazdász Ván­dorgyűlés tulajdonképpen fel­fogható egy ilyenforma tovább­képzésnek is.- Mi a helyzet a friss diplo­más fiatalokkal?-Azok, akik nyelveket be­szélnek igen keresettek. Mégis azt kell mondjam, számszerűleg megvan az utánpótlás, de minő­ségileg még messze vagyunk a kívánt szinttől.- Mennyire meghatározó a közgazdászok szerepe gazdasá­gunk alakításában?-Mindent eldönthetnek. Ép­pen ezért elkeserítő, ha sajtóból, pártokból ismert, jól felkészült közgazdasági tanácsadók a mai gazdasági folyamatokat pártér­dekeket figyelembe véve érté­kelik. M. B. E. Napközistábor Pellérden Sütit és fagyit ennének a gyerekek A pécsi általános iskolások nyári napközistábora Pellér­den található. Tíz hektárnyi vadregényes területen bú- jócskázhatnak, fára mászhat­nak, horgászhatnak és pihen­hetnek a gyerekek. Most szá­zötven pécsi kisiskolást hoz- nak-visznek naponta a csuk­lós volánbuszok. Nem az utazással, a környe­zettel, a felügyelő tanárokkal van gondja az szülőknek. A gyermeke elmondására hivat­kozva szóvátette több édesanya: nincsenek megelégedve az ellá­tással. Hényel Zoltánná tanárnő hétfő óta táborvezető. Mint mondja, a gyermekekre vigyázó pedagógusok kétheti turnusok­ban váltják egymást. A kollé­gáktól nem kapott semmiféle jelzést, hogy a tábor beindulása óta valamiféle gond lett volna a koszttal. Balázsné, aki Mátyás Király utcai általános iskola konyháján dolgozik - ebben a turnusban a pellérdi tábor konyhavezetője. Elkeseredve mutatta tegnap a kiöntésre ke­rülő ebéd maradványait. A két kanna csontlevesből egy kanná- nyi sem fogyott el. A jóízű pa­radicsomoskáposztából egy kondérnyit hagytak ott a gyere­kek. A fasírozottat ették két ke­nyér közé szorítva, abból kérték a repetát is. -A táplálkozási szokásokkal baj van - jegyezte meg - a gyerekek nagyon válo­gatósak. Akad olyan család, ahol csak szombat-vasárnap van meleg ebéd, vacsora. Má­sutt a hagyományos, magyaros ételeket főzik csak. Sok gyerek emiatt nem issza meg leves he­lyett az ivólevet, otthagyja a resztéit májat. Egyesek csak a teát és a tejet fogadják el regge­lire, a kakaótól és a tejeskávétól idegenkednek, mert otthon nem fogyasztják. Végül elmondta, nem helyben főznek, az ételt a pécsi Testvérvárosok terei is­kola konyhájáról hozzák na­ponta, itt melegítik és tálalják. A gyerekek szerint az ellátás bőséges: viszont szívesen enné­nek minden nap süteményt, fagylaltot vagy rántotthúst. Á nyári napközistábor részt­vevői napi ellátásra, buszkölt­ségekre 49 forintot, a kedvez­ményezett nagycsaládosok en­nek felét fizetik. Sok az „ingye­nes” kosztos is. A legjobb házi­asszony sem tud ebből az ösz- szegből bőséges, változatos reggelit, ebédet, uzsonnát ki­gazdálkodni. Ádám E. f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents