Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-07 / 186. szám

1992. július 7., kedd aj Dunántúli nopiö 7 Minden irányító pozícióban legitim ügyészek dolgoznak Bizalmat és segítséget! Új távközlő rendszerek Új műholdas távközlési tech­nológia honosodhat meg az úgynevezett Ku sávú VSAT eszközökre épülő, zártláncú, vezeték nélküli, távközlő rend­szerek hazai bevezetésével. Ilyen jellegű rendszerek működ­tetésére köt szerződéseket vál­lalkozókkal a Közlekedési Hír­közlési és Vízügyi Miniszté­rium nem közcélú, távközlési szolgáltatókkal - közölte Vár­helyi András, a KHVM szóvi­vője. Ezzel kisméretű, rádió adó-vevő berendezésekre épülő, távközlő hálózatok kia­lakítása is lehetséges. Különö­sen a kiterjedt fiókhálózattal rendelkezők számára lehet fon­tos, mert korszerű informatikai és telematikai szolgáltatásokat, az automatizált ügyvitel gyors bevezetését teszi lehetővé. A szerződések olyan megol­dást kínálnak, amely alapján azonos feltételekkel versenyez­hetnek az előfizetőkért a régi és az újonnan alakult, nem közcélú távközlési szolgáltatók. Ezek a szerződések az új távközlési törvény hatálybalépéséig érvé­nyesek, és meghosszabbításuk az új szabályozásnak megfele­lően történhet majd. (MTI) Keletnémet hídelemek Keletnémet készletekből ajándékozott hídelemeket a német közlekedési minisz­térium a magyar partnermi­nisztériumnak. Az MTI-t a német fővárosból arról tá­jékoztatták, hogy az össze­sen 2600 métert kitevő hí­delemek szállítása három típusban már a jegyző­könyv aláírása előtt meg­kezdődött. A leszállított vagy még leszállítandó készletből közúti, vasúti és folyami hidak szerelhetők, ez utóbbiakat a tervek sze­rint Tápé, Csongrád, Tisza- dob és Dombrád térségében állítják majd össze. Az elemekből vasúti hi­dakat szerelnek össze Sza­bolcsban, Békésben, Hajdú-Bihar megyében és Somogybán, míg a közúti hídelemek hasznosítására a miskolci, a nyíregyházi, a debreceni és a zalaeger­szegi közúti igazgatóság te­rületén kerül sor. A hídele­mek felhasználásával a rö­vid- és középtávú hídépítési és hídfelújítási programban is számolnak Magyarorszá­gon: a kieső hidakat elemes híddal pótolnák. Országosan - és megyénkben is - július hó 1. napjával az ügyészi szervezeten belül befe­jeződött az a folyamat, amit rö­viden „tisztújításnak” nevez­tünk, vagyis megtörtént a pá­lyázat-köteles vezetői helyek harmadik lépcsőjében a helyi vezető ügyészek kinevezése is. Vezetőváltás A folyamat 1991. november 20-án vette kezdetét, amikor ki­hirdették az Országgyűlés által novemberién elfogadott 1991. évi LXII. törvényt, amely a pá­lyázat útján betöltendő ügyészi állásokról és annak részletkér­déseiről rendelkezett. Ezután vehette csak kezdetét a belső szervezeti előkészítés, majd megkezdődhetett a „három-lép­csős” lebonyolítás, amelynek első fokán került sor a megyei főügyészek pályázatának az összügyészi értekezleteken tör­ténő véleményezésére, majd azt követték a főügyészhelyettesi és a helyi vezető ügyészi pályáza­tok. Baranya megyében 8, a tör­vény értelmében pályázat útján betölthető ügyészi álláshely volt: a megyei főügyészi, 2 me­gyei főügyészhelyettesi és 5 he­lyi vezető ügyészi munkakör. Erre a 8 álláshelyre 16 pályázat érkezett. A megyei főügyészi helyre 6, a két megyei főü­gyészhelyettesi állásra 4, míg az 5 helyi vezető ügyészi munka­kör betöltésére 6 pályázó je­lentkezett. Az átlagot tekintve tehát minden helyre legalább ketten pályáztak, így a vezetői állások betöltésének ez az eddig ismeretlen és teljesen új lebo­nyolítása egyáltalán nem volt formális. Talán nem lényegtelen, hogy a pályázatra kiírt 8 vezetői hely közül 5 helyen tényleges ve­zető-váltás történt, vagyis a ré­giek helyére új vezetők kerül­tek, ami azt jelenti, hogy 62,5 %-os arányban személyileg „megújúlt” a vezetés. (Ez a me­gyei főügyészi, egy főügyészhe­lyettesi és 3 helyi vezető ügyé­szi állást foglalt magában.) Há­rom munkatársunkat az összü­gyészi értekezlet megerősítette vezető beosztásában, és ezzel a legfőbb ügyész is egyetértett. Elmondhatjuk tehát, hogy ma már megyénkben minden irá­nyító ügyészi pozicióban „legi­tim” ügyészek dolgoznak, akik megfelelnek az új Országgyűlés által szabott előfeltételeknek, tehát - ha szabad így monda­nom - „kiállták” a próbát és egy ilyen háttérrel végezhetik ez­után sokrétű és felelősségteljes munkájukat. Nem hallgathatom el, hogy a rendszerváltozás óta eltelt több mint két és fél év alatt ez a szer­vezet sokszor élt át nagyon ne­héz napokat. Országosan el kel­lett szernvednie időnként jogos és ki kellett védenie - ha volt rá elég kondíciója - alaptalan kri­tikákat is. Ha megtörve nem is, de megfogyatkozva igen - hisz sokaknak a bizonytalan helyzet elvette a kedvét az ügyészi munkától - a testület napjainkra kikerült a „hullámvölgyből”és ma már egyre magabiztosabban igyekszik ellátni feladatait, dön­tően a büntetőjog területén, de más jogterületeken is. Mindent elkövetünk a pályaelhagyók pótlására és a munka személyi feltételeinek jobb biztosítására. Aki csak újságolvasó szintjén „politizál”, az is láthatja ma már, hogy egyre gyakrabban kérik államhatalmi és állami­gazgatási szervek egyaránt az ügyészi közreműködést egy-egy megoldhatatlannak lát­szó vagy politikailag is kiélezett jogvitában. Ez a megnövekedett bizalom bizonyítja annak a döntésnek a bölcsességét, amellyel „depoli- tizálták” az ügyészi szervezetet, tehát pártérdekektől érintetlen és független módon lehet képes döntések meghozatalára. Ezeket a döntéseket lehet ugyan vitatni, de egyet most már szerencsére nem lehet tenni: politikai elkö­telezettséggel egyik irányból sem lehet vádolni ezt a szerve­zetet, amely ma már csak a jog­nak van alárendelve, és a pár­tosság csak annyiban jelentkez­het az ügyészi döntésekben, amennyiben az a törvények meghozatalakor az Országgyű­lésben érvényesíthető volt. Ezért van - többek között - mi­nőségi különbség az egypárt- rendszerben működő és így vá­lasztott Országgyűlés alá ren­delt ügyészség és a többpárt­rendszerben választott Ország- gyűlésnek felelősséggel tartozó mai ügyészi szervezet „státusa” között. Nyomasztó kérdések Amióta történelmet írnak, egy diktatórikus rendszerben - lett-légyen az a világ bármelyik felén - az u.n. erőszakszerveze­tek csak egyet tehetnek: tet- szik-nem tetszik kiszolgálják és érvényesítik a „diktátor” akara­tát, és ezért ,jutalmat” kapnak. Ez a jutalom általában a „hata­lom-közelség” és ennek elő­nyei. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy egy ilyen rend­szerben az erőszakszervezetek nemcsak eszközei a diktatúrá­nak, tehát nemcsak elnyomói, de kétszeresen „elnyomottjai” is, mert ha nem teljesítik a poli­tikai akaratot, akkor elvesztik a bizalmat, ami egyben az egzisz­tencia elvesztésével és olyan további egyéb hátrányokkal is jár együtt, aminek még az „egy­szerű állampolgár” sincs a dik­tatúrában kitérve... A dikta­túra ugyanis soha nem kíméle­tes azokhoz, akik kiszolgálták ugyan, de később valamilyen okból megtagadták a szolgála­tot. Erre számtalan történelmi példa akad. Ezért érdemelnek megkülön- böztetet tiszteletet azok, akik­nek van bátorságuk ilyen kö­rülmények között is „nem”-et mondani, vállalva a mindig az­zal járó összes megpróbáltatást. Azonban ez a kevesebb, a több­ség megalkuszik és mindennapi kenyere érdekében „teszi a dol­gát”, legfeljebb a tűrési határon belül szabotál. Minden diktatúrában azon­ban az erőszakszervezetek kere­tén belül is mindig akad egy olyan szűk és nem jellemző ré­teg, akik „túlvállalják” a szolgá­latot, és ezek végzik el a „leg­piszkosabb” munkát. Ez a szűk réteg - vérbírák, ügyészek és a kezükre dolgozó rendőrök - soha nem azonosít­hatók az igazságszolgáltatás és a bűnüldözés egészével, az ott dolgozó tisztességes emberek, hivatalnokok sokaságával és fő­leg nem tehetők felelőssé azért, amit „kollégáik” tőlük függet­lenül és nélkülük tettek ... Sajnos, ezek a nyomasztó kérdések nálunk is felszínre ke­rültek. Lassan azonban talán szelí­dülnek az indulatok, és eljutunk odáig, hogy nem kell bizony­gatni ártatlanságukat azoknak, akik valóban ártatlanok, még ha önhibájukon kívül sajnos örö­kösei is a múlt bűneinek. Magabiztosan A legitimációs folyamat - amelynek tisztességéhez az is hozzátartozik, hogy a testülettől csupán azért, mert a múltban vezető tisztséget töltött be, sen­kinek nem kellett eltávoznia, legfeljebb alacsonyabb beosz­tásban, de továbbra is ügyész­ként dolgozhat - sokan segített, hogy az ügyészség valóban megtalálja a helyét az új rend­szerben és magabiztosan tegyen eleget a vele szemben támasz­tott követelményeknek. Ehhez kérek most már fenn­tartás nélkül bizalmat és segít­séget az állampolgároktól a megújúlt ügyészségek számára. Dr. Tamás János, megyei főügyész Alkotmányos a válság? A médiaháború új - bár nem igazán váratlan - fejleménye ismét, ki tudja hányadszor, fel­izzította az indulatokat. Már-már olyan színezetet kap­nak a dolgok, mintha azon állna vagy bukna jelenünk és jövőnk, hogy lesz-e helycsere a rádió és a televízió elnöki székében vagy sem. Alkotmányos válság? Két­ségtelen, hogy a miniszterelnök és az államfő közötti vita már régen nem(csak) arról folyik, hogy az alkotmány szerint ki­nek meddig terjed a hatás- és jogköre. Inkább arról, hogy a demokrácia épülő házában mi­lyen társbérleti viszony alakul­jon ki a lakók, azaz a hatalmi ágak között. Fontos, nagy „ügy” ez? Vitathatatlanul az. De semmiképpen sem olyan lép­tékű, hogy lezáratlanságát, megoldásának elhúzódását al­kotmányos válságnak kellene tekinteni. Miben rejlik a médiaháború veszélye? Az egyik veszélyfor­rás, hogy államéletünknek ez a ma még lokális feszültséggóca tovább terjed, s az eszkaláció kikezdi legnagyobb értékünket, az ország belső stabilitását. A másik, hogy elvonja a figyelmet a valódi somkérdésekről. Az ipart, a mezőgazdaságot válto­zatlanul fojtogató krízisről, az őszre prognosztizált csődhul­lámról, a megoldatlan szociális kérdések halmozódásáról. S a rádió, a tévé körüli hangzavar­ban szinte elsikkad az egyre sürgetőbb törvénykezési fel­adat, a médiatörvény megalko­tása. Van-e esély megegyezésre? Erre egyelőre sajnos nincs kilá­tás. S addig fegyvemyugvásra nem is igen számíthatnunk, míg a közszolgálati médiumok ügyében hadakozók számára az a fő kérdés, hogy ki kit győz le, nem pedig az, hogy ki kit győz meg. (bajnok) T oloncegyezmény Magyar-román szerződést parafáltak Bukarestben szemé­lyek államhatáron történő átvé- teléről.Az aláírásra egy későbbi időpontban kerül sor,és az egyezmény a parlamenti ratifi­kálás után 30 nappal lép majd érvénybe. Megkötését az teszi szüksé­gessé, hogy mindkét ország csatlakozni kíván egy összeuró­pai idegenrendészeti rendszer­hez. Földrajzi fekvésénél fogva mindkét ország a Nyugat-Euró- pába irányuló illegális beván­dorlás útvonalába esik. Különö­sen nagy számban próbálnak harmadik országbeliek Romá­niából Magyarországon keresz­tül Nyugat-Európába jutni. A most parafáit szerződés szabályozza azoknak a harma­dik országbeli állampolgárok­nak a visszaadását, akik az egyik ország területén jogsze­rűen tartózkodtak, de meg nem engedett módon jutottak a má­sik ország területére. Magyaror­szág és Románia között érvény­ben levő megállapodás ezt csak a határ közvetlen közelében el- fogottak esetében teszi lehe­tővé. Az aláírásra váró szerző­dés szabályozza a magyar és román állampolgárok visszavé­telét is, akik jogellenesen jutot­tak a másik ország területére, vagy tartózkodásuk - valami­lyen módon túllépték a megen­gedett időt vagy összeütközésbe kerültek a törvénnyel — jogelle­nessé vált. Százötvenezer ECU Tűhegyi József, szegedi al­polgármester nemrég Francia- országban járt. Tárgyalásainak eredményei a napokban realizá­lódtak. A franciaországi kapcsolaton keresztül Szeged és Baranya megye százötven ezer ECU-t nyert el, amit döntően tudomá­nyos együttműködés, kutatás, vállalkozásfejlesztés céljaira használhat fel. S ha a szegedi közgyűlés következő ülésén megadják a kétmillió forintos támogatást a PROGRESS Ala­pítványnak, elérik a tízmilliós önerő-küszöböt, ami lehetővé teszi, hogy ötven millió forintot vállakózás-fejlesztésre fordít­sanak megyei szinten a PHARE-program, illetve a Ma­gyar Vállalkozásfejlesztő Ala­pítvány támogatásával. Az alpolgármester elmondta, hogy megbeszélik, mit privile­gizáljanak, és mit hasznosítaná­nak általánosan az összegből. Olyan project-eket finanszíroz­nának, amelyek után önállóan nyújthatnak be támogatási ké­relmeket. Hozzátette, ha Szegeden öt project-et úgy el tudnak készí­teni, ami megfelel az idei évben a különböző pályázati feltéte­leknek, akkor jövőre ugyanez a támogatás a többszörösére emelkedhet. Mészáros Ferenc Tőkeinjekció a fővárosból Oster Pécs Részvénytársaság Megmenekült az autójavító kisszövetkezet Roppant nehéz helyzetben vannak az autójavító vállalko­zások, így valamennyi keresi a kiútat. A Pécsi Autójavító Kis­szövetkezet is ezek közé tarto­zik, s annak, amit Lischka László elnök mondott - van a cégnek jövője, csak meg kell érni -, most már reális alapja van. A majd 100 dolgozót fog­lalkoztató autójavító ugyanis tőkeinjekciót kapott Budapest­ről, a jónevű Oster Lízing Rt.-től, amellyel közel egy éve áll üzleti kapcsolatban, így most már biztos, hogy átvészeli a ne­héz éveket. A szövetkezet és a részvény- társaság ugyanis 50-50 százalé­kos részesedéssel létrehozta az Oster Pécs Rt.-t, amely a szö­vetkezet összes eddigi tevé­kenységét átveszi. Ezek szerint nem kell nagy­számú munkás elbocsájtással számolni, mert továbbra is fog­lalkozhatnak ipari korrózió vé­delemmel, gépkocsik garanciá­lis és futó javításával, karosszé­ria és festési munkálatokkal, al­váz- és üregvédelemmel, s nem utolsósorban autók és alkatré­szek értékesítésével. A fővárosiak 20 millió forint­tal szálltak be a közös vállalko­zásba, ez azt jelenti, hogy di­namikus, eddig csak a vágyak között szereplő fejlesztések va­lósulhatnak meg. Lischka László elmondta, a legnagyobb gondot az okozta eddig, hogy a csordogáló bevételek nem tették lehetővé a műhelyek, berende­zések, szerszámok korszerűsíté­sét. A konkurencia pedig lé­pett ... A július elsejétől mű­ködő részvénytársaság Fiat au­tószalont alakít ki a cég Diósi úti telephelyén, ezzel párhuza­mosan felújítják a műhelyeket, gépeket, célszerszámokat vásá­rolnak. A Fiat gépkocsik érté­kesítésén kívül a Mercedes és a Chrysler autók teljes választé­kát kínálják, természetesen mind három típus garanciális és futó javítását, alkatrész ellátását is vállalják. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egyéb járművek szerelésével, karosszéria mun­kálataival, fényezésével ne fog­lalkoznának. A tervek szerint a jövő év kö­zepére egy európai színvonalú autóscentrum alakul ki az egy­kori szerviz helyén, ahol a dol­gozók valóban kiszolgálják az ügyfeleket, a hozzájuk betérő autósokat. Elküldeni senkit nem akarnak, csak, ha nagyon mu­száj, de a mércét magasra állít­ják. Igaz, a jövedelmeket - nem teljesítményben dolgoznak az emberek - is ehhez igazodva ál­lapítják meg. Mi lesz a szövet­kezettel? Egyelőre vagyonkeze­lőként továbbra is működik, de nem kell nagy jóstehetség ah­hoz, hogy kikövetkeztessük, a napjai meg vannak számlálva. R. N.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents