Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-07 / 186. szám

1992. július 7., kedd üj Dunántúli napló 3 Apátsági templom, vitorlással A Balaton most a tét! A déli part népszerű vitorláskikötője a balatonboglári Fotó: Läufer László Sajátos közigazgatási közép­szint modelljének kialakításán munkálkodik a Balatoni Szö­vetséggel együttműködve a Belügyminisztérium. Kétirányú szándék találkozna ebben az elképzelésben. Egyrészt a balatonparti tele­pülési önkormányzatok igénye egy olyan szervezet létrehozá­sára, amely a Balaton „gazdája­ként” rendelkezne mindazokkal a hatósági, pénzügyi jogosítvá­nyokkal, amelyek révén hatásos intézkedések születhetnének a Balaton jövőjének, az itt élő emberek életviszonyainak biz­tosítására, a minőségi turizmus feltételrendszerének megterem­tésére. Másrészt a Belügyminiszté­riumnak az a törekvése, hogy egy jól körülhatárolt régió ügye­iben ne az egyes helyi önkor­mányzatokkal, hanem azok va­lamilyen választott testületével tarthassanak kapcsolatot, egy legitim regionális szövetségre támaszkodhassanak. Az sem véletlen, hogy a Ba­latoni Szövetség legutóbbi köz­gyűlésén vázolta fel a tervezetet a minisztérium vezetésének fel­hatalmazása alapján Németh Ferenc, a településfejlesztési és kommunális főosztály főmun­katársa. A Balatoni Szövetség szinte megalakulása óta sürgeti a na­gyobb beleszólási lehetőséget a nemzeti értéknek tartott Balaton fejlesztési kérdéseibe, s azt, hogy a különböző minisztériu­mokban rendelkezésre álló, de csak vékonyan „csurgatott” pénzeket összehangoltabban, éppen ezért az eddigieknél jóval hatékonyabban lehessen fel­használni. Az érdekellentétek kárvallottjai? Tény, hogy a kialakult álla­migazgatási struktúra - lega­lábbis ebben a térségben - nem képes megbirkózni a koordiná­ció feladataival. Három megyei önkormányzat, két köztársasági megbízotti hivatal „hatóköré­ben” van több mint negyven közvetlen partmenti települési önkormányzat. A háttértelepü­léseket is figyelembe véve, már 150 körülire nő ez a szám. A Balatoni Intéző Bizottság egy­koron forint-százmillió felett rendelkezve próbált segíteni - több-kevesebb sikerrel - az ak­tuális problémákon, tol- dozva-foltozva a helyi lakosság igényeinél is alacsonyabb szintű közmű- és úthálózatot, újabban azonban tevékenysége egyre jobban beszűkül az idegenfor­galmi rendezvények szűkmarkú patronálásába, s az alkalom- szerű tanácsadásba. Nos, az eddig sokak által el­lenzett belügyminisztériumi el­képzelés, amely egy Balatoni Regionális Tanács nevű szerve­zet létrehozását célozza, többek között olyan törvények megszü­letését szorgalmazza távlatban, amelyek a hatósági jogosítvá­nyok mellé közgazdasági és jogi eszközöket is oda telepíte­nének, ahol a problémák felve­tődnek. (A Balatonnal kapcso­latban különösen érthető a kü­lönböző minisztériumok ellen­állása, hiszen az ide beinvesz­tált anyagiak hozama nem min­dig mutatható ki ugyanannál a minisztériumnál, illetve a ha­szonból nyilvánvalóan nagyobb mértékben kívánnak részesedni a helyi önkormányzatok és vál­lalkozók.) Ahhoz persze jelentős szem­léletváltozásra lenne szükség, hogy egy „ágazatsemleges” rö­vidtávú programban elsősorban a Balaton vonzerejének foko­zása, a vízminőség védelme, ja­vítása, az ehhez kapcsolódó be­ruházások, a háttértelepülések bekapcsolása kapjon prioritást. Mind a minisztériumok - nem egyszer személyes kötődésektől sem mentes - adakozási gyakor­latában, mind az érintett telepü­lési önkormányzatok „önkorlá­tozásában”. A javaslat szerint ebben a középszintű közigazga­tás csíráját reprezentáló testü­letben az önkormányzatok vá­lasztott képviselőin kívül ta­nácskozási joggal részt venné­nek a térségben érdekelt szerve­zetek a különböző kamarák képviselői, és a köztársasági megbízottak is. Természetesen a tanácsnak alárendelten mű­ködne egy szakmai szervezet, amelyre egyrészt a programok előkészítése, majd az abból eredő feladatok végrehajtása hárulna. (Ami a Balatoni Szö­vetség elképzelései szerint akár a Balatoni Intéző Bizottság még meglévő, gazdag információs bankkal rendelkező szerveze­tére épülhetne.) Egymásba simuló kezek Maga a Balatoni Szövetség pedig mind alapszabályában, mind eddigi ténykedésében ma­gában hordozza az elképzelt közigazgatási középszint csirá­ját. Tagjai a települési önkor­mányzatok polgármesterei, de pártolótagokat is szívesen lát soraiban. Szakreferensek és el­ismert szakértők segítik a mun­kát. A Balatoni Szövetség jel­vényében és célkitűzéseiben is utal az előd szervezet 1904-es megalakulására, az 1991-es uj­jászerveződésre, tartalmazza a tihanyi templom és egy vitorlás hajó képét. A jelvény felső ré­szén lévő, egymásba simuló két kéz pedig akár a kibékülést, akár az összefogást is jelképez­heti. Mert az már most látható, hogy a Belügyminisztérium és a Balatoni Szövetség említett ter­vezetének - lévén, hogy több örökölt vagy megszokott érde­ket sért - kemény kritikákat kell majd kiállnia. Az idő viszont sürget, az egész ország meg- sinylené, ha a mai károgóknak lenne igazuk, akik azt mondják: a Balaton halott. Juhász Ferenc Szeptembertől Nemzetközi érettségi Magyarországon A szegedi Deák Ferenc Két tannyelvű Gimnáziumban hét­főn megkezdődött a Nemzet­közi Érettségit Adó Szervezet - International Baccalaureate Or­ganisation, röviden IB - első európai nyári munkaértekezlete. A 31 ország 75 iskolájából ér­kezett 275 pedagógus julius 10-ig szemináriumok keretében vesz részt az IB tantervben sze­replő 20 tárggyal kapcsolatos továbbképzésen. Az IB program ma az egyet­len nemzetközi tanterv; 5 konti­nens körülbelül 500 iskolájában tanítják. A diákok három fő- és három melléktárgyat választanak az érettségire a következő tan­tárgycsoportokból: első nyelv, választható idegen nyelvek ka­tegóriája, humán, valamint ter­mészettudományi tantárgyak, készségtárgyak, továbbá isme­retelmélet. A speciális képzés kétéves, s a sikeres vizsgát kö­vetően kapják meg a diákok a nemzetközi érettségit. Az IB diplomával rendelke­zőket a világon mindenütt fel­veszik az egyetemekre, ha az egyéb követelményeknek meg­felelnek. A szegedi tanácskozáson természetesen hazai pedagógu­sok is részt vesznek. A tervek szerint ez év szeptemberétől Magyarországon is lehetőség nyílik a nemzetközi érettségi megszerzésére: a fővárosi Ka­rinthy Frigyes Kéttannyelvű Gimnáziumban világbanki hi­tellel megkezdődik a speciális képzés. (MTI) Az egység ára: az állami tulajdon A gyógyszerellátás privatizációja Csak a Népjóléti Minisztérium engedélyének birtokában Nem kell indokolatlanul sürgetni A gyógyszertári központok és a hozzájuk tartozó gyógy­szertárak nehézkesen induló privatizációja már az első pil­lanatban kisebb vihart kavart. Az önkormányzatok és a többi érintett ugyanis nem ért egyet a tulajdonjog kérdésében. Az 1950-ben államosított, majd tanácsi kezelésbe adott, végül 1984-ben a tanácsi alapítású­nak mondott közüzemi vállala­tok körébe vont gyógyszertá­rakat és a húsz gyógyszertári központot sokan - így a kor­mányzat is - egyértelműen ál­lami tulajdonúnak tartja. Mi a tárca álláspontja a ter­vezett privatizációról? Erről kérdezték dr. Hamvas Józsefet, a Népjóléti Minisztérium fő­osztályvezetőjét.- Az önkormányzati testüle­tek képviselőivel és a Belügy­minisztérium illetékeseivel folytatott többlépcsős megbe­szélések eredményeként las­sacskán kialakul a konszenzus ebben a - mi tagadás - kissé bonyolult ügyben - újságolta a főosztályezető.- Az alapkérdésben nincs vita: a gyógyszerellátás mai rendjét át kell alakítani, még­pedig úgy, hogy az a folyama­tos gyógyszerellátást ne akadá­lyozza. Vállalkozásba adni a terüle­ten bármit is, csak úgy lehet, hogy a szakma speciális köve­telményeinek érvényesülését a vállalkozók személye garan­tálja. Az is mindenki által be­látható, hogy a privatizációnak az ország egész területén egy­séges elvek alapján kell le­folynia.- Mi lehet ennek az egység­nek az alapgondolata?-Az a már lassan két éve meghirdetett privatizációs stra­tégia, amely szerint a gyártás, a nagykereskedelem és a gyógyszertárak átalakítását, privatizációját csak egymás­hoz kapcsolódóan szabad el­végezni. Ma a gyógyszertárak a megyei központokhoz kap­csolódnak, ahol a gyártás, a nagykereskedelem és a patikák irányítása egy kézbe fut össze. Ezeknek a gyakran ellentétes érdekeket képviselő funkciók­nak a szétválasztása és magán­kézbe adása csak alaposan át­gondolt elvek alapján válhat gyakorlattá.- Miként?- A nagykereskedelmet az általános privatizációs szabá­lyok szerint - a jelenlegi gyógyszertári központokat 2-3 csoportba összevonva - alakít­juk át. fgy kerülhető el, hogy ne egy-egy nagykereskedő és gyártó legyen mind a húsz központ helyén, mert ez eset­ben sem a gazdasági, sem a szakmai háttér nem biztosít­hatna megfelelő lakossági ellá­tást. Ami viszont a gyógyszer- tárakat illeti, arra kidolgoztunk egy törvénytervezetet, abban bízva, hogy igen rövid idő alatt törvényerőre emeli az elképze­léseinket - megfelelő vita, ne­tán módosítások után - a par­lament. Ennek a legfőbb gon­dolata, hogy ismét személyi jogon működtetnék a gyógy­szertárakat. Ezt láttuk a legcél­szerűbbnek, akár történeti ha­gyományokból, akár a hozzánk hasonlítható, európai országok mai gyakorlatából, akár az EK-igényekből, akár pedig a gyógyszerész szakma döntő többségének véleményéből in­dulunk is ki.- A szakmai véleményeket hogyan összegezték?- Ebben a Magyar Gyógy­szerész Kamara volt segítsé­günkre. Küldött-közgyűléseik állásfoglalása és négyezer pél­dányban megjelenő lapjuk nyilvánossága valóban az egész szakmát reprezentálja.- Mi a törvénytervezet lé­nyege?- Gyógyszertárat csak a Népjóléti Minisztérium enge­délye birtokában lehet vezetni. A működtető csak gyógyszer­ész lehet, aki - ha nyugdíjba megy, vagy valamilyen más okból (például haláleset foly­tán) nem folytatja tovább ezt a munkát - akkor a jog visszaáll a minisztériumra, mely újra ki­adja azt valakinek. Ha a ko­rábbi működtető családtagja, például gyermeke is ott lesz a jelentkezők között, akkor - az egyéb feltételek megléte ese­tén - eredménnyel pályázhatja meg a gyógyszertár működte­tésének a jogát.- Befolyásolja-e a törvény megszületését a bevezetőben említett tulajdonjogi vita?- A jelenleg működő gyógyszertári központok tulaj­donjoga értelmezhető úgy, hogy azok bizony tényleg nem egységes tulajdonúak. Ám ép­pen azt szorgalmazzuk, hogy határozzák meg mindegyiket állami tulajdonként, mert az eddig elmondottak alapján ta­lán belátható, hogy a mai hely­zet gátja az ésszerű privatizá­ciónak. Ha tisztázódik a tulaj­doni helyzet, megkaphatja a kezdő lendületet a privatizá­ciós folyamat, amely így az or­szág egész területén egységes rendbe foglalja majd a gyógy­szerellátást is. Az önkormány­zatok aggályát, hogy a magu­kénak vélt gyógyszertárak ál­lami tulajdonba kerülésével je­lentős bevételektől esnének el, túlzónak tartom, hiszen a pri­vatizációból is befolyik hozzá­juk a törvényben megszabott összeg, a gyógyszer-kiskeres­kedelem pedig nem hasonlít­ható más, nyereségcentrikus forgalmazáshoz. Egyébként a lánc végén, a gyógyszertárak privatizációját nem kell indokolatlanul sür­getni. Okuljunk más, például a kiskereskedelmi hálózat priva­tizációjának tapasztalataiból!- Mire gondol?- Azokra a jelenségekre, amikor a külföldi tőke benyo­mulása a külföldi termékeknek a hazaiak rovására való elter­jedésével járt. Ez sem a lakos­ság, sem a magyar gyógyszer­iparjavát nem szolgálná. Shöffer Jenő 'l Ugye tudja, mindenkedden ébredjen a Kiskegyeddel! A14. szám tartalmából -Csillagmorzsáka nyári égbolton- Itt minden kurva a kölykére dolgozik- Királyi út az olimpiáig. Fülöp herceg a vitorlázó- Alakjavító tornagyakorlatok- Kutyák a násznép között -Szerelem, divat, kozmetika, sztárok. Ma csakúgy, mint minden kedden, benne van a Kiskegyedben. 5,____________________________________________________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents