Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-06 / 185. szám

1992. július 6., hétfő aj Dunäntült napló 5 Zsúfolt határátkelőhelyek Határátkelőhelyeink túl­nyomó többsége zsúfolt és mind a teher-, mind a személygépko­csiknak hosszú ideig kell vára­kozniuk. Győr-Vámosszabadi­nál 180, Rajkánál 300 percet kell várakozniuk a teherautók­nak a kilépésre. Tompánál a vá­rakozási idő befelé 120, kifelé 480 perc. Röszkénél a teherau­tóknak 180 percet, a személyau­tóknak, 720 percet kell átlago­san várakozniuk az átkelésre. Nagylaknál a személygépko­csiknak 240, a teherautóknak 600 percet kell vesztegelniük. Gyulánál a személygépkocsik­nak kifelé átlagosan 360, a te­hergépkocsiknak 420 perc a vá­rakozási idejük. Záhonynál a tehergépjárműveknek 260 per­cet kell várakozniuk a kilépésre. A Queen királyáról Meghalt a Queen együttes énekese és mindenese, Freddie Mercury, 45 éves korában, ta­valy novemberben. Az eredeti nevén Farokh Bulsaraként tisz­telt, perzsa származású muzsi­kus úr életéről szóló könyv most jelent meg The Show Must Go On ( A shownak folytatód­nia kell) címmel, Kirschner Dávid fordításában, a pécsi ille­tőségű Tankönyv Bt. kiadásá­ban, a pécsi Szikra Nyomda jó­voltából is. Rick Sky, a könyv szerzője, az angliai Daily Mirror (Napi Tükör) című, milliós példány- számú lap újságírója, a Queen frontemberének régi ismerőse, igen informatív, nemcsak a címszereplőről, hanem az ak­kori időket is bemutató könyvet adott az olvasó kezébe. A „nemcsak” ebben az eset­ben azt is jelenti, hogy a hetve­nes évekkel kapcsolatos, vala­mint Fred Mercury vallási és magánéleti dolgaival össze­függő olyan tényeket is -meg­tudhat az olvasó, ízléses, tény­szerű tálalásban, amely eddig ismeretlen volt az AIDS-ben el­hunyt, biszexuális, ragyogó hangú úrról. A Bohém-rapszódia, az egyik legemlékezetesebb Queen-nóta, azóta újra az európai slágerlis­ták élére került. A Queen együttes a hetvenes évek köze­pétől meghatározó jelentőségű volt a világ könnyűzenei életé­ben. Rick Sky munkája, amely vi­haros gyorsasággal kerülhetett a magyar olvasók elé, műfajában, megírási módjában a maga ne­mében felveszi a versenyt a Queen stílusával. Bozsik Leérett a meggy - jön a kajszi „Szedd és vidd” akció Danitz pusztán A Pécs melletti Danitz Kerté­szeti, Szőlészeti Kft. területén tegnap szedték a meggy utolját. A kamion Lánycsókra viszi a friss gyümölcsöt. A helyi Vitái gmk befőttnek dolgozza fel a vasárnap rázógéppel betakarí­tott hat tonna Pándy meggyet.- Szombaton fejeződött be a lakosság részére hirdetett „Szedd és vidd” akciónk - mu­tatta a teljesen „lekopasztott” meggyfákat Cserni Adám, a kft ügyvezetője. - Idén sok volt a meggy - mondta -, pedig már öreg, 20-22 éves az ültetvény. Az intenzív termesztés, a rázó­gép hatása és a különösen bő termés megviselte a fákat. Kül­földön már nem is jegyzik a 15 évnél idősebb, nagy gyümölcsö­söket. Mint említette a lakosságnak két hetes kedvezményes akciót szerveztek. A kft huszonnégy hektáron elterülő meggyesének 12 ezer fájáról szedhették a csa­ládok és az egyéni vevők a ko­rai Meteor Hibridet, az Érdi Bő­termőt, az Újfehértói Fürtöst és most a Pándy meggyet. A ko­rábbi évekhez képest jóval ke­vesebben éltek e lehetőséggel. A kft vezetői és tagjai szerint ebben óriási szerepet játszott, hogy a pécsi kiskertekben és a környék falvaiban, szőlőiben rengeteg meggy termett. Hogy túladjanak rajta a kistermelők - a piacokon néhány forinttal áru­sították csak drágábban, mint amennyibe az akciós meggy ki­lója került. Míg tavaly 20 ton­nányi meggyet szedtek és vettek meg olcsóbban, addig idén csak 2 tonnát. így a hazai feldolgozó- ipar a danitzi meggyből rostos ivóiét készít.- Erik már a kajszi is, amely­ből szintén bő termés várható - kínált meg az illatos, sárgapiros, lédús gyümölccsel Cserni Adám. - A jövő hét csütörtöké­től, július 9-től a hét minden napján, szombaton és vasárnap is jöhetnek, szedhetik és a múlt­évi árnál olcsóbban vehetik meg az emberek a befőttnek és a lek­várnak valót. Aztán a francia­barack következik. Adám E. Két megye lányai versengtek az első helyezésért Szépségverseny Jágónakon A kicsik között Pleizler Violetta, a felnőtteknél Takács Krisztina győzött Fotó: Läufer László Jágónak Baranya és Tolna megye határán, mondhatni a „világ végén” található. Idegen olyan ritkán vetődik erre, mint a fehér holló. Ezért is szemlélték vasárnap délután ajágónakiak árokpartra, kapuba kiállva a fő utcát ellepő személyautókat és a szebb- nél-szebb ruhába öltözött lá­nyokat. Mindnyájan a közel­múltban megnyílt Virágvár mu­latóba tartottak. A tulajdonos, Bánó Ferenc július 5-ére, va­sárnap délutánra szépségver­senyt hirdetett a környékbeliek­nek. Első benyomása az volt min­denkinek - elmarad a megmé­rettetés. Az el-eleredő eső több­ször is lekergette a „színpadról” a résztvevőket. Közben a tulaj­donos hirtelen rosszulléte is késleltette a párás melegben a versenyt. Zúgolódtak többen, miközben ezerre nőtt az érdek­lődők, hozzátartozók és versen­gők száma. Végül sikerült a bemutatkozás a közönségnek és a zsűrinek. Kiderült, hogy hely­béliek, vásárosdombóiak, ka- posszekcsőiek, dombóváriak, sásdiak és komlóiak közül kell a legszebb, legcsinosabb lányt kiválasztani. A hatéves, dombóvári Pleiz­ler Violetta aranyszőke göndör hajával, hosszú, fehér csipkeru­hájával sokak tetszését meg­nyerte. Egy csepp lámpaláza sem volt, elmondta, hogy Dom­bóváron óvodás, most lesz nagycsoportos. Szeret énekelni, táncolni, verseket mondani. Rá szavaztak a legtöbben. A tizenhétéves, dombóvári Takács Krisztina már megje­lenésével magára vonta a fi­gyelmet. Törékeny termeté­vel, napsütötte bőrszínével jól harmonizált a fekete mini­szoknya, a fekete tűsarkú cipő és a tűzvörös plüssblúz. Él- mondta magáról, hogy női ru­hakészítő szakmunkásképző­ben végzett, és a tamási ruhai­pari szakközépiskolában foly­tatja tanulmányait. Anyukája olvasott a Sásdi és a Dombó­vári Hírmondóban a verseny­ről - így kerültek ide. Csak azt sajnálta, hogy a húga hatodik helyezést ért el. A győztesek virágkosarakat, bonbonokat kaptak és három­napi teljes ellátást a mulatóban. A jágónaki első szépségverseny bállal ért véget. Adám Erika Idrisz Baba türbéje Pécsett, a Gyerekkórháznál Fotó: Läufer Emberemlékezet óta .. . „ ... a mi városunkban .. Úgy tűnik, a korabeli törökök- élükön Evlia Cselebivel - jobban megbecsülték saját építményeiket, mint az utókor, amelyik nem tud mit kezdeni a hajdani megszállók által emelt templomokkal. Pécsett Jakováli Hasszán dzsámija és Idrisz baba türbéje egyaránt kiemelt műem­léknek van minősítve. Ezzel a „pedigrével” a gondoskodás mintha ki is merült volna. Ezek az épületek az állam tu­lajdonában vannak, kezelője a Mecsek Tourist. Az előbbi mel­lett magasodik a minaret - hi­ába. Az utóbbi a gyermekkli­nika kertjében árválkodik, lé­nyegében csak kerítésen keresz­tül „látogatható”. Evlia Cselebi, a jeles utazó dzsáminak minősítette leírásá­ban a Jakováli Hasszán által emelt templomot. Teljesen tö­rök eredetű épület - hajdan mel­lette állt a táncoló dervisek ko­lostora -, ma is meglévő mina­retje különleges értéket ad az épületnek: az egyetlen magyar- országi építmény, ahol a dzsámi és a minaret együtt megmaradt. Több mint három és fél évti­zeddel ezelőtt írta egy útika­lauz: „Helyreállításával Pécs és ezzel hazánk a török idők igen jelentős, lényegében eredeti ál­lapotában fennmaradt emléké­vel gazdagodnék.” Ami azt il­leti, alaposan meggondoljuk ezt a helyreállítást... A kezelő - a Mecsek Tourist- szakemberétől hallott véle­mény: életveszélyes a minaret, elsősorban a gyerekek miatt nem látogatható. Ezt a veszé­lyességet nem csak az épület műszaki állapota okozza, de a lépcsők szűkössége is - volt már baleset ez miatt. Ami pedig a felújítás lehetőségét illeti, „soha nem volt rá pénze, se az államnak, se nekünk...”, mondta Holczer József, a mű­szaki osztály vezetője. Maradunk hát szegényebbek egy jobb sorsra érdemes idegen- forgalmi nevezetességgel. Illetve: kettővel. A pécsi szü­letésű Pecsevi Ibrahim írta év­századokkal ezelőtt: „ .. .a mi városunkban, a gyönyörű Pé­csett, egy Idrisz apó nevű jö­vendőmondó volt, akinek né­hány csodatétele nyilvános­ságra jutott és szentnek tartot­ták. Jelenlegi sírja fölé magas kupolát építettek ...” Ez Idrisz baba türbéje, most a gyermekkórház parkjában. Gyakorlatilag zárva van, hallot­tuk a Mecsek Tourist-nál, néha-néha török vendégek láto­gatják. Egyébként a kulcs a hi­vatalban. A kezelő az épület környékét tartja rendben, de az ajtót ritkán nyitják ki, immár „emberemlékezet óta”. Erről is szól a már említett útikönyv: „Ezt az épületet is eredeti állapotában helyreál­lítva a közönség számára hozzá­férhetővé kellene tenni. ” Most már csak az a kérdés, „ki” bírja jobban: az épületek még néhány évszázadig, vagy a pénztelenség? Bár ez utóbbi is meglehetősen hosszú életűnek tűnik. M. A. A franciák alaposan próbára tették őket Pécsre is eljönnek a barlangi mentők? Húsz és fél métert zuhant két barlangkutató az egyik bükki barlangban két évvel ezelőtt. Egyikük - akit a társa magával rántott - viszonylag szerencsé­sen, bordatöréssel megúszta a balesetet. A másik viszont a nyílt törések és a gerincsérülés mellett, úgynevezett másodla­gos mentési sérüléseket is szen­vedett. A mentőkötél bevágásá­nak következményeként, átme­netileg mindkét karja lebénult. Ezen a napon a miskolci bar­langkutatók elhatározták, hogy új alapokra helyezve a barlangi mentést mindent elkövetnek azért, hogy korszerű techniká­val, jól felkészülten segíthesse­nek a bajbajutottakon. Hogy mi mindent tudnak, azt szívesen bemutatják mindenütt, ahol erre lehetőséget kapnak, s elképzelhető, hogy az ősszel Pécsre is eljönnek. Tekintettel arra, hogy a légi mentésben is otthonosak, és hogy imitált bal­esetről lenne szó, igazi látvá­nyosságnak ígérkezne egy ilyen bemutató. A miskolci barlangi mentőszolgálat tagjai ugyanis kidolgoztak egy olyan ereszke- dési módszert, amit a Ferihegyi Légi Mentőszolgálat MI típusu helikopterével már bemutattak és amit más, például a dél-du­nántúli helikopteres mentőszol­gálat KAMOV gépével is al­kalmazni tudnak. Ez az ereszkedési módszer is része annak a céltudatos mun­kának, amellyel a Barlangi Mentők Észak- magyarországi Egyesülete készül a barlangok­ban, hegyekben balesetet szen­vedettek megsegítésére. Ne­gyedévenként tartanak gyarkor- latot, amit próbák előznek meg, tanfolyamon egységesítették a barlangjáró technikát s néhány héttel ezelőtt többen részt vettek közülük a francia barlangi men­tőszolgálat által szervezett tan­folyamon.- A franciák mentési techni­kája világszerte elismert­mondja dr. Komlóssy Attila, a szolgálat tagja, aki egyben a Barlangkutatók Észak- ma­gyarországi Mentőszolgálata Alapítvány kuratóriumának el­nöke. - Most alkalmunk volt meggyőződni arról, hogy mi­lyen szervezetten és katonás fe­gyelmezettséggel hajtják végre a felkészítő gyakorlataikat. Igazi próbatétel volt számunkra a velük töltött idő. Nagyon szűkjáratú, hideg barlangokban, többször víz alá merülve kellett végrehajtanunk azokat a gya­korlatokat, amelyek a mentési technikánk tökéletesítését szol­gálják. Ilyen például az egyszál kötélen való biztonságos „köz­lekedés.” Ez alapvetően fontos minden barlangjáró számára. Volt már rá példa, hogy az első kikötésnél elszakadt a kötél, de a második pontnál szerencsére megtartotta a rajta függeszkedő barlangkutatót. A környék barlangkutatócso­portjaiból és a debreceni köny- nyűbúvár klub tagjaiból alakult egyesület jelenleg 37 tagú. Or­vosok, mentőtisztek tartoznak hozzájuk, sőt most már robban­tómester is van köztük. Kom­lóssy doktor, aki magán fogor­vosként dolgozik, sebész szak­vizsgával is rendelkezik és mai napig rendszeresen mentőzik. Nem csak a földi, hanem a feri­hegyi légi mentőszolgálatnál is. A 37 egyesületi tag közül heten az Életmentő Emlékérem tulaj­donosai. És ez minden jóérzésű emberben tiszteletet ébreszt.^ Török Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents