Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-05 / 184. szám

Labdarúgó NB II. Mohács: vége, vagy lesz segítség? Agassi-Ivanisevic döntő Wimbledonban Ha tömören, a minden esz­tendő végén megszokottaknak megfelelően néhány szóval kel­lene értékelni a Mohács bajnoki szereplését, most azt írhatnánk: megúszták a fiúk. Ez viszont nem teljesen igaz. Merthogy az NB II-ben ugyan - ha viszontagságos kö­rülmények között is - de sike­rült bentmaradniuk Hrotkóék- nak, a kérdés azonban továbbra is kérdés maradt: indulhatnak-e jövőre is ugyanitt? Az elmúlt bajnokság jól kez­dődött - a folytatás gyengébbre sikeredett, s elsősorban ez lehe­tett annak is az oka, hogy az el­nökség Weiszbart edzőt idő előtt felállította a kispadról. A sors fintora ugyanakkor, hogy a menesztett edző most mégis joggal mondhatja, a statisztika inkább őt, mint utódját, Gyévai Istvánt igazolja. Weiszbart ide­A bajai mestert senki nem marasztalta Miután a Keleti-csoportból kiesett a Kecskemét, Baja egyedüli másodosztályú képvi­selője maradt Bács-Kiskun me- gyelabdarúgóéletének. A Bajai FC a tavalyi 7. helynél hátrább, 12-ként zárta a szezont 10 győ­zelemmel, 7 döntetlennel és 13 vereséggel (28-32-es gólarány, 27 pont), ám hogy minden vi­szonylagos, azt jól jelzik a volt mester, Kincses Viktor szavai:- A körülményekhez képest ezzel az eredménnyel legalább olyan elégedett vagyok, mint ta­valy a minden idők legszebb ba­jai sikerével, a 7. hellyel. A „körülményeket” jól is­merhetik a focirajongók: ami­lyen szép reményekkel indult az őszi felkészülés, - volt szpon­zori ígéret, segítőkész embe­rekből tucatnyi - úgy foszlott hamuvá minden, amint az első meccsek után kiderült, az NB II. Baján sem aranybánya, amiből csak ki kell venni a pénzt... Lemondott a sportköri elnök, el­tűntek a segítők, szinte a nullá­ról kellett újraindulni; ez persze a teljesítményeken is meglát­szott. Aztán a „Jézuska” csodát művelt: a karácsonyi szünet után egy testben és (főként) lé­lekben megújult gárda futott ki a gyepre. Az okot legrövideb­ben úgy lehetne összefoglalni: elhatározták, annak ellenére, hogy 12-en munkanélküli se­gélyre kényszerültek, és hogy a helyzet nem sokat javult, ők ak­kor is megmutatják: tudnak, és akarnak focizni. így a tavasszal már egészen jó meccseket is láthatott a hazai közönség, 15 találkozón 15 pontot gyűjtöttek, hosszú idő után pozitívvá alakult a gól­arány, egyszóval valóban sike­rült megmutatni. . . Kincses Viktor neveket is so­rol, akik véleménye szerint a legtöbbet tették a sikerért: a ve­zetők közül Márton László, dr. Hantos Tamás, Tumó György, a játékosok közül (akiket szerinte egytől egyig dicséret illet) Hor­váth Árpád, Kovács Imre, Hor­váth Gőző, Vén Csaba, Rumán Tibor és Morvái Tamás. Ők azok, akik a többiek sorá­ból kiemelkedtek. Közülük né­hányat már hívnak más, köztük NB I-es klubok is. A mestert, aki három és fél év után Rónai Sándornak adta át a helyét a kispadon, mert nem marasztalták, még nem hívta senki. Szűcs Zsolt jében ugyanis jobban szerepelt a mohácsi csapat, mint Gyévai alatt - igaz, az új edzőnek na­gyon nehéz dolga volt, s siker­ként kell elkönyvelni, hogy vé­gül képes volt bent tartani a gárdát az NB II-ben. Ha egyénileg kell értékelni a mohácsiakat, elöljáróban el kell mondani, hogy egyetlen csapat­rész sem nyújtotta azt, ami - ismerve a játékosok képességeit - elvárható lett volna. Talán egyedül Antal kapus volt az, aki stbilan tartotta formáját, rá egyáltalában nem lehet panasz. A védelemből Kófiás és - fő­ként a bajnokság második fe­lében - Kása teljesítménye di­csérendő, Rumszauemek, Reit- nek és Kiss Györgynek voltak ennél már sokkal jobb szezonjai is. A bajnokság kezdetekor úgy tűnt, Takács meghatározója le­Az elmúlt bajnoki évadban szeszélyes, felemás évet zárt a Nagykanizsai Olajbányász gár­dája, amely az előző évben az élcsoprotban végzett, a vissza­hívott régi mester, Németh La­jos vezetésével. Az 1991/92-es bajnokságra a csapat minőségileg „lefogyott”, többen is eltávoztak, abbahgy- ták a játékot. A legnagyobb vérveszteség az volt, hogy a gólkirály Skublics is eligazolt. A pótlás, a szükséges erősítés viszont elmaradt, mert az olajo­sok is leszegényedtek, mind­össze 4-5 tehetséges ifistával egészítették ki a keretet. A csapattól a vezetés az 5-8. helyek valamelyikének meg­szerzését várta s az őszi idény­ben gyűjtött 16 ponttal meg is lett a 7. hely. A gárda megfelelt, bár igen nehezen lendültek já­tékba (közben Iványi súlyos sé­rülést szenvedett), majd nagy­szerű hajrával jeleskedtek, s az őszi idény utolsó 8 mérkőzésén nem találtak legyőzőre. A tavaszi folytatás várakozás fölött sikerült, 3 mérkőzésen 5 pontot gyűjtöttek. Ám ezután megkezdődött a hanyatlás idő­szaka, amit jelez, hogy 5 talál­kozón csak 3(!) pontra voltak képesek, miközben minden csapatrészben „legyengültek”. A fejmosás aztán meghozta az eredményeket, hiszen a 3 hazai mérkőzésen begyűjtötték a 6 pontot s a vasi fővársoban csak 1 góllal kaptak ki. A befejezés aztán siralmas volt, a csapat gyatrán teljesített, Az „előszót”, mint ahogy az utóbbi évek során mindig, ezút­tal is a klub háza táján állandó­sult anyagi gondok írták. Mi több, az 1991-92. évi NB Il-es rajt előtt minden korábbinál jobban felerősödött a létbizony­talanság, ezzel együtt a Szek­szárdi Dózsa csapatának indu­lása. Aki tehát mérlegre teszi a 29 ponttal 11. helyen záró dó- zsás legénység éves produktu­mát, az aligha vonatkoztathatja el értékítéletét a szakosztály egészére kiható valós körülmé­nyektől. A lila-fehérek kétségtelenül a tavaszi idényben nyújtottak jobb teljesítményt. Ebben a pe­riódusban csak Nagykanizsán, Csepelen és Dunaújvárosban szenvedtek vereséget. Még jobbra sikeredhetett volna a csapat bizonyítványa, ha ta­het a mohácsi középpályás sor­nak - sajnos néhány szenzációs meccs után teljesen elszürkült a Pécsről igazolt játékos. Becker elsősorban küzdeni tudásával hívta fel magára a figyelmet, míg a két Kovács közül László volt a jobb. Hrotkó és Martina szintén játszott már jobban, de persze az is az igazsághoz tarto­zik, hogy nélkülük már elkép­zelhetetlen lenne a mohácsi labdarúgó csapat. Dióhéjban ennyit. Arról pe­dig, hogy mit hoz az ősz, legyen elég annyi, hogy bár a mohácsi önkormányzat többsége lesza­vazta, hogy mentőövet dobja­nak a támogató nélkül maradt csapat felé, most néhány lelkes sportember (köztük az edző Gyévai István) mégis azon munkálkodik, hogy előteremtse az induláshoz szükséges pénzt. P. Zs. és a hajrá 3 mérkőzésén (Cse­pel, Sopron, Ajka) pontnélküli­nek bizonyult, a rúgott gólra 12-tőt kaptak. Igaz, hogy ebben a szakaszban volt indok, hiszen kidőlt a sorból a sérült Kepe, Kiss I. és a műtéten átesett Far­kas, akiket az egyébként tehet­séges fiatalok nem tudtak pó­tolni. Az olajosok végül 50 száza­lékos teljesítménnyel zárták az évet (10-10 győzelem, döntet­len, vereség) s a megszerzett 30 ponttal a 9. helyen végeztek a szoros mezőnyben. Érdekesség, hogy csak 2 ponttal maradtak el az 5. helyezettől. Szembetűnő az is, hogy igen halvány volt az idegenbeli szereplés, a hul­lámzó teljesítmény, s a befeje- zsére elfogytak játékosokban és pontokban egyaránt. Ugyanak­kor figyelemre méltó a Magyar Kupában elért nagyszerű ered­mény, amikor joggal kerültek az érdeklődés középpontjába. A bajnokságban mintegy 20 játékost szerepeltetett Németh Lajos edző, áld legtöbbször a Csáki - Tóth, Kepe, Kiss, Popo- vics - Hegedűs, Farkas, Visno- vics - Páli, Dómján, Fuisz kez­dőcsapatnak szavazott bizalmat. A szeszélyesen szereplő játéko­sok közül Csáki, Kepe, Kiss, hegedűs és a 16 gólos Dómján, az olajosok gólkirálya minden­képpen rászolgált az elisme­résre. Az új bajnoki évre július 3-án kezdték meg a felkészülést Né­meth Lajos irányításával. Balogh Antal vasszal a hazai mérkőzéseken sokáig nemcsak egyesével kasszírozzák a pontokat. A dön­tetlen széria láttán már-már úgy tűnt, átok ül a csapaton, hiszen a Dorog elleni november 10-i si­ker után május 17-ig kellett várni az újabb hazai győze­lemre. A hajrában a Veszprém­ből hazatért Varga Lászlóval gólerősebbé vált a támadójáték, s egyre magabiztosabbá a Dó­zsa együttesének teljesítménye. Pályaválasztóként 17, vendég­ként 12 pontot szereztek, mindez 48,3 százalékos össztel­jesítménynek felel meg. A bajnokság végére szemlá­tomást ütőképessé vált a csapat, közben pedig újfent előtérbe ke­rült a bizonytalan jövő.- Megítélésem szerint - mondta Teszler Vendel vezető edző - ha a bajnokságot befe­Pakson nagy volt a jövés-menés Amikor végetér egy bajnok­ság az érintett csapatok szakve­zetői megvonják a mérleget, ér­tékelik a csapat teljesítményét. Ez történt Pakson is, az Atome­rőmű SE labdarúgóinál. A csa­pat 32 pontot gyűjtve a 7. he­lyen végzett, ami 53 százalékos teljesítménynek felel meg. En­nél lényegesen több volt a csa­patban, így a szurkolók, és a szakvezetés is csalódott. Az 5. hely megszerzését tűzték ki cé­lul, de titokban reménykedtek a dobogós helyezésben is. Erre minden lehetőség megvolt, ga­rancia volt a bázisszerv, hiszen fizetés és prémium alapján az első öt között volt az atomos együttes. Hogy mégsem sikerült jobb helyezést elérniük, annak az is oka volt, hogy a csapat több biztos győzelem helyett vesztesként hagyta el a pályát. Pusztai László volt vezető edző szerint a csapaton belül ki­sebb csoportok alakultak, szét­húzott a társaság. A csapatban nem volt közösségi szellem, a játékosok között nem alakult ki baráti kapcsolat. Nem tudtak egymásért, vagy egymás helyett küzdeni. Ennek ellenére volt egy-két remek mérkőzés is, mint a Csepel, a BKV Előre, az Olajbányász és a Mohács ellen. Ami a szakvezetést és a játé­kosállományt illeti, a legna­gyobb veszteség Pusztai László vezető edző és Váci László pá­lyaedző távozása, akik az NB I-es Siófoki Bányász csapatá­hoz „igazoltak”. Az új vezető edző Jakab Elek lett, aki koráb­ban a Dunaferr szakmai veze­tője volt, mig a pályaedzői tisz­tet Kővári István az ifjúsági csapat volt vezető edzője tölti be. A 36 éves Lauer József befe­jezi aktív pályafutását, az orosz vendégmunkás Halzov iránt pe­dig a Siófok érdeklődik. Az új vezetők a továbiakban nem tar­tanak igényt Szabó László játé­kára. Az már biztos, hogy Tóth Péterrel két éves, Tákonyi Lász­lóval pedig egyéves szerződést köttöt az egyesület. Visszatér az egyesüelthez Bozai Miskéről, és a leszerelő Gyenczi Keszthely­ről. Tárgyalások foylnak a vá­ros másik egyesületével, a PSE-vel, a tehetséges Grósz ka­pus és az atomosoknál két éve kispados Hornyok cseréjéről, valamint a PSE-s jobboldali kö­zéppályás Lacza István átigazo­lásáról, továbbá egy középhát­védet igazolnának. A felkészülés során július végén Kolozsváron egy négy­napos tornán vesznek részt, ahol több első ligás csapattal mérkőznek. Zerza József jező játékosállományt sikerül együtt tartani Szekszárdon, ak­kor a következő bajnoki eszten­dőben a csapat a mezőny első felében végezhet. Nagyra érté­kelem a város önkormányzati testületének segítő támogatását, ami a felnőtt csapat továbbélé­sének lehetőségét biztosítja, il­letve az utánpótlásnevelés szá­mára olyan feltételeket garan­tál, amelyek magukban hordoz­zák a megyeszékhely labdarúgó sportjának a bíztató jövőjét. Az önkormányzat megtette a ma­gáét, most azokon a sor, akik a labdarúgás jövőjének megmen­tését felvállalták, s mindazokon, akik személyes részvételükkel, munkájukkal a megvalósítást segíthetik. A felkészülést július 6-án kezdi meg a csapat. (Fekete) Egynapos esőszünet után szombaton folytatták a wimble­doni teniszbajnokságot. A vál­tozatlanul óriási érdeklődés mellett zajló versenyen előbb - egyidőben - a férfi egyes két elődöntőjét játszották, s amikor ezek befejeződtek, került sor a Center-pályán a Szeles Mónika - Steffi Graf női fináléra. A két férfi összecsapás közül előbb a 22 éves amerikai Andre Agassi és a nála 11 esztendővel idősebb közönségkedvenc, ugyancsak amerikai John McEnroe találkozója fejeződött be. A mérkőzés 1 óra 50 percet tartott, s végül a sokkal frissebb Agassi három játszmában győ­zött. A tengerentúli sportoló a pályafutása alatt először jutott a wimbledoni verseny döntőjébe. Nem sokkal később véget ért a horvát Goran Ivanisevic és az amerikai Pete Sampras találko­zója is. Ez már nagyobb csatát hozott, az első két szett rövidí­téssel zárult, majd a világrang­listán 8. helyet elfoglaló Ivani­sevic remek játékkal a folyta­tásban biztosította továbbjutását a 20 éves ellenfelével szemben. Óriási várakozás előzte meg a női döntőt, hiszen az utóbbi időben Szeles többször győzött Graf ellen, s nem véletlenül a világranglista vezetője. Ezúttal Graf nagyon magabiztosan kez­dett, az első játszmában 2-1-es vezetésénél elcsípte ellenfele adogatását, s a 3-1 után már csak az volt a kérdés, hogy mi­kor nyeri meg a szettet. Ez 6-2-re sikerült. A második játszma Graf adogatásával kez­dődött, 1-0-ra vezetett, aztán Szeles következett, de alig ját­szottak néhány percig, ezen a napon is eleredt a már-már ha­gyományos eső, ezért szünetet kellett tartani. A későbbi folyta­tásban Graf ismét nyert 6-1 arányban, így megőrizte tavalyi bajnoki címét. A bajnokság végére elfogytak a kanizsaiak Szekszárdon a rajt is kétséges volt vasárnapi 7 LELÁTÓ Kemény csata a ligában szont, hogy a rendkívüli köz­gyűlés összehívásának gon­dolata már a télen is foglal­koztatta a ligát, de mikor ez napirendre került, pillanatok alatt elvetették a gondolatát. Nem elképzelhetetlen, hogy most is csak addig kardos­kodnak érte a klubok vezetői, amíg el nem kezdődik a liga ülése. Ha ugyanis hivatalosan kell szavazni sorsdöntő kér­désekben, már nem annyira bátrak az addig hangoskodók. Az viszont csaknem biztos, hogy kedden új elnöke lesz a ligának. Az eddigi elnök a ta­tabányai Sárosi Ferenc a leg­utóbbi ülésen felmentését kérte, mivel csapata kiesett az NB I-ből. A jól értesültek sze­rint elképzelhető, hogy mégis marad a vezetésben, mint tit­kár vagy ügyvezető. Néhá- nyan ugyanis azt szeretnék a liga tagjai közül, ha lenne egy olyan főállású szervezőjük, aki független a kluboktól. Mivel Sárosi Ferenc a Tata­bányánál is lemondott elnöki funkciójáról, most eséllyel pá­lyázhat erre a tervezett beosz­tásra, feltéve ha megszavaz­zák a főállású ügyintéző stá­tuszát. A kiszivárgott hírek szerint nagy harc várható az elnöki posztért, négy-öt klubvezető is versenyben van. Vannak olyanok a ligában, akik szíve­sebben vennék, ha csak há­romtagú elnökség lenne - el­nök nélkül - melyben képvi­seltetné magát a Ferencváros, a Kispest és a Vác. Ha vil­lámgyorsan kellene intéz­kedni, akkor ez a háromtagú elnökség foglalna állást. Töb­ben viszont úgy vélik, hogy a Kispestnél jelenleg nincs olyan tekintélyű vezető, aki alkalmas lenne az elnökség­ben való ténykedésre. A leg­utóbbi választáson, amikor Szániel János lemondott az elnöki tisztségről, simán ment minden, az addigi alelnök lé­pett egyet előre. Most viszont lényegesen keményebb harc ígérkezik az elnökségért. A labdarúgó Európa-baj- nokság árnyékában szinte észrevétlenül ért véget a hazai' csapatok nyári vakációja, a többség a jövő héten már el­kezdi a felkészülést az új baj­nokságra. Ha a csapatoknál még nem is lesz mindenki a fedélzeten a hét elején, a szö­vetségben már „bajonki” lesz a hangulat. Hétfőn készítik el az NB I., kedden pedig az NB II. sorso­lását. Ami az NB I-et illeti, ezúttal két fordulót szerdai napokon játszanak az őszi idényben, és nem kizárt, hogy újból lesznek kettős bajnoki mérkőzések a Népstadionban. Az NB II-ben az elképzelés szerint - a hagyományoknak megfelelően - csak hét végén lépnek pályára a csapatok. Az NB II. keddi sorsolásá­nak érdekessége a csoportok kialakítása. Ismert, hogy az NB I-ből három olyan csapat esett ki, amely területileg a nyugati csoporthoz tartozik. Ez azt jelenti, hogy az idén tavasszal még élvonalbeli Ha­ladás, Tatabánya és Zalaeger­szeg közül csak egynek van esélye arra, hogy bajnokként visszakerüljön. Igaz, az osz­tályozó még egy, most kie­settnek biztosíthatja a vissza­kerülést. Állítólag a Tatabá­nya szívesen venné, ha az MLSZ versenybizottsága nem a nyugati, hanem a keleti cso­portba osztaná. Úgy vélik, hogy ott nagyobb az esélyük a jobb helyezésre. Kérdés, hogy mit szólnak ehhez a keleti csoport csapatai, hiszen a Ta­tabánya esetleges idesorolá- sával nőnének az utazási tá­volságok és ezzel a kiadások is. * Kedden ülésezik az NB I-es liga is, ahol a pletyka szerint nemcsak új elnököt választanak, hanem bejelen­tik a klubok vezetői azt az el­képzelésüket is, mely szerint szükséges az MLSZ rendkí­vüli közgyűlésének összehí­vása. A csapatok többségénél ugyanis azt mondják, hogy a szövetség nem teljesíti ígére­teit, és épp itt az ideje, hogy új személyek kerüljenek az MLSZ élére. Az is igaz vi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents