Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-28 / 207. szám

1992. július 28., kedd aj Dunántúlt napló 15 Galloway megvédte, Booze megszerezte Az amerikai Manning Gal­loway megvédte a WBO szer­vezet váltósúlyú profi ökölvívó világbajnoki címét, míg a honfi­társa, Tyron Booze meghódította az éppen betöltetlen kisnehé- zsúly világbajnoki trónját. A Manchesterben vasárnapra vir­radóra véget ért kettős találko­zón Galloway egyhangú ponto­zással nyert a brit Barrett ellen, míg Booze a hetedik menetben kiütötte a szintén brit Derek Angolt. A 32 éves Galloway 1989-ben szerezte világbajnoki koronáját, amelyet immár ha­todszor védett meg. A 33 esz­tendős Booze 1991 februárjá­ban Koppenhágában már ringbe szállt a világbajnoki címért, ám akkor hajszállal alulmaradt a norvég Magne Havnaa-val szemben. „Úton” Mészáros János Az olimpia megnyitó ünnep­ségével egyidőben Mészáros János székesfehérvári ultra tri- atlonista megkezdte a világon eddig egyedülálló sportakcióját. Este fél 9-kor beugrott a me­dencébe, és ott több mint 22 órán keresztül rótta a kilométe­reket. Egészen pontosan 38 km-t úszott a fehérvári uszodá­ban, de pihenni nem marad ideje, mert még vasárnap este kerékpárra ült, s a triatlon távja- inak tízszeres teljesítésével Barcelona felé indult. Mészáros a szakemberek sze­rint a legnehezebb, legmonoto­nabb próbán van túl, ennek el­lenére nem lesz „gyerekjáték” az 1800 km-es kerékpárút és a 422 km-es futás sem. A pálya széléről Kicsit több türelmet! Egy percig sem állítom, hogy a múlt szombati orfűi triatlon- versenyen tapasztaltam először, az emberek egyre agresszíveb­bek, türelmetlenebbek lesznek egymással, és ha úgy érzik, a mostani fenenagy demokrácia nyújtotta vélt vagy valós jogai­kat sérelem éri, szinte gyilkolni tudnának a „rend” helyreállítá­sáért. Történt ugyanis, hogy a már előbb emlegetett, mellesleg két­ségkívül színvonalasan, és a ko­rábbi évek tapasztalatain okulva a környékbeliek számára a le­hető legkevesebb kellemetlen­ség okozásával megrendezett verseny miatt időszakosan le kellett zárni a tó körüli gépjár­műforgalom elől az utat. Ugyan a hivatalos engedély szombaton délelőtt 10-től délután 14 óráig, és egészpályás útlezárásra vo­natkozott, amit előzetesen a le­hető legtöbb fórumon beharan­goztak), az utat biztosító rend­őrök parancsnoka ezt félpályás és egyirányú forgalom számára később feloldotta, így, ha aka­dozva is, de lehetett közlekedni a Pécsi-tó körül. Ám valóban volt némi teljes útzárlat is, amit az autósok egy része képtelen volt elviselni. Ä szervezők, a rendőrök és a ver­senyzők felmenőági rokonságát ért minősítő jelzők felsorolását most mellőzöm, de jobb fantá­ziájú olvasóink is biztosak le­hetnek benne, minden elhang­zott, ami nyerő lehet a károm- kodási toplistán. Kijutott ebből - ha már ott volt - az esemény­ről tudósító újságírónak is, aki - igaz, hogy a sor elején - de szin­tén végigvárta az egyik ilyen 15 perces „blokádot”, mégis élet­ben maradt. Nem lehetett meg­győzni a hitetlenkedőket arról sem, hogy nincs ez a világon sehol másként, ahol országúti versenyt rendeznek, én legaláb­bis még nem hallottam a derék New York-i polgárok lázadásá­ról, amiért a híres maratonik alatt ki kellett, hogy kerüljék mondjuk a fél Central Parkot, és talán még az 5-th Avenue-t is. Pedig ott a lélekszámot ismerve nem 3-400 autóst érint a dolog. Azt viszont módom volt látni nemrégiben az olasz kere­kes-fellegvárnak számító Pado- vában, hogy az ugyancsak köz­lekedési bonyodalmakat okozó, várost átszelő verseny útvonala mellett a kényszerpihenőre kár- hoztatottak járműveikből ki­szállva buzdították a verseny­zőket. Mások az emberek, a szoká­sok, és a mentalitás itt és ott, jól tudom, mégis javasolni szeret­ném a sokak számára talán tény­leg a puszta megélhetésért ví­vott idegölő munkában megfá­radt autósoknak is, hogy inkább írassák be a saját gyereküket is valamilyen sportegyesületbe, hadd ragadjon legalább rá az egészség mellett némi emberség is. Annak a néhány sörnek és felesnek az árából biztosan futja a tagdíjra, ami általában erőt ad a hangoskodóknak ... Szűcs Zsolt Indurain duplán duplázott Különösebb meglepetés nél­kül zárult a legrangosabb ke­rékpáros körverseny, a Tour de France. Vasárnap az utolsó sza­kasz végén a hagyományoknak megfelelően a Champs Ely- sees-n hajrázott a mezőny. Áz utolsó nekirugaszkodás, a 21. etap 141 km-e a német Olaf Ludwignak sikerült a legjobban, ám mindez nem változtatott semmit az összetettben. A fran­cia körverseny felénél már lát­szott, hogy a spanyol Miguel Induraint aligha előzheti meg bárki. A jelenlegi kétségtelenül legjobb kerékpáros ezzel a dia­dalával duplán duplázott; a 28 éves sportoló címvédőként nyert ismét a Touron, ráadásul a sportág történetében hatodik­ként egyazon évben megnyerte a Giro d,Italiát és a Tourt is (erre a bravúrra utoljára az ír Stephen Roche volt képes még 1987-ben). Indurain a 13. sza­kaszt követően öltötte magára az éllovasnak járó sárga trikót, amit már át sem kellett adnia. Akárcsak tavaly, a 2. hely ezút­tal is a hegyimenő olasznak, Chiappuccinak jutott, míg a 3. a profi világbajnok, szintén olasz Gianni Bugno lett. Totónyeremények 13 plusz egy találatos szel­vény 1 darab, nyereménye 2 551 588 forint. 13 találatos szelvény 11 da­rab, nyereményük egyenként 341 551 forint, 12 találatos szelvény 186 darab, nyeremé­nyük egyenként 13 466 forint, 11 találatos szelvény 2 343 da­rab, nyereményük egyenkét 1 069 forint. 10 találatos szelvény 28 082 darab, nyereményük egyenként 134 forint. A közölt adatok nem végle­gesek, a szelvények ellenőrzése még tart. Magyar triatlonos sikerek az EB-n „Lehet, hogy nem éltem volna túl” Maros Vera arany- és ezüstérme Szívós alkat. Hétközben gyomorfertőzést kapott, a né­metországi szálláshelyen lett rosszul, útban a hollandiai Ste- inbe. Belázasodott, mindenki vírusra gyanakodott. Végül is nem derült ki, hogy mi okozta a bajt, de az már akkora volt, hogy kétségessé vált: Maros Vera, a pécsiek üdvöskéje in­dulhat-e az ifjúsági- és junior triatlon Európa-bajnokságon? Szerencséje volt, indulhatott. Igaz, ehhez az is kellett, hogy kapjon egy injekciót, és annyira rendbe jöjjön, hogy rajthoz áll­hasson, sőt mi több, tudása leg­javát nyújthassa. Két éve harmadik, tavaly má­sodik volt a magyar ifi leány csapat, most pedig már az arany jött. Amit persze Maros nya­kába is akasztottak. Ez jó előjel volt a másnapi egyéni verseny előtt. Ahol úszásban a pécsi lány még csak 8. volt. A kerék­pározásban feljött az ötödik helyre, majd ezt megfejelve, kü­lönösen a futásban fantasztiku­san küzdve, másodikként ért be a célba. Sokáig azt sem lehetett tudni, hogy bronzot nyer, vagy ezüstötök finis Marosnak jött ki jobban, a zsűri egy hajszállal őt látta gyorsabbnak, azonos idő­vel előbb futott be, mint a másik magyar, Harangi. A győztes is a mieink közül volt, egyébként is teljes magyar fölény jelle­mezte az ifjúsági leány egyéni EB-t, ugyanis az első öt helyen honfitársaink végeztek.- Lehet, hogy nem éltem volna túl, ha nem vehetek részt az EB-n betegség miatt. Egész évben erre a versenyre készül­tünk ... Reménykedtem, hogy lemegy a lázam, és indulhatok. Tudtuk, hogy valamelyikünk nyeri az egyénit, mert erős a csapatunk. Ez most Walkó And­reának sikerült, de sebaj. Csak az fáj egy kicsit, hogy őt koráb­ban már többször legyőztem. Talán, ha nem lett volna az a gyomorfertőzés... Maros Vera edzője, Nemes Csaba ehhez csak annyit hozzá, hogy tanítványából a hirtelen jött betegség egy percet vett ki. Márpedig, ha Walkó és Maros közti 43 másodperces különb­séget nézzzük, akkor a pécsi tri- atlonista tényleg nyerhetett volna, amennyiben teljesen egészségesen. H. L. Katalán „koktél” A barcelonai olimpia szom­bati megnyitóünnepségét két apró közjáték zavarta meg. Az iraki sportolók a NOB által az olimpiai stadionokból szigo­rúan száműzött politikai de­monstrációra használták ki a felvonulást, amidőn ujjúkkal a győzelem V-betűjét formálták. A 65 ezres nézősereg a világ- szervezet Bagdad elleni boj­kottpolitikájának gyalázásaként értékelte a mutogatást. A publi­kum ugyancsak kifütyülte az amerikai kosárlabdasztárokat, köztük a mágus „Magic” John- sont, aki az nyitóünnepség köz­ben elhagyták a stadiont. Talán túlságosan fárasztónak találták a három órás ceremóniát. * Miközben Ron Karnaugh amerikai úszó az olimpiai nyi­tóünnepségen menetelt, a néző­téren helyet foglaló édesapja szívroham következtében el­hunyt. A sportoló csak vasárnap hajnalban értesült a tragédiáról, s nyomban a barcelonai szállo­dába sietett, hogy édesanyját és nővérét vigasztalja. Karnaugh még nem döntött, indul-e ezek- után 200 méteres vegyesúszás versenyében, amelyet július 31- én tartanak. * A nyitóceremónia idején Barcelona utcáin a rendőrség tüntetőkkel csapott össze, s ele­jét vette jobboldali szélsősége­sekkel való összetűzéseiknek - közölték rendőrségi források, és hozzáfűzték: a rendőrök ak­kor támadtak a nacionalistákra, amikor azok megkísérelték magukhoz ragadni az olimpiai fáklyát, amelyet éppen a város- központon vittek keresztül. Szerencsére senki sem sérült meg. Balesetet szenvedett Johan Fagrell, a svéd kerékpáros csa­pat tagja. A versenyző a 100 ki­lométeres országúti kerékpáros csapatversenyen elesett és bal kulcscsontját törte. A bukás kö­vetkeztében egyébként a né­gyesfogat fel is adta a versenyt. Két bomba röpítette a leve­gőbe a francia-spanyol elekt­romos vezeték egyik tartóosz­lopát szombaton este, az olim­piai játékok megnyitójának ide­jén. A robbantásért senki nem vállalta a felelősséget, a rendőr­ség feltételezése szerint azon­ban a szeparatista baszk terror­szervezet, az ETA hajtotta végre az akciót. A szervezet ko­rábban már figyelmeztette a ha­tóságokat, hogy támadásokat hajt végre az olimpia idején. Az áramkimaradás nem érintette Barcelonát, a további akciók megakadályozására pedig meg­erősítették a határőrséget. ■Ní A volt Szovjetunió szelleme kísértett szombaton este Barce­lonában az olimpiai játékok megnyitóján. Az Egyesített Csapat néven szereplő volt szovjet tagköztársaságok közül Tádzsikisztán a kommunizmus bukása ellenére is megőrizte sarló-kalapácsos zászlaját. A piros, fehér és zöld sávos, sárga sarlót és kalapácsot viselő ta- dzsik lobogó egyike volt a megnyitón felvonultatott ke­véssé ismert zászlóknak. Rosa Mota, a szöuli címvédő maratoni futónő vasárnap beje­lentette, Jiogy visszalép a barce­lonai viadaltól. A 34 éves spor­tolónő arra hivatkozott, hogy „lelki problémák” zavarták a felkészülésben, így nem kíván rajthoz állni. Az újkori olimpiák árnyai és fényei Alighanem még Pierre de Coubertin báró, az újkori olimpiák szellemi atyja sem gondolta volna, mennyi pozi­tív és negatív szenzációt hoz majd a játékok négy évenkénti megrendezése. íme, néhány „fény és árnyék,, az elmúlt 24 nyári olimpiáról: 1896. Athén: Minden kezdet nehéz ... A meghívókat olyan későn pos­tázzák, hogy mindössze 13 ország van jelen. A szűk ka­nyarok miatt a 200 méteres fu­tást nem tudják megrendezni, az 500 méteres úszás jeges tengervízben kijelölt távját pedig a versenybírók megsac- colják. 1900. Párizs: Annak ellenére, hogy Gö­rögország vállalta volna va­lamennyi olimpia rendezését, a második játékokat Couber­tin báró szülőhazája kapta. 1904. St. Louis: A világkiállítással egybe­kötött eseményre a 617 spor­tolóból mindössze 76 érkezett a tengerentúlról. A maratoni futás amerikai győztese, Fred || Lorz utólag elismerte, hogy |1 egy kis szakaszon autóba ült, mert elfáradt... 1908. London: Igazi sikerként a több mint 2 ezer versenyző küzdelmét a nézők hatalmas tömegek kísé­rik nyomon. Felejthetetlen marad a kis olasz, Pietri Do- rando emberfeletti küzdelme a maratoni célbaérkezésnél. Az ájulásig kimerült futót a ren­dezők támogatják be a célba, ezért kizárják Dorandot a ver­senyből. 1912. Stockholm: Az első igazi olimpiai klasszis tűnik fel a színen az amerikai indián, Jim Thorpe személyében. Az öt- és tíz­próba bajnokát később nevet­séges indokkal megfosztják aranyérmeitől, amelyeket csa­ládja csak halála után, 1984- ben vehet át végleg. 1920. Antwerpen: Az I. világháború utáni seb­tében összehozott olimpián a háborúban súlyos tüdősérülést összeszedett francia Joseph Guillemot 5000 méteren le­győzi a legendás Paavo Nur- mit. 1924. Párizs: Nem csak világrekordok, de a hőmérsékleti csúcs is megdől, a francia fővárosban gyakran 45 fokot is mérnek. A filmvásznak Tarzanja, Johnny Weismüller az úszásban há­rom, a finn csodafutó, Nurmi pedig négy aranyérmet zsebel be. 1928. Amszterdam: Új színfolt az atlétikában az Egyesült Államok és a nők megjelenése. 1932. Los Angeles: Pénzügyi siker a világgaz­daság válsága ellenére. Első­ként építenek olimpiai falut. Az egyik legnagyobb „bla- mázsként” bírói hiba miatt a 3000 méteres akadályfutók egy körrel többet teljesítenek. 1936. Berlin: A színesbőrű Jesse Owens fittyet hány Hitler áija-ideo- lógiájára. A nácizmus kibon­takozása közben rendezett já­tékokon az amerikai atléta­sztár négy aranyéremmel írja be magát a sporttörténelembe. Elsőként gyújtják meg az olimpiai lángot az Olümposz hegyén. 1948. London: Tizenkét év után randevúz­nak ismét az olimpikonok. A világháború utáni első verse­nyen a holland családanya, Fanny Blankers-Koen máig egyedülálló módon négy aranyérmet nyert atlétikában. 1952. Helsinki: A Szovjetunió premierje 17 bajnoki címmel jár együtt. A csehszlovákok híres atléta há­zaspárja, Dana és Emil Záto­pek négy aranyéremmel tér­nek haza. 1956. Melbourne: Az első bojkott... Három ország a Szuezi-csatoma megszállása miatt marad tá­vol. Magyarország a vízi­labda-medencében „vág visz- sza” a szovjeteknek az ország megszállásáért. 1960. Róma: A mezítlábas etióp mara- tonfutó, Abebe Bikila az első olimpiát nyeri Fekete Afriká­nak. 1964. Tokió: Az első Ázsiában megren­dezett olimpián az a Yoshi- nori Sakai gyújtja meg az olimpiai lángot, aki a hirosi- mai atombombázás napján született. 1968. Mexikóváros: A magaslaton megrende­zett olimpia az amerikaiak miatt marad emlékezetes; két színesbőrű futójuk faji tilta­kozása a dobogón, a disz­koszvető A1 Oerter sorrend­ben negyedik olimpiai dia­dala, a távolugró Bob Beamon 8.90 méteres ugrása a jövőbe - ezek voltak a mexikói napok legfontosabb mozzanatai. 1972. München: Gyász árnyékolta be az olimpiát; a palesztin gerillák terrorakciójának 11 izraeli versenyző, sportvezető esett áldozatául. „The games must go on” (a játékoknak folyta­tódniuk kell) - mondta Avery Brundage, így az úszó Mark Spitz meg sem áll hét arany­éremig. 1976. Montreal: Huszonhárom afrikai or­szág bojkottálja a versenyeket az új-zélandi rögbi csapat dél-afrikai túrája miatt. A tomaversenyek nézőit egy 14 éves tinilány, a román Nadia Comaneci kápráztatja el hat 10 pontos gyakorlattal és négy aranyéremmel. 1980. Moszkva: Afganisztán szovjet meg­szállása miatt 61 ország csat­lakozik az USA bojkottjához. A „háziversenyek” során a tornász Alekszandr Gyitya- tyin példa nélküli módon nyolc éremhez jut. 1984. Los Angeles: Moszkva „tükörképeként” ezúttal a Szovjetunió és 14 szövetségese dönt úgy, hogy „kihagyja” az olimpiát. Az amerikai show során az atléta Carl Lewis Owens nyomdo­kába lépve négyszeres baj­nokként zár. 1988. Szöul: A versenyeket a kanadai Ben Johnson doppingbotrá­nya árnyékolja be. A bojkott­listán ezúttal a Koreai NDK, Kuba, Etiópia és Nicaragua szerepel.

Next

/
Thumbnails
Contents