Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-27 / 206. szám
8 üj Dunántúli napló 1992. július 27., hétfő Kill politika Másodszor találkoztak Spanyolország és Portugália valamint a latin-amerikai országok elnökei. Képünkön: a múlt heti madridi csúcsértekezlet résztvevői. Szociális liberalizmus A mexikói elnök Budapesten Az adósság és az infláció csökken, a gazdaság növekedése 3-4 százalékos Bősi homály Lesz-pénz? Horvát Watergate? (MTI-Panoráma) A belgrádi Politikában szombaton megjelent írás lehetségesnek tartja, hogy Franjo Tudjman horvát elnöknek is rövidesen meglesz a maga Watergate-je (Croatia- gate). A lap arra alapozza feltételezését, hogy Tudjman elnök a közelmúltban 213 000 német márkának megfelelő összegért luxusvillát vásárolt magának Zágráb előkelő Tuskanac negyedében. A hírt a Globus című horvát hetilap szivárogtatta ki, s az nagy felháborodást keltett a lakosság körében. Csütörtöki számában a Globus a vételi szerződés facsimile szövegét is közölte azzal a megjegyzéssel, hogy a szerződést egy nappal azelőtt kötötték, mielőtt életbe lépett volna az előkelő negyedekben levő ingatlanok eladásának tilalma. Kadhafi virágai Kadhafi ezredes, líbiai vezető virágcsokrot küldött a műtétje után kórházban lábadozó II. János Pál pápának és mielőbbi teljes felgyógyulást kívánt a katolikus egyházfőnek - közölte a Vatikán. Domenico De Luca vatikáni protokollfőnök szerint a hatalmas agyagvázában küldött csokor fehér rózsákból, gladiólu- szokból és sárga margarétából állt (A fehér és a sárga a Vatikáni Állam zászlajának színei.) A líbiai hatóságok az elmúlt hónapokban ismételten kérték a Szent Széktől az 1970-ben megszakadt diplomáciai kapcsolatok felújítását. (AFP) Az orosz gabonatermés? Hétfőn ismét lefaragott az orosz kormány az idei gabona- termés várható mennyiségéből, a megkurtított becslés szerint csak 96 millió tonnányi terem majd - jelentette a Reuter. Július elején az orosz kormány 110 millió tonnásról 98 milliósra módosította terméselőrejelzését. Kommandós nők A női egyenjogúság nagyobb dicsőségére a brit védelmi minisztérium fontolóra vette, hogy az ország hivatásos hadseregében ezentúl frontharcosként, sőt akár kommandósként is szolgálhatnak nők. Az egyenlő zsoldhoz való jogot már tavaly kivívták a brit katonanők. A szárazföldi egységeknél, az ejtőernyősöknél és a haditengerészetnél átlalában könnyen megoldható a koeduk- ció, ám tengeralattjáró flottánál nem - mondták védelmi minisztériumi tisztviselők brit lapoknak. A tengeralattjáró túlságosan szűkös és zárt terében megoldhatatlan, hogy a nőket külön hálóhelyiségben helyezzék el, vagy külön fürdőszobájuk legyen. - Egymás hegyén-hátán zsúfolódnak össze - magyarázta szemléletesen egy nevének elhallgatását kérő miniszteriális ember. Ezt a problémát a jó erkölcsökre kényes hadvezetés valószínűleg úgy oldja meg, hogy egyes tengeralattjáróknak kizárólag női személyzetük lesz - tette hozzá. Vasárnap Budapestre érkezett Carlos Salinas de Gor- tari, a Mexikói Egyesült Államok elnöke. A magyar várakozások szerint az államfő hivatalos látogatása jelentős ösztönzést ad a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez, és élénkítő hatással lesz a viszonylag szerény gazdasági kontaktusokra. Mexikóban elsősorban az 1948-as születésű, közgazda- sági végzettségű Carlos Salinas de Gortari nevével kapcsolódik össze a gazdasági-társadalmi váltás új kurzusa. A 70-es évek derekától a feltárt óriási olajkincs a világ negyedik legnagyobb kitermelőjévé emelte Közép-Amerika legnagyobb országát, a csaknem 89 milliós lélekszámú Mexikót. Bár az olajvagyon megindította a gazdaság struktúrális átrendeződését, a „hirtelen,, jött pótlólagos források árnyoldalához tartozott, hogy tovább halasztódott az elengedhetetlen átfogó modernizáció, és ennek kísérő jelenségeként növekedett az ország eladósodása. Az ex- tenzív növekedés külső és belső forrásait a 80-as évek elejére merítette ki Mexikó. Az úgynevezett nemzetközi adósságválsággal, és a belső társadalmi feszültségek növekedésével fémjelzett időszak után az évtized végén hirdették meg Mexikóban az új „kurzust” a „szociális liberalizmus” jelszavával. A korábban jelentős gazdaságirányítói posztokat betöltött, majd 1988-ban államfővé választott Carlos Salinas nevéhez fűződő nyitás főbb elemei közé tartozik, hogy Mexikó az önellátás helyett teljes mellszélességgel a nemzetközi munkamegosztás felé fordult. A nyitás természetes módon együtt járt az állami vállalatok széles körű privatizációjával és a külföldi tőke becsalogatásával. Az új gazdaságpolitika eredményei közé tartozik a többi között, hogy sikerült kézben tartani a tetemes külső adósságot: az 1990-es csaknem 96 milliárd dollárról 92 elejére 73.6 milliárdra faragták le. Figyelemre méltó, hogy eközben 3—4 százalékos növekedést produkált a gazdaság, tavaly 19 százalék alá szorították le az inflációt, felgyorsult a privatizáció és a gazdaságélénkülés nyomán csökkent a munkanélküliség. A mexikói GDP összege tavaly meghaladta a 275 milliárd dollárt. A gazdasági megújulás ösz- szekapcsolódott a politikai intézményrendszer megújításával is. Salinas elnök hivatalba lépésével megkezdődött az állam- gépezet reformja és a pluralista demokrácia kiépítése. A nyitás vonala érvényesült a külpolitikában is. Mexikó nemzeti érdekeit szem előtt tartva aktívan bekapcsolódott a nemzetközi ügyek formálásába. Érdeklődésének homlokterében természetesen elsősorban az amerikai ügyek állnak, de kiemelt jelentőséget tulajdonít az Európai Közösséghez fűződő kapcsolatainak is. Ez utóbbit jól szolgálja az EK-val kötött úgynevezett harmadik generációs keretszerződés. A magyar-mexikói kereskedelmi kapcsolatok a 70-es években elért 10-12 millió dolláros szintről a 80-as évek második felében jelentősen visszaestek. 1980-ban a magyar kivitel 8.69 millió, a behozatal pedig 2.54 millió dollárt tett ki. Ez a summa tavaly 3.4 millió, illetve 2.5 millió dollárra csökkent. A magyar kivitel többségében gyógyszeralapanyagokból, gyógyászati és oktatási eszközökből, olajfúró-berendezésekből, fogyasztási cikkekből áll. Mexikó jobbára kávét, műszálat szállít Magyarországra. Tárgyalások folynak magyar kukorica-termesztési és szarvasmarha-tenyésztési rendszerek, valamint öntözési technológiák átadásáról. Latin-amerikai viszonylatban kiemelkedőek a magyar-mexikói kulturális kapcsolatok. Mexikóból jelenleg nyolcán posztgraduális képzésen, öten pedig rendes egyetemi képzésen tartózkodnak Magyarországon. Évente pedig 2-3 magyar ösztöndíjas utazhat ki a közép-amerikai országba. (MTI-Panoráma) - A Csehszlovákiában június elején lezajlott parlamenti választások előtt magabiztos nyilatkozatok sorozata biztosította az újságolvasót: a bősi erőmű befejezésére van elég pénz. Ha mégsem, akkor íme: Androsch ante portás... Július Binder, a pozsonyi vízgazdálkodási beruházó vállalat igazgatója addig titkolózott a Hannes Androsch osztrák bank- szakemberrel folytatott tárgyalásokról, amíg ki nem derült, hogy valóban tárgyalnak. Ezt követően „többlépcsős” bejelentések következtek arról, hogy pénz van, pénz lesz, mert a kormánynak is fontos az erőmű mielőbbi befejezése, és Androsch a világ legjobb pénzintézeteinél kész bevetni a tekintélyét. Ekkor még Ján Camogursky volt a szlovák kormányfő, és az erőművel kapcsolatos magyarcsehszlovák kormányközi tárgyalások küldöttségének vezetője. A Vladimír Me dar győzelmével elkezdődött, és a köz- társasági elnök, Václav Havel lemondásával befejeződött másfél hónapos időszak alatt elterelődött a figyelem az erőműről. Az új szlovák kormány harmadik ülését július 17-én tulajdonképpen félbeszakították, mert a pozsonyi parlament épületében a Szlovákia szuverenitását deklaráló nyilatkozat ünnepélyes megszavazása volt napirenden. A Meciar-kabinet négy nappal később ült ismét össze, és rögtön a bősi kérdéssel kezdte. Roman Kovac, a kormány alelnöke tájékoztatta a sajtót arról, hogy az erőmű ideiglenes üzembehelyezéséhez egyelőre nincs elegendő pénz. Androschékról egy szó sem esett, mint ahogy aról sem, hogy áll—e még az osztrák pénzember ajánlata, s ha mégsem, akkor az vajon összefügg-e vagy sem az országban időközben lezajlott belpolitikai eseményekkel. A miniszterelnök helyettese elmondta, hogy az erőmű befejezéséhez, az idén még 3.5 milliárd, jövőre pedig 5 milliárd korona kell, de a kormánynak erre csupán 1,4 milli- árdja van. A másnap megjelent szlovákiai lapok közül a pozsonyi Pravda és az Új Szó - nem titkolt célzással - címben kérdezték: „Nincs véletlenül kétmilliárdja? A bősi erőmű befejezésére kellene” - így a Pravda. „Eladjuk a bősi vízi erőművet külföldre?” - vetette fel az Új Szó. Nem alaptalanul, hiszen megírta: „A kormány komolyan fontolgatja, hogy a bősi vízlépcső befejezésébe vagyonrészes- ként külföldi tőkét is bevon.” A lap arról is tájékoztat, hogy az erőmű ügyében illetékes szakembereknek „augusztus 15-ig kell elkészíteni a szlovák és a szövetségi kormány döntéséhez szükséges háttéranyagokat. A további lépéseket illetően több javaslat is felmerült. Ezek között szerepel az ideiglenes megoldás építésének átmeneti leállítása is. A szlovák kormánynak viszont az a véleménye, hogy ez nagyon elodázná a megoldást, és a már létező objektumokban is komoly károk keletkezhetnének, ezért valószínű, hogy a végső döntés meghozataláig tovább folytatódik az építkezés.” A finanszírozás megoldásának módozatai között szó esett arról, hogy esetleg államkötvényeket bocsátanak ki. A szlovák kormány privatizációs minisztere, Lubomír Dolgos beszélt arról, hogy Bős privatizálását is tervezik. Nem vált egészen világossá: az erőművet is privatizálni akarják, vagy csak az erőmű övezetébe tartozó telkeket, objektumokat? Az utóbbiakat határozottan idegenforgalmi, üdültetési céllal, mivel „a feltételek szinte eszményiek.” Ugyanebben a keddi televíziós híradóban Ján Klak, az új csehszlovák szövetségi kormány pénzügyminisztere is^ megszólalt. Azzal a lényeges mondattal kezdte, miszerint: „Sokan vagyunk olyanok, akik ma sokat adnánk azért, ha a bősi építkezés sohasem kezdődött volna el.” Klak beismerte: ebben az évben sem a szövetségi, sem a szlovák költségvetés nem számolt azzal, hogy az erőműre költsön. A szlovák kormány Klak szerint az eddigi hiteleket az idén - fedezet nélkül - felhasználta. A kiutat ő is a szlovák pénzügyi tárca által kibocsátandó államkötvényekben látja - mondta - és nem zárkózott el attól, hogy az ilyen megoldásból valamilyen mértékben esetleg a szövetségi pénzügyminisztérium is kivenné a részét. „Erről azonban tárgyalni kell” - tette hozzá. Másnap, szerdán Klak pontosított: a csehszlovák szövetségi kormány a szlovák államkötvények kiadása esetén vásárlói érdeklődéssel segíthet a helyzeten. Politikai kislexikon Hanna Suchocka Hanna Suchocka-nak, a közelmúltban kinevezett, 46 éves varsói miniszterelnök-asszonynak megelőlegezték honfitársai a „lengyel Thatcher” címet, egyelőre választási ígéretei alapján. Hiszen nem kevesebbet mond, mint azt, hogy „Lengyelország erős állam lehet és azzá is válik)” A szőke, hullámos hajú, mindig elegáns, angolul, franciául és németül beszélő, nem férjezett „államnő” sokak szerint lehetetlen feladatra vállalkozott azzal, hogy nyolcpárti kormány élére állt egy olyan országban, ahol a parlament igényeinek épp oly nehéz eleget tenni, mint Lech Walesa elnök óhajainak. Nem is beszélve Lengyelország súlyos gazdasági állapotáról. S nem könnyíti meg a patikus családból származó jogásznő helyzetét, hogy az elmúlt időszakban nem otthon, hanem Strassbourgban dolgozott, az Európa Tanácsnál. Suchocka az alábbi interjúban önmagáról, Walesa-ról, az általa megálmodott Lengyelországról és politikusi terveiről beszél. Kérdés: Lech Walesa elnök azt mondja mostanság, hogy el van Öntől ragadtatva. Ez kölcsönös? Válasz: Amióta személyesen ismerem az elnököt - tehát a miniszterelnöki tisztségre való jelölésem időpontjától - nagyon jók a kapcsolataink. Remélem, hogy az elnök derűlátása mindannyiunkat „megfertőz” Kérdés: Bizonyára személyes ismeretségük előtt is volt véleménye Walesáról? Válasz: Az elnökválasztáson Tadeusz Mazowiecki-re szavaztam, de ez nem vál- toztata helyzeten. Azóta eltelt egy év, Walesa úr az elnök, én pedig most a miniszterelnök. Egyszerűen együtt kell dolgoznunk. Kérdés: Hogyan tudott ennyi pártot, amelyek részben még ellenséges viszonyban is állnak egymással, egy koalícióba tömöríteni? Válasz: Ebben a demokráciának minőségileg új értelmezése mutatkozik meg. Ezek a pártok arra a következtetésre jutottak, - hogy a válság további eszkalációja sehová sem vezet, mivel a lakosság egyre kevesebb megértést mutat ez iránt. Számomra úgy tűnik, hogy a mi demokráciánkat a pártok közötti különbözőségek konszenzusára kell felépíteni úgy, ahogyan az Spanyolországban történik. Csakis így jutunk előbbre. Kérdés: Ön kinyilvánította, hogy Lengyelországnak erős állammá kell válnia. Válasz: Számomra egyértelmű, hogy erős állam csak jogállam lehet. Lengyel- országban mostanában illegális sztrájkok folynak, épületeket szállnak meg. Mi okoz vajon nagyobb kárt: az épület foglalások tudomásul vétele vagy pedig azok felszámolása az állam erejével. Kérdés: Úgy hírlik, szívesen eszi a sok salátát. Nem fél attól, hogy a jól ismert lengyelországi környezetszennyeződések következtében megmérgeződik ólommal, nitráttal? Válasz: Persze, hogy aggódom, de oly hosszú ideje eszem már salátát... Kérdés: Ön lecserélte az eddigi környezetvédelmi minisztert, aki jó szakembernek számít, valaki olyannal, aki e téren egyáltalán nem ismeri ki magát. Válasz: A szaktárcák betöltése a koalíciós partnerek közötti tárgyalások eredménye. A parasztpárt - amelynek ez a minisztérium jutott - ismételt rákérdezésem ellenére sem javasolt mást. De valamennyi minisztérium tevékenységét a legalaposabban figyelni fogjuk, s ez különösképpen vonatkozik eme a reszortra. Kérdés: Miért nincs Önön kívül egyetlen nőtagja sem a kormánynak? Válasz: Ez is a pártoktól függött, amelyek javaslatokat tettek a minisztereknek. De ez nem zárja ki, hogy az államtitkárok egy része nő legyen. Az én pártom, a Demokratikus Unió például már nagyon jól képzett nőket javasolt felelős posztokra.
