Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-26 / 205. szám

Dél-Dunántúl olimpikonjai Erős hölgyek a tatamin Azon lehetne vitatkozni, hogy némely sportág, mint pél­dául az ökölvívás, súlyemelés, cselgáncs, mennyire való höl­gyeknek, ám az már vitathatat­lan, hogy a gyengébb nem kép­viselőitől a világversenyekre, vagy éppen az olimpiára való kijutás ugyanolyan verejtékes munkát kíván, az ott elért siker pedig számukra is ugyanolyan értékes, mint férfitársaiké. Nos, több küzdősportban rajthoz állnak a magyar hölgy­versenyzők is Barcelonában, a cselgáncsozókat öten képvise­lik. Egyikük, Parragh Katalin, aki ma a Bp. Honvéd verseny­zője, régiónkból származik, hi­szen pályafutását a PVSK-ban kezdte, és innen került a fővá­rosi egyesülethez. ő egyébként áldhatja a sze­rencséjét, mert olyan támoga­tóra talált, amely szívén viseli a sorsát, és nemcsak anyagilag, hanem az élet számos területén segíti versenyzőit - mert töb­ben, és más sportágakból is vannak ilyenek. A PARRAGH RT., mellyel a ritka névazonos­ság miatt, és szinte véletlenül került kapcsolatba, olyan ösz­tönző rendszert dolgozott ki, amely anyagilag is érdekeltté teszi a jobb eredmény elérésé­ben. Mint például az olimpián is. Bár, mint ahogy a cselgán- csozónőtől megtudhattuk, na­gyon kiélezett versenyre kell számítaniuk a résztvevőknek Barcelonában, mert a női csel­gáncssport dinamikus fejlődés­nek indult az utóbbi években, úgyhogy egyre erősebb lesz a mezőny. Katalin az 52-kg-os súlycso­portban indul, és a verseny előtt úgy vélekedett, hogy az első 6 közé kerülés már igazi sikert je­lentene számára. Sz. Zs. Barcelonában lelassul az idő Az elszántsággal nem lesz baj Petrovics Jánossal kapcso­latban egy számára bizonyára kellemetlen emlék jut először eszembe, egy talán két évvel ezelőtti Kecskemét - Paksi SE ökölvívó mérkőzés. Az akkor még ifjú titán Petrovics a haza­iak válogatottja és kedvence, Szakállas ellen lépett szorítóba. Gongszó, egy figyelmetlenség, Szakállas-ütés és a paksi bu­nyós összegörnyedve sétált a szorítóba, vége a meccsnek. De az ott történteknél tovább tart elmondani az egészet. Azóta nagyott fordultak az erőviszonyok a 60 kg-os súly­csoportban. Az igazi őrségvál­tásra a tavalyi OB döntőjébe ke­rült sor, Petrovics diadalmasko­dott a kecskeméti fiú ellen, s így az ő nyakába került a bajnoki arany. Ezáltal ő jutott ki az elmúlt évi VB-re, ahol nem igazán si­került bemutatkozása, hamar vereséget szenvedett. Hazaér­kezése után beszéglettünk és még mindig nem tért napirendre gyors kiesése fölött.-Nem értem mi volt velem, azt a mongol srácot le kellett volna győznöm - dohogott a maga húsz évének összes kese­rűségével. Aki így tud bosszankodni első világversenye után az még viheti valamire, gondoltam és abban maradtunk, hogy majd ta­lán az olimpián javíthat. Ahhoz azonban, hogy Petrovics kesz­tyűt húzhasson Barcelonában, még sikerrel kellett vennie a franciaországi selejtezőket. Bár nagyon keményen dolgozott, mégis rossz előjellel vágott neki az útnak, ugyanis törött orral volt kénytelen felvenni a harcot, a spanyolországi repülőjegyért. Ez az „apró” kényelmetlen­ség azért mégsem bizonyult döntőnek. Először svéd ellenfe­lét padlóra küldte, úgy, hogy ki is számolták, majd egy cseh­szlovák öklözőt vert pontozás­sal.-Nagyon várom már a ver­senyek kezdetét, hosszú volt a felkészülés. Nyugodt lelkiisme­rettel utazom Barcelonába, mert kemény munka van mögöt­tünk. Hogy ez mire lesz elég, az függ a sorsolástól is. Elsősor­ban egy éremmel lennék elége­dett, de nem leszek nagyon szo­morú, ha két fordulót sikerül mennem. Azt viszont ígérhetem a barátoknak, ismerősöknek és akik szorítanak értem, hogy minden tőlem telhetőt megte­szek a jó szereplésért, hogy ne okozzak számukra csalódást. Szurkolók pedig lesznek, hi­szen olimpiai csapatunk legfia­talabb tagjáért nemcsak Pakson és környékén drukkolnak majd erősen, hanem - akárcsak Kalo­csai Zolién - Dombóváron is, hiszen mindketten Lampert Gá­bor neveltjei, onnen kerültek évekkel ezelőtt Paksra. Medgyessy Ferenc Steig Csabának már sokan mondták, hogy „hát ez az!”, hi­szen néhány nappal az elutazás előtt inkább üljön otthon a szo­bában és ne kockáztassa az eset­leges sérülést.- Egy kicsit tartottam én is a Gemenc Kupától főleg a krité­rium versenytől. De nagyon reméltem, hogy sérülésmente­sen fogom befejezni a nagydíjat és a legjobb eredménnyel. (Schneider Konrád edző: „Csaba sérülésére egy százalék esély volt, viszont ez az erő­próba legalább tíz százalékot javíthat a formáján.”)- Gondoltad volna, hogy egyszer az olimpiára eljuthatsz innen Szekszárdról?-Valahol mindig ott volt a tudatomban, gondoltam rá, de azért ennyire konkrétan soha­Kovács Antal az ötkarikás já­tékokon a 95 kilós súlycsoport­ban próbál szerencsét. A paksi cselgáncsozóval folytatott olimpia előtti utolsó beszélgeté­sünk alkalmával a 95-ös szám egy más összefüggésben is szóba került: az edzővel, Han- gyási Lászlóval összesen 95 kiló súlyú videofelvételt készí­tettek a várható ellenfelek fel- térképezése során. Az Atomerőmű SE 20 éves olimpikonja tehát az izzasztó tornatermi edzések mellet „fej­ben” is készül a nagy megmére­tésre. A műszaki egyetem első­éves hallgatója elmondta, hogy az olimpiára nem lehet két nap­pal a fellépés előtt ráhango­lódni. Nos, a tanulmányait is el­halasztó paksi fiúnál a ráhango­lódás már legalább fél éve tart, hisz az utóbbi hat hónapban egymást követték a felkészülési A megtépázott tekintélyű magyar súlyemelősport két éve tárt karokkal fogadott egy há­romszoros Európa-bajnokot, Czanka Attila áttelepülése ki­sebbfajta szenzációt keltett. Az élsportolók számára az átlagos­nál jobb körülményeket teremtő román súlyemelésnek hátat for­dító, a magyarságát vállaló csu­paszív fiú a budapesti vb-re még nem kapott zöld utat. Az­tán a magyar színekben először dobogóra lépő versenyző álmait szertefoszlatta egy könyöksérü­lés, hisz a lengyelországi konti­nensvetélkedőn nem tudta meg­védeni Európa-bajnoki címét, bár a körülmények ismeretében az egy ezüst- és két bronzérem sikernek könyvelhető el. A si- kertelenségi széria csúcspontjá­nak a szekszárdi EB tekinthető, bár az 5. helyezésében kétségte­lenül egy igazságtalan bírói döntés is szerepet játszott. sem merült fel bennem. Persze most nagyon örülök, és hát - azt hiszem - ez így jó. - Hogy mi lenne az igazi siker? A cél az első negyvenbe kerülés, és per­sze, ha már végigmegyek, sze­retnék minél előrébb végezni. (Schneider Konrád: „Reáli­san értékelve az erőviszonyo­kat, Csabát a mezőny első har­madába várom.”)- A másik magyarral, Ei- senkrammerrel mennyire tudtok ilyenkor egymásnak segíteni?- Erre nem sok lehetőségünk lesz. Sőt, szerintem semmi... Minden attól függ, ki milyen erős. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egymás ellen versenyzünk.- Ha végiggondolod pályafu­tásodat, melyek a fő állomások az olimpiáig vezető úton ? viadalok. Pedig a novemberben szerzett junior EB-bronzérme ellenére korántsem volt „bérelt helye” a válogatottban. Ezért májusban a párizsi kontinensve­télkedőn még „rátett egy lapát­tal”, hisz a felnőttek mezőnyé­ben kiérdemelt bronzérme után már nem lehetett kihagyni a barcelonai csapatból. Kovács Anti így látja az esélyeit:-Lehet, hogy már az első meccsen összekerülök a legna­gyobb ellenfelemmel és kiesek. De az is elképzelhető, hogy ott lesz a kezemben az éremszerzés lehetősége, az ilyen sorsdöntő pillanatokban óriási szerepe van a felkészültségnek. Előfor­dulhat, hogy a rutintalanságom miatt veszítek, de ha egy érmes helyezéssel is kecsegtető kiéle­zett helyzetben hibáznék, soha nem bocsátanám meg magam­nak. Szerencsés sorsolás esetén- Lazar Baroga főtitkár ígé­retében bízva mindvégig re­ménykedtem az olimpiai részvé­telben - mondta Czanka Attila. - A felkészülésemben június kö­zepén fordulópontot jelentett a Román Olimpiai Bizottság ked­vező döntése, az örömhír meg­sokszorozta az erőmet. Egyéb­ként Szöulban is rajthoz álltam, amihez nem fűződnek kellemes emlékeim. Annakidején az olimpiai felkészülés vége felé a romániai edzőtáborban meglá­togatott bennüknet a sportmi­niszter. Bár ne tette volna, hisz az életre szóló könyöksérülése­met ennek köszönhetem. Miköz­ben 130 kilóval a szakítást gya­koroltam, a miniszter és kísé­rete belépett az edőterembe. Erre az edzőm 150 kilóra emel­tetett és az irdatlan súly kö­nyökből kicsavarta a kezemet.-Sajnos, a szekszárdi EB-n is közbeszólt a sérülés. A máso­- Az első állomás talán az, amikor másod-, illetve harma­déves ifistaként sorra nyertem a bajnokságokat. Utána a felnőt­teknél is ugyanilyen eredmé­nyes tudtam maradni, tehát nem okozott törést a korosztályvál­tás. Igazából olyan nagy fordu­lópontok nem voltak az eddigi pályafutásom során. Szeren­csém is volt, mert amikor a su­liból kikerültem, és a TO- TÉV-hoz mentem dolgozni, ahol az akkori igazgató, Balogh Béla hozzásegített ahhoz, hogy rendszeresen tudjak járni edzésre. Aztán jött a Metalbau Kft., amely azóta is a szponzo­rom, támogatóm.-Végül bevallom egy kicsit hosszúnak fog tűnni a Barcelo­nában eltöltött idő. Egészen a rajtig ... KRZ talán egy érem összejöhet. - Úgy érzem, hogy az európai mezőnyt jól ismerjük - veszi át a szót Hangyási László vezetőe­dző. - Am a távol-keleti orszá­gokból feltűnő „csodagyere­kek” bármikor felboríthatják a papírformát. Paksi tartózko­dása során tanítványom felké­szülését egy Kun Szilárd nevű fiatalember segítette. Benne tes­tesül meg az ideális edzőpart­ner, hisz könyörtelenül űzte-haj- totta Antit a szőnyegen, időn­ként a holtponton is átsegítette. Az Atomerőmű SE első olimpikonjának talán a rutinta­lansága is előnyére válik, hisz az ellenfelek még alig ismerik, nincs mit veszítenie. Még a vi­lágon se volt akkor, mikor a súlycsoport egyik favoritja, a többszörös világbajnok belga Van de Walle már EB-aranyat nyert... M. F. dik szakításom előtt jeleztem a bíróknak, hogy a könyökömet nem tudom kinyújtani, mégis el­vették a gyakorlatomat, ilyesmi még nem fordult elő velem. Természetesen én is hibáztam, a bírói döntésen nem tudtam túl­tenni magam, ráadásul lökés­ben rosszul választottam meg a kezdősúlyt. Barcelonában a sé­rülésről külön orvosi igazolást és filmfelvételt is benyújtunk a versenybíróknak, így remélhető­leg a szekszárdi eset nem ismét­lődik meg.-A bolgárokkal való közös edzőtáborozás ösztönzőleg hat mindannyiunkra. Nemrég a 302 kilóval is megbirkóztam, hat-hét kiló még bennem van, ezzel ta­lán az első hat közé bekerülhe­tek. Persze, titkon dobogós he­lyezésben reménykedem, de már az is óriási dolog, hogy Barce­lonában magyar színekben in­dulhatok. - km ­Csak a sorsolást bízza a véletlenre Az örömhír megsokszorozta erejét LELÁTÓ Meghalt a régi, éljen az új! Megcsodálhattuk szomba­ton este az olimpia megnyitó­ját, de a játékok már pénteken elkezdődtek. A négy labda­rúgó mérkőzésre nem nagyon figyelt a világ, hiszen min­denki a megnyitóval volt el­foglalva, no meg azzal, hogy az első hivatalos versenyna­pon kik állhatnak majd fel a dobogóra. Az is közrejátszott a négy mérkőzés iránti „ér­dektelenségben”, hogy labda­rúgásban az olimpián nem a legjobbak vetélkednek, ráadá­sul az első összecsapások álta­lában nem ígérnek különö­sebb izgalmat. Szóval, a futball értéke nem volt átlagon felüli ennek a négy mérkőzésnek, de sport- történeti szempontból mégis emlékeznek majd rá talán még évtizedek múltán is. Most volt a hivatalos bemutatkozása egy új szabálynak, és a sza­bálymódosítás oly ritka ebben a sportágban, mint a fehér holló. Nevezetesen az a sza­bály lépett életbe, mely sze­rint a hazaadásnál a kapus nem érhet kézzel a labdához. Ennek máris akadt egy áldo­zata, az olasz olimpiai váloga­tott kapuvédője, aki megfe­ledkezett erről és a csapata el­len ítélt közvetett szabadrúgás végül gólt eredményezett. E legfontosabbnak tűnő változtatás mellett vannak még apróbb módosítások és várható a közeli években újabb átalakítás. A sportág nemzetközi vezérkara kényte­len feladni korábbi álláspont­ját, mely szerint a futball sza­bályai úgy jók, ahogy annak­idején megalkották. A rohanó élettempó gyorsabb, lüktetőbb labdarúgást igényel és ezt tu­domásul kell vennie a FIFA-nak is. Néhány héttel ezelőtt a Le­látóban már foglalkoztam a tervezettel, amit leggyakrab­ban az Európa-bajnokság alatt vetettek fel. Sportvezetők, já­tékosok és szurkolók egyaránt szeretnék, ha egy továbbjutás vagy egy rangos cím elnyeré­sét nem a 11-esek döntenék el. Felvetődött, hogy döntet­len esetén a jégkorongban be­vált „hirtelen halál” szabályát alkalmaznák, vagyis addig folytatódna a mérkőzés, amíg valaki nem ér el gólt. Szerencsére ezt a nehezen kivitelezhető megoldást - akár órákig is játszhatnának - elvetették, pontosabban java­solták ennek egy módozatát. Még nem hivatalos, de már egyre több helyen beszélnek róla. Az új elképzelés az, hogy döntetlen után maradna a kétszer 15 perces hosszabbí­tás, de ha az egyik csapat pél­dául a hosszabbítás második percében már gólt szerez, ak­kor nincs tovább. Ha viszont a hosszabbítás után is döntetlen az állás, akkor maradnak a nem éppen üdvözítő büntető­rúgások. Érzésem szerint pil­lanatnyilag ez lenne a legjobb megoldás. Kísérleteznek azzal is, hogy a partdobást felváltaná a partrúgás. Az elképzelés sze­rint ez nagyobb előnyt jelen­tene a rúgó csapatnak, mintha dobással hozná játékba ismét a labdát. Várják ettől a sza­bálytól a játék felgyorsulását, feltételezik, hogy taktikai okokból valószínűleg nem rugdosnák ki annyit a labdát az oldalvonalon túlra mint je­lenleg. Ezzel a szabálymódosítási kísérlettel hamarosan találkoz­hatnak a magyar szurkolók is. Az augusztus 12-re tervezett Szuper Kupa döntő előtt - a Ferencváros és az Újpest játsz- sza - megmérkőzne a Népsta­dionban a Magyarországon szereplő külföldi labdarúgók válogatottja a liga válogatottal. Ezen az összecsapáson nem dobnának taccsot a csapatok, hanem rúgnának. Ami pedig a már említett hazaadásokat illeti, ősztől a bajnoki mérkőzéseken is érvé­nyes lesz, hogy a kapus nem nyúlhat kézzel a labdához, ha saját csapatának tagja ért előtte hozzá. Kezdetben elképzelhető a bonyodalom, de hosszú tá­von bizonyára nyernek vele a szurkolók. A „hűtlen” királynő A döntés várható volt, már régóta a levegőben lógott a ZTE atlétáinak válási szándéka. Ez év májusában aztán megszüle­tett az új egyesület, a Zalaeger­szegi Atlétikai Club.- Miért vált szükségessé ez a lépés? - kérdeztük André Bélát, a klub elnökét.- Azért, mert a ZTE-ben ma­radva egyre nagyobb adósság­hányad esett volna ránk, ame­lyet egyébként nem mi „termel­tünk” meg. Szakosztályunk ve­zetése rendszeresen teljesítette társadalombiztosítási és adófi­zetési kötelezettségét, vagyis nálunk rendezett volt a gazdál­kodás.- A mai gazdasági helyzetben még a viszonylag nagy közön­séget vonzó labdarúgó- és ko­sárlabda klubok is anyagi ne­hézségekkel küzdenek. Hogyan tud akkor talpon maradni egy atlétikai egyesület?- Hála szponzorainknak - Strabag Hungária, Zalakerámia, ZÁÉV Rt., Tanép, Zalaco, Ka- nizsa Sörgyár - versenyzőink nyugodt körülmények között gyakorolhatnak és versenyez­hetnek. Támogatóink természe­tesen nem ablakon kidobott pénznek tekintik az atlétikára fordított összeget, hiszen nem­csak hazai versenyeken, hanem rangos nemzetközi viadalokon is szép eredményeket érnek el sprotolóink. Büszkék vagyunk Kozáry Ágnesre, aki a tokiói vi­lágbajnokság után a barcelonai olimpián is tagja lesz a 4x400 méteres váltónak. Reméljük, ezúttal is bejutnak a döntőbe. De megemlíthetem Mádai Mó­nika nevét is, aki az idei váltó EB-n szerzett bronzérmet. S egy egészen friss siker: az Al­pok-Adria sorozaton Bella At­tila első lett 400 méteren. E. E. * * vasárnapi 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents