Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-22 / 201. szám
10 üj Dunántúli napló 1992. július 22., szerda Alkotóház önerőből Terehegyen Egy álom valóra válik K ét évvel ezelőtt egy nyári délelőttön beszélgettünk először. Födi Tibor akkor 37 éves volt, tele lelkesedéssel, tervekkel, ötletekkel. Akkortájt költözött Terehegyre, Vaskút és Diósviszló után. Fafaragással foglalkozott. Azok közé tartozott, akik akarnak is valamit kezdeni az életükkel, akik számára az alkotás szükséglet, s akik másokkal is meg akarják osztani élményeiket, tudásukat. Elhatározta, hogy alkotóházat épít fel, önerőből, műhelyekkel, szobákkal, felszerelve mindennel, ami kell szövéshez, fazekassághoz, faragáshoz. Az sem lett volna csoda, ha belebukik. De neki sikerült. Az első igazi tábor június 13-án nyitotta meg kapuit Födi Tibo- rék portáján.-Ezzel a táborral indítunk, addig csak szakkörök működtek - mondta. - A gyerekek Harkány környékéről valók, a felnő- tek pedig Erdélyből. Harkánynak Szovátával van testvérkapcsolata, onnan érkeztek. Ott él festő, szobrász, néprajzkutató-fafaragó. A környékről is vannak ismerőseink, például Németh Sára keramikus, de alkalmanként egy-egy felnőtt is besegít. Körülbelül 30 gyerekre számítunk, a létszám változó, mert ők nem laknak itt. A felnőttek közt van szobrász, fafaragó, textiles, keramikus, porcelán- festő, grafikus, szövő, énektanár. Délelőtt zajlanak a „nehezebb munkák”, a délután a szórakoztatóbb tevékenységeké, lesz tánc, dal, közös vacsorafőzés, tábortűz. A környékbeliek is örülnek, sokan felajánlották segítségüket, kérdezve, kell-e paprika, szalonna, miegyéb. Minden támogatásnak helye van. Az önkormányzat sem zárkózott el, sőt: ők állják az étkezést, adják a vendégek útiköltségét. Ha minden sikerül, egy szponzoráló cég jóvoltából jelképes tiszteletdíjat is kaphatnak a mesterek. Az elmúlt két év számvetésében már Fődiné Szabó Tünde is segít. Két éve még csak terv volt a szakkör, a művészeti alkotóház, az alkotótábor, a fiatal házasokat segítő szerszámkölcsönző, s az is, hogy a rusztikus bútorok, a faragott játszóterek, kopjafák elkészítésére Fődiék kiváltanák az ipart. Mára gyakorlatilag minden szándékukat beteljesíthették. Igaz, ki is vé- reztek anyagilag, s az egészségükön is nyomot hagyott a megfeszített munka.- A szakkör minden szombaton 9-től nonstop működik - mondják. - Régi mesterségeket tanulnak a gyerekek, hét-nyolc szakma alapjaival ismerkednek meg az egyik szombat kivétel, mert az a túranap. Erre jönnek felnőttek, szülők is. 30-40 kilométeres utakat teszünk meg, vagy kerékpárral megyünk. Ki- nek-kinek megvan a feladata, térképészet, elsősegélynyújtás, van aki a felszereléssel, más a főzéssel foglalkozik. Olyan területeket keresünk, amelyek néprajzi vagy művészeti szempontból fontosak. Őszei és télen Baranyában vagyunk, nyáron szeretnénk távolabbra is eljutni, elvégezni az országos kék túra egy-egy darabját. Alkotótábor nehezen működhetne épületek nélkül. Fődi- éknél még nincs teljesen készen minden, de a nagyház már lakható, s a műhelyek is használhatók a 25 méter hosszú tomácos toldaléképületben. A tetőtérben később húsz személy is elalhat, egyelőre azonban a vendégek ott kaptak helyet, ahol lehetett. Kerül a szövőkeret mellé szövőszék is, s készül majd kemence a fazekasoknak. Terv az is, hogy az udvarban a gyerekekkel építsenek egy hagyományos házat, a munka az alapozástól a vályogvetésen át a befejező meszelésig tartana. Ha sikerül, lesz egy törzsi kunyhó is, meg talán egy pagoda - más népek néprajzának tanulmányozására ... Az az álom, hogy a világkiállításig, 96-ig elkészüljenek. Szeretnének egy néprajzi blokknak is helyet adni, valami kis múzeumot létrehozni. A gyűjtés már megindult, s máris sok anyag jött össze, egy kis galériára való. Bevált a vállalkozás ötlete, bár tény, hogy az újabb és újabb munkákra a szükség is hajtja Födi Tibort. Élni mégiscsak kell valamiből. Munkái Harkányban több helyütt láthatók, a fürdőben egy három méteres szobor áll, a katolikus templomban pedig egy corpus és egy „Magyar szentek” című alkotás.- Megpróbáljuk meghatározni, mennyi az a minimum, ami a megélhetéshez kell - folytatja Födi Tibor. - De az az igazság, ha azt néztük volna, hogy pénzünk legyen, akkor soha semmi nem készült volna el. Választani kellett a kettő között. A pénz persze mindig jól jön, de Fődiék, ha jelentkeztek is pályázatokra, nem vitték túlzásba. Régi, rossz tapasztalatuk van már arról, mivé lehet a lelkes ember munkája, ha mástól válik függővé, és egyetlen meggondolatlan döntés lesöpörheti évek erőfeszítését. így hát elzárkóztak azoktól, akik üzleti haszon reményében támogatták volna őket, de másfajta szellemi-elvi függést sem vállaltak. Úgy mondják, hogy jóban vannak mindenkivel. Ismerik őket, s két év alatt hírük lett a környéken.- Csak azt vettük észre, hogy már megint benne vagyunk valamiben, énekkarban vagy másban - mosolyog Szabó Tünde. - Azt hiszem, a megszállottakat nem lehet eltántorítani, s aki egyszer belekóstolt ebbe a munkába, az nem tud leszokni az ízéről. Ő egyébként grafikával foglalkozik. Amíg tanított, sokszor csak éjszaka került rá a sor, hogy egy-egy munkához neki- álljon. A táborban ő is szerepel a programokban. Megtanult ke- rámiázni, belekóstolt a fafaragásba, érdekli a hímzés is. Tanult gyöngyfűzést és lószőrék- szer-készítést.Ő is úgy van, ahogyan a férje, mineketten szívesen csinálnak munkákat a lakóhelyük köré, mert hát nehezen válnak meg tőlük .. . Még annyi mindenről beszélünk. Másfajta szemlélettel való nevelésről, arról, miképpen válhat a világ, az élő természet részévé az ember. És arról is, mit tehetnek majd azokért a tehetséges gyerekekért, akikre nem jut elég idő az iskolában, és akiknek majd nem tudják megfizetni a szülők a különórákat sem. A szegény gyerekekről szólnak, akik egyre többen lesznek, s akik közül mérhetetlen érték megy majd veszendőbe csak azért, mert nem lesz elég pénz a taníttatásukra. Fődiék gyerekei jó helyre születtek. Kerek szemmel hallgatják a komoly beszélgetést, ami persze róluk is szól, s az akaratról, meg az elkötelezettségről. És a hitről. Hodnik I. Menekült gyerekek Franciaországban Pécs városának hagyományosan jó kapcsolata van Clermont-Ferrand-nal. Ezt csak méginkább igazolja az a meghívás, amely a Horvát Intézeten és a Horvát Ifjúsági Szervezeten keresztül érkezett a menekült gyerekek számára. A Francia Népjóléti Intézet közel kéthetes üdülést szervezett Clermont-Fer- rand-ba és környékére olyan horvát, szerb és magyar gyerekek részvételével, akik elvesztették szüleiket és otthonukat. Nem a nemzetiségi és vallási hovatartozás számított a 23, többnyire 10-14 éveskorú gyerek kiválasztásakor, hanem az, hogy ezek a tragikus sorsú kisemberek legalább erre a rövid időre elfeledkezzenek a velük történtekről. Az Auvergne vidéki töme- kommuniációs eszközök már hírül adták a gyerekek érkezését, a helyi „la Montagne” nevű lapban több cikket is közöltek ezzel kapcsolatosan. A házigazdák sokrétű programmal várnak, így sportrendezvények „olimpiai játékok” lesznek a francia gyerekekkel, biciklitúrák, kirándulások a környék városkáiba. A gyerekek megmártózhatnak Chamalieres város olimpiai uszodájában, megtekinthetik az Európában egyedülálló auvergne-i természetes vulkánparkot; egy napot francia családoknál tölthetnek, s találkoznak Valéry Giscard d'Estaing-nel is. Schweier Rita Ahol mindig történik valami A komlói műveló'dési központ „karcsúsítás” után Árgyelán György fotókiállítása Fotó: Kóródi Gábor Nehéz idők járnak a művelődési házakra. Mégsem lehet általános szabályt felállítani, van, ahol egy kistelepülés újat is tud építeni, mert fontosnak tartja, máshol a meglévő is tönkremegy. Megint máshol kihal a közönség a házból, míg olyan helyre is találni, ahol élénken működnek a klubok, szakkörök, művészeti csoportok. A Komló városi művelődési központ ezek közé tartozik. Az intézményhez két művelődési ház tartozik, a Május 1. és a Zrínyi, valamint négy klubkönyvtár Gesztenyésben, Kö- könyösön, Mecsekfakun és Me- csekjánosiban. A kisbattyáni és a bétaaknai klub is az övék. Együttműködik velük a gyermek- és ifjúsági ház is.-Az eredeti elképzelés az volt - kezdte az igazgató, Páll Lajos -, hogy egy olyan közművelődési egység teremtődjék, melynek szintjei egymásra épülhetnek. A két művelődési ház valamikor szakszervezeti intézmény volt, majd a bánya átengedte őket a városnak. A korábban meglévő kisebb intézmények is integrálódtak, könyvtár, alkotóház, helytörténeti gyűjtemény, úttörőház, később a színház- és hangversenyterem és más intézmény is együvé tartozott. Tavaly ebből az integrációból kivált a színház- és hangversenyterem, a helytörténeti gyűjtemény. Januártól Mánfa is levált. A könyvtár és az újság gazdaságilag idetartozik, de nincsenek velünk összeolvadva. A művelődési központ így jelenlegi formájára karcsúsodon. Még egy feladatkörrel bővült is a funkciója, augusztus 1 -jétől a városi tulajdonba került mozi üzeneltetése is a központ feladata lesz. Meglepő, milyen sok tevékenység kap helyet a központban. Klubjuk van az amatőr alkotóknak, a magányosoknak, a csökkentlátóknak, a mozgás- korlátozottaknak, a méhészeknek, a táncosoknak, a bélyeg- gyűjtőknek, a fotósoknak, a csipkeverőknek, de a mecsekfa- lui házasoknak. Működik a belvárosi nőklub, a gesztenyési asszonyklub, a felnőttklub, az ifjúsági, az eszperantó és a német nemzetiségi, ahogyan a cigányklub és az alkoholellenes klub is. Több, mint 700 tag van összesen. A szakkörök, tanfolyamok jó része hasznos ismereteket ad. Ilyen a virágkötő, a kosárfonó, a számítógépes, az akupresszu- rás, a csipkeverő, karate, a díszítőművészeti, a szabás-varrás tanfolyam, de nagy az érdeklődés a feltételes forgalmú növényvédőszeres tanfolyam iránt is. A német és angol nyelvtanfolyamok közel 140 fővel zajlanak. Rajtuk kívül több, mint kétszázan vesznek részt ezeken a foglalkozásokon.- Olyan programokat, előadásokat akarunk szervezni - mondja az igazgató amelyek praktikus ismereteket nyújtanak. Olyan tanfolyamokat is tervezünk, melyek kimondottan munkanélkülieknek jók. Nem csak azért, mert olyan ismeretet szerezhetnek belőlük a jelentkezők, amit később felhasználhatnak, hanem azért is, mert egy munkanélkülinek sem mindegy, hogy csak otthon ül, vagy tevékenykedni tud valahol legalább. Az biztos, hogy akik például jártak hozzánk szabás-varrás tanfolyamra, könnyebben jutottak helyhez, de általában elfogadják azt a képesítést is, amit a számítógépes tanfolyamunkon kaptak a résztvevők. A központ joggal büszke a művészeti csoportok eredményeire is, bár a helyzetük alaposan eltérő. A Munkáskórus az utóbbi időben sikeresen szerepelt, emlékezetes a Magyar Rádióban való műsoruk, illetve a franciaországi látogatás. A párizsi Notre Dame-ban is felléptek, s ez nemzetközi rangot biztosít a számukra. A Bányász színpad darabjait keresi a közönség, ők egyébként nyáron vidéken is bemutatkoznak. A művészeti csoportok között ott a Mecsekfalui hagyományőrző együttes, és több rock-banda is. Bizonytalan viszont a Bányász Fúvószenekar helyzete. A bánya szanálásával az anyagi eszközök megcsappantak, s ez a minőségi munka rovására is megy. Nem világos még, ki lesz a zenekar fenntartója. Mindenesetre rendületlenül készülnek, próbálnak, dolgoznak. A költségvetés szűkös, mondta Páll Lajos. A 10 millió forintból 4-et nekik kell előteremteniük. Eddig sikerült teljesíteni ezt a tervet, nagyon komoly munkával, odafigyelve. A bevételi lehetőségek szűkösek, a központ nemigen szervez nagy, bevételes rendezvényt, diszkót, haknit, műsoros esteket. Maradnak a körök, klubok, műhelyek. És természetesen a pályázatok sokasága. Utoljára tízfélét adtak be az itt működő különböző csoportok, a kapott összeg meghaladja az 1 milliót. Számíthattak a Lakitelek alapítvány és a művelődési és közoktatási minisztérium támogatására is. A 31 000 lakost ellátó köz- művelődési hálózat a város valamennyi rétegét megmozgató programokat is szervez. Ilyen a többhelyszínes Komlói nyár, de kiemelendő a bányásznap, a Borbála-nap, a november 1-jei, kegyeletnapi ünnepség, és nem utolsó sorban a Kodály Zoltán Nemzetközi Gyermekkórus Fesztivál megrendezésében vállalt segítség. Ritka eset, hogy olyan jó együttműködésről számolhatunk be, mint amilyen a művelődési központ és a vállalkozói szféra között fönnáll.-A kórusfesztivál 2 milliós költségvetéséhez tavaly negyed milliót adtak össze - mondja a központ vezetője. - Az országban nem találkozni ilyenekkel, mint nálunk! De kisebb dolgokban is segítenek, ha díj kell karneválra, jelmezversenyre. A fo- notékánkat is támogatják vállalatok, magánemberek. A fono- téka egyébként kiemelkedően jó. Egészen biztosan az is számít, hogy az adakozók neve rendszeresen megjelenik az újságban. Ma már ez, úgy, mint nyugaton, itt is lényeges, presztízsszempontokból például. Nagy súlyt fektetünk a kapcsolatteremtésre, a kapcsolatok ápolására. Több megyei, városi szervezettel, intézménnyel eredményesen működünk együtt, egyesületekkel, baráti körökkel, a múzeummal, a könyvtárral, a színházzal, az ifjúsági házzal, iskolákkal. Lényegesnek tartom a kulturális kamara érdekképviseletei tevékenységét is. Komlón tehát, a nehézségek ellenére sem rossz a helyzet. És persze vannak tervek, célok, feladatok. Most épen szeretnének kiadni egy komlói képeskönyvet, a fotóklub tagjainak munkáiból. Már van rá 2500 megrendelő, de a kétmillióhoz még szükség van pénzre. Ennyit senki nem tudott megelőlegezni. A tervek közt szerepel, hogy kiemelten foglalkozzanak majd a munkanélküliekkel és a fiatalokkal. A tanfolyamkínálat is bővülne. Elmondták: a legfontosabb az, hogy a nehézségeket túléljék, átvészeljék ezt az időszakot. De nincs túl sok idő a szo- morkodásra, mert dolgozni kell, s az eredmények majd megmutatják magukat. A baj csak az, hogy a kilábalásig nemigen lesz mód újabb beruházásra, csak a legfontosabbra jut pénz. A legeslegfontosabb pedig úgysem fizethető meg: a lelkesedés. Komlón azt mondták: még van belőle. H. I. Gy.
