Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-22 / 201. szám
8 oj Dunántúli napló 1992. július 22., szerda Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma Nyílt levél Orfű polgármesteréhez Csendre van szükségünk Igen Tisztelt Polgármester Úr! A legutóbbi orfűi kellemetlenségók miatt kénytelenek vagyunk a nyilvánosságnak ezt a módját választani, mivel minden eddigi fórumon elhangzott érv hatástalan volt. Bizonyára emlékszik még milyen indulatok söpörték el a FALCON Kft. javaslatát a gát közelében lévő „Reptér” hasznosításáról. Azon a fórumon nem volt ember, aki egyetértett volna azzal a szándékkal, hogy ezen a helyen bármilyen motoros légi jármű rendszeresen le-, vagy felszálljon. Ennek ellenére Ön/Önök en- gedélyezte/ték, hogy ezen a helyen légi vursli létesüljön és ezzel a Fenyvessor és a Tavasz utca lakóinak nyugalmát tönkretegyék. Először helikopterek dübörögtek egész nap. Ezután tanyát vert a motoros sárkányrepülő és 50 m távolságra a lakott területről bömbölő motorral startol 10 percenként. Nem ismerjük, hogy milyen haszon reményében adott erre engedélyt a Polgármesteri Hivatal, nekünk, akik a városból a csend és a nyugalom miatt menekülünk ide, éjszaka a disco dübörgése, nappal a motorok bömbölése jut osztályrészül minden hétvégén. Hallottunk olyan érvet, hogy a sárkányrepülő alig hangosabb, mint egy autó. Először is ez nem igaz. másodszor pedig nem a relative kisebb zajra, hanem a csendre van szükségünk, annakidején ezért vásároltunk itt telket, áldoztunk az építkezésre és téttük széppé a máskülönben kihalóban lévő környéket. Eddigi tapasztalatunk az, hogy a kellemetlenségeket nekünk kell elviselni, - így volt ez amikor több ezer embert telepítettek, sátoroztattak WC-k nélkül kajakversenyen ezen a területen - a bevételt a falu javára fordítják. Ha ennyire és mindenáron fontos a bevétel, korrektebb lenne, ha a falu futball- pályájára helyeznék át ezt a légifesztivált. Valószínűleg a remélt haszonnak nagy részét elvesztik, mert azok helyett, akik sárkányrepülni ide autóznak, legalább annyi fizetővendég a zaj miatt el is távozik. Ha Ön/Önök, hasonló eszközöket, forrásokat választanak Orfű fejlesztéséhez, akkor el fogja veszíteni minden eddigi varázsát és a környezet durva károsítása majdan a halálát is jelenti. Reméljük, hogy aggodalmaink feleslegesek, mert ezt a zajártalmat sürgősen megszüntetik, és szeretnénk, ha a jövőben a „Reptér” hasznosítása tárgyában inkább pályázatot írnának ki, hiszen számos lehetőség adódik kevésbé kellemetlen tevékenység folytatására, és ebben kikérnék az itteni tulajdonosok véleményét is. Bízunk támogató segítségében és kívánunk további eredményes, jó munkát. Fenyvessor és Tavasz utca lakói. Aláírások a szerkesztőségben Tisztelt hétgyermekes családanya! Vállalni kell a gyermeket, de ... Olvasva az abortuszvitával kapcsolatban kifejtett, abortuszt ellenző véleményét - noha lényegi vonatkozásaival egyetértek - mégsem érzem egyértelműen elfogadhatónak az Ön vélményét. Ön szerint a lényegi kérdés az emberi lét mikortól-jában rejlik. Való igaz, hogy két ember egyesüléséből ember (és nem cserebogár) fejlődik, ám a szinte még öntudatlanságban kuporgó magzatnál fontosabbnak találom a fogantaié személyt, a már társadalmi kötelékbe kerített, az esetleg szociális, vagy (és) felkészületlen anyaság, éretlenség és érzelmi labilitás poggyásza alatt görnyedő nőt, akinek a kényszer- helyzetben kicsikart döntése nem biztos, hogy megfelel erkölcsi meggyőződésének. És itt álljunk meg egy pillanatra! Miért kellene hát a születendő gyermeknek esetleg egy felelőtlen nemi érintkezés, szociális ziláltság és emberi kilátástalan- ság objektumává silányulnia?! Vállalni kell a gyermeket, de nem mindegy, hogy milyen körülmények között! Amíg a védekezés módszerei nem emelkednek a maximális megbízhatóság fokára, amíg - legtöbb esetben - az egzisztenciális el- mocsarasodás algázza be élet- körülményeiket, addig a kormány sem hozhat esélyegyenlő határozatokat az ügyben, legfeljebb csak szigorított intézkedéseket. Meg kell hagyni a nő döntési autonómiáját és jogát a gyakorlatra váltott cselekvésre. Bármily kegyetlenül hangzik is... Valkovszki Tünde, Pécs A természet, az egészség védelméért „Magyarországon a környezet védelme, kímélése még gyerekcipőben jár. A bennünket körülvevő világ szépségeinek megóvása nem csak a mi generációnk, hanem a jövő nemzedékeinek érdekeit is szolgálja. Az egészséges életmódra nevelés fontos része, hogy legyen lehetőség a fiatal korosztállyal megismertetni a természet, saját egészségük védelmében biztosítani a rendszeres mozgás, sportolás feltételeit. A nemes vrsengés, a természet harmóniájának szeretete, a mozgás és a sport eszményének egyesítése az Olimpia, amelyre az egész világ, úgy hazánk is odafigyel. E két dologra való figyelemfelhívás jegyében választottuk akciónkat, körbeke- rékpározzuk Magyarországot, s egyben reméljük, hogy ennek eredményeképpen mi is a természet védelme és a sport ügyének mind több barátot szerzünk. Kérjük az ebben tenni tudókat,hogy e nemes cél érdekében kövessenek el mindent, hogy Magyarországon mind több kerékpárút épüljön, hogy minél többen kövessék példánkat.” E petícióval tarsolyukban érkezett meg Pécsre az a három fiatalember, aki az Alba Regia Ifjúsági Szabadidős Egyesület és a Baloldali Ifjúsági Társulás székesfehérvári szervezete közös akcióján vett részt. A kéthetes kerékpártúra nyolcadik napján, mely a Pécs-Nagykanizsa útvonalat jelentette számukra, a Szocialista Párt pécsi elnöksége köszöntöte őket. K.J. Egy embertelen politika áldozatai Szűnjön meg a megkülönböztetés is! Nagy érdeklődéssel olvastam az Új Dunántúli Napló 1992. júl. 8-i számában „Szűnjön meg a megkülönböztetés” című írást. A benne foglaltakkal nagy általánosságban egyetértek, de egyben kérdéseket is ébresztett bennem. Jónak találom a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége Országos Bizottságának arra irányuló törekvését, hogy az ún. felszabadulási időszakban megszervezett katonai alakulat ma már idős tagjainak biztosítani szeretné mindazt, amit az 1991. XII. sz. törvény számukra lehetővé tesz. Az írásból egyértelműen kitűnik, hogy az említett törvényben foglaltakat nem valósították meg és az engedélyezett kitüntetéseket sem osztották ki. Tehát pótnyugdíjak rendezése, kitüntetések adományozása ezideig nem történt meg. Ez mind szép, de felmerül egy kérdés, nevezetesen: a volt Szovjetunió hadműveleti területeire marhavagonban kicipelt, szerencsétlen katonák (kb. 200 000, de megítélésem szerint jóval többen voltunk ott), illetve az a pár ezer, akik megjárva a poklok poklát, akik a csodával határos módon haza battyogtunk, mi hová sorolhatjuk magunakt, mi hová tartozunk? Mi, amikor haza kerültünk, akkor sem, de azóta sem voltunk újságok, hírek főszereplői. De nem is igényeltünk dicshimnuszokat. Örvendetes tény, hogy most egyes napilapok sorozatban közlik sok ezer bajtársunk nevét, akik értelmetlenül, egy embertelen, helytelen politika áldozatai lettek. Közismert tény, hogy a 2. Hadsereg parancsnoka a katonáit 1943-ban „gyáva kutyáknak” titulálta! Mégis kapta érte a méltó .jutalmat”! Az ún. felszabadulás után „igazoló bizottságokat” állítottak fel, és így került sor arra, hogy nekem is feltegyék azt a hülye kérdést: „Maga miért ment ki, miért nem tagadta meg a katonai szolgálatot? ...” - .Azért uram, mert SAS behívót kaptam, és marhavagonban vittek ágyutöltelék- nek a Don-kanyarba. Bocsánatot kérek, hogy keservesen haza bandukoltam!” Megítélésem szerint mi, a Don-kanyarba ágyútölteléknek kicipelt és csodával határos módon hazakerült katonák legalább annyi elismerést, megbecsülést érdemelnénk, mint azok, akik 1945-ben és az azt követő években a Magyar Ellenállók Szövetségének lettek a tagjai. E gondolatok jegyében kérjük és javasoljuk, hogy valóban szűnjön meg a diszkrimináció. De mindenütt, minden területen! Keszthelyi István ny. üzemvezető Kolhoz-e a Tsz? Nagy Tamás, az Agrárszövetség főtitkára egy rádióbeszélgetésben azt állította, hogy Magyarországon a tsz-ek valódi szövetkezetek voltak, mert a korszerű technológia használatában, ipari vállalkozások és a háztáji megtűrésében egyedülállóak voltak a kommunista tömbben. Ha ezek a jellegzetességek jelentenék egy gazdaság minősítésének alapját, valóban igaza lenne. Csakhogy a szövetkezet egyéni tulajdonosok társulása gazdasági céljaik elérése érdekében. Az elnököt a tagok választják külső nyomás nélkül. Hány olyan tsz-vezető volt Baranyában, de akár az egész országban, aki valóban szövetkezeti elvek szerint került egy-egy tsz élére?! A magyar tsz-ek nem mozgalom keretében jöttek létre, hanem súlyos, állampárti terror hatására, így hát jogtalanul szólnak „tsz-mozgalomról”. A kolhozok elnökei nem csak a gazdaság egyszemélyes irányítói a SZU-ban, hanem a falusi életnek minden területén teljhatalmú irányítói. Korlátáikat csak a pártszervek határozták meg. Ki tagadhatja, hogy nálunk is ilyen hatalom volt egy-egy tsz-elnök kezében? Baranyában történt, hogy az egyetemet végzett szakemberek látva az elnök hozzá nem értését és önkényes magatartását, nem utolsó sorban pedig korrupciós tetteit, el akarták távolítani a tsz éléről. Nem sikerült, sőt, minden kísérlet a szakemberek el- üldözésével ért véget. Végül, egy elszánt főagronómus adatokkal bizonyította, a Rádió és TV. előtt az elnök bűnösségét. Már abban reménykedtek, hogy lakat alá is kerül, de ebből sem lett semmi, mert az elnök a TV-adást is le tudta állítani. Csak annyi eredménye lett a kísérletnek, hogy menesztették, de olyan vállalat élére került, mely éppen olyan jól jövedelmezett, mint az elnöki tisztség. Viszont a főagronómus is távozni kényszerült, mert - úgymond - összeférhetetlen. Ahol a szakértelmiség véleménye eny- nyire nem számít, ott milyen okkal lehetne tagadni a kolhoz-vádat? A 70-es években meghurcolt tsz-elnökök sorsa nem bizonyíték, hiszen ekkortájt vonták össze a falvakat és gazdaságokat, kellett a hely a kádereknek. Visszaélést pedig, ha a totális hatalom akarja, mindenkire rá lehet bizonyítani. Ki van a háttérben? 27-én, hétfőn lakossági fórum A Kereskedelmi és Iparkamara állásfoglalása nagyon korrektnek tűnik, csak sajnos - bár szándéka az volt - nem alkalmazható az OK. Magyar Kesztyű KV.-ra. Az állásfoglalás a következőket mondja: „A hatályos jog szerint a Magyarországon bejegyzett cégek, függetlenül a tőke eredetétől, magyar cégeknek minősülnek”. Ez tény, senki sem vitatja a bejegyzett cégek jogait, csakhogy itt nem ilyen társaságról van szó! A fent említett cég bejegyzése a cégbíróságon az állásfoglalás megjelenésekor még nem történt meg, pedig az erre vonatkozó kérelmet már március 27-én megtették. Ezt dr. Sikfői Tamás legalább olyan jól tudja, mint dr. Sikfői Katalin (dr. Vajda Katalin) az OK. Magyar Kesztyű KV. ügyvezetője, így ezt nem lehet másként értékelni, mint félrevezető nyilatkozatnak, a lakosság szándékos félreinfor- málásának. A cég természetesen kész a magyarázattal, hogy miért nincs még bejegyezve, ám ez nehezen ellenőrizhető, mert a cégbíróság a be nem jegyzett társaságokról nem ad ki információt. Véleményem szerint a „beruházás körüli botrányos hercehurca” részben az elsietettt, kapkodó, nem kellően alapos előkészítés, részben a hivatal által elmulasztott tájékozódás eredménye. Az előbbinek a jegyzőkönyvek tanúsága szerint az egyik résztvevője, sürgetője dr. Sikfői Tamás volt. Utólag persze jó lenne másokra terelni a gyorsan kierőszakolt döntés következményeit, de szerencsére a bizottsági ülések hiteles jegyzőkönyvei feltárják azt, hogy kinek mi volt a szerepe. Én nem ismerem dr. Sikfői Tamás munkaköri leírását, de feltételezem, hogy olyat nem tartalmaz, hogy helyi vállalatoknak, vállalkozóknak konkurenciát teremtő beruházáskor a külföldi befektető érdekeit képviselje az önkormányzattal szemben. Kedves dr. Sikfői Katalin (dr. Vajda Katalin), nagyon meglep, hogy a német beruházó nem tájékoztatta Önt a kesztyűgyár telepítésének előzményeiről. Legközelebb, mielőtt cáfolni kíván valamit, jó lenne, ha ezt a kellő ismeretek birtokában tenné. Ezért csak javasolni tudom, hogy olvassa el Claus-Dirk Hofmann úr február 24-én Pécs polgármesterének írott szándéknyilatkozatát, valamint a március 27-én aláírt adásvételi szerződést. Szeretném ezúton köszöne- temet kifejezni Önnek, hogy elfogadta meghívásomat július 27-re egy közösen tartandó lakossági fórumra, melynek témája a kesztyűgyár építése, technológiai terveinek, további szándékainak ismertetése. Lévai Albert Csaba önkormányzati képviselő Miért ez a nagy különbség? Telekárak Dunántúli Napló 92. július 8.-i számában Lévai Albert Csaba önkormányzati képviselő „Bundás a kesztyű?” című cikkét olvasva a felháborodás ragadott oda, hogy tollat ragadjak. Hát egyszerűen fel vagyok háborodva. Miért? — elmondom. Mi a tanácstól 1983 óta béreltünk majd jogutódjától az ön- kormányzattól egy mezőgazda- sági telket. Még a 87-88-as években hallottuk, ez is-az is megveszi a tanácsi bérleményét. Mi is kérvényeztük. A tanács elutasította, mondván, rendezési tervben szerepel, nem eladó cseretelekként tartják nyilván. Protektorunk nem lévén, tudomásul vettük. Az önkormányzattól ismét kérvényeztük, a válasz ugyanaz. Nem volt mit tenni, várjuk az időt, mikor teszik ki a szűrünket. Az önkormányzattól ez év májusában kaptunk levelet, felajánlják - elővásárlási jogunkat figyelembe véve - megvételre 1043.-Ft/m2-ért még licitálnunk sem kell. Ennyi pénzünk nem volt, mert ha lett volna, már rég a Mecsekoldalban tudtunk volna telket vásárolni. Megköszönve az önkormányzat nagylelkűségét elálltunk vásárlási szándékunktól. A telek a Kanyar utcában van a külszíni fejtéstől egy ugrásra. Kérdezem: mert én csak egy pécsi lakos vagyok, meg még építkezni is szeretnék, akkor fizessek! Szegény vállalkozót meg támogatni kell. Neki 314,50/m2, nekem 1043/m2 Miért ez a nagy különbség? Gondolta, Tisztelt Önkormányzat majd velünk megfizetteti a kieső bevételt? Weisz Józsefné Pécs Bajnok u.12 Természetesen az utóbbi 10 évben már nem mindenütt ez a helyzet, voltak valóban választott vezetők is a „fentről” jóváhagyott jelöltek közül, de nem ez volt általánosabb. Különben hogy mondhatna 1992-ben egy elnök olyant, hogy aki kárpótlási jegyet mer mutatni a tagok közül, azt elzavarja? A valódi szövetkezetben az elnök a tagság véleménye szerint irányít, de a szakmai vezetést olyanok végzik, akik ebben járatosak, képzett mezőgazdászok. Ez a természetes, mindenki ott dolgozzék, ahol tudását értékesítheti. Ezért káros az Agrárszövetség jelenlegi magatartása, mellyel éket igyekszik verni az agrárértelmiség és a valódi szövetkezeti mozgalmat támogatók közé. A mezőgazdasági értelmiségiek képzettségük érvényre jutásához sokkal nagyobb lehetőséget találnak az igazi szövetkezetekben, ahol szakmai kérdésekben valóban ők dönthetnek tehetségük szerint felelősséggel. A jövőben Magyarországon nem a kolhozoknak, és nem az amerikai prériken jól alkalmazható több ezer hektáros óriásfarmok hálózatának kell uralkodónak lenni, mert a település-szerkezet az utóbbinak, a magyar gazdák gondolkodása pedig a másiknak nem felel meg. Ha a szövetkezeti formát választják a gazdák, a község határán túl ne éljen az. Nem ok nélkül alakult ki nálunk a kistelepülések szerkezete, ez felel meg a magyar életformának. Ha az Agrárszövetség fél ettől az úttól, akkor jobb, ha belátja: túlhaladt rajta az élet, és levonja a következtetést. Székely Sándor a Független Kisgazdapárt Történelmi Tagozatától
