Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-18 / 197. szám
1992. július 18., szombat oj Dunántúlt napló 7 Privatizációs dilemmák Kivásárolják alólunk az országot? Magánkézben a termelő vagyon egynegyede - Munkavállalási Résztulajdonosi Program? Privatizálták a Penta Kesztyűgyárat A szakma zárt család Már szinte naponta követik egymást a gazdasági-pénzügyi botrányok, amelyek a piac- gazdasággal még csak ismerkedő magyar átlagemberben megerősíthetik a gyanút; talán mégis csak volt valami igaza azoknak a tankönyveknek, amelyek a kapitalizmust a „farkastörvényekkel”, nagy és kis halak a morális viszonyával, maffiák eszközökben nem válogató harcával írták le. Visszacsinálni nem lehet A Casco-ügy és a három kisbank zavaros csődje mellett a múlt hét ilyen - mondhatni menetrendszerű - skandal- luma volt az Állami Számvevőszék jelentése három nagyértékű állami tulajdon - a budapesti Gerbaud-ház, a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat és a Harmónia („leánykori” nevén: Dohánybolt) Vállalat - privtizációjáról. Sokakat megdöbbenthettek a Számvevő- szék megállapításai, hogy milliárdos állami vagyonokat kótyavetyéltek el áron alul. S miközben az állam gyakorlatilag eddig egy fillért sem kapott, az átalakulást végrehajtó (állami) vállalatvezetők, illetve (az állam által kinevezett) privatizációs biztosok igencsak jól jártak a létrejött magánvállalkozások keretében. Kétséges, hogy az állítólag megindított eljárások keretében bárkire is rábizonyíthtó lesz-e a tövénysértéS, az viszont bizonyos, hogy a tulajdoni, befektetői biztonság miatt ezeket a tranzakciókat többé nem lehet visszacsinálni. S bár e privatizációs ügyletek még a Németh-kor- mány idején zajlottak, bizonyos, hogy e visszásságok érveket adnak azok számára, akik ma támadják a privatizációt. Az elmúlt években úgy tűnt, a különböző politikai erők között egyetértés van abban, hogy a gazdasági rendszerváltás legfontosabb mozzanata az állami tulajdon lehető legy- gyorsabb lebontása, vagyis a privatizáció. Ennek végrehajtásáról azonban megújuló szenvedélyes gazdasági és politikai viták folynak. Az ellenzék heves támadását váltotta ki, amikor az Antall-kormány hivatalba lépése után - a koalíció parlamenti többségi szavazatával - az Országgyűlés ellenőrzése alól kormányfelügyelet alá helyezték az Állami Vagyonügynökséget. Most az Országgyűlés legutóbbi ülész- szakán hasonló tartalmú - és hevességű - vita folyt a tulajdon és a privatizáció kor- mány-ellenellenőrzésről az ideiglenesen, illetve tartósan állami tulajdonban maradó vagyon meghatározása és kezelése kapcsán. Végülis megint csak a kormánytöbbség döntött arról, hogy a jelenlegi állami vagyon 20-25 százaléka tartósan állami tulajdon marad, azt pedig, hogy ez konkrétan mely vállalatokat érinti a (mindenkori) kormány határozhatja meg. A tűz közelében De nem csak a liberális és a szocialista ellenzék támadja a kormány privatizációs tevékenységét, hanem az MDF befolyásos erői is Csurka István alelnöktől a parlamenti képviselőkből álló Monopoly-cso- portig. Ők a jelenleginél is szigorúbb állami ellenőrzést követelnek a privatizáció felett, akár azon az áron is, hogy ezzel lényegesen lelassítanák az amúgy is megkésett folyamatot. A spontán privatizációt egyszerűen szabad rablásnak minősítik, s az Állami Számvevőszék jelentése megerősíthette gyanújukat, amelyet a „tűz közelében” lévő vállalat- vezetés által végrehajtott átalakulásokkal szemben táplálnak. Az már csak „hab a tortán”, hogy meggyőződésük: mindez egy jól eltervezett ösz- szeesküvés része, amelynek során a „szakemberekké maszkírozott kommunisták” átmentik a hatalmukat. A Monopoly-csoport priva- tizáció-ellenességének másik forrása a külföldi tőke túlnyomó - 75-80 százalékos - aránya az eddigi végrehajtott privatizációs ügyletekben. „Ha így megy tovább, kivásárolják alólunk az országot, és mehetünk vissza az Etelközbe” - jajdult fel Zacsek Gyula, az MDF elnökségi tagja, az „MDF piacok atyja”. Ő sem tud azonban fizetőképes magyar keresletet, hazai tőkét teremteni a semmiből, s így valószínűleg továbbra is feltűnő kivétel marad a Phar- mafontanát megvásárló Palotás János vagy a Széles Gábor (MDF elnökségi tag) vezette csoport, amely a - külföldieknek eladhatatlan Videotont szerezte meg. „Karvaly” tőkések Ugyanakkor a jelenlegi privatizációs stratégiával és gyakorlattal szemben megerősödött egy baloldali kritika is. Az utóbbi hetekben a Szocialista Párt és a vele szövetséges Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége felmelegítette a dolgozók ingyenes vagyonhoz juttatásának, a munkás- vagy népi privatizációnak a koncepcióját. A parlament által júniusban elfogadott Munkavállalói Résztulajdonosi Program ugyanis csupán a dolgozók nagyon kis hányada számára juttat majd részvénytulajdont, mely elenyésző befolyást jelent a válal- lat ügyeire. Ráadásul az MRP eleve nyereséges vállalatokra terjed ki, míg az MSZOSZ azt követeli, hogy éppen a nehéz helyzetben lévő vállalatokat adják a dolgozói kollektívák tulajdonába, a többi között a gyárbezárások megelőzésére. A koncepció ezen a ponton találkozik a - politikailag a másik póluson elhelyezkedő - Monopoly-csoportéval, amely nem utolsó sorban azzal támadja a külföldi „karvaly-” tőkéseket, hogy csak azért vásárolják meg a magyar üzemeket, hogy azután - mint konkurenciát - bezárják őket. Minthogy az állami termelő vagyonnak eddig csak mintegy negyedét adták magánkézbe, vitára - és botrányra - a jövőben is bőven lesz alkalom. Hajdú András Egy évvel ezelőtt szakadt el az anyagyártól a Hunor Kesztyű- és Bőrruházati Vállalattól a 2. számú gyáregység és Penta Kesztyűgyár néven új életet kezdett. Ázért szánták rá magukat erre a lépésre, hogy köny- nyebben végbemehessen a privatizációjuk. Akkor 550 dolgozót foglalkoztattak, akik évi félmillió pár kesztyűt varrtak, főleg tőkés piacra. Az eltelt 12 hónapban folyamatosan végeztek piackutatást, itthon és külföldön egyaránt. Nyugat-európai és tengerentúli cégekkel is megállapodásra jutottak. Kialakították az új vevőkörüket. Termékeiket a Hunor Kesztyű és Bőrruházati Vállalaton, kft-ken keresztül értékesítik. Ez év elejétől új tulajdonosa van a gyárnak, ahol jelenleg 470-en dolgoznak és 3-400 000 pár kesztyűt varrnak évente. Senkit nem küldtek és küldenek el, legfeljebb más munkakört ajánlanak fel nekik. Cél, hogy mindenkinek legyen munkája. Az emberek bizonytalanságérzetét szeretnék megszüntetni és azt, hogy megtalálják a számításukat. A két műszakról egyre álltak át. Gyáregységeik vannak Marcaliban, Nagyatádon, Olaszban, Pécsváradon.-Az elmúlt év októberében már megkezdődött a gyár privatizációja - mondja Marcii Mihály igazgató. - Még sikerült az önprivatizációs programba utó: lagosan bekerülnük, az ÁVÜ megadta rá az engedélyt. December végére elkészült a vagyonértékelés. Kiírtuk a pályázatot, amelyre egy pályázat érkezett és az utolsó pillanatban jelentkezett az Otto Kessler GmbH is. Már régebben is szerették volna megvenni a gyárat, egy évig folytak a tárgyalások, amelyek nem vezettek eredményre, és most is visszaléptek. Gyárat építenek Pécsett. Nem tartunk tőlük. Újabb pályázatot kellett e miatt februárban kiírni, erre három cég jelentkezett egy svájci, egy magyar és egy német. A svájciak az ÁVÜ biztosítékát kérték, de nem kapták meg. Megpróbáltuk a magyar és a svájci céget összehozni, de ez sem sikerült. Végül a magyar cég maradt. Ez év április 23-án a Penta Kesztyűgyár szerződést kötött a budapesti Váltó kft-vei. Az új tulajdonos a részvények 78,7 százalékát, az önkormányzat a 6,3 százalékát kapta meg. A dolgozók 15 százalékban vásárolhatnak dolgozói részvényeket 50 százalékos kedvezménnyel. A dolgozók 6 millió forint értékben jegyeztettek részvényt, remélhetőleg meg is tudják vásárolni.- Nagyon gyorsan ment a privatizáció. Most a gyár belső átszervezése, a racionalizálási program elkészítése következik. A nem termelő létszámot csök- kentenünk kell és egy teljesen új szervezeti formát kell kiépítenünk. A hónap végéig mindezt meg kell csinálnunk. Számítógépeket vásároltunk és a teljes nyilvántartási rendszert rávittük: a termelést, az előkészítést, a raktározást. Maga a tulajdonos is - Budapesten - bármikor be tud tekinteni ezekbe az adatokba. Lehetőség szerint a piaci munkában is segít, amiért külön jutalékot kap. A termékeinket ügynökökön, kft-ken keresztül és közvetlenül értékesítjük. Nagyon nehéz bekerülni a nyugati piacra. Egy-egy áruházi láncba szinte lehetetlen, vagy, ha igen csak a saját ügynökeiken keresztül. A kesztyűs szakma elég zárt. Kerestünk új bőrbeszerzési lehetőségeket. Ismét visszamentünk a spanyol piacra, ahol nagyon jó minőségű bőröket vásároltunk eddig is. Finnországból, Németországból hozunk be bőröket. A termelésünk nagy részét már lekötöttük. Elsősorban Franciaországba, Németországba, Ausztriába, Svájcba, Kanadába, Amerikába szállítunk. A gyár új tulajdonosa vállalkozó, aki szeretné, ha a befektetett pénzét minél hamarabb visszakapná, vállalta a tartozás menedzselését. Ebben az évben még inkább befektetni kell a vállalkozásba, finanszírozza a termelést, az anyagbeszerzést. 1993-ban már szeretne egy keveset visszakapni a pénzéből. Három év múlva egyenesbe kerülhet a gyár, ha mindenki minőségi munkát ad ki a kezéből és sikerül még gazdaságosabban felhasználni az alapanyagokat.- A dolgozóink szemében a privatizáció nem volt igazán gyors, a fizetésük nem emelkedett olyan mértékben, mint szerették volna, de nincs a gyár olyan helyzetben. Jelentős a hitelállományunk. Szerettük volna a banki tartozásainkat kifizetni. Egy külföldi pénzintézet vállalkozott volna rá, de nem találtunk egyetlen bankot sem, amely hajlandó lett volna részt venni ebben a pénzügyi akcióban, pedig sokkal könnyebb lenne most a helyzetünk. Ez a szakma 6-8-10 százalékos banki kamatot elvisel, de 36-ot már nem. Verseny van a szakmában, de segítünk egymásnak a Hunorral és, ha árban meg tudunk egyezni. A kesztyűs szakma zárt család és csak akkor élünk meg a piacon, ha összetartunk. Sz. K. Baranyában 18 mezőgazdasági üzem jelentett csődöt A gazdaságok keresik a kiutat A baksai termelőszövetkezet kisdéri baromfitelepe Fotó: Proksza László Baranya megyében 16 terme- őszövetkezet és 2 állami gaz- laság jelentett eddig csődöt, íaksán a moratórium meghosz- zabbítását kérték. Bogádmind- izenten még folynak az egyezető tárgyalások. Dobszán, Het- 'ehelyen, Magyarszéken sem .ikerült első nekifutásra egyez- égre jutni. Szentlászlón, Vé- nénden, Mohácson is megkez- lődtek az egyeztető tárgyalá- ok. A Baksán működő mező- ;azdasági kft-k közül is öt csőlöt jelentett. A vejti termelőszövetkezet és i Pécsi Állami Gazdaság egyez- égre jutott a partnereivel. Drá- 'aszabolcson is szeretnének negállapodni, hogy ne kerüljelek utcára az emberek. Kémesen július 24-én ülnek lőször asztalhoz a tsz képvise- ői és a hitelezők. Mindszentgodisán még nem tűzték ki a csődeljárás időpontját. Egyhá- zakozárban július 20-ig kezdődnek meg a tárgyalások. Di- ósviszlón a szövetkezet felszámolása folyik. Nincsenek meg a működési feltételek, egyik bank sem vállalta, hogy a csődbe jutott szövetkezetnek újabb hiteleket nyújtson. A tsz területeinek egy részét bérbe adták, a többin el sem vetettek. Mágo- cson a termelőszövetkezetnél lefolytatott három egyeztető tárgyalás sem vezetett eredményre, a felszámolásukat kérték. Sellyén is hasonló a helyzet.- A termelőszövetkezeteknek a csődből való kijutásra az egyetlen lehetőségük a vagyonuk értékesítése lehetne- mondja Fáik Konrádné, a TE- SZÖV főmunkatársa. - Azonban az aszálykárok miatt már korábban megkezdődött ez a folyamat. Amennyiben a csődeljárások során nem tudnak megegyezni a hitelezőkkel és elkerülhetetlen lesz a felszámolás, akkor várhatóan jóval áron alul kelnek el az egyes szövetkezetek vagyontárgyai, ha egyáltalán lesz, aki megveszi azokat. Az elmúlt hetekben újabb gazdaságok nem jelentettek csődöt. Tanultak a többiek példájából, megpróbálnak más módon, egyezségre jutni a szállítókkal és a bankokkal. A felszámolásra kerülő tsz-eknél nagy gond a nyugdíjasok helyzete, akiknek hiába van részjegyük, ha semmi hasznuk belőle, mert parlagon maradnak a földek. A jelen helyzetben a tehetetlenség a legrosszabb. Egyetlen jó megoldást az egyezségek jelentenének. Az eljárások lefolytatását nehezíti a csődtörvényben megtalálható sok hiányosság is, mint például az, hogy nem kötelező eljönni a csődeljárásra a hitelezőnek. így hiába egyeznek meg tízen, adnak engedményeket, ha a többinek a teljes tartozást kell kifizetni. A hitelezők többsége a késedelmi kamatról mond le és hajlandó néhány havi átütemezésre. A bankokkal - egyelőre úgy tűnik - nehezebb egyezségre jutni, mert nem engednek a törzstőkéből. A reorganizációs hitelt a szövetkezetek nem fordíthatják vetőmag és üzemanyagvásárlására, csak a szövetkezet átalakulására. Pénz nélkül azonban tönkremennek és nem lesz mit átalakítani. Sz. K.
