Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-16 / 195. szám
6 üj Dunántúli napló 1992. július 16., csütörtök Nemrég fejeződött be a községben az utak felújítása Fotó: Kóródi Gábor Liget méltó a nevéhez Bizakodás, tettvágy, jóindulat Területi szociális központok Pécsett Népjóléti Iroda a városházán 9,5%-os munkanélküliség a Közös Piac országaiban Egy tized ponttal tovább nőtt és májusban átlagosan 9,5 százalékosra emelkedett a munka- nélküliség az Európai Közösségek tizenkét tagállamában - közölte az EUROSTAT intézet Luxembourgban. A munkanélküliségi mutató 1991 májusában 8,6 százalékos volt, s 1988 novembere óta a legmagasabbnak számít - írta a Reuter. A munkanélküliség az összes közöspiaci államban emelkedő tendenciát mutatott, különösen Portugáliában, Németországban, Belgiumban, Dániában és Nagy-Britanniában. „Mikro” atomórák? Francia tudósoknak nemrég a világon először lézer segítségével, mikrogravitációs állapotban sikerült igen alacsony hőmérsékletre lehűteniük és lelassítaniuk több céziumatomot. A kísérleteket - amelyeket elsőként az atomórák pontosságának fokozására hasznosíthatnak - a francia Országos Űrkutatási Központ Zéro-G nevű Cara- velle-repülőgépén hajtották végre. A jelenlegi atomórák, amelyekben az atomok vibrálása szolgál mércéül, 700 kilogrammot nyomnak. A jövő órái azonban ennél jóval könnyebbek lehetnek, bennük mindösz- sze néhány, fagyasztott atommal, amelyeket a súlytalanság körülményei közé kényszerítenek. Szójaolajjal hajtott motorcsónakkal a világ körül Szójaolajjal hajtott motorcsónakon óhajtja körülutazni a világot 12 éves fiával az amerikai Bryan Peterson. E különleges hajtóanyag feltalálói szeretnék bebizonyítani, hogy a szójaolaj tökéletesen he- lyettesíthati a dízelolajat. A hajtóanyagot előállító cég igazgatója, Bill Ayres szerint a SoyDieselt minden dízelüzemű motorban lehet használni, semmilyen átalakításra nincs szükség. „A motor teljesítménye nem csökken, és ami a legfontosabb, a szójából készült hajtóanyag biológiailag lebomlik, kén és szénmonoxid kibocsátása nélkül ég el. Tökéletesen környezetbarát”. Liget mintha nem is teljesen a mai Magyarországon lenne. Eldugott kis falu az erdők mélyén, nincs átmenő forgalom, itt véget ér minden út, távozni csak ugyanarra lehet, ahonnan idejött a látogató. Mégse panaszkodik senki, hogy Liget „Isten háta mögötti” porfészek lenne, sőt! Hisz por sincsen, csak sok zöld, fák, nyári táj, és ami tán a legfontosabb - bizakodás és tettvágy. Pedig első látásra minden kihaltnak tűnik. Rekkenő július, hétköznap koradélután szinte üres a falu. Egy kis, fenyőkkel körülvett dombon magasodik a katolikus templom, de zárva van; jelenleg nincs plébános, 1991-ben meghalt az öreg pap, most csak minden második vasárnap van mise, de már tudják, hogy Szekszárdról hamarosan érkezik az ifjú tisztelendő. Tovább keresek, hátha akad valaki mégis a legnagyobb dologidőben, akivel válthatnék néhány szót a falu életéről. A központban, az éppen zárva tartó Vegyesbolt mellett építkezés folyik, itt igazítanak útba. Az egyik ház ablakán bizonytalan zongoraszó hallatszik ki: valaki a „Pásztorok, pásztorok örvendezve .. .”-t gyakorolja. Útban Szabó János községi képviselő házához kilós kenyeret harapdáló cigánygyerekek szaladnak a döcögő Trabant lehúzott ablakához: - Mit adnak el? - kérdezik kíváncsiskodva. Hát, semmit; inkább én magam is gyűjteni jöttem. Szabó János, a képviselő, maga is gazdaember, kerti munkából kerül elő; nem tudjuk, ki szabódjon jobban: ő, amiért nem éppen szalonképes a szerelése, vagy én, amiért ilyen váratlanul „rontok rá”. Végülis letelepszünk a fedett verandán.- Egy ilyen szép nevű faluban bizonyára öröm élni - kezdem -, de valóban liget-e Liget a Nagy Magyar Dzsungelben? Egyáltalán, honnan a név?-Valamikor Nyárásnak hívták, és maga a falu egy dombbal odébb volt. Aztán ide lehúzódtak, a „ligetbe”, így mondták, mert körös-körül erdők voltak, amik hál’ Istennek, a mai napig is megvannak. Jelenleg 430-an élnek itt, a lakosság 20 százaléka cigány, ők vették meg az öreg házakat, sokan szabályszerűen az erdőből, a nomád életből költöztek ide; de jöttek Komlóról, főképp a Kossuth-akna környékéről.- Sok új házat láttam idefele jövet, a dombról leereszkedve.-Látja ez az. Eldugott hely ez a falu, de valamiképp hasonult a nevéhez. Nem is olyan régen két család is ideköltözött Komlóról, és a fiatalok sem akarnak elmenni innen, mert itt érzik, hogy tartoznak valahová, egy igazi közösséghez.-Ezek szerint Ligeten minden szép és jó?- Szép és jó lehet, mert mi mindent megteszünk ezért. Persze, mi is csak Magyarországon élünk, és érezzük az' ország minden gondját-baját. Hisz sok a munkanélkülink, a nyugdíjasunk, jó, ha a lakosság felének van komoly munkája. A bánya, ugyebár, tönkrement, a gazdaságot szabályszerűen elpusztították. A Bikali Állami Gazdasághoz tartozott a falu, s miután ők jóformán megszűntek, az itteni részleggel sem törődtek tovább. Pedig talán lehetett volna privatizálni, hisz az emberek ragaszkodtak volna a munkához; főképp szarvasmarha-tenyésztés folyt itt.- De úgy láttam, a falu ad munkát az embereknek. A bolt mellett is nagy az építkezés ...- Igen, amit lehet, és amire a pénz is futja, igyekszünk elvégezni. Nagyrészt kész az aszfaltozás, nemrég fejeződött be a parabola-antenna rendszer kiépítése, s amit látott, az az új kul- túrház - azaz: faluház - építése. Nyertünk egy pályázatot, amit a perem-községek részére írtak ki, az onnan kapott 700 ezer forintból, saját pénzből és sok társadalmi munkával készül; márciusban bontottuk le a régit, s az újat már augusztus 20-án fel szeretnénk avatni. Sokáig az volt a mi nagy bajunk, hogy Magyarszékkel társközség voltunk, az volt a nagyobb falu, főútvonal mellett, minden fejlesztést odavittek; itt húsz éven át egyetlen centi járda nem épült.- Tehát ez a jövő: saját útjukat járni?- Mindenképpen. Azt hiszem, már az eltelt két-három év alatt bebizonyosodott, hogy a magunk erejéből ugyan, de el- szánással, kicsit tán konokul is, de lehet előre haladni, ha mindenki úgy akarja. M. K. Az első területi szociális központot a belvárosban nyitják, a negyediket kertvárosban. Az elsőnek már megvan a helye is a Nagy Lajos király úton( a volt Szalai András út) a kertvárosinak viszont nagyon nehéz lesz megfelelő helyiséget találni. Ilyen okokból eredően pillanatnyilag még nem tudni, hogy pontosan mikor és hol nyílnak azok a területi szociális központok, amelyek létrehozásáról a szociális és foglalkoztatási bizottság már a tavasszal döntött. A változtatás ezekben a hetekben ismét terítékre került. Elkezdődött az elképzelések gyakorlati kimunkálásának szakasza. A szervezeti módosítás szükségességét annak idején elsősorban azzal indokolták, hogy közvetlenebbül segíthetik mindazokat, akik valamilyen formában és mértékben támogatásra szorulnak.- Az alapkoncepció változatlan- mondja Körömi Attila, az önkormányzat szociális és foglalkoztatási bizottságának vezetője. - Az ugyanis egyértelmű, hogy már az elmúlt évben tovább nőtt a különböző szociális szolgáltatásokat kérők száma, illetve új segítési formák jelentek meg, de ezek meghatározó részét a Kossuth téren a Hatósági Iroda osztályainál, csoportjainál lehetett igényelni, intézni. Állandósult a tömeges forgalom, ami egyrészt az ott dolgozók, illetve a hozzájuk fordulók szempontjából tarthatatlan helyzetet teremtett. Úgy gondoljuk, hogy a város négy részén létrehozandó szociális központok együttműködve a meglévő gondozási központokA Művelődési és Közoktatási Minisztérium hozta létre a magyar felsőoktatásért és kutatásért alapítványt. Céljuk a felső- oktatási képzés korszerűsítése, a kutatás fejlesztése. Az induló tőke háromszáz millió forint, melynek hozamából évente átlagosan százmillió forintnyi támogatást ítélhetnek oda. A tavaly ősszel meghirdetett pályázatra ezerháromszáznál több pályázat érkezett, a kért támogatás összege meghaladta a másfélmilliárd forintot. Az alapítvány kuratóriuma a rendelkezésre álló keret alapján négyszázötvenöt pályázatot fokai, illetve a különböző társadalmi és karitatív szervezetekkel, eredményesebben tudnának dolgozni. Ez a szempont is a területi kihelyezés mellett szólt. Jelenleg ott tartunk, hogy létrejött a Népjóléti Iroda, s a közgyűlés megbízta a polgármestert, hogy alakítsa ki az iroda szervezetét.- Mi az iroda feladata és milyen elképzelések vannak a működéséről?- A Népjóléti Iroda, amely egyébként a városházán van, egészségügyi és szociálpolitikai feladatokat lát el. Irányítja az intézményeket, egészségügyi és szociális hatósági feladatokat végez és ide tartoznak majd a területi szociális központok is. A gyermek- és ifjúságvédelem megelőző, védő tevékenysége és a nevelési segélyezés szintén a Népjóléti Iroda feladatköre lesz oly módon, hogy ezt a hozzá tartozó területi irodák gyakorolják. A gyámhatóság más feladatai, például a kiskorúak törvényes képviselete, a láthatás szabályozása a Hatósági Iroda igazgatási osztálynál maradna.-A változtatás tervezésekor létszámbővítést is javasoltak. Ez is meglesz?- Igen. Tizenegy fős bővítést tervezünk, de még ezzel is alatta maradunk több nagyváros hasonló feladatkört ellátó osztályai létszámának. Egyébként most jár le annak a pályázatnak a határideje, amit a belső munkatársak részére írtak ki a területi központok vezetői posztjaira. A pályázat lényegi kérdése, hogy miként tudják elképzelni területen a szociális munka javítását. T. É. gadott el, társadalomtudományi, természettudományi, műszaki, agrár-és orvostudományi képzés fejlesztésére szóló programok megvalósítására, összesen százharminc millió forint értékben. A támogatás új tudományágak meghonosítását, új képzési irányok, tantárgyak oktatásának az előkészítését segíti, hozzájárul külföldi vendégtanárok meghívásához, fiatal kutatók önálló tudományos munkájának megalapozásához. A JPTE, a POTE, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola pályázói is szép eredményeket értek el. Felsőoktatás és kutatás Pajtaszínház A merenyéi halastó a jövő kincsesbányája lehet Fotó: Kóródi Gábor Ifjú Werkmann Istvánt, az alig húszesztendős merenyei fiatalembert akkor fogadtam a szívembe, amikor pajtájukban megmutatta a régi falusi színház függönycsiga-maradványait. Ahogy felnéztünk a gerendákba erősített csigákra, elképzeltem azt a paraszti világot, amelynek kisgazdái és napszámosai valaha összejöttek ezen a helyen játszani.- Dédnagyapám, Magyar József, az akkori bíró utat, mérlegházat, kulturházat épített és itt, a portáján színészkedett a társaival - mondja a fiú büszkén. - A megyénél előre megígérte, közösen köveznek egy utat. Hazajött és mindenkit rábeszélt az összefogásra. Szavaiban érzem a titkolt meghatódottságot, a büszkeséget, az akaratot, hogy újrateremtené annak az életnek nekik még tetsző mozzanatait. Pár órát töltöttem Werkmann Istvánnal, meghívott, látogassam meg, mit is tesz kulturális életünkért, miután ő afféle klubvezető. Azért csak „afféle”, mert nem hivatalos választáson iktatták be. Spontánul szavaztak rá a társak egy táncszünetben, ő lett a közösség mindenese. Ezt a posztját évek óta tölti be. Rekkenő volt a hőség Mere- nye határában, ahová a török és a rác temető után kutatva mentünk bóklászni. Vendéglátóm a halastóról úgy beszélt, mint a jövő kincsesbányájáról, ahol idegenforgalmi centrum lehetne, csak pályázni kell jó ötletekkel, megvalósításukhoz legyen munkavállalás. A kóbor hattyút épp nem láttuk, de mesélik, kibaktat a partra, de az embert kerüli. A dobszai tsz bika- és sertéstelepénél a számokat sorolta, melyik jószágnak milyen billogot erősített a fülébe. Ceglédpuszta, Lajos- puszta. Lassan poroszkálunk a kocsival, jókat zöttyenve a kátyúkban. Ahol betonút vitt, ott se száguldottunk, érdekelt a környék. Egy állattartó telepnél csinos park mutatta magát csillagos emlékművel. Tövében épp uzsonnáját terítette egy állatgondozó. A többségében magyar reformátusok lakta falucskában, ahol a kisebbségben lévő német lakók a tanács épületében kaptak egy imaszobát, a hagyományok, ha nem is erősen, de éldegéltek. S most lábadoznak, mert sejtik az emberek, csak a maguk erejéből boldogulhatnak. A 15-20 helybéli fiatal is ugyanezt érzi. A kocsit otthagytuk a tucatnyi sétáló gólyának. Merenyén 20-25 van ezekből a madarakból a mostani nyáron. A kukoricasorok között, az egyikben egy ledugott bodzaágba botlom.- Ez a megye! - figyelmeztet fiával barátom. A tsz-kukorica bérbe adott, kiparcellázott határmezsgyéjénél jártunk, amelynek jelzőágát errefelé így hívják. Werkmann István rendőrnek készül, de a falujában él. Nemcsak aludni jár haza, de törődik, foglalkozik fiatal társaival is. Állítom ha nem is a pajtában, de lesz még kisszínház Merenyén, ahol ha komédiázni akartak 40-50 éve, a behordott szénát is kiparkolták a bíró pajtájából. Csuti János
