Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-15 / 194. szám
10 aj Dunántúlt napló 1992. július 15., szerda Bezárnak a kistelepülések könyvtárai A szünet ezúttal halálos csönd Közvetlen kapcsolat a fél világgal A DTI kutatásai Kis- és középvállalatok szerepe a regionális fejlődésben Az új területfejlesztési törvény tudományos megalapozása A falusi könyvtárakban gyakorlatilag megszűnt az új szerzeményekkel való gyarapodás. A csekély vásárlóerőt egyre inkább elvonják a fenntartási és működési kiadások. Számos településen már nem nyit ki a könyvtár a hét egyetlen napján sem - ezt írja Szenté Ferenc a Könyvtári Levelező/lap -ban. A folytatással is sokszáz könyvtáros ért egyet országszerte. „Visszavonulásunk egy eszménytől, a művelődési esélyegyenlőség eszményétől sajnálatos módon a demokrácia újjászületéséhez kapcsolódik majd. és nem lesz mentségünk arra, hogy ezt tétlenül néztük, s némán tűrtük, hogy a visszafogott szabályozások szúrós szederindái a lábunkra csavarodjanak: nem kiáltottuk világgá, hogy a közkönyvtár nem az egyike a kulturális szolgáltatásoknak, hanem maga az alapszolgáltatás, amit a művelődési esélyegyenlőség nevében kivételezetten kell kezelni!” O Arról, milyen a helyzet a megyében, Kukái Rozáliát kérdeztem, a Baranya megyei könyvtár területi ellátó osztályának vezetőjét. Évtizedek óta elkötelezettje az ügynek, s amikor a problémákig, nehézségekig jutunk, a hangja is elárulja érzelmi felindultságát.-A régi könyvtári hálózatot a jogszabályok szétrobbantották -kezdi.-A megyei önkormányzat fenntartja a területi feladatokat ellátó intézményt, de a kapcsolat csak akkor lesz élő, ha a szolgáltatást a helyi önkormányzat kéri. Az igazság az, hogy könyvtárügyben érdemes lett volna megtartani a régi szerkezetet, mert a könyvtári hálózat például jól működött! Most oda jutottunk, hogy a megye közel 300 könyvtárából 89 nem nyitott ki egy éven keresztül, 41 településen pedig egyáltalán nincs könyvtár. A zárva tartók száma óriási. Közel 40 ezer embert érint mindez, olyan helyeken, ahol a könyvtár az egyetlen művelődési, kulturálódási, szórakozási lehetőség, mert a legtöbb településen nincs más, még mozi sem működik. A számadatok is elszomorítóak. 1990-ben még 313 könyvtár volt a megyében, ebből 26-ot a fenntartók megszüntettek. Új csak 4 községben létesült. 140 községben a fiók- könyvtári függőséget felbontották, ez a legváltozatosabb módokon ment végbe. Sajnos az esetek többségében az önállóságot nem követte az anyagi feltételek megteremtése. Gyakran nem elegendő az induló könyvállomány, és a szakmai segítség is éppen az alacsony lélekszámú településeken hiányzik a legjobban. Jelenleg a 253 községi könyvtárból 201 önálló, csak a többi fiókkönyvtár. A siklósi, a szigetvári központi ellátórendszerekhez tartozó fiókkönv\tárak jó része nem fizette be a könyvellátás fedezetét, félő, hogy ez a hálózat is felbomlik, ami kár lenne, hiszen ezek a központi rendszerek igen fejlettek. A falu pedig ma már nem tudja, miből megvenni az újdonságokat, s erre nincsenek felkészülve a kis könyvtárak sem. Az utánpótlás gyakran a költségvetésből nem biztosít- ható. 0 A legjobban azok a könyvtárak vészelték át a változásokat, melyek többfunkciójú intézmények részeként működtek. Jelenleg 34 ilyen típusú van a térségben. Változás csak két helyen történt. Nagypeterden az iskolában helyet kapott könyvtárból az iskola könyvtára lett. Elméletileg ezzel a felnőtt olvasók elvesztették a lehetőséget a kölcsönzésre. Bicsérden más a helyzet: a faluház elkészültével a községi könyvtár kiköltözött az iskolából, és szervezetileg is önállósult.-A könyvtárosokat a szakmai tisztesség hajtja - folytatta beszélgetőpartnerem. -, sokszor a legreménytelenebb helyzetekben is. Most átmeneti állapotot élünk, de nagyon veszélyes, ha nem lépünk. A könyvtárakban felhalmozott ismeret- anyag elveszik a használók számára, és bár az információ nem avul el, az állomány tönkremehet. Addig is, míg újra hozzáférhetők lesznek a gyűjtemények, hatalmas rés támad, óriási hézag! Felnő majd egy nemzedék, ha nem több, amely nem csak hogy leszokik az olvasásról, az ismeretszerzésről, hanem rá se tud szokni. Nem igaz, hogy mindent az anyagiak határoznak meg! A gyerekekben viszont ott az igény, ez a számunkra az olvasótáborokban is kiderül. De egyébként is, minden lehetőséget meg kell ragadni, mert nem tudhatjuk, hogy hol vetjük el a magocskát, amelyből a kultúra szeretete, az ismeretszerzés igénye kihajt. Bőven lehetne a könyvtárak közt válogatni a tények alátámasztására, de a következő két példa is jól rámutat az ellentmondásos helyzetre. O B ükkösd sorsa azért szomorú, mert ott aránylag nagy állomány, közel 16 000 kötet volt a könyvtárban. A helyi ön- kormányzat részéről Gondos Gyuláné tudott felvilágosítással szolgálni.- Könyvtár van, helyisége is van, de se olvasók, se könyvtárosok - mondta - Az iskolának viszont jobban felszerelt, komolyabb a könyvtára. Próbálkoztak az egységesítéssel is, eddig nem sikerült. Nem vállalták a munkát a könyvtárban, így most már több, mint egy éve zárva van. Nincs igazi igény a szolgáltatásra. Az 1991-ben már nem működő 89 könyvtár közül a bük- kösdi érinti a legnagyobb számú lakosságot, közel 1400 embert. Beremenden örülnek. A művelődési ház emeletén több teremben felnőtteknek, gyerekeknek van olvasóterem, van feldolgozóhelyiség, raktár, sőt egy jó kis fonotéka is, melyet gy megyei pályázattal nyertek úgy tizenhat éve. Amikor Sebőkné Tanner Erzsébet átvette a könyvtárat, egyetlen helyiségből állt, abból , melyben ma a fonotéka van. Kétezer kötet letéttel és kilenc felnőtt olvasóval indultak.- Ez ma egy összevont iskolai és közművelődési könyvtár - mondja Sebőkné -, egy főállással és egy négy órás kolléganővel. Minden nap nyitva vagyunk. A körülbelül háromezer lakosból tavaly 665 olvasónk volt. Szeptemberben várjuk az újakat, az elsősöket. Jelenleg 32 ezer kötet könyvvel rendelkezünk. 125 000 forintunk van könyvbeszerzésre, 30 000 körül pedig a folyóiratokra. Teljes egészében az önkormányzat állja a költségvetésünket. Az olvasók fele gyerek, de járnak ide egyetemisták, ipari tanulók, középiskolások is. Meglátszik, hogy eredményesen foglalkoznak a diákokkal, \ isszajárnak. Mostanában pedig még a nyugdíjasok is el-elláto- j.itnak a könyvtárba, olyan is jön, aki még életében nem volt. Pénze már nincs, de olvasni szeret, hát beiratkozik. És hogy mi az, ami a legtöbbet segített a könyvtárnak?- Talán az, hogy nálunk mindig is pozitívan viszonyultak hozzá. A vezetés mindig fontosnak tartotta, hogy legyen könyvtár. Amióta itt vagyok, lassan húsz éve, a C típusú könyvtárak közül mi vagyunk a legjobban ellátottak. Elmondhatom, hogy se bérezésben, se fenntartásban nem volt problémánk. O Kevés az örömhír könyvtárügyben, ezért a beremendi példa mindenképpen szívderítő. Az is reményt kelt, hogy a megyei könyvtárban tartott alapfokú könyvtárosi tanfolyamra harminc kisközségből érkeztek résztvevők, akik lelkesen, hétvégéjüket föláldozva készültek fel. Lehet, hogy a Pécs-baranyai Kulturális Kamara nemrég alakult könyvtári tagozata is el tud érni egyet s mást. Céljuk a könyvtári rendszer működőképességének fejlesztése, a könyvtárakban található érték megőrzése, a szolgáltatások színvonalának emelése, a jogszabályok és a szakmai követelmények érvényesítése. Lesz is dolguk elég, hiszen amikor arra a kérdésre keresték a választ, hány könyvtár felel meg a megyében az UNESCO által felállított kritériumoknak, kiderült: a nemzetközi normákat a 291-ből csak 39 teljesítheti! Van tehát még tennivaló. És bár a helyzetkép elkeserítő, láthattuk, hogy vannak jó példák is. Mégiscsak követni kellene őket. H. I. Gy. Az európai és a magyar regionális fejlődés sajátosságainak feltárása, a magyar regionális politika és a helyi - területi döntési folyamatok tudományos megalapozása a célja az MTA Dunántúli Tudományos Intézetében folytatott kutatásoknak. Az intézet ezen fő profilja nem változott az évek során. A Dunántúli Tudományos Intézet hét évvel ezelőtt lett a Regionális Kutatások Központjának egyik osztálya, s akkor választotta dr. Enyedi György főigazgató Pécset az RKK központja helyszínéül is. Enyedi akadémikus tavaly lemondott, s helyét dr. Illés Iván vette át. Az RKK szerepét az ország különböző városaiban lévő tudományos osztályok, intézetek munkájának koordinálásában határozta meg, s ezzel az intézetek nagyobb önállóságot kaptak. A DTI igazgatója dr. Horváth Gyula lett:- A Magyar Tudományos Akadémia ezekben a hónapokban értékelte kutatói hálózatának eddigi teljesítményét. Az RKK-val elégedettek voltak, továbbra is igényt tartanak rá.- Az alapkutatások mellett Önök folytatnak külső megbízások alapján is kutatásokat. Ezek hogyan illeszkednek fő arculatukhoz?- Olyan felkéréseknek teszünk eleget, amelyek kapcsolódnak az alapkutatási témáinkhoz, sőt nem egy be is épült az alapkutatásaink közé. A megbízásos munkákra egyébként is szükségünk van, hiszen a költségvetésünk csak a bérek fedezésére elegendő. Rendszeresen pályázunk is, például az OTKA és a PHARE pályázatokon indultunk sikerrel, s két, külföldi alapítvány támogatásával is kutatunk. A torinói Giovanni Agnelli Alapítvány támogatásával „Régiók és városok az olasz modernizációban” címmel olasz szerzők munkáiból tanulmánykötetet jelentetünk meg az olasz regionalizmus fejlődéséről. Az innováció, a kutatás-fejlesztés szerepe a régiók működésében nálunk is érdeklődésre számot tartó témák. Az Európai Gazdasági Közösség egyik programjának támogatásával az anconai, a gdanski és a madridi egyetemekkel összehasonlító kutatást végzünk a kis-és középvállalatok szerepéről a regionális fejlődésben. De ránk talált a Stanford Egyetem fejlesztő intézete is, akik kezdeményeztek egy kelet-európai modellvizsgálatot. Több dél-dunántúli felsőoktatási intézménnyel együtt bekapcsolódunk a kutatásba.-A terület- és településfejlesztési témakörök virágkorukat élik. A tudományos megállapítások helyet kapnak-e a közéletben, a mindennapi önkormányzati munkában, a döntésekben?- Az elmúlt évben minket kértek fel az új területfejlesztési törvény tudományos megalapozására. Ha elfogadják az alaptételeinket, a tudományos eredmények beépülnek a regionális politika gyakorlatába. Bekapcsolódtunk az önkormányzati törvény felülvizsgálatába is.-Zavartalan a kutatói utánpótlás?- Nem egészen, de most az Akadémia harminc millió forintot biztosít fiatal kutatók alkalmazására, amelyből egy státuszt mi is kapunk. A fizetéseink továbbra sem túl vonzóak, bár a megbízásos kutatások honoráriumainak egy kis részéből némiképpen ki tudjuk egészíteni a béreinket.-Milyen feltételeket tudnak nyújtani kutatóiknak tevékenységük elvégzéséhez?- Jók a nemzetközi kapcsolataink, tanulmányutak, ösztöndíjak segítik a kutatók munkáját. Könyvtárunk tagja az információs infrastruktúra fejlesztési rendszernek. Számítógépes rendszerünkkel nem csak Budapest több könyvtárával és adatbázisával állunk közvetlen kapcsolatban, hanem számos külföldi egyetem, intézet könyvtárával is. Az anyagok keresése, kiválasztása, lekérése igen gyors.- Továbbra is megjelennek tudományos kiadványaik?- Sorozataink nem szűntek meg, sőt megpróbálkoztunk az egyik angol nyelvű könyvünket - az észt-magyar regionális konferencia előadásainak gyűjteményét - külföldön is terjeszteni. Háromszáz helyre küldtünk ismertetőt, és ezidáig százhúszan rendeltek a könyvből. Ez biztató eredmény.- Mi az oka annak, hogy Pécsen, ebben az egyetemi városban, szellemi centrumban a könyvesboltokban nem lehet találkozni a kiadványaikkal?- A boltok idegenkednek tőlük, állítólag nem lenne rájuk igény. B. A. A bükkösdi könyvtár Fotó: kóródi Gábor A kisiskolák szervezése és működése - ma Új építőkre várva Új igények születnek a régi kis falukban. Ismét sok kistelepülés szeretne iskolát, osztatlant, vagy részben osztottat akár. A körzetesítéssel az országban 1985-re alig több, mint három és félezer iskola maradt, szemben az 1970-ben működő öt és félezerrel. Baranyában ekkor csak 29 településnek nem volt iskolája, míg tizenöt év elmúltával 173 község maradt iskola nélkül. Nehéz eldönteni, mi kerüljön a mérleg serpenyőjének egyik, s mi a másik oldalába. Az igaz, hogy ott, ahol az iskolát bezárták, a falu közösségi színtér nélkül maradt. A gyerekek már hatévesen idegen helyre kényszerültek, egy egyre zsúfoltabbá váló központi iskolába. A napközi épp csak gyermekmegőrzésre volt jó, s a vidéki kisgyerek elveszett a gyerekseregletben. Ezeket a gondolatokat Miksa Lajos fogalmazza meg abban az előszóban, melyet egy új kiadványhoz írt, s amely „A kisiskolák szervezése és működése - ma” címet viseli. A Baranya megyei Pedagógiai Intézet kiadványában arra keresnek választ, miképpen lehetséges a tanítás, tanulás az összevont osztályú tanulócsoportokban. Hogyan jutottunk idáig? „Egy, a centralizáció bűvöletében fogant ostoba illúzióért, amely azt képzelte, hogy a nagy méret arányos a minőséggel, s a kicsinek - a kis falunak, a kis közösségnek, a családnak - nem tulajdonított szerepet és jelentőséget. Megdöbbentő, hogy az oktatáspolitika is magáévá tette ezt az ostobaságot, noha -ha másnak nem -, a pedagógusnak tudnia kell, hogy nevelni csak a szeretet légkörében, a kis közösségekben, a személyes kapcsolatokon keresztül lehet” - folytatja az előszó szerzője. Miközben sorolhatnánk az érveket a kisiskolák mellett, azért arról sem szabad megfeledkezni, hogy csak nagyon nehezen lehet egy osztatlan vagy részben osztott iskolában olyan (különösen technikai) feltételeket biztosítani, amilyenekre nagyobb intézményekben lehetőség van. Az új oktatáspolitika felvette a programjába a kisiskolák visszaállítását, de mára már sok minden hiányzik: épület, pénz, szakember. És még valami, ami fontos: egy használható, gyakorlatias, jól forgatható módszertani útmutató, kézikönyv azoknak, akik már most is kistelepülések iskoláiban tanítanak, s azoknak, akik újakat építenének fel, szellemi, tárgyi értelemben. Ezt a hiányt pótolja a kiadvány, melyben országos tapasztalat gyűlt össze. A szerzők, pedagógiai munkatársak, tanítók, tanárok, szakemberek három részben foglalták össze eredményeiket. Az elsőben két tapasztalatleírás olvasható dr. Páldi János és dr. Szálai Lász- lóné tollából. A kisiskolák működésének szakmai-pedagógiai tapasztalatairól három szerző írt esettanulmányt. Dr. Sántha Attiláné helyszíne Matty, Oppelt Józsefnéé Dunatétlen, Babus Ferencnéé pedig Somogy- viszló. A legterjedelmesebb részt a gyakorlati útmutató jelenti, olyan témákkal, mint a kisikolák működésének feltételei, a tanító tervező munkája, a hetes óratervek, órarendek, a párhuzamos óravezetés. Szólnak a differenciálás, hátránykompenzálás, a tehetséggondozás lehetőségeiről is, az ellenőrzés és értékelés kérdéseiről, de az iskola és a település kapcsolatának válfajairól is. E rész szerzői: dr. Csonka Csa- báné, Móring Márta, Hartmann Jakab, Richter Sándomé, Karsai Józsefné, Holjevicz Fe- rencné, Szabó Elemémé és Sárvári Lászlóné. Az összeállítás nemcsak azért érdekes, mert a témát több oldalról alaposan körbejárja, hanem mert konkrét és kézzelfogható segítséget ad a pedagógusoknak. A Baranya megyei Pedagógiai Intézet e kötettel korántsem zárta le a témát. Az érdeklődőknek lehetőségük lesz arra, hogy nyáron felkészüljenek (akár e kiadvány segítségével is) arra az országos konferenciára, melyet Szigetváron rendeznek hasonló címen és témában október 1-jén, 2-án és 3-án. A cél az, hogy fórumot teremtsenek a kistelepülések önkormányzatainak és kisiskoláinak tapasztalatcseréjére, különös tekintettel a szervezési, működési, szakmai, településpolitikai, financiális és egyéb problémákra. Az első nap témája az oktatásfejlesztés, kistelepülés, önkormányzat hármas lesz, a második napé a tanítás-tanulás a kisiskolában. Végül a sajátos pedagógiai, szakmai követelményekről, a tanítóképzésről lesz szó. H. I. Gy.
