Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-14 / 193. szám
1992. július 14., kedd uj Dunántúli napló 9 Nem csökken a munkanélküliség Komlói körkép Terasz-tárlat Balatoni képek kiállítását hirdetik a plakátok Balaton- fenyvesen. Blumschein Dezső amatőr festő komlói, júniusi bemutatója után most a fenyvesi nyaralójának 20 négyzetméternyi teraszán mutatja be azt a 20 vegyes technikával készült festményt, melynek témája természetesen a magyar tenger. A domináló sárga, zöld, kék színek, az elvont irányba mutató képek kellemes perceket szereznek a szemlélőnek. Csipkehét Komlón A népművészeti vásárok egyre látogatottabb látványossága a csipkekészítők munkája. Komlón hosszabb ideje működik egy jó színvonalú csipkeverő klub, így cseppet sem meglepő, hogy a Magyar Csipkekészítők Egyesülete a Magyar Művelődési Intézet* és a Komló városi Művelődési Központ támogatásával a városban csipkehetet szervez. Ennek első eseménye egy csipke kiállítás lesz, amelyet a Színház- és Hang- versenyteremben július 16-án 17 órakor nyit meg Tóth József polgármester. A 22-éig látogatható kiállítás mellett az érdeklődőknek vasárnap 13 órától kínál programot a színház előtti téren tartandó reneszánsz ruhás munkabemutató. Ezenkívül szakmai tábor és egyéb szakmai programok is lesznek. Kinőtte a városháza alagsorát a Megyei Munkaügyi Központ komlói irodája. Naponta 280-300 ügyfél jelentkezik a megoldás reményében vagy csak a szokásos és kötelező bejelentkezés miatt. Az ősztől új helyen fogadják ügyfeleiket, a Bajcsy Zsilinszky utca 9. számú volt családi házban, amelyet egy magánszemélytől vásároltak meg. A szerződés megkötésekor még nem gondolták, hogy ezzel a vétellel szóbeszédet indítanak el a városban - lévén a volt tulajdonos az alpolgármester anyósa. Valóban több ajánlat közül választottak, de mint Béres Lászlóné irodavezető elmondta, terméA közelmúltban nagy sikert aratott Olaszországban (képünk itt készült) a komlói Pedagógus Kamarakórus. A középolasz Castrocaro nevű városka vegyeskarának meghívására az 1972 óta megrendezendő fesztiválon fellépő együttes bármely sikeresen is zárta az évadot, egyre kevesebb reménnyel néz az ősz elé. Legalábbis ami a szetesen nem az eladó személye, hanem az épület állaga és mindenekelőtt központi fekvése indokolta a megegyezést. Mivel ügyfeleik közel fele a környékbeli településekről érkezik, olyan ingatlant kellett előnyben részesíteniük, amely a buszpályaudvarhoz és a vasútállomáshoz is közel van. A többi épület pedig nem felelt meg ennek az alapvető kritériumnak. A közeljövőben meg is kezdik az átalakítási, tetőtérbeépítési munkákat, s nagyon remélik, hogy az ősz végére beköltözhetnek új otthonukba. A munkanélküliek és álláskeresők száma nem csökken. Az elmúlt negyedévben 736-an volnagy kihívást jelentő kanadai magyar napokon való fellépést illeti. Hiába akadt ugyan Vancouverben kiváló ajánlójuk Göncz Árpád köztársasági elnök személyében, a kiutazáshoz, a repülőjegyekhez szükséges több mint 2 millió forintot a dr. Szabó Szabolcs vezette kórusnak kellene előteremteni. A kórus-tagjai gazdasági tártak az álláskeresők, s közülük 636-an lettek munkanélküliek. Ezzel a térség munkanélkül élőinek létszáma már több mint háromszázzal meghaladja az ötezret. Ezt a számot augusztus- ban-szeptemberben 200-300-al növelheti a középfokú tanintézetekből kikerültek serege. Sajnos továbbra is kevés az üres álláshely. A múlt héten 116 betöltetlen állásra kerestek megfelelő szakképesítésű dolgozót az iroda munkatársai. Már megközelíti a 300-at azok száma, akik kikerültek a munkanélküli ellátásból, ők havi 4000 forint segélyt kapnak, ha a család egy főre jutó jövedelme nem éri el a havi 5500 forintot. saságokat, különböző szervezeteket kerestek meg, de csak egyetlen komoly súllyal bíró summa került számlájukra, a Lakitelek Alapítványtól. Ha így marad, a vegyeskar nyári pihenője után szeptembertől újra próbál, immáron a nagy álmot felejtve, a kisebb, de komolyan veendő feladatok elé nézve. Ha lenne miből... Utazhatnának Kanadába Sokat segíthet, ha megvalósul az ipari zóna terve Ötleteinkkel szeretnénk a pénzt idehívni Beszélgetés Tóth Józseffel, Komló polgármesterével- Polgármester Úr, milyen ma komlóinak lenni?- Azt nem tudom, hogy a többi Komlóinak milyen ma Komlón élni. Én akkor jöttem rá, hogy ehhez a városhoz kötődök, amikor évekkel ezelőtt el akartam menni.- Véleménye szerint hogyan élnek a komlóiak?- Egyre differenciáltabban és egyre nehezebb az életük. Azt a hatalamas potenciált, amit a bánya jelentett, hosszú ideig nem lehet pótolni semmivel. Teljesen mindegy, hogy a mi erőfeszítéseink mire irányulnak, az biztos, hogy a következő évezredben itt nem lesz bányászat, mert azt a világ objektivitása nem viseli el. Ez olyan ténykérdés, mint hogy feljön a Nap és lenyugszik. Rendkívül kemény harcot folytattunk a bánya életben tartására és nagy ered- ménynak tartom, hogy ennyit sikerűit elérnünk. A váltás időszaka meghosszabodik ezáltal. Meg kell próbálnunk mindent megtenni azért is, hogy a lakosság ne érezze úgy, kicsúszott a lába alól a talaj. Ezért is kapott a közelmúltban kiemelt szerepet a szociális gondoskodás, a családsegítő központ létrehozása.- Való igaz, elimerésre méltó részsikerek ezek a város létéért vívott csatában, de az jut eszembe, hogy ezek az emberek halat kapnak, pedig mindenki tudja, az lenne a jó, ha a lehetőséget tudnák biztosítani nekik a halfogáshoz.- Az év elején a képviselő-testület egy rövid és egy hosszú távú fejlesztési program elkészíttetését szavazta meg. Ennek első része, amely Komlóról és környékéről egy statisztikai helyzetelemzés, már elkészült. A második részt most várjuk, ez tartalmazza majd a javaslatokat a rövidtávú programra. Ez jelentős lépés lehet ahhoz, hogy a lakosságnak hálót adjunk a halfogáshoz.- Hosszú távú megoldási lehetőségként felvetődött, hogy egy ipari zónát kell kialakítani. Természetesen úgy, hogy a beruházni szándékozó közművesített, rendezett területet kap, ahol a saját elképzelései szerint építkezhet, munkalehetőséget teremt\’e ezáltal.- Bízom abban, hogy egy regionális fejlesztési program letétele után tudunk is erre a célra a kormányzattól pénzt szerezni. Ózd tavaly 1,1 milliárd forintot kapott. Ezt a pénzt felélte és ma ugyanúgy csődhelyzet van, mint előtte. Mi nagyon szeretnénk 100 milliós nagyságrendű összeget a kormányzat pénzéből idehozni és megvalósítani az ipari zónát. Nemcsak a Komlón kialakítható területeken. Magyarszék és Mecsekpölöske között ideálisabb terület is van egy regionális rendszer kiépítésére. A most folyó tevékenységből még nem sok minden látszik. Képletesen szólva az építkezésben most a „földmunkáknál” tartunk. Biztos vagyok benne, hogy a lakosság nem érzékeli ezeket az erőfeszítéseket.- Mennyire lehet bíztató a ma egyre nehezebben élő komlóiak jövője szempontjából ez az elképzelés? Voltak már konkrét tárgyalások, vagy ez csak a város vezetőinek álmaiban él?-Több miniszterrel tárgyaltunk arról, hogy a fejlesztésekhez kormányzati szintű támogatást várunk, ők meg a programot várják, amit remélem július 30-ra megkapunk és le tudjuk tenni a kormány asztalára, hogy mi ehhez és ehhez akarunk pénzt. Ha egy térségbe pénz érkezik, az munkahelyeket teremt és mi szeretnénk az ötleteinkkel a pénzt idehívni.-Külföldön is próbálkoznak ezzel. Hallottam már olyan véleményt is, hogy lassan olyanok, mint az utazó nagykövetek. Hol Franciaországban, hol Olaszországban, hol Németországban vannak, de arról még nem született híradás, hogy mik a konkrét üzletkötések, még nem jött létre, mondjuk, egy francia-magyar vegyesvállalat.- A látszat szempontjából biztosan így van, ha konkrét eredménynek azt nevezzük, hogy megjelenik itt a külföldi tőke. De néhány cég már kapott külföldi megrendelést azon keresztül, hogy próbáltunk közvetíteni. S nagyon remélem, lesz még komolyabb üzlet is. Ha nem, akkor is vállalnunk kell az utca emberének véleményét. De az is biztos, ha itt ülnék a helyemen folyamatosan, akkor nem lenne semmi. Sajnos nincs semmi garancia arra, ha ló- tok-futok, akkor lesz valami. Még egy dologról szeretnék szót ejteni. Nekem különböző gondjaim, bajaim voltak, vannak és bizonyára lesznek is az önkormányzaton belül, hiszen a képviselő-testület egyáltalán nem egységes. Remélem, hogy egy olyan folyamat indult el a közelmúltban, amely a szélsőségeket tompítva, az érdekellentéteket megszüntetve közelebb hozza egymáshoz a testület tagjait, akik nagyon sokat és lelki- ismeretesen tevékenykednek a város érdekében. G. G. Üzletelhet a képviselő az önkormányzattal? Ki járt jól? Hogy Prettl János mecsekjá- nosi gazdálkodó, komlói képviselő jó üzletember, számomra mintegy másfél évvel ezelőtt bizonyosodott be először. Akkor egyetlen felszólalásával 800 ezer forintot keresett az önkormányzatnak egy telekeladás kapcsán. A közelmúltban ismét egy telekeladási ügyben szerzett érdemeket, amióta azonban kitudódtak a részletek, megoszlanak a vélemények, ki is járt igazán jól az üzlet végén. Ő vagy az önkormányzat, esetleg mindkettő. Az biztosnak látszik, hogy az eredeti eladó, a Bikali Állami Gazdaság elégedett, hiszen sikerült eladniuk a régóta csak gondot jelentő Mecsekjá- nosi-pusztai juhhodályukat és 56 hektár földet, aminek egy része mezőgazdasági művelésre nemigen alkalmas. Prettl János februárban vásárolta meg a bikaliaktól a hodályt és az ingatlant, majd három hónappal később Komló önkormányzatának adta el mindezt ugyanannyi pénzért. Pontosabban nem mindent, hiszen 23 hektár az övé maradt. A hitelesség okán hozzátartozik még az üzlethez, hogy Prettl úr anyagilag semmit nem nyert, csak annyi földet tartott meg magának, amennyi értékarányosan, azaz illetékre, hitelkamatokra, biztosításra kifizetett pénze arányában megjárt neki. Állítása szerint 288 ezer forint költsége volt, s ennek fejében került a tulajdonába az említett 23 hektár. Jogilag minden a lehető legszabályosabban történt, gondos emberek fogalmazták a szerződéseket a Kisbattyán felé vezető út két oldalán fekvő földek kétszeri adásvételéről. Megszavazták - ellenszavazat nélkül - az üzletet a város képviselői is, akik közül most többen azt mondják, a zárt ülésen, hatórás munka után, este 9 tájban szóban elhangzott előteijesztésből ők nem ugyanazt értették, ami most tudomásukra jutott. Beszélgetésünkkor Prettl János nem járult hozzá a magnetofon használatához, így nem is idézem szó szerint szavait. Arról beszélt, hogy jó üzlet ez a városnak, hiszen az 56 hektárból 5 ipari terület, ami a megfelelő milliók ráköltése után - tereprendezés, közművesítés, építésre alkalmas állapotba hozás - nagyon sok pénzt fog érni, meghogy ötször ennyit kellett volna fizetni érte, ha nem ő, hanem a város jelentkezik vevőként Bikaion. Arra gondolt, nem csinál rosszat a városnak, s morgolódott kicsit amiatt, hogy mások nem tudják a jóindulatot feltételezni, pedig ő olyan ember, aki nem tudna aludni, ha valami rosszat tenne Komlónak. Meg kell vallanom, én hiszek Prettl János jóindulatában. Az viszont nehezen érthető, hogyan gondolhatta, hogy a mai (politikai, gazdasági) helyzetben képviselőként úgy köthet üzletet az önkormányzattal, főleg a nyilvánosság kizárásával, zárt ülésen, hogy emiatt ne induljon meg a susmus anyagi haszon- szerzésről, ne érje szemrehányás, erkölcsi, etikai rosszallás. És a szépen hangzó érvekkel szemben is lehet másikakat állítani. Mert tökéletesen igaz, hogy néhány tízmilliós befektetés után a hosszú évek óta ipari övezetnek elképzelt terület akár aranybánya is lehet a tulajdonosnak. De hol van az az egyetlen tízmilliócska is a városkasz- szában, ami erre a célra fordítható ma vagy holnap? És hol vannak azok a vállalkozók, akik tőkéjükkel bármilyen üzemet fognak telepíteni erre a területre? Mert az elmúlt években, bármennyire tisztelet- reméltóan sokat dolgoztak is ennek érdekében a város vezetői, egyetlen komolyabb munkahelyteremtő beruházás nem indult Komlón. Mikor hasznosulnak a most befektetett forintok, amelyek egyébként terven felül és terven kívül terhelik a sokszor hangoz- tatottan szűkös idei költségvetést? Mihez kezd az önkormányzat az 1,6 millióba került juhho- dállyal, ami a májusi vásárlás óta ugyanúgy üresen áll, mint a tulajdonosváltás előtti hónapokban? Ki fogja lekaszálni a városnak maradt legelőket, ki tartja rendben a termőföldet, hogy ne legyen dzsungel a helyén? Mert azt láttam, hogy Prettl János a sajátjával a jó gazda gondosságával törődik, ám a többi terület még nem látott kaszát az idén. A Bikali Állami Gazdaság igazgatója határozottan visszautasította azt a feltételezést, hogy ők sokkal drágábban adták volna a földet az önkormányzatnak, mint Prettl Jánosnak. Érvelése logikus: nem állíthatják ezt azok, akik egyetlenegyszer sem keresték meg őket vételi szándékkal. Pedig beismer- ten azért került zárt testületi ülésen megvitatásra az adásvétel, nehogy a bikaliak megtudják, a városé lesz a föld. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Prettl úr nem sokat kockáztatott, amikor februárban megvette a földet. Ő már előtte egyeztetett városi vezetőkkel, hogy nem marad a nyakán az 56 hektár. Igaz, most azt mondja, hajlandó lenne visszacsinálni mindent. Grünwald Géza Hat hét, hatvan diák Az angol nyelv szépségei és gyötrelmei Amerika messze van. De Európa talán mégsem megközelíthetetlenül messze - gondolta egy amerikai termékmenedzser és egy művészettöté- nész, valamint egy kanadai bibliafordító. Mindhárman a közelmúltban kerültek kapcsolatba a több mint negyven éve Európában működő amerikai egyházi szervezettel, az Európa Greater Mission-nal. Az ő képviselőjükkel pedig ez év elején egy komlói fiatalember, Balkas Csaba. Clyd Caes, Sarah Rogers és Betty Jean Szi- gethy komlói küldetése innen keltezhető. A városban 6 héten át 60 diák a vendégtanárok segítségével ismerkedik az angol nyelv szépségeivel és gyötrelmeivel, valamint a Bibliával és Jézus életével. Miután néhány éve Ke- let-Európa is meghódítandó területnek számít a hasonló szervezeteknek, nem csoda, hogy a EGM például a (volt) „tömb” valamennyi országában oktat, hirdet eszmét. Nem titkolt céljuk emellett, hogy az üzleti életben oly fontos nyelvre és Amerikára is felhívják a figyelmet, ám anélkül, hogy az ottani világ negatív jelenségeire rámutatnának. Teszik ezt az otthon összegyűjtött adományokból, amelyek kivétel nélkül magánszemélyek jövedelméből kerültek a szervezet számlájára. A. K.
