Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-13 / 192. szám
8 I üj Dunántúli naplő 1992. július 13., hétfő Külpolitika Hófehérke és a hét törpe Itália új arcai Költségvetési szigorítás Olaszországban A Hetek müncheni csúcsértekezletének előestéjén az olasz kormány költségvetési szigorítást rendelt el, 25 milliárd dollárral csökkentve az állami kiadást. Egyidejűleg infláció-korlátozó lépéseket tett és egy ponttal 13 százalékra emelte a központi bank leszámítolási kamatlábát. Ez utóbbit abból a megfontolásból tette, hogy szembe szálljon a líra leértékelésére spekuláló tőkével. A kormány vasárnapi rendkívüli ülésén hozott döntéseket Giovanni Goria pénzügyminiszter azzal indokolta, hogy ellenkező esetben a költségvetési hiány 1993-ban 233 milliárd dollárra duzzadt volna, 1995-ben pedig már 300 milliárdra. Az olasz költségvetési hiány az Egyesült Államok után a második legnagyobb, és sokan arra számítottak, hogy Róma le fogja értékelni az olasz valutát, a lírát. Sötét kilátások A május 30-án Belgrad ellen életbe léptetett szankciók óta eltelt egy hónapot a legtöbb jugoszláv cég túlélte ugyan, de a jövő kilátásai már sokkal söté- tebbek - egyebek között ez olvasható abban a jelentésben, amelyet a szerb külkereskedelmi minisztérium állított ösz- sze az embargó hatásairól. A jelentés megjegyzi: a nagyvállalatok igen nehéz helyzetben vannak; készleteik kifogyóban és legtöbbjük minimális bérrel hazaküldte dolgozóját. Megszólaltatta a lap több nemzetközileg is ismert külföldi cég helyi képviselőjét, aki az embargó miatti számos üzlet elmaradásán kesergett. Lauda-Condor Tekintélyes partnert talált az anyagi gondokkal küzdő osztrák Lauda Air: a Lufthansa leányvállalata, a Condor 26,5 százalékos részesedést vásárolt az egykori autó- versenyző légitársaságánál. Az ügylet 250 millió schil- lingbe került a Lufthansának - ebből 50 milliót az ugyancsak Lauda-érdekeltségű IT AS utazási irodába fektetett. Az együttműködés, amivel Lauda igen elégedett, minden területre kiterjed. Hófehérke és a hét törpe, azaz ki mit nyert vagy veszített a szerdán befejeződött müncheni csúcstalálkozón? E szellemes hasonlattal fölvezetett kérdést a Reuter tette fel a találkozó befejezése után. A brit hírügynökség szerint a biztos nyertes a Hófehérke szerepében megjelent Borisz Jelcin orosz elnök volt. Szeplőtlenül azonban ő sem távozott a bajor fővárosból; eredeti szándéka szerint ugyanis egyértelműbb választ kellett volna kapnia a volt szovjet adósság kérdésében. Münchenbe való készülődése előtt Jelcin javasolta: legalább két évre halasszák el a felek a több mint 70 milliárd dolláros szovjet adásság visszafizetését. Jelcin ugyanakkor lekörözte elődjét, Gorbacsovot. A volt elnök a tavalyi csúcson pénzt nem, kedves szót viszont annál többet kapott. Néhány héttel később Moszkvában puccs tört ki, amely végül is meggyorsította Gorbacsov lemondását. Jelcin is már hazautazott, de zsebében 1 milliárd dollár biztos IMF-tá- mogatással, a nyugat elismerésével megkezdett gazdasági reformja iránt és nem utolsósorban egy igen valószínű, 24 milliárd dolláros kölcsönnel. George Bush, aki egy rendkívül kemény újraválasztási kampánynak néz elébe, elvesztette azt a világgazdasági megállapodást, amely lökést adott volna a gazdasági növekedésnek és új munkahelyeket hozott volna létre az Egyesült Államokban. A Reuter szerint úgy tűnik az amerikai elnök nem nyert az értekezlettől semmit. Helmut Kohl német kancellár hírnevére árnyékot vetett a csúcstalálkozó középszerűsége és a müncheni rendőrség ke- ménykezűsége; békés tüntetőket vertek meg és százakat tartóztattak le. Kohl nyertesnek bizonyult ezzel szemben akkor, amikor sikerült az egymilliárdot Oroszország számára kieszközölnie. Sikere volt abban is, hogy elkerülte a magas német kamatok bírálatát a partnerek részéről. Ugyanakkor nem tudta meggyőzni Washingtont és Tokiót abban, hogy támogassák a közös német-francia javaslatot, miszerint hozzanak létre multilaterális alapot a csernobili típusú kelet-európai atomerőművek biztonságossá tételére. John Major kudarcot vallott abban, hogy kezdeményezésével kivezesse a zsákutcából a GATT-tárgyalásokat; javaslatait Franciaország és az Egyesült Államok torpedózta meg. Major ezzel kapcsolatban mégis optimistán nyilatkozott. Kijelentette ugyanis: e bukás egyben siker is, abban a tekintetben, hogy a GATT jövője a következő hónapokban a nyugati országok egyik legfontosabb témája lesz. Brian Mulroney kanadi kormányfő szintén üres kézzel ment haza, de azt mondta: - Igazából sosem számított olyan GATT-egyezményre, amely segítene a 11 százalékos kanadai munkanélküliséget alább szorítani. Giuliano Amato új olasz kormányfő győztesként került ki, mivel már egy héttel beiktatása után jelen lehetett egy effajta, nagyszabású értekezleten. Partnerei dicsérték bátor terveiért, amelyek révén sikerülhet a krónikus olasz állami deficitet csökkenteni. Francois Mitterrand elérte, hogy komolyan megfenyegették Jugoszláviát. Siker továbbá, hogy ki tudott kerülni egy olyan GATT-egyezményt, amely őt még nagyobb nyomás alá helyezte volna odahaza a mérges parasztok részéről, ráadásul az Európai Közösség uniójához történő csatlakozásról rendezendő szeptember végi francia népszavazás előtt. Nem tudott ugyanakkor pénzt kicsalni a többiektől a kelet-európai atomerőművek biztonságosabbá tételére. Mijadzava Kiicsi japán kormányfő - aki először vett részt a hetek csúcstértekezletén - tűnik a legelégedettebbnek. Meg is van rá az oka: megdicsérték a kiadások növelését célzó pénzügyi tervéért, és elkerülte a Japán részére hagyományosan kiosztott szidalmakat az óriási kereskedelmi aktívum miatt. Győztes abban a tekintetben is, hogy a másik hat támogatta Japán területi igényét a jelenleg Oroszországhoz tartozó Ku- ril-szigetekre. Üröm az örömben, hogy a hetek Japán és Oroszország felé intézett felszólítása a területi problémák rendezésére - mérsékelt hangvétele miatt - igen messze áll attól a vérbő támogatástól, amelyet Mijadzava szeretett volna hallani. Az olasz politika zűrzavaros folyamatosságának egyik jellegzetessége, hogy az új arcok többnyire régiek. Most azonban egy olyan férfi és egy olyan nő jelent meg Itália közéletének csúcsán, akikről eddig viszonylag keveset halott a világ. Igaz, Giuliano Amatonál, az új szocialista miniszterelnöknél kevesen ismerik jobban a Palazzo Chigi útvesztőit. Négy éven át tevékenykedett szürke eminenciásként, miniszterelnökségi államtitkárként Bettino Craxi árnyékában. így volt ez az Olasz Szocialista Pártban is, ő volt az örök helyettes a nagy- formátumú vezető nyomán. Ha válságmenedzselésről volt szó, akkor azonban az első vonalba lépett. Az 54 esztendős alkotmányjogász, aki tanulmányainak egyrészét az Egyesült Államokban végezte, ha kellett az államháztartás szénáját hozta rendbe, legutóbb pedig a milánói szocialista városvezetők korrupciós ügyeit rendezte. Ebben féligmeddig az ott dolgozó Vittorio Craxi, a pártvezér fia is érdekelve volt... Híres páratlan munkabírásáról, nyugalmáról, amiért a Doktor Széplélek elnevezést kapta a sajtóban. Nyilatkozatai azonban kemények, legutóbb arról beszélt, hogy amennyire örül Itália nagyszerű éttermeinek és divatházainak, annyira aggódik (MTI-Panoráma) Ismét romlófélben vannak a vietnami-kínai kapcsolatok. Hanoi azzal vádolja most Pekinget, hogy kínai katonák szálltak partra a Spratly-szigeteken, amelyekre Vietnám is igényt tart. A Spratley-szigetek a dél-kínai tengeren találhatók, mintegy 400 kilométerre a délkelet-vietnámi a partoktól. Hovatartozásuk vitatott, és a területre egyébként a két ázsiai kommunista nagyhatalom mellett igényt tart Tajvan, Malájzia, Brunei és a Fülöp-szigetek is. Hanoi szerint a szigetek Vietnamhoz tartoznak. Pekingben másként látják a dolgot és a kínai parlament februárban kinyilvánította Kína fennhatóságát a szigetekre, majd két hónappal később egy amerikai céggel kötött szerződést a tengerfenék gazdag olajkincsének a kiaknázására. Vietnam természetesen tiltakozott, de igen hazája kórházainak és vasutai- nak állapota miatt, nem szólva az államigazgatás korrupciójáról. Nehéz feladatot kapott a kormányalakítással, hiszen az áprilisi választások nyomán a négypárti koalíció többsége tizenhat mandátumra fogyott. Hajnaltól éjszakáig dolgozik, tárgyal, átmenetileg még kedvenc sportját, a teniszezést is felfüggesztette. Egyhez viszont ragaszkodott: diákjait személyesen vizsgáztatja alkotmány- jogból. Egy olasz lap karikatúrája korosodó Miki egérként ábrázolta, amint a drótkötélen egyensúlyoz. Amato egy elegáns oldalvágással válaszolt: nem szeretné, ha Olaszország Európa Disneyland-je lenne, amelyben csak a turisták érzik jól magukat... A hölgy, Marianna Scalfaro 48 éves és hajadon, az új államfő, Oscar Luigi Scalfaro lánya. Az elnök ugyanis özvegy, mert 1944-ben, amikor Marianna született, az anyánál komplikációk léptek fel, s nem egészen egy hónap múlva meghalt. Scalfaro nem nősült újra, lánya pedig nem ment férjhez, mert az apja mellett akart maradni. Az egyetemet pszichológusként végezte, s eddigi tevékenységét a hátrányos helyzetű gyermekek segítésének szentelte. (FEB) óvatosan. Megfigyelők szerint azonban most úgy látszik: a kínaiak valóban komolyan gondolják a szigetek birtokbavételét, és ha igaz a hír, hogy kínai katonák szálltak ott partra, akkor valószínűleg ők már az amerikai olajkutaknak készítik elő a terepet. Vietnam láthatólag nem kíván újból fegyveres konfliktusba keveredni északi szomszédjával, mert váltig hangoztatja, hogy egy tavaly kelt kétoldalú szerződés értelmében a Vietnamnak és Kínának békés úton kell rendezniük vitáikat. A történelmi tapasztalatok viszont azt mutatják: a két ország között nem kell túl nagy vitának kibontakoznia ahhoz, hogy a fegyverekre bízzák a döntést. Hiszen a hetvenes években véres háború folyt köztük Kambodzsa miatt, de négy évvel ezelőtt is volt már egy komolyabb tengeri ütközet, épp a Spratley-szigetek térségében. Vietnam - Kína Ross Perot A milliárdos jelölt nagyban befolyásolhatja az amerikai elnökválasztást Szerdán közzétett amerikai közvélemény kutatási adatok szerint statisztikai szempontból holtverseny alakult ki az amerikai elnökválasztás három valószínű indulója, a republikánus George Bush, a demokratapárti Bili Clinton és a független Ross Perot között. Az NBC News tévéállomás és a Wall Street Journal című napilap közös körkédéséből az derül ki, hogy a multimilliomos Perot a szavazatok 33 százalékát, Bush elnök 31 százalékát és Clinton arkansasi kormányzó 28 százalékát kapná. Mivel az alkalmazott közvélemény kutatási módszer három pontnyi hibalehetőséggel számol, egyetlen jelölt sem tekintheti biztos befutónak magát. Ross Perot, 61 éves, többszörös milliárdos texasi üzletember februárban kijelentette: amennyiben az amerikaiak igénylik, hajlandó indulni az elnökválasztáson. Története jellegzetesen amerikai. A texasi kisvárosból származó mokány férfi elvégezte a haditengerészeti akadémiát, majd ötéves szolgálat után - mérnöki képzettségével - vállalkozó lett. 1962-ben ezer dollárból alapította meg számítógép-cégét, amely elsőként adott el az országban a gépekkel szoftvert is. Az ötlet sikerének jele, hogy a vállalatot 1984-ben 2,5 milliárd dollárért adhatta el a General Motorsnak. S amikor az óriásvállalat egyik fő részvényeseként alapvető reformokat sürgetett, 700 millióval bírták távozásra, hallgatásra. Ross Perot mai vagyona a becslések szerint 3,5 milliárd dollár - ennek további gyarapítása már aligha lehet számára vonzó feladat - így tűzhetett maga elé politikai célt. Mentségére mondva: nem először próbálkozik a köz szolgálatával, amelyért már nem csekély anyagi áldozatokat is hozott. A vietnami háború idején élelmiszerrel, ajándékokkal teli repülőgépeket küldött Vietnamba az amerikai hadifoglyoknak. Bár Hanoi a kezdeményezést elutasította, Ross Perot a Pentagon által kitüntetett nemzeti hős lett, akárcsak tíz évvel később, amikor cége két, Iránban foglyul ejtett alkalmazottját az általa szervezett akcióval sikerült kiszabadítani. A hős most hazája belső gondjainak megoldását ígéri, egyszerre bírálva a republikánus kormányt és a demokrata többségű törvényhozást, amiért eltűrik a költségvetés évi 400 milliárd dolláros hiányát. Perot egyszerű receptje: a kiadások egy részét „a bürokrácia csökkentésével”, a kiadások lefaragásával takarítja meg, egyúttal százmilliárdot a németektől és a japánoktól hajt be, az amerikai csapatok állomásoztatása fejében. Közgazdászok, gyakorló politikusok haja az égnek áll az ilyen, durván egyszerűsítő „megoldások” hallatán, ám az amerikai átlagember számára, aki a romló gazdasági helyzetben naponta hall vezetőinek gyengeségéről, korrupciójáról, igencsak vonzó a szókimondó texasi üzletember: Perot határozott tetteket, változást ígér. És Amerikában, ahol az anyagi siker vonzóbb, mint bármilyen más teljesítmény, sokan vélik úgy, hogy az ország egyik leggazdagabb embere, (aki ráadásul nem is örökölte a vagyonát, mint a Rockefellerek, vagy a Kennedyek, hanem maga szerezte) - hatásos lehet, ha egy ország gazdaságát kell rendbe - tenni. A szakértők persze más véleményen vannak: emlékeztetnek hogy óriási a különbség az egyszemélyi döntésekhez szokott menedzser és a széles körű érdekegyeztetésen alapuló politikusi tevékenység között. Árról nem is szólva, hogy Ross Perot sajtónyilatkozatai tükrözik, nincs tisztában alapvető köz- gazdasági, belpolitikai kérdésekkel. Mindez azonban aligha akadályozza meg indulását, aminél megintcsak a pénz játszik óriási szerepet. Perot - ellentétben George Bush-sal és Bili Clintonnal - nem vesz igénybe kampányához állami pénzt, ezért annyit költ, amennyit akar: a két pártjelölt egyenként 10 milliót vesz el támogatóitól, s 55 milliót kap a költségvetésből. Perot már jelezte, hogy egymaga százmilliót szán kampányára . Senki nem gondolja komolyan, hogy a milliárdos elnökké választathatja magát - a harmadikok soha nem győztek és igen ritkán arattak érdemi sikert. Legutóbb John Anderson, a liberális republikánus indult független jelöltként 1980-ban, s a szavazatok 6,6 százalékát kapta. Perot indulása azonban érdemben befolyásolhatja a novemberi szavazás kimenetelét, annál is inkább, mivel mindenkinek mindent megígér - így nemcsak Bush elnöktől vehet el szavazókat, hanem Clintontól is. Mivel pedig novemberre szoros eredményt várnak, a Perot-tényező távolról sem elhanyagolható. S a két párt előtt már felrémlik a lehetőség. hogy egyikük jelöltje sem szerez többséget s akkor - az alkotmány szerint - a képviselőháznak kell eldöntenie, hogy ki legyen az elnök, Heltai András
