Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-12 / 191. szám

Dél-Dunántúl olimpikonjai (1.) Füzesi Ferenc Barcelonába tart Talán majd most Halk szavú, inkább visszahú­zó 25 éves srác nem vádol- lató bőbeszédűséggel. Viszont ninden megváltozik egy pilla- íat alatt, amint bokszkesztyűt íúz és belép a kötelek közé. Ott :rzi igazán otthon magát, be­déinek helyette mozdulatai. Az >7 kg-os testsúlyához mérten izigorú ütései. Itthon elvétve udják mégcsak megszorítani is, cülföldön azonban még várat nagára egy átütési siker. Talán majd most az olimpián. 3ár még az sem teljesen bizo- tyos, hogy Kalocsai Zoltán ingbe szállhat Barcelonában. Hivatalos megfogalmazás sze- int a súlycsoport európai tarta- éka, vagyis bárki kiválik kon ti- lensünk, az 58 kg-osok közül, akkor a Paksi SE bunyósa lép aelyéje.- Állítom, hogy tudása alap­ján a legjobb húszban van a vi­lágon. Már bosszantó, hogy sgy-egy banánhéj miatt mindig lemarad a sikeres szereplésről. - fakadt ki edzője Balzsai Ká­roly, aki alaposan ismerheti versenyzőjét. Az minden esetre tény, hogy Kalocsai nem Fortuna ke­gyeltje, a tavalyi VB első fordu­lójában pl. a korábbi ezüstérmes bolgár Kirkorov búcsúztatta és az olimpiai selejtezőn is az utolsó meccsen bukott el. Ter­mészetesen e ténytől függetle­nül teljes erőbedobásra készül a többiekkel. Olyannyira, hogy az ilyenkor szokásos orvosi vizs­gálatok alapján ő van az egyik legjobb állapotban, látszott ez a múlt hónapi Írország elleni mérkőzésen is. Ezt követően az OB-n sem talált legyőzőre. Bár az 57 kg-os nemzetközi mezőny nagyon sűrű, mindenképpen biztató Kalocsai formája. El­szántságáról pedig csak annyit, hogy még 1989-ben így nyilat­kozott „A sportban távlati cé­lom az 1992-es évi olimpiai szereplés. Ezért dolgozom, erre készülök.” Mint már utaltam rá Zolit nem könnyű szórabími, de az olimpia mégiscsak más, meg­nyílik.- Nagyon szeretném ha ver­senyezhetnék Barcelonában. Az esélyekről? A helyszínen a sor­solás mindent meghatároz, nem lennék csalódott, ha sikerülne a nyolc közé jutnom, de az igazi egy érem lenne. Medgyessy Ferenc tűk fel a küzdelmet, amit szük­ségessé tett néhány sérült játé­kos hiánya, no és az is, hogy Joósz Attila még mindig nem kívánta kijátszani a kártyáit. Ami engem illett: a franciák el­len az első mérkőzésen nem ment a csapatnak vereséget is szenvedtünk Veszprémben, a dunaújvárosi visszavágón azonban már gördülékenyebb volt a csapatmunka, nekem is jobban ment hiszen 5 gólt is lőt­tem. Nagyváradon a románok ellen védekezési feladatot kap­tam, a szövetségi kapitány sze­rint jól láttam el feladatomat, Debrecenben pihentem. A né­metek ellen a budapesti Elekt­romos sportcsarnokban rende­zett találkozón pedig közel hoz­tuk azt, amire a sérültek nélkül képesek vagyunk.- Többször is szóba kerültek a sérültek: kik azok és milyen sérülésekkel bajlódnak?- A nagyobb baj, hogy való­ban meghatározó emberekről van szó. Gyurka János vállsérü­A világ minden tájáról érkez­nek majd hölgyek Barcelonába és hogy a Földgolyó egy Zala megye nevezetű szegletéből is lesz szereplője a XXIV. Nyári Játékoknak, az csakis két ifjú hölgynek köszönhető, neveze­tesen Bácsics Krisztinának és Kozáry Ágnesnek. A zalaegerszegi atlétanő, Kozáry Ágnes nevével talán va­lamivel gyakrabban találkozha­tott a rutinos újságolvasó az el­múlt években. Nem is kell cso­dálkozni ezen, hiszen már évek óta a magyar női atlétika élvo­nalába tartozik. Nyert országos bajnoki címeket és jó egy évvel ezelőt belekóstolhatott végre egy igazán nagy világesemény hangulatába, amikoris részt ve­hetett a Tokióban megrendezett atlétikai világbajnokságon, ahol a 4x400 m-es női váltó tagja­ként a döntőbe verekedte ma­gát. A bizonyítás tehát megtö- rént, ám mégis egy kissé félve meri kimondani, hogy egy olimpia semmihez sem hason­lítható, légkörébe csöppenhet. Eddigi eredményei alapján ugyan minden reménye megvan rá, hogy ott lesz Barcelonában, ám egy apró „technikai” részlet hiányzik még ehhez, a csapat­Ha ismeretlenül egy nemzet­közi versenyen találkoznánk, bizonyára svédnek vagy finnek nézném. Hamisítatlan északi tí­pus. Szőke haj, kék szem, mar­káns arcvonások. Pedig Borhi Zsombor ízig-vérig magyar, s bár Pécsen szüleit, ma már „tősgyökeres” kaposvárinak vallja magát. Példaképe és első nagy alakja annak a nemzedék­nek, amely a Kaposvári Vízügy SC desedai bázisán nevelkedik. A húsz éves fiatalember el­hunyt édesapját idézi, aki a het­venes évek végén először hozta le a Desedára. Az első pillanat­ban örök barátságot kötött a tó­val és a hajókkal. Minőségi for­dulat volt Gyöngyösi János edzőnek Kaposvárra költözése: amikor a kitűnő szakember to- borzója volt Borhi Zsombor az elsők között jelenkezett. Gyöngyösi János: - E siker után már komolyabban kellett a jövőre gondolni. Hat OB- és egy IBV arany volt már a vitri­nében, amikor leültünk beszél­getni. Tudtam, hogy egyet aka­lését Németországban ápolják. A legutóbbi jelek szerint nem izomszakadásról van szó, tehát nem kell műteni, hanem sugár- kezeléssel, gyógytornával ápol­ják, valószínű, hogy a hét vé­gére hazajöhet. Sibalin Jakab Achilles-insérülése rendbe jött, ő már százszázalékos munkát végez. Marosi László bal kezé­nek mutatóújja - tehát nem a lövő kezéről van szó - még nem gyógyult meg, ő már velünk edz, hasonló a helyzet Éles Jó­zsefiéi is, aki a medencecsontját fájlalja.- Es mi a helyzet veled?-Most, hogy már túl va­gyunk a fizikai alapozáson egyre inkább a „fejekben” kell rendet teremteni. Gondolok itt a technikai és taktikai feladatok begyakorlására, fegyelmezett végrehajtására. Tata erre na­gyon is alkalmas terület. Elünk is a lehetőséggel. A hetet kü­lönben újabb két mérkőzéssel zárjuk. A Független Államok Közössége válogatottjával mér­hirdetés csak július 12-én törté­nik meg, így ahogy fogalma­zott, még babonából sem mondja ki az olimpia szót. Kettejükkel beszélgettünk, s elmondják érzéseiket, reménye­iket a közelgő nagy fellépésük előtt. Kozáry Ágnes- Minden sportágban az olimpia a csúcs, így van ez az atlétikában számomra is a leg­nagyobb elismerést jelentené, ha ott lehetnék. Most már jó lenne, ha nem tartana a huza­vona, s azt mondhatnám ott le­szek Barcelonában. Ahogy ta­valy a világbajnokság előtt - ahol végül döntősök lettünk - akkor, sem kaptuk meg a kellő bizalmat a szakveztőktől, úgy most is még mindig kételked­nek utazásunk jogosságában, holott mi már bizonyítottunk, nem is egyszer. Az ígéret az volt, ha a vb-n döntőbe jutunk, biztos utazók vagyunk az olim­piára. Részünkről ez teljesítve lett, most már csak vezetésnek kell kimondani az igent, amely július 12-ére van ígérve. Min­den sprotolónak leghőbb vágya, hogy egyszer olimpiára utaz­runk, s bár nem tartottam kirob­banó tehetségnek, kitartása, szorgalma, vasakarata egyér­telművé tette, hogy messzire juthat.- A magyar kajak-kenú sport a világ élvonalához tartozik. A válogatottba bekerülni irtózato­san nehéz, mert amint hallom, a lobbik ott is működnek. Tehát a kerettagságpuszta ténye is nem­zetközi rangot jelent. A szeme sem rebben, úgy vá­laszol.- így érzem én is, s bár a ma­gyar válogatottban egyelőre nem tartozom még az élver­senyzők közé, mégis a nemzet­közi meőny élcsoportjában tar­tanak számon. Most már csak a „hazai vizeken” kell előbbre jutnom. Érdekes dolog úgye?-Azt mondta, hogy a hazai mezőnyben is „szeretne" élver­senyző lenni. Csak szeretne, vagy akar is?- Természetesen akarok is! Arról faggatom, hogy miként lehet világsztárok közelébe jutni? Egyáltalán, őt befogad­kőzünk pénteken Cegléden, szombaton Kalocsán. Aztán a jövő héten ismét Tata követke­zik napi két edzéssel, ahol már valóban a csapat játékának, összmunkájának finomításán lesz a hangsúly. Kapu László hasson, nekem pedig két éve meg sem fordult a fejemben, hogy ez megtörténhet velem. A tavalyi vb után azért megnőtt az esély rá, de én az utolsó pillana­tig - az előbb elmondottak maitt- sem merem kimondani, most már babonából sem, azt a szót, hogy olimpia.... Bácsics Krisztina- Magyon nagy dolognak tar­tom, hogy ott lehetek az olim­pián. Először rendezik ennek a hajóosztálynak (Európa-yolle- a szerk.) meg a versenyeit. Az utolsó pillanatban sem mertem elhinni, hogy utazhatok még akkor sem, amikor kihirdették a csapatot. Július 9-én indulunk, hiszen 12-én lesz a hajósorsolás- minthogy mindenki ott kap hajót - utána két hét edzőtábor következik már a helyszínen. Minden egyes hajó „csupasz­ként” kerül a kezünkbe, így össze kell szerelni és bemérni ehhez kell egy kis idő. Szeret­nék helytállni helyezést nem mondok, de a középmezőny va­lamelyik helyére képesnek tar­tom magamat, annak ellenére is, hogy 18 évemmel a fiatalabbak közé tartozom. K. Z. ják? Először suhan átmosoly az arcán, úgy válaszol.- Én úgy érzem, hogy igen.- Ezen a szinten a sport már teljes embert követel. Húszéves korban az ember másra is vá­gyik. Nem terhes időnként ez az emberfeletti munka?- Hááát - nyújtja el a szót - megvallom, időnként nekem is terhes, főleg a téli alapozó idő­szakban. Eddig azonban sike­rült mindig átvészelnem.- Tudom, hogy befejezte az ipari szakközépiskolát. Zsebé­ben lapul az elektrotechnikusi oklevél. Egy gonddal kevesebb, vagy több? Munka, vagy sport?-Természetesen a sportot, remélem megéri.- Mit vár Barcelonától?- Miután csak a keretet jelöl­ték ki, az indulókat pedig csak a helyszínen, reménykedem, hogy bizalmat szavaz a kapi­tány.- Van erre remény?- Amíg a név szerinti neve- zsét le nem adják, addig igen. Jutási Róbert Kettő kislány Zalából Borhi Zsombor utazik Ördögi kör Az elmúlt hét negatív szen­zációját a labdarugó bajnokság sorsolása szolgáltatta. No, nem azért mert netalán egyes csapa­tok a párosítás elkészítésekor előnyt élveztek volna, és ezért mások hátrányba kerültek. Az történt, amit a különféle plety­kák előre sejtettek: több csapat nem tudta időre kifizetni a ne­vezési díjat. Az NB I-eseknél nem volt különösebb gond, mivel a Va­sasért garanciát vállaltak a klubok, de az NB II-eseknél hét olyan csapat is akadt, amely nem tudta felmutatni a befizetést igazoló csekket. így megtörténhetett az, amire talán még sohasem volt példa, el kellett halasztani a sorsolást. Szerencsére a csapatokat tá­mogatók az utojsó pillanatban megmozgattak mindent, előte­remtették az induláshoz szük­séges összeget és pénteken el­készülhetett az NB II. sorso­lása is. Jogosnak tartom az MLSZ döntését, mely szerint elna­polta a sorsolást, hiszen ha „hi­telt folyósít” néhány csapat­nak, akkor méltán tiltakoznak a többiek. Ennek ellenér ta- lán-talán igazuk volt azoknák a kluboknak is, akik a nevezési díj összege miatt dohogtak. A díj ugyanis tartalmazza a já­tékvezetői költségeket is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a csapatok egy évre előre kifi­zetik a bírók honoráriumát. A játékvezető természetesen csak akkor kapja kézhez a dí­jat, ha levezette a mérkőzést, addig a pénz a Játékvezetői Testületnek kamatozik. Nem egy klub képviselője ezt kifo­gásolta, mondván, miért nem a klubnak kamatozhat. Erre jött a válasz a másik oldalról: nincs garancia arra, hogy a klub utólag időben fizet. Mi­ként hajtja majd be a pénzt az MLSZ, vagy a JT attól a csa­pattól, amely menetközben anyagi válságba kerül. Szóval, ördögi kör ez, bárhogy is né­zem. ^k A hét eseményei közé tar­tozott a liga ülése is, ahol új elnököt választottak. Némi meglepetésre az MTK ügyve­zető elnöke dr. Nagy László került a liga élére. Ázért tar­tom meglepetésnek, mert a kék-fehérek ügyvezetője ed­dig csak amolyan „vendég­ként” vett részt a liga munká­jában, annak ellenére, hogy alelnöke volt a testületnek. Az MTK-t jobbára a szakosztály elnöke Brünyi Béla képvi­selte. Kétségtelen, Nagy László alapos felkészültségű, megfon­tolt sportvezető, de úgy érzem most nem ez volt a döntő, sok­kal inkább az, hogy a fővárosi csapatok mindenképpen pesti elnököt szeretek volna, hiszen ősztől az NB I-ben hét pesti csapat szerepel.'Végignézve a fővárosi klubok liga képvise­lőit Nagy László az, akit legin­kább elfogadnak. Végülis így kerülhetett az elnöki székbe egy olyan személy, aki eddig a labdarúgásban csak ritkán hal­latta szavát. Ha már szóba jött, hogy ősz­től az NB I-es mezőny csak­nem felét fővárosi csapatok al­kotják, akkor maradjunk még néhány gondolat erejéig ennél a témánál. Ugyancsak a héten volt egy rendezvény, ahol az MLSZ elnöke dr. Laczkó Mi­hály találkozott olyan szurko­lókkal, akik rendszeresen kifej­tik véleményüket levélben a különböző lapokban. Itt vetették fel a gondolatot, ha az MLSZ miért nem avat­kozik közbe, miért engedi, hogy ennyi pesti csapat legyen, amikor néhány nagyvárosban nagyobb az érdeklődés a fut­ball iránt, mint például Csepe­len. Ami a fővárosi túlsúlyt il­leti igazuk van, csak arról fel­edkeztek meg, hogy ma már a pénz diktál. A szponzort nem lehet kötelezni arra, hogy ne azt a csapatot támogassa, me­lyet kiszemelt. Csak ismételhe­tem, amit fentebb állítottam: ez is egy ördögi kör. Balti-sportolók: nem leszünk turisták! A balti államok 1991 szep­temberében nyerték el függet­lenségüket, de Észtország, Lit­vánia és Lettország máris olim­piai érmekről ábrándozik. Tehe­tik, önálló küldöttséggel képvi­seltetik magukat a sportfeszti­válon.- Albertville-ben csak a részvételünkkel irtunk törté­nelmet, de most már érmeket is akarunk nyerni. Most ez az igazi nagy feladat, ami a sze­münk előtt lebeg - nyilatkozta Arturas Poviliunas, a Litván Olimpiai Bizottság elnöke. - Számos olyan versenyzőnk van, akik esélyesek az éremszer­zésre. Delegációnk nem „turis­tákból” fog állni. Arra a kérdésre, mit vár 26 tagú csapatától, a Lett Olimpiai Bizottság elnöke, Vilnis Baltins mókásan igy válaszolt:- Huszonhat aranyéremmel elégedett lennék! Igen nagy az önbizalom a balti államok házatáján. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Poviliunas Litvániát az első tiz közé várja az olimpiai éremtáb­lázaton. Mindhárom ország ab­ban reménykedik, világverse­nyeket megjárt' versenyzőik ere­jét megsokszorozza majd, hogy hosszú idő után újfent képvisel­hetik köztársaságukat. Vilnis Baltins név szerint a kenus Ivan Klementyevet, a sportlövő Afa- naszij Kuzmint és a gátfutó Igor Kazanovot tartja éremszerzésre esélyesnek. Klementyev és Kuzmin olimpiai bajnok volt már 1988-ban Szöulban, de ak­kor még mindketten a Szovje­tuniót képviselték. Észtország olimpiai bizottsá­gának elnöke, Arnold Green a kerékpár-sprinter Erika Sa- luma:eben és a veterán kala­pácsvetőben, Jurij Tammban reménykedik. A litván csapat dobogósai a diszkoszvető Ro­mas Ubartas és a gyorsuszó Ra- imondas Mazudis lehetnek. Fa­vorit a litván kosárlabda-csapat is, amelyet Arvydas Sabonis neve fémjelez. vasárnapi 7 LELÁTÓ Immár harmadik olimpia kö- jtkezik, amelyen pécsi férfi ízilabdázó képviseli Baranyát i ötkarikás játékokon. Moszk- ában, 1980-ban Kovacsics liklós, Szöulban, 1988-ban ákas János, most pedig Barce- rnában, a PMSC-től immár két ye Spanyolországba szerződött űzési Ferenc, képviseli a pécsi iros-fekete színeket. A magasra nőtt, irányító-át- ivőt egy ötös mérkőzéssorozat tán értük el Tatán, ahol az limpiai negyedik, a világbaj- oki hatodik helyezett magyar jrfi kézilabda-válogatott Joósz. ttila szövetségi kapitány irá- yításával immár szűkebb ke­rtel dolgozik. Az öt mérkőzés ipasztalatairól kérdeztük Fü- esi Ferencet.- Milyen tapasztalatokat zerzett a csapat a franciák el- ?ni és a románok elleni két-két rérkőzésen, illetve a Németor- zág elleni egy találkozón?- Szinte valamennyi mérkő- ésen más-más felállásban vet-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents