Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-11 / 190. szám
1992. július 11., szombat uj Dunántúli napló 9 Nemcsak a Szomszédok * Horváth Ádám újra Molnárt rendez Az évek során Juli gyermekből nagylány lett, Takács Pista megmutatta, hogy öreg ember nem vén ember, ha nyugdíjas is tud (mert kell) dolgozni, Má- genheim doktor fején kevesebb a hajszál, pedig eredetileg is meglehetősen kopasz volt,és mintha hiába lett volna rendszerváltás: a már kezdetben is vállalkozói alkatú Gábor Gábor stúdiója semmit sem bővült, gazdagodott. Mindenki tudja, aki a fentieket olvasta, hogy a Szomszédokról beszélek, a televíziós regényfolyamról, minden- második csütörtökön megjelenő régi ismerőseinkről, mondhatni barátainkról. A teleregény május elején lépett hatodik esztendejébe. Szülőatyja, írója, főrendezője Horváth Ádám, és akik nem figyelnek eléggé oda, azt hiszik, hogy ez Horváth Ádám „összes művei”, mert csak a Szomszédok óta figyeltek fel a nevére. Holott éppenséggel ő a Magyar Televíziónak talán a legsokoldalúbb, legtöbb műfajú rendezője. Operát vagy balettet például éppen úgy rendezett, mint vetélkedőt, vagy - s meglehet, ha egyszer élete alkonyán mérleget csinál, erre lesz a legbüszkébb - a rengeteg előkészületet kívánó, 1989. július 16-i Nagy Imre és vértanútársai temetéséről szóló egésznapos riportot is ő irányította.- Ami a Szomszédokat illeti, kezdettől fogva azt mondtam: ez szórakoztatás, nem irodalom, semmiképpen nem művészfdm, a kritikusokat és a közönséget egyaránt arra kértem: ne úgy nézze! Hanem úgy, mint egy szórakoztató történetfolyamat, amely kissé publicisztikus, kissé riportszerű is, hiszen a szereplők napi élete, napi prob- lématikája, napi gondjai és napi örömei - mégha szerzőként én találom is ki őket - lényegében azonosak a nézők nagy többségének mindennapi életével - mondja a rendező. Csak éppen színészek játsz- szák. És nem is kevesen. A főszereplőkön (Kulka János, Frajt Edit, Abel Anita, Csűrös Karola, Komlós Juci, Zenthe Ferenc, Ivancsics Ilona, Nemesük Károly, Fehér Anna, Tro- kán Péter, Koltai János, Bajor Imre, Pásztor Erzsi, Palócz László) kívül eddig több mint ezerötszáz színész fordult meg a sorozatban, vannak köztük állandók, vannak időről időre visszatérők, s vannak, akik csak egyszer vagy kétszer álltak a kamera elé. Az utóbbi időben, úgy érzem, telitalálat volt Rak- sányi Gellért beállítása. Ugyanilyen telitalálat kezdettől fogva Etus, a nemcsak külsejében, de szellemiségében is örökifjú nagymama. „Privát” érdekessége, hogy Horváth Adóm felesége, Csűrös Karola játssza, és hogy az alapmodell, akiről a forgatókönyvíró-rendező ezt a figurát megmintázta: Ádám anyja, a második férje, Sárközi György után Sárközi Mártának nevezett hajdani lapszerkesztő, Márta első férje Horváth Zoltán volt, a kiváló szerkesztő-történész, az ő édesapja pedig - Molnár Ferenc, a Pál utcai fiúk és színpadi remekművek egész sorának halhatatlan írója.-Forgattam már tévéfilmeket nagyapám, Molnár Ferenc műveiből, és legközelebbi televíziós feladatom ismét ez lesz. Az Ibolya, a továbbá az Előjáték Lear királyhoz című Mol- nár-egyefelvonásosokat fogom megrendezni. Ezt a két egyfel- vonásost a színházak általában egy harmadikkal, a Marsallal Interjú közösen szokták színre vinni. A Marsall televíziós változatát én már jónéhány évvel ezelőtt leforgattam, így aztán nagy ambícióval látok neki a másik két ikerdarab megvalósításához.-Van már szereposztás? Én például az Ibolyát (annak idején Gaál Franci, Turay Ida, Dómján Edit játszotta, többek között) ma alig tudnám elképzelni mással, mint Eszenyi Enikővel.- Lehet, hogy én is vele képzelem el. A fejemben nagyjából elkészült már a szereposztás, de még nem beszéltem és nem állapodtam meg senkivel, addig tehát nem nyilatkozom róla.-És az említett két Molnár Ferenc egyfelvonásoson, no meg természetesen a Szomszédok soros fejezetein kívül mit várhat még a tv-néző Horváth Ádámtól efiben az esztendőben?- Elmúltam hatvan éves, most már elég nekem, ha évenként egy olyan munkát csinálhatok, amely újszerű a számomra. Ebben az évben volt már ilyen: Zorán maga kért fel, hogy a televízió számára én közvetítsem a Metró búcsú-bulit. Talán ismeretes, hogy milyen sok komolyzenei műsort jegyeztem már tévé-rendezőként, operától baletten át oratóriumig, de a rockkoncert területén új fiú vagyok, ez kihívás volt számomra, izgatott a feladat, és nagyon hí- zelgett hiúságomnak, hogy Zorán éppen engem választott, nem valamely ifjú, rockgenerációs rendezőt. Tavaly pedig két olyan műsorom is volt, amelyet korábban nem csináltam, és ez feldobott. Az egyik az Isaac Stem koncert volt, amely januárban került adásba, egyfajta happening is egyben, Vitray Tamás közreműködésével. Á másik a Rómeó és Júlia új, Seregi László koreografálta balettváltozatának közvetítése az Operaházból.- Ha valahol, hát a képernyőn gyakran összefügg a művészi és az újságírói munka - mondja befejezésül -, ezért a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol tévérendezést tanítok, az új iskolaévben megvalósul javaslatom: nem tévérendező-, hanem tévériporter-jelölteket fogunk tanítani. (MTI-Press) Barabás Tamás Deák Mór Alkony Csupasz fák rajzolják ki az ég ereit A nap erőtlen szíve holtakat melegít egy felhőtüdőből sóhajtás ' szakad varjak gubbasztanak vérrög-madarak éles a horizont szemembesuhint az alkony fölnyitja a fák ereit hanyatt fekszem alattam rögök porlanak azt játszatom magammal milyen lesz hanyatt Csak egy magyar irodalom van Beszélgetés Szilágyi István íróval A romániai rendszerváltás után Erdély egyetlen szépirodalmi folyóirata, az Utunk nemcsak tartalmában változott, de nevet is váltott: 1991 januárjától Helikonként jelenik meg. Szilágyi István íróval, főszerkesztővel, a Soros-alapítvány idei Ady-díja- sával arról beszélgettünk, hogyan élték át a rendszerváltást.- A rendszerváltási kísérlet után - nevezzük így a fordulatot - szinte minden reményünk szertefoszlott. Ma már pirulunk is, miben hittünk, reménykedtünk egykor. Mióta megszűnt a klasszikus cenzori világ, lényegében bármit kinyomtathatunk, viszont tucatnyi újfajta akadállyal kell szembenéznünk, a szerkesztőség ablakán esetleg berepülő, adott esetben cenzúraként működő benzinpalacktól az ízlésterrorig vagy a pénzhiányig. Ha ez a szabadság ára, akkor ez rettenetes ár. Mindenek ellenére bíztunk abban, hogy képesek leszünk szenzációs irodalmi lapot csinálni.- Gondolom, konkrét elképzelésekkel láttak munkához.-Elhatároztuk, hogy olyan exkluzív irodalmi lapot szerkesztünk, amilyen még nincs. (Közben létrejött több mint száz új magyar lap, de legtöbbjük gyorsan meg is halt, vagy a felismerhetetlenségig átalakította arculatát.) Igyekeztünk nagy gondot fordítani arra, hogy az etnikum összetartását, a helybenmaradást valamilyen formában megerősítő írások folyamatosan jelen legyenek, például az erdélyi kultúrtörténeti vonatkozású tanulmányok, esszék, amelyek tágíthatják az összmagyar kultúrtörténeti hagyományt. Kimondtuk azt is, hogy csak egyetlen magyar irodalom van, akkor is, ha azt Torontóban, Sepsiszentgyörgyön, Kecskeméten vagy Ungváron írják. E hitünk tükröződik szerkesztői gyakorlatunkban is.- Mindehhez rendelkezésükre áll megfelelő szerzői gárda?- Amikor számbavettük magunkat, kiderült, hogy kollegáink közül - fiatalok is - sokan meghaltak, mások elmentek, a maradék egy részének pedig botcsinálta módon, de politizálnia kellett. Azzal sem számoltunk kellőképpen, hogy közben az irodalom egyfajta funkcióváltáson esik át. Az olvasó például tegnap még a folyóirat sorai között várta, kereste azt az üzenetet, amit az úgynevezett népszerű kincstári szerzők köteteiben nem kaphatott meg. Ezért a szépirodalmi folyóiratoknak egész Kelet-Európábán speciális szerepük volt, de azóta e funkciójuk megszűnt. Ugyancsak általános jelenség, hogy az irodalom a század eleje óta a hatalomhoz való viszonyában élt, létezett. Kiszolgálta vagy ellentmondott neki, de valamiképp e két lehetőség közötti skálán, százféleképpen ámyalódva élte életét. Furcsa mód, akit megnyert a hatalom, azzal már nem törődött, mindig a renitensek, az ellenzék kegyeiért küzdött. Mára ez is megszűnt. Mit érdekli a hatalmat az irodalom ellenzéki hangja? Mindennek ellenére az irodalom egyféle légszomjjal küzd. Talán mert érzi, ez időtől nincs mentsége, vagyis nem valamihez képest irodalom. Nem ahhoz képest irodalom, hogy azt akaiják, ne legyen, és nem ahhoz képest írásmű, hogy elkészültét sürgeti írója.- A gazdasági nehézségeket is számba véve, milyen jövőt jósol a szépirodalmi lapoknak?- Ha a nyugati modellre figyelünk, láthatjuk, hogy ez a laptípus a jelentős irodalommal rendelkező országokban is hiányzik. Hasonló lapok - jelentős propaganda funkcióval - élnek ugyan nagy könyvkiadók háza táján, árnyékában, illetve nagy magazinok heti mellékleteiként. Ebből a nézőpontból úgy tűnik, a mi kelet-európai laptípusunk menthetetlenül elsorvad, eltűnik. Talán most új funkciót kap, mégpedig a könyvkiadás teljes összeomlása miatt. A rövid, folyóiratra szabott formáknak kedvez a világ, az olvasók ideje, igénye, ezért az írók gondolataikat publicisztikákba öntik, a mai élet ügyeihez szabva. Valószínű, ez is csak átmeneti állapot, de mankóként talán átmentik újabb struktúrákba, a jövő lapszerkezeteibe az irodalmat. Károlyi Júlia Nevető elődeink Anekdoták Deák Ferencről Már életében a haza bölcsének nevezték. Deák 1832-től jelen van a politikai életben, a pozsonyi ország- gyűlésen az ellenzék egyik vezére. Az 1867-es kiegyezés létrejöttében jelentős szerepet vállalt. Nemcsak kortársai, de az utókor is tisztelettel méltatja politikai és tudósi érdemeit. Rengeteg anekdota keringett róla. Ezekből állítottuk össze csokrunkat. Az 1839-40-iki országgyűlés záró ülésén Széchenyi István Deák Ferenchez lépett, és így búcsúzott tőle:- A te érdemed, hogy az országgyűlés eredmény nélkül el nem oszlott. Isten áldjon, barátom, őrködj ezentúl is a haza fölött. E búcsúzó szavakat intézem hozzád a bibliából: Te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat!-Krisztus mondja Péternek- válaszolta a szerény Deák. * A negyvenes években Deák Ferenc mondta először e tréfás, de komoly, mély szentenciát:-A filozófia olyan, mint a só. A só ugyanis magában nem ennivaló, de minden ételben benne kell lennie. A Bach-rendszerben egy előkelő német megkérdezte Deákot:- Lehetetlennek tartja Ön Magyarország elnémetesedé- sét?- Lehetetlenség éppen nincs benne.- Akkor miért nem adják meg magukat?-Uram, ha az orvos azt mondaná önnek, elélhet még egy darabig, de meghalhat ma is, mit tenne ön?- Élnék, ameddig lehet.- No hát, mi is megpróbálunk mint magyarok élni mindaddig, amíg lehet. * Deák Ferenc nem szerette Eötvös József A falu jegyzője című regényének célzatát, a megyei visszaélések túlzott bírálatát. Egyik ismerősének így foglalta össze véleményét:-Látott Ön már valaha ló- doktorkönyvet? Az előlapra egy ló képe van nyomtatva, annak minden porcikája felosztva, számokkal jelölve. A számokhoz magyarázat a betegségekről. Az egész ló csupa betegség, olyan ló pedig nincs a világon. Magyarországon sincs olyan megye, amilyet A falu jegyzője rajzol, tudniillik minden porcikájában nyavalyás. * A császár 1866-ban magához kérette Deák Ferencet Bécsbe, a haza bölcse nem kerülhette el a találkozást az osztrák hadügyminiszterrel. A beszélgetés során a miniszter végre kibökte:-Uraságod tudja, hogy az idén már szedtek katonát Magyarországon. Mit gondol, le- hetne-é vajon az idei esztendőben még egy újoncozást elrendelni?- Nem - válaszok Deák ridegen.- És miért nem?- Mert nálunk az anyák évenként csak egyszer szülnek! * Deáknak egészséges korában az volt a szokása, hogy nem reggelizett, nem vacsorázott. Ha megkérdezték tőle, hogy mit vacsoráit, így válaszolt:- Semmit.- Hát reggelire mit eszik?- Azt, ami vacsoráról megmaradt. * A hatvanas évek végén történt. Egyik este Deák Ferenc hazaindult a Szabadelvű Klubból,.és kereste a kalapját a fogason. Nem találta. Ránéz a mellette álló képviselőtársára, Besze Jánosra, akinek a fején meglátja a kalapját.- János, ez az én kalapom! Besze János leveszi a fejéről a kalapot, megismeri, és így szól:- Igaz, bátyám, de körülbelül egyforma a fejünk. Mire Deák:- Körül lehet, de belül nem. * Deák Ferenc többször megrótta azt a nálunk nagyon elterjedt szokást, hogy sokan a nyilvánosság előtt is becézett keresztnevükön emlegették az embereket. Egyszer egy vidéki úrfi Deák előtt csak Eötvös Pepit, Kemény Zsigót mondott a rendes nevek helyett. Az öregúr egy darabig hallgatott, de amikor társalgás közben valaki megkérdezte, hogy mit adnak a színházban ma este, csak-csak kibökte: Hunyadi Lacit, a Jancsi fiát! Gyűjtötte: Kiss György Mihály
