Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-08 / 187. szám
8 uj Dunántúli napló 1992. július 8., szerda Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma Szabad, független, szolgálati média Közös vezetés alá a tv-t és a rádiót A KDNP Intézőbizottsága reméli, hogy a Parlament 2/3-os többséggel meghozott 1990. évi LVII. törvény betűjének és szellemének megfelelő, az Alkotmánybíróság határozatait figyelembevevő megoldás születik a rádió és a televízió elnökeinek felmentése, illetőleg kinevezése ügyében. A KDNP továbbra is megfontolásra ajánlja a két intézmény egyesítésének gondolatát. Megítélésünk szerint a közös vezetés alatt az intézmény hatékonyabban és gazdaságosabban működnék, mint jelenleg. A mostani közszolgálati célra használt frekvenciák mindegyikének nem feltétlenül kellene ezt a célt szolgálnia, és nagyobb tér nyílhatna a kereskedelmi adásokhoz. A kereszténydemokraták ugyanis feladatuknak tekintik, hogy a társadalmi rendszerváltozásban - az európai demokráciákhoz hasonlóan - Magyarországon kialakuljon a kettős média-rendszer, amit a közszolgálati és kereskedelmi rádiók és televíziók együtt jelenthetnek. Támogatói annak, hogy létrejöjjön a kereskedelmi médiumok sokszínű szabad - versenye, ugyanakkor nemzeti érdeknek vallják, hogy a média-rendszer középpontjában egy szabad és független nemzeti közszolgálati rádió és televízió álljon. A köz- szolgálati médiák ugyanakkor nem hozhatók versenyhelyzetbe a gazdasági érdekek szerint működő rádióval és televízióval. A kereskedelmi műsorszolgáltatók csak kereskedelmi médiákkal versenyezhetnek. A Kereszténydemokrata Néppárt Baranya Megyei Elnöksége Válasz az u. n. történelmieknek Miért félnek? Az Önöket jellemző írásukban, ami rossz csak lehetséges, mindent rászórnak dr. Torgyán Józsefre. Régen lerágott csontokat rágnak, melyeket újból előkapartak. Ezeknek valóságalapja egyenlő a nullával. Önök sem hitték addig, míg dr. Torgyán József és hívei önökkel együtt voltak a koalícióban. Hetet-havat összehordanak vörösökről, zöldbárókról stb. Pénzt kapott volna Torgyán az elmúlt rendszer levitézlett tőkéseitől, azok rendezik utazásait stb. Mi sajnos ilyen tőkét nem kaptunk és nem is veszünk igénybe. Bizonyítja ezt az is, hogy még egy hetilap indítására sincs pénzünk, ahol mi is megszólalhatnánk és talán hozzájárulhatnánk ahhoz, hogy eloszoljanak azok a súlyos gondok, amelyek közéletünket feszítik. Elsején este a rádióban és TV-ben a köztáraság elnöke néhányat felsorolt a média háborúskodással kapcsolatosan: munkanélküliség, a mezőgazdaság súlyos helyzete, nyugdíjasok élete stb. Van még több is: óriási külföldi adósság, az egy főre esőben vezetünk a világon, mégsem kér kormányunk fizetési könnyítéseket. Örszágunk iparának nagy részét már eladtuk külföldieknek, másutt folyik privatizáció súlyos korrupciókkal. így aztán születnek a milliomosok máról-holnapra, párhuzamosan növekszik a szegénység. A költségvetési hiány már rekord magasságot ért el, a számvevőszék a parlamenttel és a minisztériumokkal kapcsolatosan sokmilliós túlköltekezést állapított meg. Minisztereink, államtitkáraink és képviselőink egyhavi fizetése több, mint a fizikai munkások egészévi keresete. Óriási mérvű az elszegényedés. És a nagyon döntő: a legtöbb állampolgár szerint hazánkban még nem történt meg a rendszerváltás. Pedig a választásokon a nép megadta a bizalmat ennek a kolaiciós kormányzatnak. De nem tette meg! Most baloldali veszélytől tartanak és félnek az 1994-es választástól. Önök is ettől félnek, kedves „történelmiek”. A földművelő nép nem áll maguk mögélNéhány emlékeztető! 1991-ben a húsmizéria, mellyel okot kerestek, hogy olcsón felvásárolják a sertéseket és a szarvasmarhákat és drágán adják a lakosságnak a húst. Sehol a világon nincs olyan állapot, hogy 600 Ft-ot adjanak 1 mázsa búzáért és abból 36 Ft-ért adjanak 1 kg kenyeret, vagy 3 Ft-ért adjanak 1 db péksüteményt. Ezzel sikerült a mező- gazdaságot tönkretenni. Hiszen a termelési költségek sem térültek meg.És a legszomorúbb, u.n. történelmiek, hogy a két mezőgazdasági miniszter Nagy Ferenc József és Gergátz Elemér ott ül az Önök pártjában. Torgyán József az a politikus, aki felmérte a helyzetet és a földművelő nép élére állt, meg a szegény emberek élére, a sok-sok elkeseredett ember élére. Dr. Torgyán Józseffel együtt valljuk, hogy nem szükségszerű a jelenlegi helyzet. Ő szólította fel a miniszterelnököt, hogy álljon félre. A szomszédos országokban már a második választásokat is megtartották 1990 óta, pedig az élharcosok mi voltunk a régi rendszer megszüntetésében. Milyen óriási változások lettek a második választás után Csehországban és Szlovákiában. Azok, akik két év óta semmire sem voltak képesek, eltűntek a politikai életből, megvonták tőlük a bizalmat. Miért irtóznak a dr. Torgyán által indítványozott új választásoktól? Dr. Torgyánt az erőszak nem tudta eltüntetni. Ha azt jogi utón próbálják elvégezni, akkor a világnak meglesz a véleménye a magyar demokráciáról. Önök pedig vegyék tudomásul, hogy Torgyán helyére új ember lép majd, de Önökhöz és a koalícióhoz nem megyünk. Akkor olyan pártba lépünk, amelyik az elnyomott nép érdekeit fogja képviselni. Misztikus felszólításaikat nem fogadjuk el, mert az eszünkre és a szívünkre hallgatunk és nemzeti, keresztény alapokon álló haladó pártnak tartjuk magunkat, akiket az eszme köt egybe és nem egyetlen személy. Persze tudását és nagyságát elismeijük, különben nem lenne pártelnökünk. Kiss József ny. tanár Ma az iskolavezetést szakmai vonalra akarják átállitani Rideg és makacs tények Meixner András A tisztesség határai címmel június 24-én megjelent cikkéhez szeretnék hozzászólni. Reagen 5 évvel ezelőtt Washingtonban idézett Gorba- csovnak egy ismert orosz közmondást: „Mi bízunk, de ellenőrzünk!” A ma pedagógus-társadalma viszolyog ettől a megmérettetéstől, a szakmai ellenőrzéstől. Pedig ha ez a felügyelet és a vele kapcsolatos szakmai tanácsadás az elmúlt 20-25 évben folyamatosan, jól és szakszerűen működött volna, akkor ez az egész eset nem így vetődik fel és a megoldásának a lehetősége sem. így aztán fontos adatok hiányában egyoldalú beállítással az egész ügy a levegőben lóg. 1. Ami a cikkből kiviláglik: 10 évet töltött az igazgató ebben a munkakörben. A Pedagógiai Intézetnek minimum egy alkalommal 3 napos általános, az oktatókra és az igazgatóra egyaránt kiterjedő szakfelügyeletet kellett volna az iskolában tartania. Ha ez megtörtént, akkor most ebből a jegyzőkönyvből Ménfőcsanakon járt a pénzügyminiszter, melyről a „Létkérdések” c. műsor keretében közvetített a TV. Nézem a műsort, hallgatom a kérdéseket és a válaszokat. Az egyik kérdező elég bátor volt ahhoz, hogy ne elégedjen meg a válasszal és újra kérdezzen, most már konkrétabban. Nevezetesen arról: elfogadjuk azt, hogy Európában érezhessük magunkat, ahhoz ilyen szintű árakra és adózásra van szükség - hogy a többi teherről ne is beszéljünk - ám elvárnánk, hogy végre a béreknél is közelítsünk az európai normákhoz. Mi volt a miniszteri válasz? Megdöbbentő; amire az elmúlt évtizedekben már a kommunisták sem mertek hivatkozni: „akkor meg mondhatnám a teljesítményeket”. Jómagam már 1977-ben el- tölthettem egy hónapot munkások között az NSZK-ban, így már akkor volt szerencsém ösz- szehasonlítani az ottani és hazai munkamorált, határozottan kijelenthetem: a mienk semmivel sem volt rosszabb. A szervezésidézhetett volna a cikkíró, nem pedig az igazgató bemondása alapján állást foglalni. Jó, ha pedagógiai tapasztalatok alapján teszi. Ez a cikkből nem derül ki. A Demokrata Charta a pártoktól nem független „ad hoc” társadalmi képződmény. Sem illetékessége, sem jogi következményekkel járó hatásköre nincsen. 2. Valóban nem tisztességes dolog szakmai szempontból eredményes munkát végző igazgatót 58 éves korában meneszteni. Ha az igazgatónak nem volt súlyos munkaköri fegyelmije, két háború között ilyen elő nem fordulhatott! 3. Mit tegyen most, menjen napközibe? Ebből az tűnik ki, hogy az igazgatónak hiányzik a megfelelő képesítése. Ezt a cikkben feltétlenül jelölni kellett volna. 4. Az Önkormányzat Közoktatási Bizottsága elnökének szavaiból az vehető ki, hogy a nevezett igazgató a többi 80-90 %-hoz hasonlóan 10 évvel ezelőtt nem a szakmai tudása és képesítése alapján kapta az ről, az anyagellátásról, stb. persze már nem engedhető meg ez az összehasonlítás. ■sk Elég sok huzavona volt már a kötelező felelősségbiztosítás körül. Tavaly a bevezetésekor többen elismerték, akik az ügyben illetékesek, hogy valóban eltúlzottnak tartják, és várható az is, hogy az új esztendőben módosításra kerül. Na nem felfelé! Majd nagy csönd. És az új esztendő eljővén minden maradt a régiben ... - egy darabig. Azután kezdtek mozgolódni a biztosítósok. Rájöttek, hogy az egyéb biztosításaik a rohamosan emelkedő díjtételek miatt kezdenek visszaesni - az egyre jobban szegényedő társadalom képtelen ennek megfizetésére, inkább kockáztat valahonnan pótolni kell a hiányzó bevételeket. Hol lehetne ezt legjobban? Ahol nincs más választás: a kötelező felelősségbiztosításnál! Elkezdték először panaszkodással, dacára annak, hogy busásan gazdagodnak, látszik ez a hirdetésekből, szponzorálásokból is, mégis úgy állították be, igazgatói megbízást. Idézem az elnök szavait: „Párt, úttörő ügyek, és hasonló érvek sorolódtak.” Erre pedig ma nem lehet igazgatói megbízást adni, sem a megbízást meghosszabbítani. Ebben az esetben valóban fennáll a munkába állítás nehézsége. Minden bizonnyal a bizottság elnökének sokkal részletesebb véleménye hangzott el. 5. 1949-ben Szigetváron voltam a polgári iskolában igazgató és tanulmányi felügyelő. Ekkor mintegy 190 középfokú polgári iskolá és 50 középiskola igazgatóinak 80-90 %-át éppen politikai indokok alapján váltották le és nem kérdezték meg azt, hogy hová megy tanítani. A fellebbezésnek még a lehetősége is csírájában el volt fojtva. Örültünk, hogy beállhattunk a sorba tanítani. Ma az egész iskolavezetést - nagyon helyesen - a szakmai vonalra akarják átállítani. Ehhez a tárgyilagos elbírálásnak rideg és makacs tényeken kell alapulnia. Dr. Horváth Imre, nyelvtanár mint ráfizetéses üzletágat. És követelték a díjtételek emelését. Igen ám, csak volt egy kis bibi! A rendelet ugyanis kimondja, hogy év közben nem lehet díjat emelni. Itt már a „sírás” nem elegendő. A biztosítók tudták, mit kell tenni: elkezdtek hát lobbyzni, és ez, mint annyiszor, most is eredményesnek ígérkezett. A végső döntés a pénzügyminiszterhez került, és ezt ma már van szerencsénk ismerni. Eddig sem ismertem a díjmegállapítás rendező elvét, - hogy függ össze a díj nagysága a köbcentiméterrel? - ám a mostani még kuszább lett. A díjnak szerintem egy dologgal kéne összefüggésben lennie, az okozott kár összegével. És nálunk éppen fordítva van. Hiszen a nagyobb járművek drágábbak. Ebből az következik, hogy a kisebbek a potenciálisan nagyobb károkozók. Persze, ha a feltételezhető jövedelmek vannak a díjba kalkulálva... A polgár meg fizet, hisz nincs más választása, kötelező! Nyitray Béla Bundás a kesztyű? Az Otto Kessler GMBH megbízásából Claus-Dirk Hofmann ez év február 24-én területvásárlási szándéknyilatkozattal kereste meg a várost. A német befektető leírta, hogy a megvásárolandó területen milyen tevékenységet kíván folytatni: bőrkesztyűk, bőrtermékek, textiliák és egyéb ilyen termékek előállítása valamint kereskedelmi tevékenység (szupermarket, áruház, szabadidőközpont) irodaház, stb. Jó ezt tudni. A tevékenységek mellett a területet is megjelöli, melyet a városi főépítész egy korábban megadott listájából választott ki. Ez a lista a területi lehetőségek mellett a vételárat is tartalmazta, jelen területre vonatkozóan a 24 000 m2 árát 12 000 000 Ft-ban jelölte meg. Az ármegállapító személye azóta is homályba vész, de nem is csoda, hiszen ilyen alacsony, 500 Ft/m2 ár megállapításával esetleg csak a vevő felé lehet dicsekedni. Ám $ német befektető még ezt az árat is magasnak tartotta, és a vételárra 8 500 000 Ft-os ajánlatot tett, ami 314,5 Ft/ m2-nek felel meg. A hivatal ezen üggyel foglalkozó dolgozói magukévá tették az ajánlatot, holott a terület piaci értéke ennek a többszöröse. Mikor a hivatal fortélyos dolgozói rájöttek, hogy a német befektetőnek nem kellő körültekintéssel ajánlott és bemutatott terület, valamint a vonatkozó városrendezési terv adta lehetőség eltér, tévedésüket palástolandó lóhalálában módosította a mit sem sejtő közgyűléssel a rendezési tervet. Ám még ez sem volt elegendő a szakmai fogyatékosság kiküszöbölésére, de hogy a német fél ne reklamálhasson, úgy adták át a területet, hogy az nagyobb, mint ami az ÁRT-ben (Általános Rendezési Terv) erre a funkcióra ki van jelölve. A cél az volt, hogy az elkövetett, tévedés ne derüljön ki. Az nem zavarta őket, hogy a téves területkijelölés miatt a város károsodik, hiszen így 3000 m2-t a kért területen felül ajándékba kapott a német befektető. Óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy a jóhiszemű tévedés esetével állunk e szemben? Ha itt előfordulhatott és csak a véletlen műve, hogy kiderült, vajon eddig a város mekkora területekkel és hány millió forinttal károsodott? Lévai Albert Csaba önkormányzati képviselő Persze, a szervezés ... Szűnjön meg a megkülönböztetés Az elmúlt esztendőben a világ erőviszonyait alapvetően átcsoportosító változások következtek be. Hazánkban az ebben a helyzetben végbemenő politikai -gazdasági-társadalmi átalakulást - a többpártrendszerű demokrácia kiépítésének első eredményei ellenére - a privatizálásnak, a piacgazdaság kialakulásának, az inflációnak, a növekvő munkanélküliségnek, a nyomor küszöbére taszított nyugdíjasoknak megannyi buktatója és tragédiája kíséri. E kritikus helyzetben fontos, hogy szövetségünk szilárdan kövesse a közgyűlés megszabta irányvonalat; a függetlenség, a szabadság és a demokrácia politikáját. Ehhez nemzeti egységre, a parlamenti és azon kívüli pártok, az érdekvédelmi szervezetek összefogására, a szomszéd népekkel minden gátló tényezőt a jó viszonynak alárendelő magatartásra van szükség. Alapvetően fontosnak tartjuk, hogy Szövetségünk tovább erősítve soraink összeforrottsá- gát. Ennek nem mond ellent, hogy tagságunk jól tagolt egységekben nagy önállósággal élje szervezeti életét. Az önállóság és egység kettős elvének egyidejű megvalósítása különösen fontos a MEASZ keretében működő Nácizmus Üldözöttéi Bizottságával, amely nagy elismerést és megbecsülést szerzett a kárpótlás ügyeiben. Tiltakozunk az olyan véleké- nyek ellen, amelyek csak a német megszállás után kifejtett háborúellenes antifasiszta tevékenységet ismerik el hazafias tettként, kizárva e körből mindazokat, akik már jóval korábban aktívan felléptek a független, szabad, demokratikus Magyar- ország megtemtéséért. Az Országos Bizottság megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít annak, hogy a parlament által tavaly márciusban elfogadott és az antifasiszta ellenállás érdemeit elismerő 1991. évi XII. törvényt maradéktalanul végrehajtsák. Ennek megfelelően felhívjuk a Magyar Köztársság kormányának figyelmét mintegy 1 500 régi szövetségi tagunk, főleg az egykori új demokratikus hadsereg katonái - akikkel hadat üzentünk hitleri Németországnak - havi 1 300 Ft pótnyugdíjának rendezésére. Őket 1945 után, de legalább 1955-ben a „Fegyverrel a hazáért” kitütnetében kellett volna részesíteni. Szükséges a „Szabadság Érdemrend” anyagi elismerését is rendezni, mivel az 1991. évi XII. törvény ezt erkölcsileg már elismerte. Szűnjön meg a diszkrimináció a kárpótlás során az 1945 előtt és után elszenvedett sérelmek között. Az Országos Bizottság felhívja a Magyar Ellenállási Szövetség vezetőit és minden tagját e jó ügyet szolgáló közös fellé- pésre.Az Országos Bizottság felhívással fordul az antifasiszta szellemű, a nacionalizmust és faji megkülönböztetést elvető hazafias ifjúsághoz és idősebbekhez: jöjjenek közénk, tagságunk, helyiségeink nyitva állnak előttük. Fiainkban, leányainkban, unokáinkban látjuk biztosítékát annak, hogy az ügy, amelyért félévszázada harcolunk, jó folytatókra talál. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták ' Szövetségének Országos Bizottsága
