Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1992-06-06 / 155. szám
1992. június 6., szombat üj Dunántúli napló 11 Baranyai barangolások Velényi életkép Fotó: Kóródi Gábor Velényi pillanatok Toliseprű Arany János ürügyén? A vékony dongájú Orsós Pali, a maga 16 esztendejével nem sokat tud a falujáról, az ország-világ dolgairól még kevesebbet. Azt azonban igen, hogy a szelíd közép-baranyai völgyek árnyékában meghúzódó Velény nagyon unalmas egy hely, csak a lappangó, de gyakorta előbukkanó békétlenség rázza föl az álmos mindennapokat.- Sok a cigány, s ez nem tetszik a magyaroknak - mondja a rövidnadrágos fiatalember, kacsint is hozzá, jelezvén, ő már beletörődött ebbe, ez van. A Fő utca domb felöli oldalán takaros kis ház, a kerekes kút zöldre festve, káváján felirat, „Marika”, az udvaron két-három hetes csirkék társaságában egy bamabőrű, őszsza- kállú, öszhajú férfi és két asz- szony üldögél.-En is Orsós vagyok, csak idősebb és Lajosnak hívnak - tudom meg a kölcsönös bemutatkozásnál -, ez a kicsi, tömzsi a feleségem, ő pedig a Bátai Mária, a ház gazdája. Gyorsan kiderül, ahhoz a fiúhoz, akivel az előbb beszéltem, semmi közük nincs, sok Orsós van a faluban. Nem futunk tiszteletköröket, már a beszélgetés kezdetén elárulják: Nem szeretik Velényben a cigányokat, érzik a megkülönböztetést.- Persze, van igazságuk a magyaroknak, mert tudja meg, a cigányság nagy része is olyan, ha pénzt kapnak, megy az italozás, a dáridózás, s ez persze zajongással jár - mondja Orsós Lajos. A két asszony sűrűn bólogat.- Nem jó itt élni, egy csöppet sem jó - így Mária ha pénzem lenne, már régen elmentem volna innen. Semmi nem jó itten, semmi. Mondjak valamit: a négyhónapos kisbabámmal úgy tudok Pécsre bejutni, hogy megkérek valakit, vigyen be kocsival. Alig járnak buszok, nincs orvos, nincs mozi, a bolt olyan, amilyen, nincs semmi. A fiatal cigányasszonytól megkérdem, hogyan lett Bátai, mert hát ez nem tipikus cigánynév.-Nem, nem szégyeltem én sohasem a cigányságomat, örökké az voltam, de ahol dolgoztam, többen voltunk Bogdánok, így aztán 1984-ben magyarosítottam. A lakásba invitál. Mindenütt tisztaság és rend, kisbabája békésen alszik a konyhában. Eldicsekszik azzal, hogy több száz baromfija van, hat disznót tart, de hozzáteszi, irigykednek rá az emberek, mert egy kicsit jobban megy nekik, mint másoknak. Közben néhány csirke elkodór- gott, Orsós Lajos szól, kimegyünk a házból, Mária és a másik asszony a kerítéshez rohan, s hangos szóval hazatérésre búzdítják az aprójószágokat. A falu végén nekiállok bodzavirágot szedni - a pompás üdítőital ízét, illatát már érzem a számban -, rövid időn belül társam is akad. Nemrég költözött ide, ebbe az istenhátamö- götti helyre, 400 000 forintért vette a házat, de nem érzi jól magát. Azt mondja, amint csak teheti elmennek innen, Velény csak ugródeszka a számukra. Az nem élet, ami itt zajlik. Arra kér, ne nagyon írjak róla. Visz- szakérdezek: talán fél a cigányoktól? Mondja nem fél, de mégse. Ebben jnaradunk, a bodzavirágos szatyrot a kocsiba teszem, kezet fogunk, s elköszönünk egymástól. Becsöngetek Hunyadi István polgármester házába, a felesége nyit kaput, akitol megtudom, az ura a szőlőben van. Azért, hogy odataláljak, egyik kisfiát, Zolit adja mellém, aki elvezet a szőlőhegyre, ami inkább egy nagyobb dombocska, mint hegy, de a helybéliek így hívják. A felfelé kapaszkodó út alig rosz- szabb, mint a faluban, menet közben kérdem az általános iskolás srácot, van e cigány barátja.^- A, dehogy, azok mind ütő- döttek - válaszol gyermeki őszinteséggel, majd hozzáteszi, -, nem is szeretem őket. A polgármester a szőlőjét permetezi, érkezésünkkor abbahagyja, s elkezdünk beszélgetni, Zoli pedig felmászik a meggyfára, onnan, a magasból figyel minket.- Jó, hogy eljött, mert van mit mesélni -kezdi Elunyadi István -, elég bajom van nekem. Az a helyzet, hogy a falubéliek közül sokan mindent most akarnak megoldottnak látni, s egyszerűen nem hiszik el, hogy alig van pénzünk. Biztos látta, elkészült a törpevízművünk, minden portához bevezettük a vizet, s ez elvitte a költségvetésünk zömét. Most pedig a szabadszentkirályi iskola felújítása van soron, ez is pénzbe kerül, így szinte alig futja másra. Ösz- szesen 630 000 forint marad fejlesztésre. Mondja, mire elég ez a mai árakon! Mondom, a pénztelenség is nagy gond lehet, de ennél nagyobb feszültségek is vannak a faluban.- Persze, arra gondol, hogy Velény egyharmada cigányokból áll. Ez valóban keserű dolog, s nem azért, mert cigányokat költöztettek ide a hetvenes években! Nekem is vannak cigány barátaim Szabadszentkirályon, de akik a mi falunkban élnek - tisztelet a kivételnek -, igen csak italosak, veszekedősek. S bizony meg kell, hogy mondjam, főleg, ha nyugdíjat hoz a postás, vagy megkapják a munkanélküli segélyt, akkor elszabadul a pokol. Velényben alig 160-an laknak. A polgármester szerint a két kezén meg tudná számolni hányán dolgoznak. (Hozzáteszi, ő is rokkantnyugdíjas, 25 évi bányamunka után százalékolták le.) Segélyért viszont jönnének, a helyi önkormányzat nem tud adni, ezért a polgármestert tartják hibásnak.- Most magyarázza el az ember, hogy nincs, s inkább dolgozni kellene menni? Elmagyaráztam. Volt foganatja? Nem és nem. Már megbántam, hogy rászedtek erre a megbízatásra. Szép a szőlőhegy, aligha túlzás, szebb, mint Velény. A 63 éves Németh Gyula nem is titkolja, ha nyugalmat akar - a szó tényleg valós értelmében -, akkor feljön ide, ahol a perpatvarok, kiabálások helyett madarak énekelnek.- Régen nagyon jó volt, most nagyon rossz ebben a faluban élni. Ha körülnézett, akkor azt hiszem nem kell részleteznem, miért. Mi öregek még csak-csak elvagyunk, de mi lesz a fiatalokkal? Gáspár István és családja Pécsről költözött ki. A vásározással foglalkozó vállalkozónak a városban rendszeresen feltörték a kocsiját, ellopták az áruját. Gondolták, egy ilyen kis faluban ez nem fordulhat elő. Pedig bizony előfordul... Megbánta, háromszor is megbánta, hogy Velénybe költözött, s nem csupán ezért. Látja a falu elszegényedését, azt hogy felesleges dolgokra megy el a pénz - szerinte a szentkirályi iskola többmilliós korszerűsítése is indokolatlan -, hogy a vegyesbolt olyan, mint egy konzervraktár, mert mást nemigen árulnak, érzi a szakadékot a magyarok és a cigányok között..-Nincs sok perspektíva Velényben - mondja Gáspár István - ennek a falunak csak múltja van. Roszprim Nándor Fogyasztóvédelem A vásárlókat leginkább az élelmiszerkereskedelemben és a vendéglátásban károsítják meg - mondta Bárdi Miklós, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség vezetője legutóbbi sajtó- tájékoztatóján. E területeken a vizsgálatok 53 százaléka fel- elősségrevonással végződött, azonban a maximum 10 ezer forintig terjedő bírság nem eléggé hatékony. A szabálytalanságok 20 százalékát számolási és mérési hibák okozzák. Az 1990. évihez képest duplájára nőtt a lejárt szavatossági idejű, vagy minőségi vizsgálatok nélküli áruk forgalmazása. A szabálysértések nagy részét a vállalkozók tájékozatlansága, a kereskedelmi szakképesítési előírások fellazulása okozza. Nagy arányú azonban a szándékos jogsértés. A fogyasztók nincsenek tisztában jogaikkal, vagy nem tudnak élni azokkal. A vásárlás során a minőségi szempontok anyagi okok miatt egyre inkább háttérbe szorulnak. Gyakran több hetes vagy hónapos eredménytelen utánajárás után fordulnak csak a fogyasztóvédelmi felügyelőségekhez, ahol 1-1,5 hét alatt orvosolni tudják a panaszokat. Az elmúlt évben a felügyelőségre több mint 3000 bejelentés és panasz érkezett, ami 30 százalékkal több, mint 1990-ben. Arany János születésének 175., halálának 110. évfordulója alkalmából több értékelő cikk jelent meg. E sorok írója is „elkövetett” egyet. Rövidesen utána (május 18-án) „MTI-Press” jelzéssel Arany János megglosszázná címmel egy ismeretlen szerző nem azo-' kát marasztalja el, akik akadémikusként vagy tudós kutatóként vétenek anyanyelvűnk törvényei ellen a „nagy presztízsű” köztestületben, hanem inkább arról szól, mik az akadémiák rendeltetései, és mi a véleménye az írók és a művészek kü- lönakadémiára szakadásáról. A szerző elismeri, hogy bár ez „szívük joga”, mégis „a külső szemlélő számára” némileg devalválja mindkettőt”... És hogy nem ülnek közös asztalhoz, annak gyakori oka: „a pártszimpátiákon és főleg un- szimpátiákon alapuló nézetkülönbségek”. Régebben megfértek egy akadémiában a nagy írók, költők, - köztük Csathó Kálmán helyett Csatót - és ha élnének a nagy öregek, az értékbeli különbségek ellenére is megférnének egymással. Nem célunk a cikk elgondolásaival, javaslataival foglalkozni, csupán néhány magyartalanságára hívjuk fel az országosan is megjelent cikk szerzőjének figyelmét. Kezdjük a címmel! Azt hisz- szük,. Arany János nemannyira az új akadémiai törekvéseket „glosszázná meg,” hanem az író stílusát. A „megglosszázás” szó helyett a cikkíró használhatta volna az aranyjánosi „papírszeletek” kifejezést vagy a széljegyzetek, a rövid megjegyzés, a magyarázó jegyzet stb. szavak valamelyikét. A „megglosszázás” egyébként is éppolyan rosszul sikerült szó, mint a megkomponál, megkonstruál ige; Elég volna az igekötő nélküli „glosszázás” szó. A „tudós grémium” is latin kifejezés. Helyére jobban illett volna a testület, a társaság, a választmány szó alkalmazása. A „szimpátia” szóról is már töb- ször írtunk. Miért keverjük beszédünkbe unos-untalan ezt a görög szót? Hisz van helyette megfelelő magyar szó: rokonszenves, megnyerő, együttérző stb. Ennek ellentéte nem az un- szimpatikus, hanem az antipati- kus , - magyar megfelelője az ellenszenves szó. Még bőséggel idézhetnénk a cikkben szereplő idegen szavak közül néhányat. Mert a presztízs magyarul tekintély, befolyás, erkölcsi súly, a devalváció magyarul leértékelést jelent, elitnek pedig a kiválóságot, a válogatottságot nevezzük. Egyezzünk ki a cikkírónak velünk azonos felfogású befejező gondolatával: „Legalább abban szeretne hinni, hogy mégiscsak közös otthonunk ez az ország, hogy egy nyelven szót is érthetünk.” Ha másként nem, hát Arany János ürügyén. Dr. Tóth István Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés junius 15-én hétfő déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u, 34. VIII. em. A május 23-i lapban közölt rejtvény megfejtése: Végre megmondaná valaki merre van az ellenség? Ajándékutalványt nyertek: Harkai László, Pécs, Kovács A. u. 14., Horváth Anita, Szászvár, Papp I. u. 15., Hirtné Jäger Rózsa, Pécs, Vilmos u. 37., Paskó Edina, Hosszúhetény, Berki F. u. 5., Vu- kovics Tibor, Pécs, Kemény Zs. u. 107. Az utalványokat postán küldjük el.
