Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-30 / 179. szám

1992. június 30., kedd uj Dunántúli napló 3 Július végén nyílik a könyvesbolt Szigetváron Mégsem marad könyvesbolt nélkül Szigetvár. Az ez év már­cius 16-án az előprivtizációról szóló jogszabály értelmében megtartott árverésen (a másodi­kon, mert először nem volt je­lentkező (ugyanis jelentkezett egy vállalkozó, aki megvette a műemlékjellegű Szily házban, a Zrínyi tér 3 sz. alatt lévő helyi­ség bérleti jogát. Az üzlet még ma sem üzemel, bíztató azon­ban, hogy a kiárusítás után több mintkét hónapja zárva tartó, és a vásárlóközönséget semmiről nem informáló bolt ajtajára az utóbbi időben kikerült „Dolgo­zókat felveszünk” - tábla. Hosszas érdeklődés után kide­rült, hogy a vevő , akinek a me­gye területén több könyves­boltja és utcai elárusítóhelye is van) ugyan megnyerte az árve­rést a kikiáltási áron, azaz I 190 000 Ft-ért, de a bérbea­dónál egy ideig nem jelentke­zett szerződéskötésre. Április 25-én pedig megtörtént a 143 négyzetméteres ingatlan és a benne lévő ingóságok birtokba­adása. Az önkormányzat, mint bér­beadó és a bérlő végül május 20-án kötött szerződést. Ennek értelemében a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat által fi- zettt összeget kell az új tulajdo­nosnak is havonta leróni, és vál­lalnia kell a közüzemi díjak fi- eztését. Az önkormányzat a szerződésben kikötötte, hogy a bérlővel megegyezve emelni fogja a bérleti díjat az inflációs rátának megfelelően, ha az ösz- szeg nem fedezi a fenntartási költségeket. A bérlővel többszöri próbál­kozás után sem sikerült kapcso­latot teremteni. Szándékairól azonban nyilatkozott a szerző­déskötéskor az önkormányzat képviselőjének. Elmondta, hogy az üzlet profdján nem kí­ván változtatni. Továbbra is könyveket, szak- és szépiro­dalmi, műszaki kiadványokat árusít. Teljes lemezválasztékot kínál majd CD-től hagyomá­nyos korongokig, valamint magnetofonkazettákat is. Hét alkalmazottat szeretne felvenni, július végén nyit. Nem áll szán­dékában az, hogy a forgalom fellendítése érdekében kávézót nyisson. - mondta a szerződés- kötéskor. Sasvári Mária Tévhírek a háziorvos­választásról Minden alapot nélkülöznek azok a híresztelések, amelyek szerint július 1 -je lenne a házi­orvos-választás végső határ­ideje - válaszolta az MTI érdek­lődésére hétfőn Rába Ferenc, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság főtanácsosa. A téves információk valószí­nűleg onnan erednek, hogy jú­lius elseje valóban fordulópont: megszűnik a korábban állam- polgári jogon járó, és életbe lép a biztosítási jogviszonyon ala­puló egészségügyi ellátás. Ez pedig nem jelent mást, mint­hogy az egészségügyi szolgálta­tások igénybevételéhez minden állampolgárnak szüksége van érvényes biztosítási kártyára. Betegség vagy baleset esetén ugyanakkor természetesen azok is megkapják a megfelelő egészségügyi ellátást, akik nem rendelkeznek érvényes beteg- biztosítási kártyával. Ez esetben a felgyógyulás után az ellátott személynek 15 nap áll a rendel­kezésére, hogy érvényes kártyá­ját bemutassa kezelőorvosának. Fehér László - Koloss István Zene, Isten házában Az orgonánál Koloss István, a kórust Fehér László vezényelte Fotó: Läufer László A templomablakokon behin­tázó fénynyalábok csak súrolni tudják a karzat díszes mellvéd­jét. Innen lentről, az Angs- ter-orgona - akárha egy gyö­nyörű triptichon - alatt Fehér Lászlónak először csak szikár, hajlongó alakját látni. Karjának hirtelen mozdulatát. A zömében nőkből álló kórus énekhangja szelíd méltósággal fonja körül az oszlopokat. Es mintha nem is fentről érkezne, hanem bennünk zendülne, megszólal az orgona is. A helyszín: a pécsi nemzet­közi zenei fesztivál: esti hang­versenyére készül a fővárosi Bazilika kórusa a Székesegy­házban. A nemzetközi hírű orgona­művész, Koloss István és Fehér László karnagy három évtizede dolgoznak együtt a budapesti Bazilikában. A kórus Lajtha László emlékét most a nagy al­kotó egy gyönyörű himnuszával idézi meg, Koloss István pedig, aki a „Sacedros et pontifex” című művével II. János Pál pá­pát köszöntötte, ismét saját mű­vét, az „In memóriám Lajtha László” című fantáziáját mu­tatja be.- Röviden az életemről? - mosolyodik el Fehér László- A keresztény neveltetéssel járó hátrányokról ne is beszéljünk. Lényegesebb, hogy a józsefvá­rosi majd a fővárosi jezsuita templom után, 1962-től vagyok karnagya a Bazilikának, ahol olyan neves elődeim voltak, mint a kórust 1909-ben meg­alapító Sztojanovits Jenő, majd Demény Dezső, Harmat Artur és Hidas Frigyes. Életemet az Isten házában töltöttem, együtt Koloss István barátommal és a kórusban énekel a már felnőtt lányom is. A kórus igazi család.-Annak, aki ilyen régóta és ilyen mélyeti benne él a zené­ben, mint Ön, lehetnek-e ked­vencei?- A kérdés azért sem könnyű, mert minden értékes művet le­het szeretni... Bár kétségtelen, Mozart vagy Beethoven egy-egy műve külön is megdo­bogtathatja az ember szívét.-A zene, mondják, varázsos, sőt egyenesen isteni természetű. Ha így van, akkor nem hiányoz­hat belőle a diabolikus elem, az ördögi sem.- Bármilyen erőt is tulajdoní­tunk a zenének, az egyházi, a keresztény zene szelíd - soha nem diabolikus. Lényege sze­rint is a katolikus liturgiában tölt be kiegészítő szerepet.-A kórus nagy sikerrel sze­repelt már a környező orszá­gokban. Most Pécs után mi kö­vetkezik?- Este már utazunk is haza, vasárnap fellépés otthon, majd Salzburg következik. * Itt fenn a karzaton csak az orgona - a „vezérlőpult” zsem­lesárgára pácolt fa-teste, a fehér billentyűk, a közelében lévő lámpák világítanak. Közelebb húzom Koloss Istvánhoz a nyi­korgó széket, hogy türelemmel elmagyarázhassa a kották rend­jét: miként építette fel a Lajtha Lászlóra emlékező zenei fantá­ziáját a nagy alkotó nevének betűivel játszva. Ősz haj, fáradtságában is élénken csillogó szemek, de­rengő karzati fények, az orgo­nasípokkal teljes csendélet - ez a testéhez nőtt, valódi világa. A hatvanéves művész nevét messze Európában ismerik, sőt, hallhatták zenéjét a tengerentú­lon is. Csak 1943-44 majd 1956 eseményei ne úgy következtek volna be, ahogyan.- Csepelről a bombázások elől települtünk ki, majd 16 éves koromtól mégis egy cse­peli kántortanító tanított har- móniumon... Az 1944-es programnak gyerekkori bará­tom esett áldozatul, majd ami­kor a Műegyetemre iratkoztam - édesapám is mérnök lévén - „államellenes” összeesküvésbe „keveredve” vesztettem el tár­saim közül többet. Persze, ez végett vetett egyetemi pályafu­tásomnak is. Később orgonát Gergely Ferencnél, zeneszer­zést Szelényi Istvánnál tanul­tam, majd 1963-ban Párizsban végeztem improvizációs, ké­sőbb Sienában mesterkurzust. A középső gyermekét - akit alig fél éve vesztett el - csak később említi. A 19 éves lány Németországban tanulta a nyel­vet az egyetemi felvételire ké­szülve, s hazafelé tartott, ami­kor autóbaleset áldozata lett. A másik, gimnazista lány cselló­zik, a fia pedig a fa- és ragasz­tóanyagok iránti érzékenysége miatt volt kénytelen feladni ál­mát, a hangszergyártó mester­séget. De azért a zene nem hagyja el. A nyár is zsúfoltnak Ígérke­zik. Például július 25-én az As­sisi Fesztiválon Szt. Fe- renc-kantátáját hallhatják és a pápának ajánlott művével láto­gat Castellgondolfóba. B. R. Még nem jutottunk túl a mélyponton Újabb jelentések az alagútból Újabb 160 oldalas tanul­mánnyal örvendeztette meg a magyar gazdasági átalakulás értékelésében egymással is tar­tós perben levő liberális- és konzervatív közgazdászokat a Pénzügykutató Intézet. A kötet ugyan az intézet munkatársai­nak tucatnyi tanulmányaiból táplálkozik, de végeredmény­ben Petschnig Mária Zita egy­személyi nézeteit foglalja össze az Antall kormány gazdasági berendezkedéséről, a költség- vetési folyamatokról, a keres­kedelem, az ipar, az élelmi­szergazdaság, a tulajdonviszo­nyok fejlődéséről. Fordulóévnek tekinti a szerző 1991 -et, mert ez volt az az esztendő, amikor Magyaror­szág megszűnt a fizetésképte­lenség határán egyensúlyozni, s amelyben esélye adódott a be- feléfordulásra. Noha ez megtö- rént, P. M. Z. nem lát bizonyí­tékot arra, hogy az új kormány végrehajtotta volna a gazdaság- irányítás reformját. Ellenkező­leg, úgy véli, hogy a centrali­zált gazdaságirányítás a válasz­tások óta erősödött, s míg kez­detben pénzügyi szempontból „kétfejű” kormányról beszélhe­tünk, később az év folyamán Antall miniszterelnök fokoza­tosan átvette az irányítást. Megváltoztatta Kupa pénz­ügyminiszter hatásköreit, meg­szervezte saját gazdasági in­formációs rendszerét. Ennek következtében a pénzügymi­niszter, aki időközben MDF képviselő is lett, fokozatosan „besorolt”, s ma már a minisz­terelnöki elképzelések végre­hajtójának tekinthető. A tapasztalt közgazdász némi malíciával emlékezik meg a centralizálás más jelei­ről, s általában a gazdaságpoli­tikáról, mely szerinte - akár­csak a Kádár-korszakban, vég­eredményben a költségvetési keretek fölötti alkudozásban merült ki. Kelet-európai viszonylatban Magyarország 1991 évi gazda­sági mutatói közepesnek tűn­nek. Az ipari termelés 19 szá­zalékos csökkenése úgy tetszik, egy általánosabb trend része. Bulgáriában ugyanez a mutató 28 százalékos, Csehszlovákiá­ban 23 százalékos, Romániá­ban 22 százalékos volt. Fo­gyasztói árszint tekintetében (35 százalékos emelkedés) job­ban álltunk, mint bármely más ország ebben a régióban. A munkanélküliség aránya Bul­gáriában és Lengyelországban valamivel magasabb, Románi­ában és Csehszlovákiában va­lamivel alacsonyabb volt, mint nálunk, míg a volt Szovjetunió adatai nem ismertek. Néhány jellegzetes tenden­cia a tavalyi év gazdasági eredményei mögött: a külgaz­daság lehetőségei Keleten megszűntek, Nyugaton meg­nyíltak. A nehézipar leépülésével szemben a kisgazdaság térnye­rése volt tapasztalható, bár az utóbbi szférában a Pénzügyku­tató vezető munkatársai mint­egy százezer „fantomcég” je­lenlétét gyanítják. Olyan gazdasági tevékeny­séget nem folytató „kisvállal­kozások” ezek, amelyek lénye­gében csak az alapítók adóter­heinek könnyítése céljából jön­nek létre. Érdekesség, hogy az államkassza fokozatosan kiü­rült, eközben a lakossági meg­takarítások folyamatosan nőt­tek. A munkanélküliség növe­kedése sajátos módon elmaradt az ipari termelés csökkenése mögött, sőt júniusban nőni kezdett a foglalkoztatottság a bányászatban, a gépiparban és a nehéziparban. Mindezekből az ellentmon­dásos jelekből jut Petschnig Mária Zita arra a következte­tésre, hogy mostanáig meglehe­tősen negatívnak ítélt 1991-es év értékelésével még várni kell. Figyelemmel a devizatartalé­kok növekedésére és a folyó fi­zetési mérleg javulására, a pri­vatizáció részleges eredménye­ire, a válallati szektor bizonyta­lanságra s más tényezőkre, azt kell mondani, hogy a történtek reális értékelése csak néhány év múlva válik lehetségessé. Tanulmányának „Várakozá­saink” című fejezetében a szerző a hagyományos állami költségvetési gazdálkodás to­vábbi sorvadását, a magán a félmagán kis- és középvállal­kozások fellendülését jósolja. „A gazdasági folyamatok tük­rében, -írja, - még nem állít­ható, hogy a magyar gazdaság 1991- ben túljutott visszafejlő­désének mélypontján és stabili­zálódott”. Még nem befejezett a recesszió, a keleti piacok ösz- szeomlása, nem indult be a külső vagy belső tőke által haj­tott fellendülés, magas az inflá­ció, a költségvetés hiánya. A Pénzügykutató RT vezető munkatársának jóslata: az 1992- es év valószínűleg to­vábbra is leépülésé és a leg­jobb, ami történhet, hogy va­lamikor az év vége felé elérjük a mélypontot. Ez pedig mégiscsak bíztató. Előrevetíti ugyanis azt a lehe­tőséget, hogy az eltelt öt esz­tendőtől eltérően a Pénzügyku­tató jelentései már nem az alagútból érkeznek. Rékássy Zoltán Ma csak úgy, mint minden kedden, ébredjen aKiskegyeddel! A13. szám tartalmából: $ Belmondó jövőre 60 éves # Szülők figyelem: drogveszély! # Börtönszerelem # Tudja-e, mit gondolnak Önről a férfiak? ^ Akar-e olvasni a tenyeréből? # Divat, kozmetika, szerelem, pletyka, sztárok most 40 oldalon 29 forintért már az újságárusoknál. (4629)

Next

/
Thumbnails
Contents