Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1992-06-29 / 178. szám
8 aj Dunántúli napló 1992. június 29., hétfő Az Európai Közösségek csúcsértekezlete Lisszabonban MTITELEFOTO Tízmillió portugál új fiatalsága Európai lendület Folyamatos és gyors fejlődés immár hetedik éve Jichak Rabin Aki a végén nevetett Csehszlovák püspökök Havel mellett Legyen népszavazás! Csehszlovákia római katolikus püspökei csütörtökön nyomatékosan támagatták Václav Havel csehszlovák elnöknek azt a határozott javaslatát, amely szerint népszavazáson kellene eldönteni: kettéváljon-e az ország. A csehszlovák püspökök a vatikáni rádió által idézett nyilatkozatban - úgy foglaltak állást: — Egy olyan alapvető döntést, amely országunk jövőjére vonatkozik, nem lehet esak a politikai pártok vezetőire bízni, mert ez meghaladja illetékességüket. — Nem tulajdoníthatnak maguknak (a politikai vezetők) több hatalmat, mint amennyi adatott nekik - hangzott tovább az érvelés. A püspökök, akik azért érkeztek Rómába, hogy II. János Pál pápával találkozzanak, kijelentették: életbevágóan fontos, hogy a népnek közvetlen beleszólása legyen az ügy eldöntésébe. — Az állapolgároknak nem szabad tűrniük, hogy a történelmi felelősségvállalás lehetősége kicsússzék kezükből. Ilyen fontos kérdésben joguk és kötelességük közvetlenül választani a lehetőségek között — állapították meg a püspökök. A Reuter jelentésében emlékeztet: cseh és szlovák vezetők a múlt hét végén megállapodtak: előkészítik Csehszlovákia két független államra bomlását, amennyiben nézetkülönbségeik megoldhatatlan helyzetet teremtenek. Havel elnök nyíltan fogalmazva kifogásolta Václav Klaus cseh miniszterelnök-jelölt és szlovák partnere, Vladimír Meciar egyezségét, és határozottan síkraszállt azért, hogy az ország jövőjéről szóló végleges döntést népszavazáson hozzák meg. Az a terv, amelyben Klaus, a cseh Polgári Demokrata Párt (ODS) vezetője és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) részéről Meciar pártvezető megállapodott egymással, többségi alapon a helyi parlamentek feladatává tenné Csehszlovákia megosztását. (MTI-Panoráma) Pontosan 800 esztendővel ezelőtt, 1192-ben egy birtoklevél volt az első portugál nyelvű dokumentum, - ez a Tihanyi Alapítólevéllel mutatkozó párhuzam, nem az egyetlen, amely a magyar látogató szemébe ötlik Európa legnyugatibb fekvésű országában. Portugália területe, valamivel több mint 90 ezer négyzetkilométer, és lakossága épp hogy tízmillió fölött, szintén meglehetősen közel áll a magyar adatokhoz. Történelme, ha nem is ölel át 11 évszázadot, több mint 800 éves. A Tejo folyó partján, a Belem Torony kőcsipke költeménye és a felfedezők emlékműve, az Atlanti-óceánt 1922-ben déli irányban, Brazília felé átszelő hidroplán nem rég kiállított pontos mása éppúgy emlékeztet a portugálok felfedező kíváncsiságára, mint az Április 25. Híd karcsú kábelívei alatt szünet nélkül ki-be haladó hajók mai mozgása. A hajdanán Salazar diktátorról elnevezett híd arról a napról kapta mai nevét, amelyen 1974-ben a puskacsőbe dugott szegfűvirágok vértelen forradalmával a fiatal tisztek mozgalma megdöntötte a túlhaladott gyarmatbirodalmához makacsul ragaszkodó, az ország igazi fejlődését már fékező Caetano rendszert. Aztán Portugália meg tudott szabadulni a balos diktatúra- kísérletektől is, és a 80-as évekre olyan politikai demokráciát teremtett, amely több éves tárgyalás után, 1986 január 1-én elnyerte felvételét az Európai Közösségbe is. Pénteken és szombaton Lisz- szabon először látta vendégül a közösség állam- és kormányfőit, és a maga nemében példátlan sikersztorit ismertethetett velük. Már a tagság távlata is felgyorsította a gazdasági növekedést: 1985-től immár 7. éve folyamatos és gyors a fejlődés. Az évi 3,3 és 5,5 százalék között ingadozó nemzeti jövedelembővülés átlagban 1,5 százalékkal haladja meg a közösség ritmusát. A hivatalos adatok szerint az egy főre eső nemzeti jövedelem 1990-ben elérte a 6000 dollárt. Ez ugyan a közösségi átlagnak csak mintegy fele, de Portugália történetében a legmagasabb szint - és mutatja, hogy az ország képes volt a sehova sem vezető gyarmattartó háborúból megindulni az európai integráció korszerű távlata felé. Ma Portugália azok közé a ritka országok közé tartozik, amelyekben eltűnt a számottevő munkanélküliség - 1991-ben a 4 869 000 fős munkaképes lakosságból 4 694 000-nek volt munkája. S immár nem az ipar, hanem a szolgáltatások képezik a fejlődés motoiját, mint a fejlett országokban általában. Az infláció üteme ugyan ma még meghaladja a közösségi átlagot, tavaly 12 százalék körüljárt, de idén már csak 7-8-ra prognosztizálják. Az utóbbi évek sikerei a Ca- vaco Silva vezette konzervatív kormányhoz és erélyes privatizációs politikájához fűződnek, de a szocialista párti Soares elnök és pártja a szociális igényeket képviselő, erős ellensúlyt képez. A fejlődés jelei jól láthatók a mindenfelé folyó építkezéseken, a főváros forgatagán, a kirakatok bőségén. Az is tény, hogy az életszínvonal különbségek nőttek, több a gazdag, de sok a szegény is, és a feltörő új paloták gyakran nyomortanyák szomszédságában emelkednek. A nyitott határok, az európai perspektívák, a beáradó külföldi tőke (tavaly mintegy 7 milliárd dollár, mivel a Ford és a Volkswagen hatalmas üzemet épít Lisszabontól délre) - azonban mindenütt éreztetik hatásukat. Mindezt mintegy betetőzi, hogy Portugália a Tizenketteket fogadhatta szép fővárosában, a világszép Szent Jeromos Kolostorral szemben épült új Kongresszusi Központban. Az évtized első nagy portugáliai randevúja volt ez. 1994-ben a Tejo parti város lesz Európa kulturális fővárosa, és éppen a napokban jelentették be, hogy Lisszabon elnyerte az 1998. évi világ- kiállítás rendezésének jogát. Ha valaha a birodalmi nagyság adta Portugália súlyát, ma az új európai lendület. Ez a tízmilliós ország bíztató példa arra, hogy egy olyan állam, amely nem a múlt, hanem a jövő felé néz, új felvirágzást képes teremteni népének. Baracs Dénes A héber Jichak, kissé költői fordításban annyit jelent, hogy ki nevet a végén. Nos, az előrehozott izraeli választások során, a két azonos keresztnevű miniszterelnökjelölt, Samir és Rabin közül az utóbbinak lehet széles jókedve. Az izraeli politika kifejezésével élve, a munkapárti Rabin megy az elnökhöz, vagyis kap kormányalakítási megbízást s az egyetlen vitás kérdés csupán az, kiket válogat be kabinetjébe. Rabin, aki március elsején ünnepelte hetvenedik születésnapját, volt már vezérkari főnök és védelmi miniszter, állt a munkaügyi és közlekedésügyi tárca élén, öt éven át pedig nagykövetként képviselte hazáját Washingtonban. Sőt, 1974-77 között a miniszterelnöki bársonyszékben is helyet foglalt, ahonnan nem éppen önszántából távozott, mert felesége, még korábbi diplomáciai beosztásával kapcsolatban, ösz- szeütközésbe került az akkor rendkívül szigorú devizagazdálkodási szabályokkal s ez rossz fényt vetett a kormányfőre. Később tisztázta magát és politikai pályája lényegében töretlenül folytatódott. Az izraeli politikai viszonyokra az elmúlt években egyfajta patthelyzet volt jellemző a centrumtól jobbra álló Likud s balra elhelyezkedő Munkapárt között, ezért is próbálkoztak annyiszor nemzeti egységkormánnyal, nagykoalícióval. Rabin meggyőző sikere most új helyzetet teremthet. Még a Munkapárt legderűlátóbb hívei is legfeljebb egy torlaszoló többségben bíztak, tehát abban, hogy a 120 tagú parlamentben legalább hatvanegyen Samir kormányfői jelölése ellen lesznek, ha más kérdésekben nem is tudnak egyezségre jutni. Ehelyett kormánytöbbség született, Rabin, szövetségeseivel és támogatóival együtt átlendülhetett a bűvös hatvanas mandátumhatáron. Elvben, a hagyományosan a mérleg nyelvét képező vallásos pártok közreműködésére sincs szükség (17 képviselő), ha pedig mégis résztvennének a kormányalakításban, nem támaszthatnak a korábbiakhoz hasonló, kemény feltételeket. A választási harc három nagy téma köré összpontosult. Ä gazdasági visszaesés, elsősorban a munkanélküliség felszámolása, hiszen enélkül lehetetlen a többszázezer új bevándorló beilleszkedése. A Washingtonnal való kapcsolatok, miután Izrael nehezen viselhetné el ebben a helyzetben a segélyek s a hitelgaranciák korlátozását, amelyet az Egyesült Államok a megszállt területeken létesített új települések elleni tiltakozásképen határozott el. S mindezekkel szoros összefüggésben a közel-keleti bék- rendezés meggyorsítása. Nemcsak arab, de amerikai részről is ésszerű engedményeket^várnak Izrael részéről, végétért az az időszak, amikor Washington, a Közel-Keletre nehezedő szovjet-amerikai szembenállás következtében, szinte minden izraeli követelést teljesített. Rabin sem ismeri el az önálló palesztin állam létrehozásának szükségességét, nem hajlandó a PFSz-szel tárgyalni s minden megszállt területet visszaszolgáltatni. De viszonylag rövid időn belül önkormányzatot ígér a palesztinoknak s kész bizonyos területi kompromisszumokra. Ez annál inkább tárgyalási alap lehet, mert a békekonferencián résztvevő új palesztin vezetők, Fejszál Husszaini, Asravi asz- szony és a többiek, ugyancsak fel kellett, hogy ismerjék: valamilyen kiegyezésre szükség van Izraellel. Az időlegesen felfüggesztett béketárgyalások folytatódhatnak s ha gyors áttörésre nem is lehet számítani, az izraeli választások eredményével az eddigieknél kedvezőbb, vagy egyszerűen csak kedvező feltételek teremtődtek a továbblépéshez. Réti Ervin Az Európa Tanács (MTI-Panoráma)„Európa demokratikus lelkiismerete”- így emlegetik az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlését, amely június 29. és július 1. között első esetben tartja kelet-európai országban - Budapesten - nyári tanácskozását. Az 1949. május 5-én Londonban alapított Európa Tanács kormányközi politikai szervezet, amely jelenleg Európa 27 pluralista demokráciáját tömöríti. Alapításának dátumát, május 5-ét 1964 óta „Európa napjaként” ünnepük. A közép- és kelet-európai országok közül elsőként Magyarország lett az Európa Tanács tagja 1990. november 6-án, majd 1991. február 25-én Csehszlovákia, november 26-án Lengyelország csatlakozott. 1992. május 7-én vonták fel a 27. tagállam, Bulgária zászlaját az Európa Tanács állandó székhelye, a strasbourgi Európa Palota előtt, ahol ott leng a kék alapon 12 arany csillagból álló kört ábrázoló európai zászló is. Az Európa Tanács célja, hogy az embereket szorosabban vonja be az európai egyesítési folyamatba, védelmezze és erősítse a pluralista demokráciát és az emberi jogokat; közös megoldásokat dolgozzon ki a társadalom problémáira, segítse elő az európai kulturális identitás tudatosítását és érvényesítését. Hivatalos nyelve a francia és az angol, de munkanyelv a német, az olasz, a spanyol, a holland, a portugál és a török is. Az Európa Tanács működésének két fő fóruma van. A Miniszteri Bizottság a szervezet döntéshozó szerve, amely a 27 tagállam külügyminisztereiből áll. A Parlamenti Közgyűlés a szervezet tanácskozó testületé (1974-ig a neve Tanácskozó Gyűlés volt), az első és ma is legnagyobb képviselőtestület a földrész történetében. A két munkafórum tevékenységét a 900 fős Titkárság szolgálja ki. A Parlamenti Közgyűlés 210 tagját és ugyanannyi póttagját a nemzeti parlamentek választják vagy jelölik ki saját képviselőik közül. A tagállamok 2-18 képviselőt küldenek az ország népességétől függően, és az egyes küldöttségek összetételének tükröznie kell a fő politikai erőket. (Magyarországot hét tag, illetve póttag képviseli.) így a Parlamenti Közgyűlés híven reprezentálja földrészünk politikai arculatát. A Közgyűlés megvitatja az időszerű nemzetközi kérdéseket és fontos szerepet játszik a Tanács tevékenységének irányításában. Öt politikai csoportja van: Szocialista Csoport, Európai Néppárt, Európai Demokrata Csoport, Liberális-, Demokrata és Reformer Csoport, továbbá az Európai Egyesült Baloldal Csoportja. Egyes képviselők nem tagjai egyik csoportnak sem. A Közgyűlés évente három ülésszakot tart - tavasszal, ősszel és télen - Strasbourgban} ezek a plenáris ülések nyilvánosak. Évente egyszer a tagállamok valamelyikében nyári ülésszakot is összehívnak. A Közgyűlés saját tagjai közül választ elnököt, aki három éven át tölti be ezt a tisztséget. Egyéves időtartamra 15 - különböző nemzetiségű - alelnököt választanak a képviselők. A jelenlegi elnök 1992. május 4. óta Miguel Angel Martinez spanyol politikus. A Közgyűlés választja meg az Európa Tanács főtitkárát, főtitkárhelyettesét, jegyzőjét és az Emberi Jogok Európai Bíróságának tagjait. Az ET jelenlegi főtitkára a francia Catherine Lalumiere asszony. A Közgyűlés munkáját félszáznyi bizottság és albizottság készíti elő különböző kérdésekben, mint például a politikai ügyek, jogi és emberi jogi kérdések, kultúra és oktatás, környezetvédelem, szociális, egészségügyi és családi kérdések, tudomány és technológia, mezőgazdaság, kivándorlás és menekültek, kapcsolat a nemzeti parlamentekkel és a közvéleménnyel. 1989-ben a közép- és kelet-európai demokráciákban működő törvényhozó testületekkel tartandó kapcsolatok megszilárdítása érdekében a Közgyűlés létrehozta a különleges meghívotti státust: ezek az országok részt vehetnek a Közgyűlés plenáris ülésein és azokon a bizottsági üléseken, amelyekre meghívják őket. Jelenleg nyolc ilyen „különleges meghívott” ország van: Albánia, Észtország, Horvátország, Lettország, Litvánia, Oroszország, Románia és Szlovénia. 1990-ben fogadták el a „Démoszthe- nész”programot, amelynek célja, hogy segítse a kelet-európai országok alkotmányos, törvényhozási és közigazgatási reformjainak megvalósítását. Az Európa Tanács eddig több mint 140 egyezményt (konvenció) és szerződést fogadott el, amelyeknek többsége a nem tagállamok előtt is nyitva áll. Ezek közül korszakalkotó jelentőségű az Emberi Jogok Európai Konvenciója, amely 1953. szeptember 3-án lépett életbe. Budapesten most az 1992. évi, 44. ülésszak második szakaszát (az első május 4-8. között Strasbourgban volt), az Iroda és az Állandó Bizottság nyári ülését, valamint a Parlamenti Közgyűlés más bizottságainak tanácskozását tartják. Az előzetes tervek szerint az ülés középpontjában a szervezet kibővítésének távlatai szerepelnek.Meg- vizsgálják majd a kelet-nyugati gazdasági, illetve technológiai és tudományos és mezőgazdasági együttműködés lehetőségét, valamint a menekültkérdést is.
