Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-28 / 177. szám

A tambur- major: rendőr és karmester A gyanútlan pécsi polgár azt hihette, síppal-dobbal vonuló dán csapatok szállták meg a vá­rost ezen a nyári délelőttön. Pe­dig dehogy, csupán a koppen­hágai Ruds Vedby gyermek-ze­nekar vonult végig a Király ut­cán, ki a Széchenyi térre. A dán nemzeti piros-fehérbe öltözte­tett gyerekek élén, akik között fuvolások, dobosok és trombi­tások zenélnek, teljes harci díszbe öltözve halad a tambur major, aki szabályszerűen kommandírozza a társaságot. Két szám között szünetben vál­tottam néhány szót Merete Pe­te rsennd:-Hogy mi a tambur major dolga? O tartja kézben a társa­ságot. Hosszú, hoppmesteri botra emlékeztető pálcájával egyszer rendőrként a „forgalmat irányítja”, azaz jelzi, hogy a menetelés során merre tartsanak a zenészek, mikor álljanak meg, engedjék le a hangszerüket, közben meg természetesen ve­zényel, a ritmust, a zene gyor­saságát.- Kiből lehet tambur major?- Olyan zenekari tagból, aki maga is kiváló zenész, játszik minden hangszeren, a társai szeretik, és a próbák során al­kalmasnak bizonyul a tambur major-ságra. Én két és fél éve csinálom már, s még szeretném is egy darabig. Nagy koncerte­ken magam is játszom.- Mi ennek a előkelő feladat­nak a hagyományai-Tudtommal valódi, régi ka­tonazenekarok néztek ki így, mint a miénk, s ha nem is a har­cokban, de a hosszú menetelé­sek során játszottak, és persze a díszszemléken, főképp, ha győztesen tértek haza egy-egy hadjáratból. De a dán nép iga­zán nem harcias, ez abból is lát­szik, hogy zenekar történetében eddig kizárólag női tambur ma­jorok vezényeltek! M. K. Várakozás a határon A Határőrségtől szombaton kapott információ szerint Rösz- kénél 120, Tompánál pedig 90 percet kellett várni a személy- forgalomnak a kilépésre. A tö­rök tranzitforgalom lezajlott, a nyugati határállomásokon sehol sem volt várakozás. Nagylaknál 360, Artándnál pedig 90 percbe telt, amíg a kamionok átjutottak román területre. Rajkánál és Győr-Vámosszabadinál a be­lépő teherautóknak kellett várni 120, illetve 240 percet. 1 »« vét i Hétpecsétes titok az aranyozási eljárás Az avíttas szekszárdi épület­ben, amely a hatvanas évek stí­lusát idézi. A szobányi műhe­lyekben, kis asztaloknál, apró, precíziós műszerekkel dolgoz­nak az ékszerészek, s készíte­nek különféle formájú fülbeva­lókat, kitűzőket - arannyal be­vonva. Persze avatatlan szem­nek csak eddig engedtetik meg a belépés, mert az eljárás, ter­mészetesen szigorúan titkos. A közelmúltban alakult meg szekszárdi székhellyel az AN- GOLD Angol-Magyar Kft., amelybe a Fővárosi Óra és Ék­szeripari Vállalat és angol ma­gánemberek vitték a tőkét. A The London Collection fantázi­anéven árusított ékszereket Nagy-Britanniában tervezik és a cég szekszárdi gyárában készí­tik ügyeskezű mesteremberek, akik korábban bőr és ruhaipari fémkellékeket állítottak elő. A termékskála évente kétszer - követve a világ divatját - ta­vasszal és ősszel újul meg, de akkor alaposan: a 120 féle fül­bevaló és bross zömét „lecseré­lik”. A gyártással kapcsolatban annyit elárultak a cég vezetői, hogy a divatékszerek speciális ötvözetből, de nikkel felhaszná­lása nélkül készülnek, s 22 kará­tos arannyal vannak bevonva. Ez azt jelenti, hogy a kollekció minden egyes darabja bőrbarát. Érdekességként megemlítették, a Közös Piac országaiban olyan divatékszer nem is hozható for­galomba, amely nikkelt tartal­maz. Az aranyat az Állami Pénzverdétől vásárolják, de nem tömbben, hanem por alak­ban érkezik. A The London Collection modelljei igényes kivitelűek és dekoratívak, a hozzáértő szem­lélődő is csak tüzetes vizsgálat után veszi észre, hogy nem va­lódi ékszerekről van szó. Az ANGOLD Kft. az egész or­szágban forgalmazza termékeit, a Dél-Dunántúlon többek között Pécsett, Kaposváron, Nagyka­nizsán, Keszthelyen, Zalaeger­szegen, árusítják. Kik veszik? Olyan hölgyek, akiknek nincs pénzük méregdrága ékszerekre, de szeretik az aranyat. S persze azok is, akiknek lenne ugyan pénzük, de az óvatosságot fon­tosabbnak tartják a flancnál. (Roszprim) Éppen csak mamutok nincsenek Bronzkorszaki szakik Regölyben Regölyben, a kis Tolna me­gyei falu területén valaha, úgy 5000 évvel ezelőtt, a bronzkor­szakban már elég fejlett tárgyi kultúrával rendelkező népcso­portok éltek; ennek bizonyítékai szép számmal kerülnek elő a vidék földjéből, ha egy kicsit mélyebben ásunk. Az viszont már meglepőbb, hogy - ha némi kutatás árán is - a falu határá­ban, egy kis dombon igazi, hús-vér „ősemberekkel” is ta­lálkozhatunk. A jól megtermett, stílusosan bronz barnára sült, húsz-harminc éves fiatalembe­rek most, a nyár elején két hétig ősemberesdit Játszanak”. Voltaképpen arról van szó, hogy 15-20 régész, magán­gyűjtő, múzeológus és néhány érdeklődő összefogott, és kita­lálták, hogy amíg a nyári azo­nosító ásatásokat végzik a regö- lyi földeken, megpróbálják, mi­lyen lehetett az ötezer évvel ez­előtti bronzkorban élni. Az ötlet eredetileg a helybéli „fősámántól”, Cziráki Viktortól származott, aki egyfajta „sza­badidő központot” alakított ki a dombon, majd hozzá és társai­hoz csatlakozva kezdtek el Re- gölybe járni a szekszárdi mú­zeum régészei, Szabó Géza ve­zetésével. Mikor visszalátogatunk a múltba, csak Völgyi István és Csiszár Antal „ősembereket” ta­láljuk a táborban, a többiek dol­goznak.- A tábor két hetes - mond­ják -, délelőttönként rendszerint az ásatáson dolgozunk, a nap többi szakában pedig mindenki kitalál magának valamit. Fel kellett építeni a kunyhókat, földbe vájt vermeket; van, aki A kőbaltát bodzavesszővel fúrják át Fotó: Szundi György bronzöntéssel foglalkozik, má­sok kőeszközök csiszolásával, íjjak, kőbalták készítésével. Az előhozott dárdák bronz hegyei pompás darabok, biztos eredményesen lehetne vadászni velük, kár, hogy errefelé a ma­mutok kivesztek. Az egyik dár­dán TV-képcsőből pattintott hegy van - mint megtudom, a mai ausztrál benszülöttek is elő­szeretettel dolgoznak porcelán biztosítékkal és sörösüveggel. A csiszolás, bronzöntés, szö­vés-fonás még csak-csak megy, de a baltafej átlyukasztásával már vannak gondok.- Semmi sem tudunk róla, hogy mivel dolgoztak az „ősök”, leírás, ábrázolás termé­szetesen nem maradt fenn - mondja Völgyi István. - Mi ez­zel a magunk tákolta szerkezet­tel, bodza, nád, vizes homok segítségével próbálkozunk. Az is igaz - mosolyodik el -, hogy az ősembernek volt rá ezer éve, hogy kitalálja a technikát, ne­künk csak két hetünk van. Pedig ebbe a két hétbe na­gyon sok mindennek bele kell férnie. A tábor helyreállításán (bár egész évben használják, sőt a harcedzettek itt is szilveszte­reztek) és az ásatáson túl a nagy tábori tűzhelyeken minden este főznek, s hogy mennyire szere­tik a tüzet, bizonyítja, hogy a hétvégén hamvasztásos áldozati temetést szeretnének rendezni.- A dolog az Iliász alapján fog történni (bár ők távol álltak tőle, hogy ősemberek legye­nek). Az áldozatot feléksze- rezve egy máglyán fogjuk elé­getni, halotti lepellel - ezt a lá­nyok már buzgón szövik - leta­karva, majd általunk készített edénymellékletekkel fogjuk el­temetni szegény; valószínűleg egy birka lesz, ha sikerül sze­rezni a faluból. M. K. Terjeszkedik a Sió TV. A negyedik szezonjánál tart, és jelenleg már naponta sugároz műsort a Balaton Channel Kft. Sió TV., avagy TV-S adója, az első hazai, sőt kelet-európai ke­reskedelmi televíziós magán- vállalkozás. Sikeresek. Máris érdeklődik irántuk a külföldi és hazai tőke, hisz üzletnek sem rossz a balatoni televízió­zás. Egyelőre még nem tudják a tó egész térségét beszórni mű­sorukkal, mégis terjeszkednek. A balatonfüredi önkormányzat a TV-S-t bízta meg a balatonfü­redi városi tv. életre hívásával, így július 20-tól naponta 21.20 órától tíz perces, szezonon kívül heti egy órás várospolitikai önálló műsorral jelentkezik Ba- latonfüred a Sió TV-n, az UHF sáv 34. csatornáján. A téli szezonban heti három­szor, hétfőn, szerdán és csütör­tökön jelentkezett be 19 órától a külsősökkel együtt húsz fős sió­foki stáb. A nyári szezonban, június 12-től már naponta sugá­roznak műsort, köznaponként 19-01, szombat-vasárnaponként 18-01 óra között, magyar és napi három hírblokkal német nyelven. Az is természetes, hogy naponta vetélkedőkre invi­tálják nézőiket. Dr. Kovács Péter, a TV-S ügyvezető műsorigazgatója a nézői kritikákat megszívlelve új filmműsorrendet ígér:-Naponta két filmet adunk, de élesen elhatároljuk a nézői igényeket. Az éjszakai vetítése­ken továbbra is kaland, akció és szex filmeket sugárzunk. Az el­sősorban fiatalabb nézőink 19.45 órától ifjúsági, magyar filmtörténeti érdekességeket, il­letve klasszikus művészfilme­ket adunk, mint például a Szindbád, A koppányi aga tes­tamentuma stb. Tudják, hiába a profi TV-technika és felkészültség, ha a jelenlegi adójukkal a Bala­ton legmélyebb pontjáról, Sió­fokról képtelenek műsorral be­szórni a tó teljes térségét. Ter­veikben szereplő műszaki meg­oldás: több, egymást reléző ki­sebb adóval biztosítani, hogy a Balaton bármely pontján jó mi­nőségben fogható legyen az adásuk. Ennek a tv-választék okán a térség lakói és főként az üdülők örülnének igazán. Murányi L. Peep-show-t vegyenek! Változik a világ! Épp a na­pokban böngésztem régi újsá­gokat, s arra jöttem rá, hogyha valami igazán jellemzőt aka­runk megtudni egy korról, nem a politikusok nyilatkozatait, nem a gazdasági elemzéseket kell elolvasni, hanem az apró- hirdetéseket. Ott derül ki, mi van, mi nincs, mire vágynak az emberek, kínjukban, jódolguk­ban, azaz: mindennapjaikban. Hirdettek szattyánbőr csiz­mát, díszmagyart, trópusi sisa­kot, lepkegyűjteményt, verklit, hordót, nagybőgőt; aztán vala­mivel később nemes egyszerű­séggel aranyat, krumplit, ost­rom előttről nagy tételben megmaradt datolyát, krumpli­cukrot - és így tovább. Szocio­lógiai elemzést érdemelnének ezek az apróhirdetések. És persze megvannak a mai divatok is: autók (kizárólag „extrákkal”), jól fizető otthoni bedolgozás - és a legújabb: peep-show is eladó már! Telje­sen új, automata ablakocskák­kal, és végeredményben rend­kívül jutányosán: épp csak het­ven „rongy”, közük, a pozdorját nem kapnám meg ötvenért. Nem jött össze az előző tulaj­nak, úgy látszik nem kukucskál­tak elegen. De ki kiváncsi ma­napság a meztelen valóságra? Inkább álmodnánk, csöndben, zsebünkben a megspórolt hú­szassal. M. K. Vannak akik örülnek, mások bosszankodnak a sétarepülések miatt. A lakók egyre idegesí- tőbbnek tartják az alacsonyan szálló helikopter dübörgését a fejük felett. „Állítsák le!” - kö­nyörögnek, fenyegetőznek tele­fonon a különféle fórumokon. Szerintük az elviselhetetlen zaj­forrás sárga helikopter a For Life (Az Életért!) Helikopteres Mentőszolgálaté. A pécsi, volt Bajcsy lakta­Mert nem szerette, ha iszik, miután haza vitte, agyonverte eszméletlen apját Halálosan részeg, májusi éjszaka Május 17-ikén késő este tör­tént. S. P. - a rendőrségtől ka­pott információ szerint - Ko- zármislenyből, erősen ittasan, kerékpárján tartott hazafelé, s már otthon volt Újpetrén, ami­kor meglátta édesapját, aki egy bokor tövében feküdt. A 22 éves fiatalember elő­ször próbálta felállítani az eszméletlenségig leittasodott embert, majd mikor ez nem si­került, egyik kezével a kerék­párt, a másikkal pedig apját húzva, hazafelé vette az irányt. Állítása szerint édesapja már ekkor erősen vérzett, s valami piros autót emlegetett, dr. Jen- vay Mária rendőr hadnagy, a nyomozás vezetője viszont azt mondja, ennek csak az ellenke­zője bizonyítható. Mármint, hogy az 51 éves férfi csak otthon, már benn a ház udvarán kezdett vérezni. S. P. nem is tagadja, hogy ott ugyan elkalapálta apját, de „nem annyira, ahogyan más­nap reggelre kinézett szegény”. Mert a halott férfiről készí­tett képek látványa elborzasztó. A hadnagy elmondása sze­rint S. P. erősen ittas állapot­ban vonszolta haza, s mivel nem szerette ha a papa is iszik, kicsit megrugdosta, megpo­fozta, majd nekivágta a lépcső- feljárónak - aztán bement, szólt az anyjának, mondván: „megjöttünk, hazahoztam apát”. Édesanyja először nem igen izgatta magát, de később is csak arra volt ereje - maga is bort ivott, mielőtt lefeküdt - hogy bevonszolja a házba a fér­jét, akihez csak reggel hívtak orvost. Ha előbb érkezik a se­gítség, az áldozat ma is él. Mire a nyomozók kiértek, az áldozatot az asszony ünneplő ruhájába öltöztette, egy kendő­vel felkötötte az állát, s felfek­tette a díványra. Akár egyene­sen lehetett volna vinni a teme­tőbe szegényt. Mind a fiú, mind az elhunyt nyában tavaly szeptembertől ál­landó ügyeletet tartó Helikopte­res Mentőszolgálat tulajdonosa és pilótája nem lepődik meg a „vádaskodásokon”. Végre tisz­tázhatják a dolgot. A két - az egyik közülük napkeltétől napnyugtáig az éle­tünkért állandóan útrakész - mentőhelikopter személyzete ideiglenes helyen, lakókocsiban tart ügyeletet, méltatlan körül­mények között. Eddig negy­venhét esetben mentettek életet. Ők is kértek tartalék gépükre sétarepülési engedélyt, hogy a bevételekből gyarapíthassák az Alapítvány vagyonát. Meg sze­retnék építeni a várostól kapott zagykazetta területen az állandó bázist, ami nekik és gépeiknek is nyugodt és biztonságos ügye­leti helyet biztosíthatna. Hozzá­járulás helyett javaslatot kaptak: csak a pogányi reptérről végez­hetnek sétarepülést, ha ehhez minden szakhatósági engedélyt beszereznek... Ugyanakkor a vásártérről magánvállalkozásban rendsze­resek a For Life gépeivel azo­nos típusú, ugyancsak sárga színű helikopterrel végrehajtott sétarepülések. Elképzelhető, hogy a magán- vállalkozó nemesebb célra for­dítja bevételét, mint tenné azt az életmentő For Life? Ha így lenne, akkor viseljük el fejünk felett sétarepültető helikoptere dübörgő zaját... ! M. L. édesapa véres ruhái összecso­magolva várták a nyomozókat a konyhaasztalon, mellettük egy kötvény: a család CSÉB-je, gondolták most biz­tos szükség lesz erre is. De nemcsak erről, a temetési se­gélyről is rögvest gondosko­dott az asszony - még a rend­őrség érkezése előtt megjárta a polgármesteri hivatalt. A vizsgálat lezárult S. P.-nek minden valószínűség szerint halált okozó testi sértés vádja ellen kell védekeznie a bíróság előtt. Előzetes letartóz­tatásban várja a részegre sike­rült éjszaka következményeit. P.Zs. vasárnapi 5 Ékszergyár Szekszárdon Továbbra is napi két filmet vetítenek Zajos sétarepülések

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents