Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1992-06-25 / 174. szám
1992. június 25., csütörtök üj Dunántúlt napló 5 Jótékonysági hangverseny Többet fizet a vétkes autós Hiába vágyna bonusra, malusa van Ma este 19.30 órai kezdettel kerül sor Siklóson a közelmúltban felújított és átadott Malkocs bej dzsámiban arra a jótékonysági hangversenyre, melyen a helyi művelődési központ vegyeskara, valamint a zeneiskola kamaraegyüttese lép közönség elé. A hangverseny szervezői az est teljes bevételét Simon Tamás, súlyosan szívbeteg harkányi fiatalember megsegítésére ajánlották fel. Mint az már olvasóink előtt ismert, a 24 éves fiatalember hónapok óta egy budapesti klinika lakója, s szívátültetéséhez megfelelő donorra vár. Legutóbb már egészen közel volt a műtéthez, ő lehetett volna a harmadik újszíves Magyarországon, ám a donor vércsoportja nem egyezett az övével. A fiatalember állapota sajnos egyre romlik, naponta hatalmas mennyiségű infúziót kap, meglehet, hogy a műtétet külföldön kell elvégezni, ami jelentős költséggel jár. A harkányi fiatalok, Tamás barátai a költségek, illetve annak egy részének előteremtésére 243-98310-17604-es számon számlát nyitottak a Siklós és Vidéke Takarékszövetkezetnél, melyre önkéntes adományokat bárki befizethet. A ma esti hangversenyre jegyek a művelődési központban, a városi könyvtárban, illetve előadás előtt a helyszínen válthatók. K. J. Néhány éve még nem volt gond egy könnyebb kis koccanás. Csak egy jó haver kellett hozzá, aki kitöltött egy lapot az okozott kárról, s már lehetett is menni a biztosítóhoz. Manapság már aligha akad olyan jóbarát, aki adja a betétlapot. Mert, immár közel egy éve szigorúan nyilvántartják a különböző biztosítótársaságok az okozott baleseteket. No nem csak úgy, hivatalból, hanem azzal a kormányrendeletben megfogalmazott kötelezettséggel, hogy a „fekete pontokat” a vétők fejére olvassák. Pontosabban a pénztárcájukra, mert minden, a kötelező felelősségbiztosítás alapján kifizetett kárösszeg 1993 január elsejétől emeli a befizetendő díjat. Vannak persze „piros pontok” is - a balesetmentesek díj- kedvezményben részesülnek. Hivatalosan bonus és malus rendszernek hívják a díjengedményre és pótdíj fizetésére kötelező szabályokat. Akiknek kötelező biztosítására 1991 július 1-től 1992 június 30-ig bármelyik biztosító kifizetést teljesített, januártól már nem csak az alapdíjat fizetik. Egy káresemény 35, kettő pedig már 100 százalékos növekedést eredményez. A rendesen közlekedők balesetmentes évenként 5 százalék díjkedvezményt kapnak. A fenti magyarázat leegyszerűsített, mert ennél bonyolultabb a rendszer, ám azt jó megjegyezni, hogy biztosítási szempontból, a díjengedmény megszerzéséhez és a pótdíjfizetés „eléréséhez” a fordulónap minden évben július elseje. Tehát aki balesetmentes volt az ettől az időponttól visszaszámolt egy évben, a következő január elsejétől számíthat az 5 százalékos kedvezményre. Aki pedig nem úszta meg másnak okozott baleset nélkül, cseppet se csodálkozzon, ha magasabb ösz- szegű csekket küld a biztosítója. A bonusra jogosultak így röpke tíz év balesetmentességgel elérhetik, hogy kötelezőjük - figyelemmel az évenként gyűjthető 5 százalék kedvezményre - felére csökken. A malus kategóriába soroltak pedig bár balesetmentességgel évente egy osztályt feljebb léphetnek - természetesen a magasabb díjat kénytelenek fizetni. Példaként: aki az elmúlt egy évben két kárt okozott, a mai díjtételek mellett öt év alatt több mint 20 ezer forinttal többet lesz kénytelen befizetni a kötelezőre, mint bűnte- len kollégája. Tulajdonképpen rendjén is van ez így, aki hibázott, bűnhődjön miatta. Csak az nem tiszta előttem, miért is a gépjármű köbcentije határozza meg az alapdíjat. Hiszen a biztosítónak ugyanazt azt összeget kell kártérítésként kifizetni, ha egy tízezret érő Trabanttal, vagy egy 3 milliós Mercedessel okoz valaki, mondjuk ötvenezret érő balesetet, ám a Trabantra a jelenlegi díjtételek szerint 2 790, míg a Mercire 12 780 forintot kell félévre befizetni. G. G. Ötven é\ után ismét ainakönj \ vezető előtt az idős pár Fotó: Läufer László Aranylakodalom és névnapi mulatság a siklósi nyugdíjasklubban Zárónap a Kolping pécsi táborában Idén Mohács a szervező Stílszerűen egy hajó fedélzetén írták alá tegnap Esztergomban a Dunamenti Kikötővárosok Szövetségének alapokmányait az érintett önkormányzatok képviselői. A szövetség munkáját ebben az évben Mohács város önkormányzata koordinálja, az idegenforgalmi szekciót Esztergom vezeti, a kikötőfejlesztési elképzelések ügyvivője Baja lesz. A megalakult szövetség munkája iránt máris élénk külföldi érdeklődés mutatkozik, szlovák és bolgár városok is jelezték csatlakozási szándékukat. Várakozás a román határon Magyarországról kifelé menet megy minden, mint a karikacsapás. Negyedóra alatt mindkét oldalon végez az ember a vámellenőrzési procedúrával is. Ellenben Romániából hazafelé jövet, mindegy hogy melyik határ- állomást választja az érkező, minimum félnapi várakozás után juthat át a határon. Keleti szomszédaink ugyanis félóránként tíz autót engednek át, így igyekeznek megtörni a határ menti kereskedelemből élők és a csempészek egyre terebélyesedő táborát. A magyar oldalon is sokkal komolyabb a vámellenőrzés visszafelé, mert a határőrök minden érkező gépjárműben török, vagy kelet-ázsiai menekültek után kutatnak. A siklósi művelődési házban tegnap a helyi nyugdíjasklub két tagja, Hangya Antal és Ga- razsi Mária Magdolna aranylakodalmát ünnepelték és velük egyidőben a klub többi tagjának névnapját is megtartották. Dr. Magyarné Hajdú Valéria, a klub vezetője nyugdíjas népművelő. Mint mondta a klubtagok többsége özvegyasz- szony. Az aranylakodalomra és a névnapi mulatságra mindenki nagyon készült - megbeszélték mit süssenek, milyen ruhába öltözködjenek. Beszélgetésünket a nászinduló hangjai szakították félbe: klubtársaik, tanúik kaiján bevonult az idős pedagógus házaspár. Hangya Antal galamb- szürke öltönyben és a felesége, Magdolna asszony elegáns, kékpettyes ruhában. Hangos igennel és a dísz-anyakönyvben aláírásukkal hitelesítették, hogy az elkövetkező éveket is együtt szeretnék tölteni. A pezsgős koccintások után gratulálok vették körül az „újsütetű” házaspárt. Az „Eletet az éveknek” országos szövetségtől, a baranyai csoporttól és a nyugdíjasklub tagjaitól ajándékokat, virágokat kaptak. Az aranylakodalmasokat faggatva, Hangya Antal elmondta, hogy feleségével, Magda asszonnyal Óbecsén ismerkedett meg 1941-ben. Szerelem volt az első látásra, mondták mind a ketten. A tápi- ógyörgyei tanítókisasszony babos ruhájában azonnal meghódította a fogadóbizottságul kiküldött fiatal tanárurat.Néhány hónap múlva összeházasodtak. A háború őket sem kímélte: három évig kénytelenek voltak tanyán dolgozni. Aztán Lakitelken, Kecskeméten, majd Baján tanítottak. Harmincöt éve élnek Siklóson mindenki által megbecsülve, tisztelve és szeretve. Nagycsaládosak: két saját gyermekük, tőlük két unokájuk, két nevelt gyermekük és tőlük 11 unokájuk van. A jó és tartós házasság titkát Magdolna asz- szony a szeretetnek és a megértésnek tulajdonítja. A félje szerint a megértésen, a szereteten és a mosolygáson ^múlik minden. Adám Erika (Folytatás az 1. oldalról) Lóvá tett kerékpárokon cikázó, karddal felszerelt, ifjú lovagi „tornázok” útjából igyekeztünk kitérni a boszorkánynyal, a tábor egyik füvesasz- szonnynak öltözött vezetőjével, Toldi Ildikóval, hogy az iskola, Pécs középkorából fennmaradt várfala és a 12 apostol övezte udvarán ülőhelyet találjunk a „lacikonyhával” szemben. A zárónapon kincsesláda-cipelés- sel, célbadobós sárkányöléssel, versfaragással, „kétkerekű” lovaglással, párbajjal, a várúrnőkhöz szóló trubadúr énekléssel, vizesárok Ugrással kellett kiérdemelniük a középkori tábor résztvevőinek, hogy végül lovaggá üttessenek, és mesterleveleiket átvehessék. A tábor folyamán ugyanis páncélokat, középkort idéző kiegészítőket, ruhákat, kézimunkákat, fegyvereket, zászlókat, címereket készítettek, de gyöngyfűzéssel, batikolással, bőrözéssel, neme(Foly tatás az I. oldalról) országon tartja a XVII. kongresszusát, és szeretnék ők is ekkor megrendezni a pécsi báb- fesztivált, de lehet, hogy a hároméves időköznél maradnak. Henryk Jurkowski elégedetten távozott a pécsi fesztiválról: -Igen jó hangulatú volt a fesztivál, és sok, a szívemhez közelálló előadást láttam. Én leginkább a hagyományos és népi bábművészetet kedvelem, de értékelem a modem irányzazeléssel is próbálkoztak, várfalat festettek. A középkori szellem kovácsolta programcsokor bizonyára jótékony előnyhöz segítette a résztvevőket, a játékos úton, észrevétlenül szerzett ismeretek közelebb hozzák a diákok számára a tankönyvekből számon- kért tudást. Toldi Ildikótól megtudtuk, hogy a néprajzosok mellett történészek előadásain is részt vettek a gyerekek. Felkeresték Pécs középkori emlékeit, miséket, a Pálosrend tagjainak történeteit hallgatták. A reggeli zsolozsmázást és úszást követően német nyelvet és éneket tanultak, a könyvtárban kódexeket olvastak. A táncház során a középkori talpalávalókkal ismerkedtek. A sikerrel zárult tíz nap nyomán hagyománnyá szeretnék tenni az egyes művészettörténeti korokra épülő táborokat. A jövő nyáron a reneszánsz következik. Tröszt E. tokát, az újító törekvéseket, a tárgyszínházat is. A magyar bábművészet sokat fejlődött az utóbbi időben, tehetséges együtteseket láttam. Nekem nagyon tetszett például a kecskeméti színház, a Kereplő, Adela Moldovan Társulata, de mások is tetszettek, és minden előadásban találtam valami jót. Mindenképpen az a véleményem, a pécsi nemzetközi felnőttbábfesztiválokat folytatni kell, nem szabad lemondani a megrendezéséről. B. A. Befejeződött a pécsi bábfesztivál A tudás lehetőség a választásra Megnyílt a nyolc napon át tartó IV. Pécsi Pedagógiai Nyári Egyetem Negyedik alkalommal rendezik meg Pécsett, az Apáczai Nevelési Központban a már hagyományos pedagógiai nyári egyetemet. Az intézmény és az Oktatáskutatási Intézet Iskola- fejlesztési Központja olyan találkozási lehetőséget szeretett volna teremteni a pedagógusok számára, melynek során megismerkedhetnek alternatív modellekkel, kísérletek eredményeivel, különféle hazai és külföldi pedagógiai iskolákkal. Az előadások, s a kemény, de alapos, és eredményeiben jól felhasználható műhelymunka emlékezetes maradt a résztvevők számára.- Az elmúlt években és idén is egy szempont köré szerveződött a munka - mondta a nyári egyetem igazgatója, Horváth Attila.- Lehetőleg olyan módszereket, pedagógiákat akartunk bemutatni, melyek nem tradicionálisak. Többségük iskolai fokozattól is független. Ez volt az első, és most is az egyetlen olyan kezdeményezés, mely ilyen nemzetközi gárdával dolgozik, műhelymunkára ad lehetőséget, tréninget csinál. Anyagilag ez nemigen éri meg nekünk, s mert szinte semmi támogatást nem kapunk, könnyen lehet, hogy az idei találkozó lesz az utolsó a sorban. Kár lenne, ha így volna. A pécsi pedagógiai nyári egyetemek konkrét eredményei magukért beszélnek. Országos egyesületek alakultak a nyomán, elindultak alternatív próbálkozások, s létrejött egy néhány száz fős vállalkozó szellemű, nyitott csapat, akik tudják: a tudás lehetőséget ad a számukra, hogy választhassanak a pedagógiai elméletek, eszközök és technikák tárházából. Füzesné Schmidt Ilona szerint az sem mellékes, hogy a fővároson kívül teremtődött meg egy ilyen műhely. Az ANK segítsége igen jelentős, hiszen nem kémek terembért, s a nyolc napos, reggeltől estig tartó intenzív munkában is külön díjazás nélkül vesznek részt. A július 1-jéig tartó program előadásokkal kezdődött. Tegnap Mihály Ottó nyitóreferátuma után Vekerdy Tamás beszélt. Mára a Minnesotából érkezett John Cogan és a Nebras- kából való James Walter előadását ígérik, majd Kardos Margit (OKI ÉK) következik. Fő témájuk a tananyagfejlesztési eljárások köre. Pénteken Jody Isernhagen (USA) ad elő, majd Horváth Attila, aki nemzeti, az alap-, és a kerettanterv fogalmáról beszél. A délelőttöt Benda József zárja, a humanisztikus kooperatív pedagógiáról szóló előadásával. Szombattól kezdődik a csoportokban folyó műhelymunka. Az idei pedagógai nyári egyetem anyaga négy fő témakör köré csoportosul, egyik a tananyagtervezés, különös tekintettel a helyi tantervek készítésére. A másik a „Tanártréning Freinet szellemében”, a harmadik a fegyelmezési és viselkedési problémák kezelése (Kopácsi Judit vezetésével), s a negyedik a „Kooperáció technikája” című műhely. H. I. Gy. Mohácsi a Hírlap Mohácsnak újra van önálló lapja: Mohácsi Hírlap néven az első szám június 20-án jelent meg. A kiadó és tulajdonos Menyhárt Éva a lapfejen tudatja olvasóival, hogy számonként 26 forintért, két heti közéleti újságot ad. A második világháború előtt a városnak rendszeresen megjelenő újságja volt, egy ideig párhuzamosan kettő is. Jóval a háború után, az 1970-es évek elejétől több mint húsz évig a hetenként egy oldalon szerkesztett Mohácsi Napló, mint a megyei napilap mutációja tájékoztatta a térség lakóit, majd 1990- 91-ben két évig, megszűnéséig önkormányzati támogatással a Mohács és Vidéke magánalapítású, szintén két hetenként megjelent újság hódította magának az olvasótábort. Miután a Mohácsi Hírlap szintén vállalkozás keretében készül, Menyhárt Évától azt kérdeztük, milyen lehetőségeket lát a fennmaradásra?- Nincsenek túlzott reményeink, az anyagi források pedig össze sem hasonlíthatóak a két és fél évvel ezelőttivel. Egymilliót kapunk az önkormányzattól, és messze nem számolhatunk olyan további pénzekkel, melyeket annak idején a különböző cégektől a Mohács és Vidéke megkapott. Az őszinteségre törekedve, a véleményeket ütköztetve kívánok szerkeszteni. Nyereségről egyelőre szó sincs, úgy számolom, majd évek múlva - talán ... B. M.
