Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-21 / 170. szám

* Tábori Nóra Az élet egy kabaré A siker egyértelmű, a kö­zönség ugyanis dőlt a nevetés­től Mohácson, a Kossuth mo­ziban megtartott nyári kabaré­műsoron. A színpadon Mariska és Juliska, a két rafináltan bu­gyuta, vagy túlontúl jólértesült falusi asszony folytat letye-pe- tyét, s közben csattannak a po­énok. A két népszerű művésznő, Tábori Nóra és Máté Erzsi hal­latlan tudással és rutinnal bár­mihez nyúlnak, gyöngyszem lesz belőle. Bármikor szívesen vállalják a kabaré szereplése­ket is, ahol kiélhetik magával- ragadó humorérzéküket, hiszen aligha játszhatta volna más a női Hacsek és Sajó szerepét, azaz Matild és Árnál című két­személyes villámtréfákat, mint ők ketten. Ennek egy új válto­zata a Juliska- Mariska kettős. Azt gondoltuk kollégámmal, hogy a mohácsi előadás szüne­tében bőven lesz lehetőségünk egy beszélgetésre, ezért nem sokkal a kezdés előtt érkez­tünk. Kiderült, szünet nélkül pörgetik le az Az élet egy ka­baré című műsort, így az öltö­zőben az utolsó percek kapko­dásában, készülődés, sminke­lés közben beszélgettünk, kö­rülbelül imigyen:-Miről szól a kabaréműso­ruk? Tábori Nóra\ - Hogy az élet egy kabaré.- Milyen igaz, ezt mindany- nyian tapasztaljuk is elégszer, no, de ezen kívül...? Tábori Nóra: - Az élet egy kabaré, (mondja rezzenéstelen arccal, miközben vicces, színes hajcsavarok billegnek a fején)- No persze, ha a körülöt­tünk lévő világot, a napi politi­kát nézzük . . ., szóval mit akarnak a mai közönségnek elmondani? Tábori Nóra: - Hogy az élet egy kabaré (rúzsozás, fejét be­köti a falusi kendővel). Máté Erzsi: - Honnan is jöt­tek? Igen- igen ...Pécs... ó iste­nem, ifjúságom városa! Ott kezdtem a pályámat, Szendrő József volt akkor a férjem. Szép volt, fiatal voltam. Hogy most mit akarunk, kedvesem? Szórakoztatni. Hogy az embe­rek egy kicsit nevessenek, s ha sikerül, ez nem kis dolog, (ő is felköti a fejkendőt). Bár szégyelem magam, hogy a készülődésük közben nem jut eszembe okosabb, megkérde­zem, mit csinálnak majd a nyá­ron? Mik a következő évadra a terveik? Tábori Nóra: - Egy darabig még ezzel a kabaréval járjuk az országot, aztán megyek a Bala­tonra pihenni. Már alig várom. Távolabbi tervem egyelőre nincs. Máté Erzsi: - Én már túl va­gyok azon, hogy nagyon oda legyek egy-egy szerepért. Azt mondom, majd csak adódik va­lami. A nyáron meg egysze­rűen csak ki akarom magam fújni. Puszilom a pécsieket, sajnos most színpadra kell mennünk. A színpadon pedig elkezdő­dött a műsor. Máté Erzsi és Tábori Nóra partnerei Simorjai Emese (aki fiatal és gyönyörű és ő a Pamela hangja a Daliás­ból) Balázs Péter, Kosa András és Szentirmai Ákos voltak. Fo­tós kollégámmal mi is beültünk a nézőtérre, tíz perc múlva dől­tünk a nevetéstől. Hiába, az élet egy kabaré! S. Zs. Máthé Erzsi Magán alkotótábor Szálkán Szeptemberben indul a népiskola Az alkotótábor a hangulatos völgyben Nyár a moziban Grafológusok kongresszusa Gárdonyban Egyre többen e tudomány értői Az ember írása a szakértőnek többet mond, mint a leírt szavak vagy mondatok értelme. Az írá­selemző - a grafológus - többet megtud belőlük: következtethet a sorokat papírra vető jellemére, egészségi állapotára, kondíció­jára, korára stb. A grafológia évekig a tudo­mányokon kívül rekesztett álsá­gos valami volt. A hatalom, mint nehezen magyarázhatót kivetette a tanulható-tanít- ható-alkalmazható disciplinák közül. Minderről dr. Agárdi Tamás, a Magyar Grafológiai Intézet vezetője szólt lapunk számára. Az ok: a hét végén tar­tották a Velencei-tó mellett, Gárdonyba a grafológusok első hazai kongresszusát, melyet a Grafológiai Intézet szervezett, s melyen ott volt rendezőként az intézet első pécsi irodája is. Mint az elmondotta, igen sokan foglalkoznak íráselemzéssel ma Magyarországon, bár felsőfo­kon kevesen művelik e szak­mát. (Alig húszán mondhatják magukénak a Magyar írásta- nulmányi Társaság diplomáját.) Az íráselemzést, egyelőre mint segédtudományt, több ha­zai egyetemen speciális kollé­giumok keretében oktatják. Mint azt Agárdi Tamás megerő­sítette, megvan a lehetőség arra, hogy a grafológia a pszicholó­gia mellett mint társ-tudomány is megállja a helyét. Szekszárdtól alig néhány ki­lométerre a dombok között bú­jik meg Szálka, egy kis falu. Decsi Kiss János újságíró, ama­tőr képzőművész 1988-ban itt vásárolt egy házat, amit a saját tervei alapján felújított. A ma­gán alkotótelep hétfőn nyílik. Első vendégei sárospataki diá­kok lesznek, akik a két hét alatt lovagolhatnak, megismerked­hetnek a népi kismesterségekkel - a gyöngyfűzéssel, a tojásfes­téssel, a hímzéssel, a fazekas­sággal - szitanyomatot készít­hetnek.- A házvásárlással egy idő­ben született meg Szálkán a Művészetért Alapítvány - mondja. - Ez a saját alapítvá­nyom, ami jelentősen különbö­zik az eddig már meglévőktől. Az alaptőkéjét egy kiállításom zsűrizett textilképei jelentik, a támogatók ezekből vásárolhat­nak. Eleinte senki nem hitte el, hogy a művésztelep magvaló­sul. A családom sem igazán ér­tette, hogy minek nekünk egy olyan ház, amelyben idegenek töltenek el több hetet, akár hó­napokat is. A megjegyzéseket elengedte a füle mellett, rendületlenül ter­vezett és dolgozott. A régi házat felújította, megőrizve a népi építészet jellegzetességeit. A földbe süllyesztett épület tete­jére színpadot épített, amelyen a kinyúló régi kémény mellé bolt­íves cseréptetős fal került. Tég­lából készült a délvidéki építé­szetet idéző korlát. A falak fe­hérek, a cserepek pirosak és se­hol sincs kerítés. A hegyoldal­ban felállított kis négyszemé­lyes házikókban laknak majd a vendégek. Ahogy szépül az al­kotótelep, úgy érkeznek sorra a kíváncsiskodók.- A munkák néhány hónap­pal ezelőtt gyorsultak fel - foly­tatja Decsi Kiss János. - A Jó­zsef Attila Kulturális és Szociá­lis Alapítvány pályázatára je­lentkeztem. Tetszik nekik, amit csinálok, támogatják az elkép­zeléseimet. Nekik köszönhetem a kis házakat, és az első csoport is az ő szervezésükben érkezik. Tavaly Bocs Attila bécsi zene­tanár tartott itt művésztábort. Az énekesek az ország minden tájáról érkeztek, énekszótól volt hangos a környék. Több koncer­tet is adtak. Akkor éreztem elő­ször, hogy sikerült, szükség van alkotótáboromra. Nagyon sok jószándékú emberrel találkoz­tam az elmúlt néhány hétben. Sokan a munkájukkal támogat­ták az alapítványt, mint az a ne­hézgépkezelő is, aki elsimította a területet, és csak egy üzenetet hagyott az ajtón. „Tisztelettel a művészetnek”. Megható 'volt a sok jóindulat, ami körülvett, ez adott erőt, így nem maradtam egyedül. Szálkán a Művészetért Ala­pítvány Sárköz-Völgységi Nép­iskolája szeptemberben indul. Érettségizett fiatalok szerezhet­nek két év alatt szakmunkásbi­zonyítványt, lehetnek fazeka­sok, kosárfonók, gyöngyfűzők, lovászok, borászok. A szakmai tárgyak mellett németül tanul­nak, nyelvvizsgát tesznek, va­lamint külkereskedelmi ismere­teket is kapnak. A diákok a ter­vek szerint családoknál laknak majd. Sz. K. Szuperman és Batman köze­leg a magyar moziba, Michael Douglas már megint egy józa­néletű nyomozót játszik, Sean Connery (alias James Bond) ez­úttal a Vörös térre utazik egy rejtélyes kézirat nyomában, Mi­chelle Pfeiffer pedig egyszer macskamezben, másszor rubás- kában tündököl a vásznon ... A filmforgalmazók nyári menüje azt ígéri, se unatkozni, se ásítozni nem fogunk a mozi­ban. Még azoknak is jut szóra­kozás, akik nem indulnak be egy akciófilmre vagy egy ka­landfilmre. S kezdjük ezzel. A Spielberg-rajongók örömére jú­lius 24-én mutatják be az Egér­mese c. tüneményes rajzfilm második részét, melyben Feivel, a főcincogó vadnyugatra költö­zik New Yorkból. Elvis Presley kedvelőinek lesz csemege az Only You c. játékfilm, mely a dal címére épül és igazi szerel­mesfilm, hiszen magyar fordí­tásban annyit tesz: Téged egye­dül ... A film főszereplője a magyar közönség számára újonc Andrew McCarthy. Kosztümös történelmi film- bemutató a Gáláns dámák a XVI. századból - főleg azoknak a nézőknek, akik szeretik az íz­lésesen erotikus, kalandos, hu­moros filmeket és szeretik Isa­bella Rossellinit. Bud Spencer híveinek is jut egy film ezen a nyáron (július 19-én lesz a be­mutató), s már a címéből is ki­tűnik, hogy kacagtató komédia: Az ördög jobb és balkeze. Sylvester Stallone-ról köztu­dott, hogy „a legjobb gyerek a világon”, legalábbis csillagjós mamája, Jacqueline Stallone szerint. Nem csoda, hogy szíve­sen vállalt főszerepet az „Állj, vagy lő a mamám!” c. filmben, melyet július 3-án mutatnak be a mozik. A nyolcvanas évek amerikai erős-hármasából Chuck Norris is jelentkezik a vásznon: akinek tetszett a Delta Force első része, bizonyára jegyet vált a második részre, melyben nem terroristá­kat, hanem kábítószer-csempé­szeket üldöz a karate nagymes­tere. A rap-muzsika kedvelői­nek szánják a forgalmazók a ICE BABY c. zenés filmet, melynek főszereplője a zenei klipekből jól ismert amerikai Vanilla Ice. Főszereplő továbbá egy kihagyhatatlan motorke­rékpár és egy nagyon csinos, nagy kedves és nagyon jóságos ifjú hölgy . . . Nem titok, hogy Anthony Hopkins idei Oscar-díja és a tény, hogy Emilio Estevez tu­lajdonképpen Martin Sheen szí­nész fia és Chalie Sheen öccse önmagában kevés lenne a Sza­bad préda sikeréhez - viszont ha a plakátra azt írják, a fősze­replő Mick Jagger, akkor még az is bemegy a moziba, akit a fölsoroltak hidegen hagynak. A Rolling Stones énekese ezúttal egy bombabiztos fejvadászt ját­szik. Július 3-án Jagger és Stal­lone vetekszik majd a magyar közönség kegyeiért két külön­böző filmben. Visszatér a vászonra Batman, akinek partnere a tizenkét kilót vesztett macskalány szerepében Michelle Pfeiffer. (Atlantic Sajtószolgálat) Rádió mellett... Nem tudom, a hazai mező- gazdaság mennyi szarvasmar­hával számol, mert az időnként közreadott számok változóak, egymásnak ellentmondanak s nem hiszem, hogy manapság bármelyik szerv is pontos ada­tokkal szolgálhatna. Csak az biztos» hogy vészesen csökkent az állomány - sertésnél sőt, ba­romfinál szintén - és félő, hogy egy szép napon húshiány je­lentkezik. Ezt szakemberek jel­zik rádióbeli nyilatkozataikban, ám - ugyancsak szakértők - ta­gadják ennek bekövetkeztét. A tejipar már kongatja a harangot: Gyulán a húskombinát leáll, Szabolcs és Borsod megyében pedig a tejüzemek termelése csökkent nagymértékben, ugyannyira, hogy egyik-másik már a leállást fontolgatja. A tejtermelők viszont már ér­zik a veszélyt: hadakoznak az alacsony felvásárlási árak ellen a tejiparral, amely nem hajlandó növelni az árakat, a költségek szüntelen emelkedése miatt. A tejtermelők védővámot köve­telnek az importált tejtermékek ellen. A helyzet valóban visz- szás: a tejtermelők nem adják olcsón a portékát, inkább levá­gatják a szarvasmarhákat, más­felől pedig az importáru el-, árasztja a kereskedelmet: ennyi külföldi sajt és más tejtermék még soha nem volt a boltokban, mint napjainkban. A választék bőséges, a tetszetős csomago­lású sajtok minősége is remek, - jó pénzért persze. Mondhat­nánk azt, hogy igen, ez a piac- gazdaság. Az is. Csakhogy köz­ben tönkremennek az amúgy is lerobbant nagyüzemek, és a magángazdák is, akik nem tud­nak túladni - ebben az esetben - a tejen. A mezőgazdaságot amúgy is nyomja a másik ága­zat, a növénytermesztés padlóra zuhanása: éppen a rádió egyik műsorában hangzott el, hogy jó 300 ezer hektárral kevesebb a gabonavetés és félő, a kenyérel­látás is zavarokkal számolhat. Ebben persze megint megoszla­nak a szakértői vélemények: nem kell attól félni, hogy Ma­gyarországon nem lesz kenyér. Úgy legyen. Csakhogy ez a bi­zonytalanság, ez a sokféle, el­lentmondásos jóslat azt jelzi, hogy a gazdasági irányítás egé­szen magas szintjén sem tudják, tulajdonképpen hányadán ál­lunk, az élelmiszerellátás jövő­jét illetően. A Die Welt című német lap - nyilván magyar kormányszervektől szerzett ér­tesülése szerint - .. A külföld közép- és kelet-európai beruhá­zásainak 60 százaléka Magyar- országra jut, a magyar export 70 százaléka már a fejlett ipari or­szágokba irányul...” Ha így van - s remélhetően így van ­akkor az említett megállapítás reményekre adhat okot, hogy végre valami megindult és ter­mékeinkkel helyet kapunk a ké­nyes nyugati piacon. Csak hát... az ugye nem derült ki, hogy milyen mértékű a hazai exporttermelés és azon belül mennyi az a bizonyos hetven százalék, amely nyugatra uta­zik? Csak sejthetjük, hogy az össz-export eleve kevés, hiszen az iparunk vegetál, a valamikori Tej, sajt, alagút, napernyő... főexport-forrásunk, a mezőgaz­daság pedig erősen szétesőben van. Reménykedni lehet, kell is. Kormánykörök türelemre inte­nek: ki kell tartani. A közhellyel élve: valami már pislákol az alagút végén. Bízni kell, mert lehetetlen, hogy a nemzetgaz­daság grafikonjának görbéje mindig lefele hajoljon, egyszer már felfelé is ívelnie kell. Heti kis dolgozatom végén visszautalok múlt vasárnapi jegyzetemre. Nemtetszésemet fejeztem ki amiatt, hogy a köz­területen tiltott alkoholos ital-reklám apropójából a Ható­ság leszedeti a járdapresszók napernyőit és átfesteti, vagy használatukhoz nem ad enge­délyt. Hatósági szakkörökben meggyőztek arról, hogy erre jogszabály van, ők a rendeletet szigorúan betartatják és ellenőr­zik, következésképpen - eny­hén szólva - nem illő egy élet­ben lévő törvény ellen ágálnom, a nyilvánosság előtt. Meggyőz­tek, igazuk van. Elnézést. Modellképzés A pécsi Grácia Stúdió új­fajta modellképzésre vállal­kozott. Három hónap alatt képzik ki a reklám-modelle- ket. Aki e tanfolyamon sike­resen szerepel, az divatbe­mutatókon, rendezvényeken felléphet. E tanfolyam ered­ményes elvégezte után lehet csak a manökeniskolába je- letkezni: ennek elvégzése után diplomát és szerződést is kapnak a legtehetségeseb­bek. Sőt, hazai és külföldi fellépéseket szervez szá­mukra a Grácia-Stúdió. A legfiatalabbak - a gye­rekek - is jelentkezhetnek. Mozgást, fotózást, játékos koreográfiát tanulhatnak a gyerekmanökencsoportba az 5-10 éves fiuúk és lányok. Újdonságként a tini-manö- kenképző segít legyőzni a korral járó sutaságot. Ugyanakkor megtanítják az ide járókat az ízléses, di­vatos öltözködésre és a jó mozgásra. 4 vasárnapi i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents