Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-17 / 166. szám

uj Dunántúli napló 1992. június 17., szerda Az egyházi ingatlanok visszaadása Az Új Dunántúli Napló jú­nius 10-i számában Trombitás Zoltán országgyűlési képviselő ingerült hangú cikkben marasz­talja el a pécsi Közgyűlést a Nagy Lajos Gimnáziumnak az egyház javára történt visszaadás miatt. A lakosság tájékoztatása érdekében szükségesnek látom, hogy válaszoljak a cikkre. 1. A cikk rossz néven veszi, hogy mind a kormánykoalíció képviselői, mind az SZDSZ-frakció jórésze, mind az egyház képviselői szembehe­lyezkedtek a FIDESZ vélemé­nyével. Tehát világos, hogy többségi vélemény született. Akkor pedig mi a probléma? A FIDESZ-nek joga van, mint minden pártnak, saját véle­ményt alkotni, joga van amellett érvelni, de nincs joga saját vé­leményét másokra kényszerí­teni, mint azt a cikk teszi. Ilyen cikk többet árthat a FIDESZ te­kintélyének, mint az ócsárolt többségnek. 2. A cikk szerint ez a döntés „százmilliós nagyságrendű fo­rintösszegtől fosztotta meg a város lakosságát.” Ez teljesen téves információ, mert: a./ az 1991. évi 32. törvény akkor ad lehetőséget állami kár­talanításra, ha az egyházi tulaj- donbaadás az ingatlan eddigi használóját anyagi kiadásra kényszeríti: „Ha az elhelyezés­ről az ingatlantulajdonos helyi önkormányzat, illetőleg az in­gatlan kezelője vagy alapító szerve nem tud gondoskodni, a kincstári ingatlanokból adható csereingatlant, illetőleg a csere- ingatlan megszerzéséhez a pénzügyi fedezetet az állami költségvetés biztosítja.” (10 §. 1.). A Nagy Lajos gimnázium esetében erről szó sincs. Az egyház sem a tanárokat, sem a diákokat nem kényszeríti más épületbe vagy intézetbe, tehát a tulajdonbaadás semmi kiadással nem jár. így a törvény értelmé­ben szó sem lehet kártalanítás­ról. b./ az állami költségvetésnek nincs annyi pénze, hogy Pécs lakosságának megvehesse (de miért iá?) a Nagy Lajos gimná­ziumot. 3. Az iskolaügy sohasem le­het csak pénzkérdés. A demok­ratikus átalakulás igényli, hogy a nyugati országokhoz hason­lóan hazánkban is nagyobb vá­lasztéka legyen az iskoláknak és egyéb oktatási, nevelési intéz­ményeknek. Mindezeket a szempontokat figyelembe vette az a két dele­gáció, amely az önkormányzat, illetőleg az egyház részéről az előkészítő tárgyalásokat több mint egy hónapon át folytatta. Egy hosszan előkészített és a közgyűlés többsége által meg­szavazott határozat ellen kár utólag cikkért írni és ezzel bé­kétlenséget kelteni. Dr.Bán Endre az egyházi tárgyalóbizottság elnöke FIDESZ-es ellenszavazatok Mi ellen? A pécsi közgyűlés június 4-én hozott határozatot a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumnak a katolikus egyház részére történő átadásáról. Az átadás állami kártalaní­tásra, való igény benyújtása nél­kül történt. A kártalanítási ösz- szeg fedezetéül - az önkor­mányzatok ilyen irányú várható igényeinek kielégítésére - az ország hatályos költségvetésé­ben külön, e célra nevesített 1,1 milliárd forint szolgál. A Pécsi Nagy Lajos Gimná­zium átadása kapcsán a FI­DESZ frakció indítványa az volt, hogy a város kártalanítási igényének benyújtásával kísé­relje meg azt, hogy ezen ösz- szegből Pécs városa részesed­hessék, mivel valószínűsíthető a pécsi diákok elhelyezésére szolgáló gimnáziumi férőhe­lyek nagymérvű csökkenése. A közgyűlés indítványunkat elvetette, majd a kártalanítás nélküli átadás ellen csak 9 FI- DESZ-es - köztük a magam - szavazata szólt. A városnak polgárai különböző csoportjai és rétegei elvárása szerint köte­lessége elősegíteni a sokszínű iskolarendszer kialakulását, azt, hogy gyermekeink nemcsak ál­lami, hanem egyházi, alapítvá­nyi vagy akár magániskolába járhassanak, s ezek közt kiemelt érdek, hogy ezer éves püspöki székhely városunkban magas fokú egyházi oktatásban része­sülhessenek az azt választani óhajtók. Azonban az önkormányzat törvény által reá rótt, kikerülhe­tetlen és számonkérhető köte­lessége a világnézetileg semle­ges - hiszen állami oktatás csak ilyen lehet - alap- és középfokú iskolák fenntartása, az összes pécsi diák taníttatásának meg­szervezése. A képviselőket vallásos, avagy nem vallásos meggyőző­désük mellett egyformán és megkülönböztetés nélkül kell, hogy kösse képviselői felelős­ségük, a rájuk bízott városi va­gyonnal való gazdálkodás fe­lelőssége. Mint a fent kifejtettekből ki­tűnik, az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvény nem kívánja meg azt, hogy a képviselői lelkiismeret a hitbéli meggyőződéssel ütközzék, hi­szen maga a törvény teremt le­hetőséget arra, hogy az egyházi iskolák nagyon is fontos létesí­tése mellett az önkormányzatok oktatási struktúrájuk újbóli sta­bilizálásához kártalanításhoz jussanak. Erről a lehetőségről mondott le - világnézeti demonstráció keretében - a pécsi közgyűlés június 4-én. Számomra, s a FIDESZ frak­ció, velem együtt ez ellen sza­vazó tagjai számára, ez azért felvállalhatatlan döntés, mivel munkánkat eddig is az alkotmá­nyos jogszabályok és a város gazdasági érdeke szerinti eljárá­sokra és megoldásokra való tö­rekvés szellemében kívántuk végezni, s ez olyan alap, amit magán meggyőződésünk csak színezhet, de nem feledtethet el egy pillanatra sem. Dr. Mikes Éva alpolgármester Egy döntésről másképpen Az Új Dunántúli Napló jú­nius 10-i számában „Egy döntés margójára” címmel Trombitás Zoltán képviselő úr cikket jelen­tetett meg. Ebben az írásban a pécsi Nagy Lajos gimnázium egyháznak történő visszaadásá­val, illetve annak körülményei­vel foglalkozik. Azt állítja, hogy a városi önkormányzat ál­tal több mint kétharmad arány­ban elfogadott döntés százmil­liós nagyságrendű forintösszeg­től fosztotta meg a várost. A vá­rosi közgyűlés képviselőinek nagy többsége ezt természete­sen nem így látta. Valóban van egy olyan or­szágos alap, melyből iskolai fé­rőhelyeket lehet létesíteni ott, ahol az egyházaknak visszajut­tatott iskola hiányt okoz. Pél­dául, ha egy kisvárosban egyet­len gimnázium működik, s azt visszakapja valamelyik feleke­zet, akkor - ebből az alapból - gondoskodni kell azokról a diá­kokról és tanárokról, akik nem kívánnak egyházi iskolában ta­nulni, illetve tanítani. Pécsett nem ez a helyzet! Itt a férőhe­lyek száma nem csökken. A Nagy Lajos gimnáziumtól pedig 100 méterre működik a Janus Pannonius gimnázium, - tehát mindenki választhat számára megfelelő iskolát. Tudni kell azt is, hogy az új egyházi iskola úgynevezett „felmenő” rend­szerben működik, vagyis az első osztállyal indul, így a Nagy Lajos gimnáziumba most járó diákok még a jelenlegi körül­mények között fejezhetik be ta­nulmányaikat. Senkit nem ér tehát sérelem. Egyébként a ter­vezett egy osztály helyett máris két osztályt kell indítani a Cisz­terci rend iskolájában a nagy­számú jelentkezés miatt. A fentiekből következik, hogy a pécsi önkormányzat reá­lisan nem számíthatott támoga­tásra a központi alapból, (annál is kevésbé, mert a kormány nemrég engedte el a városnak a magasház 250 milliós hiteltar­tozását! Az anyagi igény kikö­tése esetén viszont hosszabb időre elodáztuk volna a tulaj­donjog átruházását. A közgyű­lés többsége úgy érezte, erről van szó, nem a pénzről! Trombitás képviselő úrnak a kolaíciós képviselőkre tett, tel­jesen alaptalan megjegyzése („Tessék sietni... a 94-es vá­lasztásokig még szabad a rab­lás”) kimeríti a Btk. „Nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett, feltűnően durva becsületsértés” című tényállását. Számomra érthetetlen a tole­rancia ekkora hiánya többségi véleménnyel szemben, s ez a stílus is furcsa az Országgyűlés egyik jegyzőjétől. Dr. Mednyánszky Sándor önkormányzati képviselő (MDF) Nagy Lajos: IGEN! Tisztelt Olvasó! Egy héttel ezelőtt Trombitás Zoltán or­szággyűlési képviselő (FI­DESZ) eszmefuttatását olvas­hatta „Egy döntés margójára” címmel. A cikkben képviselőtársam súlyosan hibáztatja a pécsi ön- kormányzat SZDSZ-frankcióját azért, mert kártérítés nélkül ad­ják vissza a római katolikus egyháznak (pontosan: a Cisz­terci Rendnek) a pécsi Nagy La­jos Gimnáziumot és kollégiu­mot, és ezzel, - egyéb káros kö­vetkezmények mellett - „száz­milliós nagyságrendű forintösz- szegtől fosztották meg a város lakosságát.” Megkimélem az olvasót attól, hogy az idézett írás indulatos- ságát, az SZDSZ egészének po­litikai múltjára, és a szerző által jósolt jövőjére vonatkozó meg­állapításait, képviselőinek sze­mélyét becsmérlő általánosító kijelentéseit idézzem. Nem talá­lom képviselőtársam hevületé­nek indítékait. Lássuk most már a tényeket! A városi önkormányzat SZDSZ-frakciója, - annak nagy többsége - meg van győződve arról, hogy a hosszú egyezteté­sek eredményeként létrejött, az egyházzal megkötött szerződés kielégítően biztosítja a diákok és oktatók érdekeit és jogait. A szerződés ilyen garanciáit az önkormányzat FIDESZ-frakci- ója is méltányolta, és csak ké­sőbb, az átadás feltételeként ve­tette fel az anyagi kártérítés szükségességét. Kártérítés akkor követelhető, ha az átadót kár éri. Kérdés, hogy ez az indok fennáll-e. Nem, hiszen az intézmény átadásával a funkció nem válto­zik, rendeltetése és kapacitása megmarad. Netán új gimnázium építésére kell a pénz? A döntést megelőző vizsgálat egyértel­műen kimutatta a demográfiai hullámvölgyet az általános isko­lai évfolyamokban Pécsett. A 8 osztályt végzett pécsi tanulólét­szám már 1989-től 1992-ig is erőteljesen csökkent, és ez a fo­lyamat 1993 és 1995 között-az előrejelzések szerint - további fogyatkozást mutat. Ha figye­lembe vesszük, hogy a városban további öt állami gimnázium­ban folyik képzés, nem állít­ható, hogy sérüi az egyházi gimnáziumba járni nem óhajtó diákok - szülők érdeke. Ennél­fogva, kevés reményünk lehet arra, hogy részesüljünk az erre a célra rendelkezésre álló állami pénzből. Fennállna ugyanakkor a veszély, hogy a város számára az átadási szerződésben az egy­ház (Ciszterci Rend) részéről biztosított előnyök és garanciák nem teljesülnének. E garanciák hiányában valóban kérdéses lenne az iskolai felvételi rend­szer, a tanárok foglalkoztatása, a kollégiumi ellátás és rend, stb. És egyébként is: miért vonná meg liberális iskolázottságú képviselőtársam az SZDSZ frakció tagjaitól azt a lehetősé­get, hogy legjobb szándékuk és lelkiismeretük szerint foglalja­nak állást egy iskola átadása kérdésében? Azt a lehetőséget, melyet a FIDESZ frakció két IGEN-nel szavazó tagja szá­mára minden további nélkül fenntart. .. Képviselő úr, tároljuk a mu­níciót fontosabb dolgokra. Szükség lesz rá! Gettó József országgyűlési képviselő SZDSZ 1956 hősei Baranyai hősök névsora, akik 1956-ban tíz napra megdöntötték a Rákosi diktatúrát és ezért életükkel fizettek vagy internálták, bör­tönbe csukták, megkínozták őket. Büszkék lehetünk arra, hogy Baranyában 1956 őszén vér nélkül telt el az a 10 nap. A honvédség, a rendőrség, a karhatalom és sok meggyőződéses kommunista párttag is a szabadságharc és forrada­lom mellé állt. Az újra megszálló szovjet hadsereg több száz tankjával megdön­tötte a forradalmat, Pécsre ávós tisztek kísérték őket. Baranya népe 1956-ban és 1989-ben is megmutatta, lehet forra­dalmat csinálni bosszúállás és gyilkolás nélkül is. Kérjük azokat, akik még nem tájékoztattak bennünket, ezt minél előbb tegyék meg, hogy tetteiket megörökíthessük. Az özvegyek és a hősök gyermekei tájékoztatását is várjuk férjük, édesapjuk forra­dalom alatti magatartásáról és természetesen a megtorlásokról is. Címünk: Zsolnay Művelődési Ház. „Tíz nap forradalom” jeligére Felső Vámház u. 72. Dr. Berényi István Rab Kovács Tibor Sásd, Rá­bai Imréné Pécs, Raffai Ernő Mohács, Répánszky Ernő Pécs, dr. Redei Tibor Pécs, dr. Rozsos István Kaposvár. Sabácz János Szigetvár, Simsa László Pécs, Slabsó János Ernő Pécs, Somfai Jenő Pécs, Sütöri Pál Komló. Szabótin Ist­ván Pécs, Szabó János Pécs, Szabó Kálmán Mohács, Szántó Tibor Pécs, Szegedi Antal Mo­hács, Szendrő Ódon Mohács, Szita Imre Pécs, dr. Szikszay Kálmán Pécs, Szólics Iván Sásd. S most lássuk azoknak a hő­söknek a névsorát, akik 1956. november 4. után meghaltak az egyenlőtlen harcban. Mind bün­tetlen előéletű volt. Ábrahám László, 14 éves pé­csi lakos. Elhunyt 1956. XI. 6., lőtt sérülés. Balogh Antal, 40 éves pécsi lakos. Elhunyt 1956. XI. 26., lőtt sérülés. .Bohung Gyula, 44 éves kom­lói lakos. Elhunyt 1956. XI. 5., lőtt sérülés. Hóm Imre, 28 éves honvéd főhadnagy. A jugoszláv határon lőtték le, 1956. XI. 26. Kincses József, 25 éves had­nagy, taszári lakos. Elhunyt 1956. XI. 5., lőtt sérülés. Kovács Jenő, 19 éves pécsi lakos. Elhunyt 1956. XI. 6., lőtt sérülés. Málics Ottó, 26 éves bá­nyász. Elhunyt 1956. XI. 13., lőtt sérülés. Rábai Rudolf, 25 éves pécsi lakos. Elhunyt 1956. XI. 7., lőtt sérülés. Sátor Imre, 19 éves pécsi la­kos. Elhunyt 1956. XI. 6., lőtt sérülés. Schváb György, 25 éves pé­csi lakos. Elhunyt 1956. XI. 7„ lőtt sérülés. Tóth Ferenc, 16 éves pécs-meszesi lakos. Elhunyt 1956. XI. 5., lőtt sérülés. Varga Gábor, 52 éves pécsi lakos. Elhunyt 1956. XI. 5., lőtt sérülés. Vérségi Jenő, 19 éves székes- fehérvári lakos. Elhunyt 1956. XI. 5„ lőtt sérülés. Petrus József, a MŰK szer­Taudmajer Lipót Ibafa, Ti­hanyi János Mohács, Treiber Ottó Pécs, Tóbiás Matild Komló. Ung Ferenc Pécs, Unger Já­nos Komló. Valenti Béla Pécs, Varga Mária Pécs, Varga Pál Mohács, Vass Vilma Pécs, Végh József Szigetvár, Verbán János Mo­hács, Vincze Sándor Szigetvár, Völgyi Géza Szigetvár, Vörös Vince Budapest. Wágner Tibor Pécs, Zsikó Gyula Pécs. vezője, pécsi lakos. Kötél általi halál 1958. III. 5. Egy tévhitet kívánunk har- minohat év után eloszlatni: a Mecseki Láthatatlanok (felke­lők) vezetői nem voltak köztör­vényes gyilkosok. A vezérkar névsora: Mecseki harcok vezetője: Dr. Horváth Géza, fedőneve: Gazda. 1924-ben született. Ju­goszláviában szerezte diplomá­ját. Komlón volt főorvos, sosem volt büntetve. Helyettes vezető: Németh Mária, 1933-ban született, egyetemi hallgató. Fedőneve: Szőke Mari. Sosem volt bün- tetYe. Hármas számú vezető: Cája Dodó, mutatványos családból származik. Fedőneve: Tigris, sosem volt büntetve. Négyes számú vezető: Horn Imre, 1928-ban született, értel­miségi családból származik. Honvéd főhadnagy, a mecseki harcok katonai irányítója. Fe­dőneve: Kobra. Ötös számú vezető: Málics Ottó, 26 éves bányász. Fedő­neve: Kancsal. Hatos számú vezető: Pálfy Gyula, bányász. Fedőneve: Bab­leves. Hetes számú vezető: Viktor József, lóhajtó. Fedőneve: Go­lyószórós. Ők és társaik a szovjet tankok és az ávósok ellen harcoltak.. Akik meghaltak, nyugodjanak békében, emlékezzünk rájuk gondozzuk sírjaikat is! Dr. Berényi István Önkényes, hiányos lista Az Új Dunántúli Napló május 27-i és jú­nius 3-i számában dr. Berényi István „kine­vezte” 1956 hőseit. Nem tudom, kitől ka­pott erre felhatalmazást! Olvasás közben azonban észleltem, hogy ilyen önkényes, ilyen hiányos listát még senki sem közölt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevőinek köztársasági elnökünk 1956-os emlékérmet adományozott. Ha va­laki „vindikálja” magának a jogot „1956 hősei” kinevezésére, akkor legalább ezt a kitüntetési listát szerezze be, hisz ez a Köz- társasági Megbizott Hivatalának rendelke­zésére áll. Másrészt: a pécsi felsőfokú intézmények, a Pécsi Orvostudományi Egyetem és Janus Pannonius Tudomány Egyetem (úgy is, mint a Jogtudományi Egyetem és a Peda­gógiai Főiskola jogutódja) a sajtóban közzé­tette az 1956 miatt meghurcoltak névsorát! Meg azután 1956 után voltak perek: Pet­rus-per, Dobrovics-per, Csikor-per, dr. Ker­tész Endre-per, Kupecz-per, Vasutas-per, stb., stb. Megjelent 1957-ben az u.n. „fehér könyv”, „Az ellenforradalom Baranyában” - néhány név ebben is akad! Kérdezem még egyszer, honnan vette dr. Berényi István a közölt listáját? Hová tűnt Mális Ottó és Petrus József neve, aki meg­halt, illetve, akit kivégeztek? Tisztelt TIB, PFOSZ és 56-osok! Vár­tam, hogy közületek valaki reagál valami­lyen formában erre a hiányos listára. De Ti némák maradtatok! Én nem érzem jogosultnak magam, hogy Baranya megye 1956-os hőseinek névsorát összeállítsam, de amig a közölt névsor nem lesz teljes, hiánytalan és korrekt, addig „nem fogom be pörös számát!” Dr. Péter Károly egykori közbiztonsági őrizetes Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents