Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-17 / 166. szám

1992. június 17., szerda üj Dunántúli napló 3 A Nevelők Háza kamarakórusa Kodály műveit énekli Lemezfelvétel a pécsi megyeházán Ki gondolná, mennyire ké­nyes dolog egy lemezfelvétel. Pécsett, ahol a megyeházában a Nevelők Háza kamarakórusa és a Hungaroton több napos közös munkája folyik, bizony meg kellett kérni a szomszédos bör­tön vezetőségét, hogy tegyenek valamit, mert az őrkutya mindig rosszkor ugatott.. . Nem volt éppen jó az sem, hogy a közeli alagút felerősíti a forgalom za­ját, s a hétvégi mennydörgéses idő is mintha tudta volna, mikor nem kívánják.- Fontos a jó akusztika - mondta a karnagy, Tillai Aurél. - Magyarországon alig van megfelelő épület, templom erre. Most a megyeháza dísztermé­ben kaptunk helyet, ezt nagyon dicséri a felvételvezető Beck László, a Hungaroton művészeti igazgatója, és a hangmérnök is. Ezúttal Kodály-darabok meg­jelentetésére készül a Hungaro­ton, s mert a kórus Franciaor­szágban már készített egy ha­sonló összeállítást, így esett rá­juk a választás. A válogatás egyfajta keresztmetszetet ad majd, s mert CD lesz, minőség­ben is összehasonlíthatatlanul élvezhetőbb lesz egy normál lemeznél. A kórus énekelte 19 darab között olyan művek hangzanak fel, mint a Jézus és a kufárok, az Ének Szent István királyhoz, az Óda a muzsiká­hoz, a Mátrai képek. Az öt napon át tartó, több órás felvételek alaposan igény­beveszik a kórustagokat, akik azonban már a két következő nyári programra is készülnek. Július elején öt európai ver­senyhelyszín győztesei adnak egymásnak randevút Goriziá- ban, augusztusban pedig a pápa nyári lakóhelyén, Castelgandol- fóban lép fel a kórus. A szenta­tya tiszteletére adott koncerten a Szegedi Szimfonikus Zenekar­ral és a Pécsi Egyetemi Kórus­sal Magyarországot képviselik. A most készülő vegyeskari CD várhatóan ősszel kerül a boltokba, s remélhetően lega­lább olyan örömet szerez a hall­gatóknak, mint a kórus régebbi lemezei, többek között a Mon­teverdi összeállítás vagy a mad­rigálgyűjtemény. Hodnik I. Dr. Jádi János (balról) átadja az első helyezéssel járó pénzjutalmat a pécsi 500-as Szakmunkás- képző Intézet esztergályos-marós-forgácsoló osztálya tanulóinak Fotó: Proksza László Zrínyisek nyerték a megyei tablóversenyt Átvették a Postabank és szerkesztőségünk díjait Pécsett a recskiek A Recski Szövetség, az internáló és kitelepítő tábo­rok rabjai, a politikailag el­ítéltek, szovjet hadifoglyok és kényszermunkások kö­zös érdekvédelmi szerve­zete június hó 19-én - pén­teken - 10 órai kezdettel Pécsett, a Fegyveres Erők Klubjában gyűlést tart. Ezen szó lesz többek kö­zött az erkölcsi, vagy sze­mélyi kártérítésről is. Részt vesz a rendezvényen Kéry Kálmán országos elnök és dr. Zimányi Tibor főtitkár is. A szervezet vezetősége szerettei várja tagjait, a társszervezetek tagjait és az érdeklődőket. A teremnyi­tás 9 órakor lesz, ahol lehe­tőségi nyílik a tagkönyvek átvételére és a tagdíjfize­tésre. Tanulmányút Alsószász­országba Az alsószászországi tar­tományi parlament pályá­zatot hirdet magyar iparo­sok egy hónapos tapul- mányútjára, akik német vállalkozóknál szerezhet­nek szakmai tapasztalato­kat. A pályázat elsődleges célja a korszerű technoló­gia, üzem- és üzletvezetési módszerek elsajátítása. Je­lentkezni június 20-ig a Pé­csi Ipartestületnél lehet. Az 500. sz. Zrínyi Miklós Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola esztergá­lyos, marós, forgácsoló osztálya nyerte a lapunk által meghirde­tett és a Postabank Rt. Pécsi Te­rületi Igazgatósága által támo­gatott megyei tablóversenyt. (A tablót Faltis Róbert készítette.) A tegnapi eredményhirdeté­sen dr. Jádi János, a Postabank Rt. Területi Igazgatóságának vezetője és Molnár Görgy, az Axel Springer-Magyarország Kiadó kft megyei irodájának vezetője adta át a díjakat. Az első helyezett ötezer forintos Postatakarékjegyet és kétezer forint értékű ajándékutalványt nyert, a második helyezett, az Apáczai Nevelési Központ Gimnáziumának 4/a osztálya a takarékjegy mellé ezer forintnyi vásárlási utalványt kapott, a harmadik helyen végzett pécsi Pollack Mihály Építőipari Sza- középiskola IV/b osztálya öte­zer forint értékű takarékjegyet nyert. A pályázatra 35 tablót küld­tek be Baranya középiskoláiból, két különdíjat is kiosztottunk tegnap, a hattagú, lapunk mun­katársaiból, középiskolásokból és a Postabank képviselőjéből összeállított zsűri döntése alap­ján. A 2 500 forintos különdíja- kat a pécsi Leöwey Gimnázium IV./d osztálya és a mohácsi Ma­rek Szakközépiskola IV/b osztá­lya kapta. A tablóversenynek régi ha­gyománya van Pécsett. A la­punk által meghirdetett verseny során háromszor örültünk. Elő­ször, amikor a Postabank jelen­tős összeget ajánlott fel támoga­tásra, másodszor, amikor kide­rült, 35 osztály, majdnem ezer fiatal és jónéhány tanár érde­keltségével úgy érezte, indul a versenyen, harmadszor pedig a tegnapi díjkiosztó szimpatikus résztvevőinek jelenlétén. A tablóverseny során kétszer bánkódtunk. Először akkor, amikor a hattagú zsűri rájött, egyszerűen nincs olyan mérce, ami alapján tényszerűen, objek­tiven dönthetne arról, hogy me­lyik a legjobb, legszebb tabló a megyében a beérkezett képek alapján. Másodszor pedig ak­kor, amikor végülis kiderült, nem tudunk minden jelentkező­nek, minden tablón szereplőnek külön-külön is ajándékot adni. Pedig megérdemelnék most is, és reméljük később is, amikor befejezve tanulmányaikat elhe­lyezkednek valahol és dolgozni kezdenek. Ehhez a pályakezdés­hez kívánunk nagyon sok sikert, köszönjük bizalmukat. Bozsik Képernyő előtt Leopárd kommandó- És tessék mondani, szoktak ide leopárdok járni?! - röppent föl szemtelen légyként a kérdés egy belvárosi húsboltban. A kérdés, amely mindazonáltal profánul naiv volt (és csak félig-meddig vehető tréfára), zümmögve beszállt a nyálkásan vöröslő, csöpögő húsok fölé, ta­lán hogy rögvest vérdíjat is ve­gyen. Sőt, egyszercsak a ször­nyű agyarak is megjelentek a pult üveglapja mögött. A hát- borzongató vigyor. A leopárdé. Ám mielőtt a kérdés - a vér­szomjas tekintet óvó fedezéké­ben - keringeni kezdett volna a felsál, a dagadó és a mérsékel­tebb áron kínált levescsont fö­lött, váratlanul nekiütközött egy derék, nagydarab hentesnek. Föltehető, hogy ez a kérdés ép­pen neki volt címezve, hiszen kezében ott várakozott egy iszonyú bárd ütésre emelve, hogy lesújtson vele a borda­csontokra, netán a lapockára. Hogy a bárd felemelésében szerepet játszott-e a szándék, hogy a leopárdot vagy a kérdés gazdáját (esetleg mindkettőt) megsemmisítse, ezt utólag el­dönteni nehéz, elemezni pedig a mélylélektan feladata. A féle­lem bizonyosan nem játszott szerepet, erről tanúskodik a hentes válasza, aki a hidegvérét a leopárd jelenlétében is tökéle­tesen megőrizte, sőt, a kérdésre, hogy megfordulnak-e az üzlet­ben leopárdok, de a vicsorgó agyarakra is csak annyit vála­szolt a bajsza alatt, hogy - rit­kán. Inkább zavarban volt, hogy a leopárdok ízlését, húshagyó napjait a televízióban bemuta­tott természetfilmek ellenére sem ismeri eléggé ahhoz, hogy bolti választékát e piaci szem­pontoknak rendelje alá. így azt sem fejthette ki, hogy a ritkán- járás összefüggésben van-e a fenevadak mohóságával, a kí­nált hús árával és minőségével vagy a konkurrenciával, ahol nagyobb húsokat mérnek és a pult alól is jut. Ez a leopárd például egészen soványnak, kissé kopasznak, szőrevesztettnek tűnt, sárguló agyaraival legfeljebb lepkét kergethetett volna a már rég fe­ledésbe merült vadászmező­kön. Vásárló fiatalasszonyok, tisztességben megőszült nagy­mamák vetettek rá szánakozó pillantást, de könny csordult ki a sokat látott, maximum paríze- ren élő, harcedzett vénasszo­nyok szeméből is, amikor testén mindössze egy nemiszervét ta­karó, fecske fürdőnadrágra em­lékeztető bőrlebemyeget fedez­tek fel és közelhajolva hozzá, látni véltek mosolyában valami emberszerűt. Vagy annak káp- rázatát. Mégis, egyikükben az undort legyőzte a kíváncsiság, óvato­san megérintette a leopárd mellső lábait, irigykedvén a kü­lönös mintázatra, amilyet még a „Horgolj velünk”-ben sem lá­tott. Többen pedig - nyújtva a kezüket a levescsontért - elér- zékenyülve gondoltak arra, hogy egy ilyen békés jószág egyenesen a parlamentbe, sőt a kisgazdapártba való. Nem ragad botot, csendesen megül sze­gény, nagyra nőtt protézisét is csak csattotgatni tudja. S ha ez nem is érhető el, már az is dicséretes, hogy a Magyar Televízió annyi mindent tesz pusztuló természeti környeze­tünkért, ezúttal azért, hogy egy-egy gazdátlan, elhagyott leopárd semmiben ne szenved­jen hiányt. Bóka Róbert Júliusban fizetik a különbözetet Korrekciós nyugdíjemelés A nyugdíjazás éve és a szolgálati idő számít A nyugdíjak értékvesztésé­nek mérséklése az elsődleges célja a korrekciós emelésnek, amelyről az Országgyűlés a jú­nius 2-i ülésén határozott. Az erről szóló - 93/1992.(VI.10.) Kormány rendelet a napokban jelent meg, a Magyar Közlöny VI. 10-i sz számában. A rende­let és a Baranya Megyei Társa­dalombiztosítási Igazgatóságtól kapott információk alapján tel­jesítjük azoknak az olvasóink­nak a kérését, akik a múlt héten részletes tájékoztatást kértek. A kiegészítő nyugdíjemelés azokat érinti, akik 1988-ban, il­letve korábban mentek nyug­díjba. Differenciált emelésről van szó, amelynek két legfonto­sabb tényezője a nyugdíjazás éve és a szolgálati idő. Ezt a ket­tőt vették figyelembe az eltérő mértékű növelés megállapításá­hoz. Az emelés mértéke 3-tól 18 százalékig terjed. Három száza­lékkal emelik a megállapított nyugdíjat, ha a szolgálati idő legalább 20 év, de a 25-öt nem éri el és az ellátást 1979 január 1 -je és 1988 december 31-e kö­zötti időpontban állapították meg. Ugyancsak 3 százalék jár, ha a szolgálati idő legalább 25 év, de a 30-at nem éri el és a nyugdíjat 1983 január 1 -je és 1988. december 31-e között ál­lapították meg. És akkor is 3 százalékra kell számítani, ha a ledolgozott idő legalább 30 év, de a 35-öt nem éri el és az ellá­tást 1987. január 1 -je és 1988. december 31-e között állapítot­ták meg. Tizenhárom százalék­kal növekszik azoknak a nyug­díja, akik legalább 35 évet dol­goztak, de a szolgálati idejük nem éri el a 40 évet és az ellátá­sukat 1979. január 1-je előtt ál­lapították meg, vagy akkor is, ha a szolgálati idő eléri a 40 évet és a nyugdíjukat 1979. ja­nuár 1-je és 1982. december 31-e közötti időponttól állapí­tották meg. A tizennyolc százalékos eme­lést azok kapják, akik negyven év szolgálati idővel a hátuk mö­gött 1979 január 1-je előtt meg­állapított összeggel mentek nyugdíjba. E három, részletezett példa alapján és a mellékelt táblázat szerint, remélhetőleg pontosan be tudják határolni a várható emelést mindazok, akik a kor­rekciós nyugdíjemelésben érin­tettek. Az emelés összegének meg­határozásánál a nyugdíj 1992. július hónapra járó összegét ve­szik alapul, minden kiegészítés - házastársi pótlék, házastárs utáni jövedelempótlék, családi pótlék, a nem társadalombizto­sítási ellátások, a politikai reha­bilitáció alapján járó emelés, a tudományos fokozat alapján járó juttatás - nélkül. Az emelés havi összege nem lehet kevesebb 200 forintnál. Az emelt összegű nyugdíjat először júliusban fizetik ki az érintetteknek. Az 1992 január 1. és június 30. közötti időre járó különbözetet is júliusban, de külön utalják. Szolgálati idő (év) i Nyugdíjba vonulás időpontja 1978 és korábban 1979-82 között 1983-86 között 1987-88 között- 19 3 3 3 3 20-24 4 3 3 3 25-29 6 4 3 3 30-34 9 6 4 3 35-39 13 9 6 4 40­18 13 9 6 03-szór 10(?) perceim Türelmes fickónak vallom magam. Nem számít. A telefon! Az számít. Csakhogy elromlott: én nem hallom, mit akarnak tő­lem. Abban a hitben, hogy a hívó is így van ezzel, rekedtre ordítom magam. Mígnem nagy nehezen megértem a recsegő kagylóból: mi a fenének üvöltö­zök? Semmi baj, van itt megoldás. Olvasom a telefonkönyvben a barátságos bíztatást: ha reggel 9-ig a 03-on bejelentem, hogy csütörtököt mondott a kagylóm, gyorsan megjavítják. Tévedtem. Ugyanis a múlt hétnek már a szerdáján - tíz percnyi kísérletezés után - je­leztem. Mondták: oké. Persze tudom, sok a hiba. Igaz, azt is: a telefonért fizetni kell. Na, ez se baj: valamit valamiért. De miért? Mert hétfőn megint telefonáltam. Mondták, valaki legyen otthon. Egész nap. Ked­den ismét 03: nem találták a kartonomat. Délre meglett. Ká­belhiba, mondták, türelmet kér­tek. Mondom: van, de meddig? Nem tudják. De az egészen biz­tos, hogy megjavítják. Mert rengeteg a hiba. Közben - mint hallom-olva- som - kábelcsere van a Kertvá­rosban. Erről meg mindenféle mendemondák keringenek. Hogy aki eddig kettős iker volt, az. lehet, hogy most már három. És ha eddig „egymásba értek” a hangok a telefonban, most már ömlenek. Ismerik, nem? „Én, kérem, levehetős tetejű NDK turmix-gépet keresek...” Na, mindegy, ez lehet süket duma. Mint az én telefonomban. Ebben az egész üvöltős kor­szakban csak egy biztos: a számla megérkezése. Két-há- rom nappal a fizetések előtt. Meg a recsegés: a telefonban - de mintha körülötte is .. . Mert annyi a hiba! M.A. Spanyol vendég a kamarában Javier Santos Rodrigez, a Madridi Kereskedelmi és Ipar­kamara képviselője kereste fel tegnap a Dél-dunántúli Gazda­sági Kamarát. A spanyol ven­dég azért jött régiónkba, hogy gazdasági kapcsolatokat, keres­kedelmi és befekjtetési lehető­ségeket tárjon fel hazája gaz­dálkodói számára. Rodrigez úr a héten több baranyai, tolnai és somogyi céget is felkeres.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents