Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1992-06-15 / 164. szám
8 aj Dunántúli napló 1992. június 15., hétfő KL'ilp olltika (MTI-Panoráma) - Egy Szenegál partjainál fekvő szigeten, Goree-n emlékművet emelnek annak a 40 millió afrikainak az emlékére, akiket rabszolgának adtak el a XI. és XIX. század közötti időszakban. Goree szigete volt az a hely, ahonnan a rabszolgának eladott afrikaiak utolsó pillantást vethettek a kontinensre, mielőtt behajózták őket. A múlt év februárjában II. János Pál pápa, átlépve Go- ree-ban azon a kapun, amelyen Nem létező ország Lassacskán szabályos háborúvá terebélyesednek azok a határ menti összecsapások, amelyben a független kurd állam megalakítására törekvő felkelők ütköznek meg török védelmi erőkkel. Ezt a Reuter és az AFP írja háttérismertetésében. Történik mindez akkor, amikor Szaddam Húszéin kormánya törvénytelennek minősítette a legutóbbi kurdisztáni választásokat, miközben az iraki védelmi minisztérium lapja a győztes kurd vezetőket kémnek nevezi és kivégzésüket sürgeti. A kurd mozgolódás láthatóan riadalmat kelt mindazon országokban, amelyben kurd kisebbségiek élnek. Márpedig - saját országuk nem lévén - kénytelenek milliószám valahol éppen élni. A kurd nép mintegy négyezer éves számon tartót múlttal rendelkezik. Jelenlegi népességét 20-22 millióra becsülik; többségében a török határvidéken, valamint Irán és Irak északi területein él, de jelentős kurd közösségek vannak Szíriában, sőt, a volt Szovjetunió területén is. Az említett riadalmak oka mindenekelőtt az, hogy a szétszórtságban élő kur- dok soraiban mind jobban erősödik azok hangja-befo- lyása, akik a széttöredezett Kurdisztán egyetlen - és független - államtestbe történő összeforrasztására törekszenek; ezt nem nézi jó szemmel a kérdésben érintett egyik ország sem.A huszadik században kurd felkelések sora rázta meg a térséget. A mostani kurdisztáni választások legfőbb győztesei - az ő kivégzésüket követelte az iraki lap - Masszud Barzani, a Kurd Demokratikus Párt Vezetője, akinek apja a kurd nacionalizmus védőszentjének számít, nemkülönben Dzsalal Talabani, a Kurdisztáni Hazafias Szövetség elnöke, aki az ötvenes években az idősebb Barzani titkára volt, majd hosszú börtönbüntetés után csak a két évvel ezelőtti közkegyelem nyomán nyerte vissza szabadságát. S miközben az észak-iraki kurdok a választások útján igyekeznek megteremteni önálló államukat, addig a Be- kaa-völgyben állomásozó Kurd Nemzeti Felszabadí- tási Front (a szélsőbaloldali Kurd Munkapárt, a PKK katonai szárnya) a „török rezsim elleni harc évévé” nyilvánította 1992-őt. Emlékmű a rabszolgáknak át soha nem lehetett visszatérni, azt mondta: imádkozik, hogy az égiek megbocsássák a rabszolgakereskedelem embertelenségét. Az emlékmű megalkotására létesült alapítvány elnöke Amadu Mahtar M,Bow, az UNESCO-nak, az ENSZ Nevelési, Tudományos és Kulturális Szervezetének volt igazgatója. Egy sajtóértekezletén azt mondotta, hogy a 40 millió dollárba kerülő emlékmű költségeinek előteremtésén kívül az alapítvány módot fog nyújtani a rabszolgakereskedelem történetének tanulmányozására is. Joseph Harris professzor, aki a Harward Egyetemen Afrika történetét kutatja, az AP amerikai hírügynökség munkatársának elmondta, hogy Goree szigetét, amely a francia gyarmat- birodalomhoz tartozott, korábban a portugálok, a hollandok és a britek is ellenőrizték. A professzor szerint a francia gyarmaton a rabszolgaság csak 1948-ban szűnt meg.- Rabszolgák milliói pusztultak el a tengeri szállítás közben. A rabszolgaságot a Holocausthoz lehet hasonlítani. De az ezt is példázni fogja, hogy minden szörnyűség ellenére sokan túlélték a rabszolgaságot és a rabszolgák utódai ma fontos pozíciókat töltenek be számos országban -, hangoztatta a professzor. II. Erzsébet angol királynő hivatalos látogatást tett Franciaországban. Ellátogatott a Louvre-ba és Francois Mitterrand elnök társaságában megtekintette a római kori kiállítást. (MTI Telefoto) Szolzsenyicin lakást kapott Moszkvában (MTI-Panoráma) A moszkvai városi tanács úgy határozott, hogy visszaadja Alekszander Szolzsenyicinnak korábbi lakását - jelentette az AP amerikai hírügynökség. Formálisan a lakás annak az alapítványnak a tulajdonába kerül, amelyet Szolzsenyicin alapított a korábbi Szovjetunióban üldözött személyek és családjaik megsegítésére. Az ITAR-TASZSZ hírügynökség szerint azonban a Szolzsenyicin család fog beköltözni a lakásba. Azt nem közölték, hol van a lakás, milyen méretű és milyen állapotban van, s azt sem, hogy kik laktak benne az elmúlt 18 évben. A moszkvai hatóságok egyébként azt is tervezik, hogy irodát bocsájtanak az üldözötteket segítő alapítvány rendelkezésére Oroszország fővárosában. Az alapítvány központja jelenleg Zürichben van. A 74 éves Szolzsenyicin 1970-ben nyerte el az irodalmi Nobel-díjat regényeiért, amelyekben a szovjet büntetőtáborok életét írta le. 1974. február 12-én letartóztatták, megfosztották állampolgárságától, s másnap kiutasították a Szovjetunióból. Családjának két hónappal később engedték meg, hogy követhesse az írót. Szolzsenyicin feleségét is megfosztották állampolgárságától 1977-ben. A szovjet hatóságok csak 1990-ben ajánlották fel Szolzsenyicinnak, hogy visszadják állampolgárságát. Ő azonban visszautasította az ajánlatot, mondván, hogy előbb töröljék az ellene emelt vádakat. Ez vé- gülis megtörtént és Gorbacsov megküldte neki a vele foglalkozó KGB dossziét. Ezután az író kijelentette, hogy vissza fog térni hazájába. Szolzsenyicin felesége, Na- talja május 22-én visszaérkezett Moszkvába három fiával együtt, hogy előkészítse a család végleges hazatérését. Azt nyilatkozta, hogy férje valószínűleg csak az év végén fog hazautazni, ha találnak megfelelő helyet, ahol dolgozhat, s elhelyezheti hatalmas könyvtárát. Még nem tudni, hogy a moszkvai tanács mostani határozata meggyorsítja-e az író hazatérését az Egyesült Államokból, a Vermont állambeli Cavendish- ból, ahol jelenleg él és fáradhatatlanul alkot. „Wessik Weimarban” Hochhuth ismét vihart kavar A darabot még nem mutatták be, de máris vihart kavar. Pontosabban a szerző, a 61 éves Rolf Hochhuth és legújabb darabjának - „Wessik Weimarban” - egy részlete. Hochhuth nem kevesebbet állít, minthogy a német vagyonügynökség jó egy évvel ezelőtt meggyilkolt elnöke, Detlev Rohwedder számíthatott erre a sorsra. Hochhuth, aki német mélta- tói-bírálói szerint „egy felszabadult adószedő szómágiájával” bilincsel le, vagy borzaszt el, a minap a Manager Magazinnak azt magyarázta, hogy ő ugyan nem ad felmentést Rohwedder gyilkosainak, nem igazolja a gyilkosságot, csak megpróbálja elmagyarázni, hogy miért „termelődnek ki” olyan emberek, akik Rohwedderre és a hozzá hasonlókra lőnek. Detlev Rohweddert tavaly húsvét- kor terítette le a golyó düsseldorfi házában, a gyilkos vagy a gyilkosok a házzal szemközti kertből céloztak a nagyhatalmú igazgatóra, több ezer keletnémet vállalat urára. A tetteseket mind a mai napig nem sikerült elfogni, ám nagy valószínűséggel a „Vörös Hadsereg Frakció” (RAF) újabb akciójáról volt szó. A szervezet, amely az utóbbi időben mintha a „fegyveres harcról” való lemondás gondolatával foglalkoznék, újabb nagyvadat szemelt ki magának Rohwedder személyében. A merénylet után hátrahagyott levélben azzal a váddal álltak elő, hogy „a volt NDK annektálása óta gyakorlatilag a szövetségi köztársaság gyarmata”. A vagyonügynökség a multinacionális konszernek szolgálatában állva mindent „simára gyalul” Kelet-Német- országban, „az emberek alávetettségéért és kizsákmányolásáért” a felelősséget „a brutális szanáló”, „Nagy-Németország egyik építésze” Rohwedder viseli. Rolf Hochhuth ezzel a mentalitással azonosult drámájának írása közben - szerinte Rohwedder gyilkosai akár keletnémetek is lehettek, az ügy nincs felgöngyölítve -, Nyugat-Né- metország a „gazdasági darwinizmus” elveit próbálja ki Ke- let-Németországon, „gazdasági erőszakot” tesz az országrészen, a keletnémeteket másodszor is kisajátítják, másodszor is megrabolják, megalázzák, kiforgatA visegrádi újoncok Fontos személyi változások a rendszerváltás folyamatában a visegrádi hármak másik két országában: új miniszterelnököt iktattak be Lengyelországban s iktatnak be, a közeljövőben, a Cseh és Szlovák Köztársaságban. Varsóban Waldemar Paw- lek egy elhúzódó belpolitikai válság megoldását lesz hivatva elősegíteni; Prágában a csehországi választásokon győztes Vaclav Klausra a piacgazdaság megteremtésének és az állam- szövetség valamilyen formában történő fenntartásának nehéz feladata vár. Waldemar Pawlek Európa legfiatalabb miniszterelnöke, akinek a szejm, Walesa elnök javaslatára, meglepően rövid idő alatt bizalmat szavazott, 1959-ben született a plocki vajdaság Model nevű településén. Model szülöttje új modellt jelent: a változások óta az első lengyel kormányfő, aki nem a Szolidaritás gyűjtőmedencéjéből jött. Waldemar Pawlek miután a varsói Műszaki Egyetemen elvégezte a mezőgazdasági gépészmérnöki szakot, páratlan munkabírását megosztotta 17 hektáros mintagazdasága illetve a politika között. Az Egyesült Parasztpárt vajdasági elnökeként, 1989 tavaszán résztvesz az ország jövőjét eldöntő kerékasztal tárgyalásokon. Igaz, a visszavonuló, pártállami hatalom oldalán ül, hiszen a Parasztpárt a LEMP szövetségese volt. Kitűnik azonban közvetítő képességeivel s általános bizalom nyilvánul meg iránta. Támogatja Olszewskit, a korábbi miniszterelnököt, de nem lesz a kormány tagja, mert kevesli a mezőgazdaságnak felkínált kedvezményeket. A bukott előd most a „régi hatalom visz- szacsempészésével” vádolja, de ezt Walesa nevetséges állításként említette. A kormányfők Benjáminjának a jelennel és közeljövővel van gondja: egy túl szerteágazó koalícióval kellene tartós és szilárd kormányzást biztosítania. Vaclav Klaus Vaclav Klaus 1967-ben védte meg doktori disszertációját a prágai Károly Egyetem közgazdasági szakán. Témája a pénz, a hitel és az infláció volt. Huszonhat évesen már maga mögött tudhatott egy hosszabb amerikai ösztöndíjat, innen kitűnő angolsága, de németül is tárgyalóképes. A prágai tavasz közeledtét nemcsak ez a tengerentúli átruccanás, hanem az is jelezte, hogy az ötvenes évek kezdete óta az első, ún. kitüntetett doktor lett, akinek zsebében nem volt párttagsági könyv. Újabb szerencsés mozzanatként előnyére szolgált, hogy 1968 után, a tömeges kizárások során, nem volt honnan kizárni. A Gazdaságkutató Intézetből ugyan eltanácsolták, de az Állami Bankban különböző állásokat töltött be. Amikor, igaz csak a gazdaságban, újraélénkült a reformgondolkodás, annak egyik vezető képviselője, Komarek professzor hívta munkatársai közé s megbízta a „Csehszlovákia 2000-ben” című dolgozat elkészítésével. Ez a kívánt formában nem került nyilvánosságra, de Klaus kidolgozhatta saját elképzeléseit. 1989 novemberében, a „bársonyos forradalom” után a Polgári Fórumnak nem volt gazdasági stratégiája: akkor a Laterna Magica színháztermében ültek le Havel és bizalmasai Klaus-szal, aki ezzel a mondattal kezdte: „Nem reformálásra van szükség, hanem fejlett piacgazdaságra.” Sokat bírált és dicsért pénzügyminiszter lett, megalapította a Polgári Demokrata Pártot (ODS) s a csehországi választások nagy győztese lett. Június 19-ét, 51. születésnapját talán kormányfőként ünnepli abban a reményben, hogy az nem a cseh-szlovák föderáció utolsó esztendeje lesz ... Csekk helyett katonák! A japán szenátus jóváhagyta a japán békeerők létrehozásáról szóló törvényjavaslatot. Japán ennek alapján a második világháború után első ízben küldheti majd külföldre katonáit az ENSZ békeerőfeszítéseinek támogatására, legelőször is várhatóan Kambodzsába. A múlt év szeptembere óta tárgyalja a japán parlament a törvényjavaslatot, amelyet az öbölbeli válság után terjesztettek elő részben a nemzetközi bírálatok hatására. Tokiót amiatt kritizálták akkoriban, hogy csak „csekkdiplomáciával” segítette az ENSZ vezette nemzetközi koalíciót. ják vagyonukból, hisz sorra jelentkeznek házak, telkek, üzemek Nyugatra áttelepült tulajdonosai, s követelik vissza jussukat. A jog nekik kedvez, s ilyen helyzetben csak egy dolog marad: lázadni, akár gyilkolni. Meggyilkolni „a spekulánsok hasznos idiótáját”, a szimbolikus figurát, Rohweddert és a hozzá hasonlókat. A felháborodás a német társadalom egy bizonyos szegmentumában az egekig csapott. Arról cikkeztek, hogy Hochhuth követte el a második merényletet Rohwedder ellen. Még Kohl kancellár is szólásra jelentkezett és a Hochhuth-drámában „egy német hazafi meggyalázását” fedezte fel. Hochhuth, kinek darabjai inkább dokumentumjátékok, semmint klasszikus drámák, nem először vet szelet és arat vihart. Egész pályája kesztyűdobások sorozata. Kezdve a világhírhez segítő művel, „A helytartóval”, amelyben a katolikus egyházról, személy szerint XII. Pius pápáról állította, hogy a nácik cinkosa volt a holocaustban. A „Katonákéban Churchill került a Hochhuth-i célzókereszt közepére, mondván: része volt a londoni lengyel kormány fejének, Sikorski tábornoknak a meggyilkolásában. A „Jogászokéban a náci időkből magukat átmentő bírákkal „számolt le”. A „kortárs német irodalom fővádlójára” új darabjának bemutatója előtt jelzőt, minősítést még nem aggattak. Talán a ,Jeútmérgező”, vagy a „bújto- gató-gyújtogató” lesz a következő, hisz a darab azzal végződik, hogy egy apa és leánya Weimarban felgyújtja őseik házát, nehogy a „wessi”-k rátegyék a kezüket. A „wessi”-k a nyugatnémetek - a szót a Westdeuts- che-ból, „a nyugatnémetéből kreálták, hasonlóképpen az Ost- deutsche-ból az „ossit”. Sarkadi Kovács Ferenc
