Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1992-06-13 / 162. szám
10 aj Dunántúli napló 1992. június 13., szombat Az Antall-kormány saját tükrében F élúton Az Antall-kormány és a parlament első félidejét méltató Félúton alaposan dokumentált kiadvány. A koalíció hívei és ellenfelei egyaránt megtalálják benne a magukét. Az összeállítás hét fejezetben, szisztematikusan igyekszik áttekinteni a politikai terepet a külpolitikától az egészségügyigBiztonság Kezdjük a legkényesebb területekkel: a közel 50 ezer fős belügyminisztérium apparátusból két év alatt tízezer főnek kellett távoznia, többnyire elbocsátással. Eközben mintegy 1100 rehabilitálás is történt. A kijelentést, miszerint a „Belügyminisztérium rendőrminisztériumból a belügyi igazgatási polgári szerve lett” az illusztrálhatja, hogy megszűnt a belügyi rendfokozati rendszer, sikerült megfelelő költségvetési hátteret biztosítani az önkormányzatoknak. Másfelől „a közvélemény számára riasztó a közbiztonság romlása”, amit a szerkesztők az#il magyaráznak, hogy egy „rendőrállamban” a bűnözést talán egyszerűbb megelőzni, a szabadság viszont minden polgárnak, tehát a bűnözőnek is előnyös. A keletkezett anomáliák megszüntetését szolgálta, az ORFK új szervezeti rendszere, számos személyi változtatás, a rendőrség létszámának 4 000 fővel történt növelése (további hatezer rendőr vonul be a következő két évben) és a rendőrképzés megújítása. Az eredmény: 1991-ben tovább nőtt a bűnözés, de sikerült visszafogni a növekedés ütemét. A kormányzat a maga javára írja az „első magyar honvédelmi koncepció” megszületését, mely kifejezetten védelmi jellegű, nem engedi meg a tömegpusztító fegyverek elhelyezését az ország területén, s elvben lehetővé teszi egy korszerű, ütőképes védelmi haderő kialakítását. Itt azonban a Félúton a „csekély pénzügyi forrásokra” kénytelen hivatkozni, melyek akadályozzák a hadsereg korszerű haditechnikával való ellátását. Eredményként könyvelik el az egységes légvédelem megszervezését, a Hadiipari Hivatal felállítását és a „nemzeti szellemű sorkatona és tisztképzés” megszervezését. Nem tesz említést a hadsereg létszámának csökkentéséről, csupán arról, hogy a szolgálati idő 12 hónapra csökkent. A kétéves adatok az ön- kormányzati rendszer viszonylagos stabilitásáról vallanak. 1990 őszén több, mint háromezer polgármestert választottak meg, ezek 96 százaléka ma is hivatalban van, annak ellenére, hogy az aprófalvak miatt több, mint 50 százalékuk nem főállású hivatalnok. A parlament az új helyi hatalmi szerveket csupán 1991-ben több mint 15 milliárd forint támogatásban részesítette. A Átalakulás A Miniszterelnöki sajtóiroda „az átalakulás áraként” jellemzi a bruttó belföldi termelés (GDP) tavalyelőtti 3 százalékos, tavalyi további 10 százalékos csökkenését, valamint az ipari termelés két év alatt bekövetkezett 30 százalékos csökkenését, s „a statisztikai számokon túl” jelez pozitív változásokat. Ilyenek az infláció lassulása, a nemzetközi pénzügyi egyensúly javulása, a konvertibilis export növekedése, a privatizáció és a kárpótlás, melyek közül a privatizációnak 1994-ig ötven százalékra kell csökkenteni az állami tulajdon hányadát. A kisvállalkozó szféra látványosan bővült, a „maszekvilág” úgy látszik már korábban is megvolt: a kisvál- lakozók száma két év alatt 15 ezerről 55 ezerre, az egyéni vállalkozóké 300 ezerről 400 ezerre nőtt.” A privatizáció mindemellett „nehézkes”, az állami vállalatoknak csak 18 százaléka került a magángazdaság szférájába, miközben az üzletek és a szolgáltatások területén 43 százalékos tulajdoncsere ment végbe. A kárpótlási jegyek beválthatóságát a kormány megfelelő privti- zációs kínálattal „folyamatosan biztosítja, s kezdeményezte a kárpótlás életjáradékra váltását.” Agrár-területen a kormány kárpótlási, az átalakulási, a szövetkezeti és a még nem elfogadott földtörvény privatizációs hatásától reméli a változást, nevezetesen azt, hogy ennek az évnek a végéig a termőföld mintegy 80 százaléka magántulajdonba kerül. A munkanélküliségi folyamatok regisztrálásában a Kék Könyv a januári 442 ezernél állt meg, jelezve, hogy Borsod-Abauj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyében a munkanélküliek aránya „meghaladja a 10 százalékot.” A munkanélküliek 52 százaléka januárban 35 éven aluli, s közülük 28 ezer pályakezdő volt. A munka- nélküliség „kezelésére” az állam már tavaly 30 milliárdot költött. Stabilitás Viszonylag stabilnak mutatkozott a Kék Könyv adatai szerint az eltelt két évben maga az Antall-kormány is. A miniszteri tisztet betöltők között felsorolt 29 név közül szinte senki nem került süllyesztőbe, bár olyan nagyfontosságú posztokon, mint a belügyminiszteri, az ipari és kereskedelmi miniszteri, a pénzügyminiszteri és a földművelési miniszteri tárca, a miniszterelnök helycserés hadmozdulatokat hajtott végre. „Nincs és nem is lehet olyan szempont vagy érdek, amely háttérbe szorítaná a magyar kisebbséget”, nem születhet alapszerződés a szomszédos államokkal, ha az nem tér ki az ottani magyarok helyzetére, szögezik le a kormány külpolitikájának egyik alapelveként a szerkesztők. Az Egyesült Államok és néhány más fontos reláció a kapcsolatápolás irányai között ebben a dokumentumban nem szerepel. Körültekintőek viszont a szerzők, a miniszterelnök közvetlen munkatársai, amikor európai kötődéseinkről, a Visegrádi Hármak szerepéről, a Szovjetunió széteséséről, s persze az EK-val és az ENSZ-szel való közreműködésünk fontosságáról van szó. Jókai Géza Robbantáshoz fúrják a lyukakat a kemény kőzetbe az V-ös üzem 11. szintjén Fotó: Läufer László Műtét után, táppénzen az uránbánya Sokáig az is kérdéses volt, megmenthető-e egyáltalán a beteg. A több mint kétéves folyamatos „műtéti” beavatkozás eredményeképp a Mecsek- Urán Ércbányászati Kft. ugyan jócskán lesoványodva, de megkezdte lábadozását 1992 áprilisában. A bányához érkezve az első, ami szembeötlik, hogy a hatalmas aknatorony és a modern külszíni létesítmények között élet jele alig érzékelhető, nincs semmi mozgás. Nyitott ajtók, üres folyosók. Csak valami zaj az aknagépház felől utal arra. hogy nem Csipkerózsika elátkozott kastélyába érkeztem.- Két éve itt még több, mint 1100 ember dolgozott, most a negyede sincs az V.-ös számú akna létszáma - mondja Szatmári Zoltán aknavezető. - Tervszerű leépítés volt ez, s szó szerint azok maradtak, akik „elengedhetetlenek”, hogy zavartalanul folytatható legyen az érckitermelés. Nem is lenne különösebb gondunk, ha nem tartózkodna minden harmadik emberünk állandóan táppénzen. Más oldalról közelítve, de a táppénzről beszél a ruhatáros is, mikor a leszálláshoz kapom tőle a védőruhát. Keménykötésű, masszív alkat, de beszéd közben időnként levegőért kapkod.- A szilikózis már megtette a magáét, s a gerincét sem cserélné el velem a legtöbb politikus - évődik rehabilitált állapotán. - Elmentem volna már egészségkárosodási járadékra, csak nem engednek. Bizonyára azt a párhónapnyi végkielégítést sajnálják. Az Érckitermelő Kft. legfiatalabb és legmodernebb aknáján gyorsan haladunk lefelé. Az 1000 méteres mélységben már dübörögnek a gépek, jókora felsővezetékes mozdonyok púposra tömött csilléket vontatva robognak a vasúti pályákon. Nyoma sincs a külszíni csendnek és kihaltság érzésnek. Feltűnik az is, hogy amerre csak járunk, mindenütt huszonéves bányászokkal találkozunk.- Az aknaüzem dolgozóinak átlagéletkora 29 év - erősíti meg megállapításomat kísérőm, az aknavezető, aki maga is harminc év körüli. Az első munkahelyen azonban mégis rácáfol állítására a szakvezető vájár személye, aki a negyedik X-et tapossa, s az is hamar kiderül, hogy az üzemen belül a vájárok közt ő a legidősebb.- Lehetőséget kaptunk, hogy bebizonyítsuk, életképes az urántermelés - árad belőle rögtön a szó, amint a jövőről kérdezem. - A két és fél évvel ezelőtti demonstráción mellénk állt az egész bányásztársadalom, most meg, hogy megmenekültünk, a huszonévesek el-eltünedeznek egy-két hónapra betegállományba, többségük ráadásul a derekával, holott fémtámot még nem is emeltek.- Az emberek félnek - veszi át a szót az említett korosztályhoz tartozó egyik munkatársa. - A minisztériumban folyton intéznek valamilyen megoldatlan támogatási ügyet, a problémáknak se eleje, se vége. Sőt, újabban azt beszélik, hogy a paksiak 60 dolláros vételára sem biztos hosszú távon.- Nem tudjuk hozni a tervet a sok táppénzes miatt - folytatja ismét a szakvezető, - s hiába szakadunk meg, a „betegek” jobban keresnek, mint mi, akik dolgozunk. Őket ugyanis a korábbi jó teljesítmény alapján fizetik a táppénz alatt, minket pedig a pillanatnyi tervteljesítés alapján premizálnak.- A bevezetett ösztönzőrendszer íS visszájára sült el - fűzi tovább a gondolatot a csapat harmadik embere -, mert eszerint, ha valakinek egy hónapban 10 napja kiesik, jobban teszi, ha egész hónapra otthon marad.- A jövőre nézve csak egyetlen biztos megoldás van, a rehabilitáció - fejezi be gondolatmenetét a rangidős vájár. - Hiszen akinek 8-10 éve van a föld alatt, annak az itteni munkakörülmények mellett óhatatlanul megromlik az egészsége.- Ez igaz, de aki rehabilitál- tatni akarja magát, az rendszeresen kivizsgálásokra jár, maga is gyakran van táppénzen - hívja fel az ellentmondásra a figyelmét a fiatalabb szaktárs. A betegállomány kérdése sem ilyen egyszerű, mert az emberek többsége már fél, hogy a gyakori hiányzás miatt elvesztheti állását. Sokszor akkor is jönnek dolgozni, amikor egészségi állapotuk azt nem engedné meg, veszélyeztetve így a munka során, például egy késlekedő mozdulattal, önmaguk és társaik életét is. Fekete hajú, mokány vájár fogad a másik munkahelyen, s kérés nélkül is sorolja panaszait:- A múltból élünk. Régi gépekkel dolgozunk, újakra nem költenek. Tavaly sem tudtuk hozni a 60 dolláros költséget, azóta meg az anyagárak és energia díjai csak emelkedtek. Valamikor 15 fúrókalapácsa volt egy háromszakos csapatnak, most egyet babusgatunk, hogy tudjunk dolgozni.- Szeretném, ha a bánya megmaradna - mondja egy szőke fiatalember, aki most végez a vájáriskolában, ezzel is mintegy bizonyítva elkötelezettségét. Észrevételei azonban neki is vannak:- Igen ellentmondó intézkedések születnek, olykor a vállalatvezetésen belül is. Itt van például a MÉV központ költözködése. Eleinte úgy volt, hogy az V-ös számú bányaüzem külszíni létesítményeinek egy részét rendezik be számukra. Az épület átalakítása meg is történt, ennek ellenére végül is a városhoz közelebb eső Ércdúsító üzemet és a Szolgáltató üzemet szemelték ki új otthonuknak. Persze a felújításokat ott is elvégezték. Azután pedig, hogy annak idején A lerobbantott kőzetet szállítják el a fejtésből kicsinosították az V-ös üzem helyiségeit, rögtön a bezárása került szóba, mondván, a IV-es aknától föld alatt közelítjük majd meg mostani munkahelyeinket. Ha ez pénzbeli megtakarítást eredményez, természetesen nincs ellene kifogásunk. Csakhogy most is mindössze hét órát töltünk a vájvé- gen, mert időbe telik a le és kiszállás, s ez a hét óra épp, hogy elég a munkaciklus teljesítéséhez. Mi lesz, ha még többet utazunk?- Nem értem mi a bajotok - vág közbe egy megtermett bányász, aki három hónapja érkezett a Mecseki Szénbányák Vállalat vasasi üzeméből. - Itt nincs olyan meleg, kényelmesen kiegyenesedve lehet dolgozni a két méter magas bányatérségekben, kevesebb fizikai munkát kell végezni, tisztább a munkakörnyezet, s nem utolsó sorban jóval több a fizetés, mint a szénbányáknál - sorolja érveit. - Nekem például havonta 5-6000 forinttal több a pénzem, s ha ezt hamarabb tudom, már régen átjöttem volna. Bizonyára így tesz majd ezután jó néhány szenes kollégám is, én mindenesetre azóta is győzködöm a régi cimborákat. A kassal a felszínhez közelítve napfény tör be az aknába. Tiszta ruhában már az akna vezető is oldottabban összegzi az elhangzottakat:-Valóban, újabban kéthetente érkezik 1-2 ember a szénbányáktól, s jelentkezik nálunk munkára. Szó van egy hatvan fős társaság bérmunkában történő foglalkoztatásáról is, létszámgondjaink enyhítésére. Az ugyanis tény, hogy májusban 57 százalékos volt az V-ös aknai hiányzás mértéke, s ennek háromnegyed részét a táppénzes állomány tette ki. Sokakban nem tudatosult még, hogy a kft.-nek ez az egy éve van bizonyítani az életképességét. Ha ez nem sikerül, akkor a bányászok többsége az utcára kerül, s mert más szakmához nem értenek, nincs sok esélyük az újrakezdésre. Az érckitermelési tervünk pedig épp az említett költségtényezők miatt igen kiélezett, csak úgy teljesíthető, ha az egész kollektíva összefog, s egymásért is dolgozik. * A napokban döntött a kormány az uránbánya gyakorlatilag teljes adósságállományának rendezéséről. A MÉV első lépésben negyed milliárd forintot kap költségvetési keretből, de ebből semmit nem használhatnak fel a termelő tevékenység támogatására. A Mecsek-Urán Ércbányászati Kft.-nek most már megfellebbezhetetlenül a 60 dolláros kilogrammonkénti uránárból kell megélnie. Mészáros Endre
