Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-11 / 160. szám

1992. június 11., csütörtök aj Dunántúli napló 7 Szépül a pécsi Kereskedők Háza környéke Bevásárlóközpont és múzeum? Római kori maradványok - parkolóház, zöldövezet Bár most még buckák és ár­kok között kell bukdácsolnia annak, aki Pécsett, a Kereske­dők Háza környékén sétál, a nem távoli jövőben azonban a belvárosnak egyik igen vonzó része lesz ez a terület. Néhány év alatt alakult ki ez az új bevá­sárlóközpont, ahová már most is naponta tízezreket vonz a Centrum Áruházba Kereskedők Háza, az Árkád Áruház, az Or­szágos Takarékpénztár, a Pos­tabank és a sok kisebb-nagyobb üzlet. A Rákóczi út - Bajcsy Zsilinszky út - Nagy Lajos ki­rály (volt Szalai András) út és Jókai utca által határolt rész egyelőre meglehetősen rende­zetlen, ám a város anyagi lehe­tőségeitől függően folyamato­san olyanná varázsolják, hogy ne csak vásárolni legyen érde­mes felkeresni. A leggyorsabban a Rákóczi út 50. szám alatti épület udvará­tól, a Kereskedők Háza és az OTP előtt húzódó terület rende­zése valósul meg, ehhez ugyanis már elkészültek a konk­rét tervek. Ez a park folytatása lesz annak az úgynevezett gya­logos vonalnak, amely a Zsol- nay-szobortól indulva, a megye közgyűlés és az OTP épülete előtt halad. A járművek behaj­tását kitiltják erről a területről - kivételek minden bizonnyal az áruszállítók lesznek, de korlá­tozva a behajtási idejüket -, és védő zöldövezetet alakítanak ki fákkal, cserjékkel, padokkal, viakolor díszburkolattal a gya­logosok közlekedésére. Minden bizonnyal az a szökőkút lesz a terület leglátványosabb eleme, amit a Centrum, a Kereskedők Háza és a Rákóczi úti épület metszéspontjánál létesítenek. A rendezés, a parkosítás költségei elérik a 10 millió forintot: bál­áz idei költségvetésben nem szerepel ez a pénz, elképzel­hető, hogy a város közgyűlése pótlólag megszavazza ezt az összeget. Már csak azért is, mert ez a történelmi belváros­hoz szervesen kötődő terület ugyancsak szem előtt van és so­kan, nagyon sokan járnak erre nap mint nap. A Kereskedők Háza és az If­júsági Ház között - ahogy ez lenni szokott Pécsett - római A Centrum Áruház előtt már elkészült a díszburkolat, a közeljö­vőben a Kereskedők Háza előtt is folytatódik az építése Läufer László felvételei A római kori falmaradványok a Kereskedők Háza mögött kori leletekre bukkantak, még­hozzá nem is akármilyenekre: Sopianae polgárváros maradvá­nyaira. A régészek szeptember végéig befejezik a páratlan ér­tékű emlékek feltárását; abban egyetértenek a szakemberek, hogy a viszonylag jó állapotban lévő római lakóházakat látha­tóvá kell tenni a nagyközönség számára, a hogyanban azonban megoszlanak a vélemények. Az látszik a legjobb és a legmegva- lósíthatóbb megoldásnak, hogy az épületmaradványok nagyobb része szabadon marad, a többi pedig az Ifjúsági Ház toldaléka- ként tető elá kerül. Ez az IH je­lentős bővítésével és funk­ció-kiegészítésével járna, mely­nek, eredményeként alul lenné­nek a romok, fentebb üzletek, s legfelül pedig parkolóház. Lo­vas Attila, a polgármesteri hiva­tal városépítési csoportjának vezetője megnyugtatott, a ren­dezési tervekben mindenképpen prioritást biztosítanak a római emlékeknek, s ha ez az elképze­lés nem is válik valóra, a ma­radványokat mindenképpen bemutatják. Egyébként ő már el is keresztelte ezt a területet ­amit természetesen szintén zöldövezetek ölelnék körül - Sopianae térnek. Említést érdemel az a tény, hogy a Kereskedők Házától délre mintegy 2200 négyzetmé­teres pincerendszer is húzódik: ehhez egy új lejáratot kell épí­teni. Mit csinálnak ezekkel a je­lenleg kihasználatlan pincék­kel? Az önkormányzat pályáza­tot hirdet a hasznosításra. A Centrum Áruház előtti fi­zetőparkoló egyelőre megma­rad, távlati tervekben, vagy in­kább az elképzelések közt sze­repel azonban, hogy földalatti gépkocsitárolót létesítenek - vállalkozói alapon. A Nagy La­jos király úttal párhuzamos terü­letet - a Szakszervezetek Háza előtti parkolót - is zöldövezetté változtatják. Úgy tűnik, Pécsnek ez a tör­ténelmi belvárostól délre eső te­rülete igazi üzletközponttá vá­lik, ahol azok a „kellékek” sem hiányoznak majd, amelyek kel­lemessé, hangulatossá teszik a vásárlást, a nézelődést. Persze mindehhez még idő kell. Roszprim Nándor Belgrádi helyzetkép a magyar nagykövet szemével Az embargó szorításában- Érezhető-e, hogy a belgrádi diplomaták a világpolitika leg­forróbb válsággócában tevé­kenykednek? —A büntetőintézkedések nyomán a kollégák, az ide akk­reditált diplomaták tekintélyes hányada már visszautazott hazá­jába vagy éppen csomagol. Ilyen világméretű embergót kö­vetően ugyanis normális, ren­deltetésszerű képviseleti mun­kára sok lehetőségünk nincs - mondja Őszi István, a Belgrád- ból ugyancsak hazatérő magyar nagykövet.-Ami az ENSZ döntésének itteni visszhangját illeti, egye­lőre nehéz pontos képet alkotni. Ma magunk természetesen az úgynevezett közvéleménynek csak egy töredékével érintke­zünk, s jobbára a személyes be­nyomásokra, továbbá a hírközlő szervek beszámolóira, tudósítá­saira vagyunk utalva. A belg­rádi utcák szokványos képet mutatnak - ám a felvásárlási láz első csalhatatlan jeleivel, a so­rállásokkal már találkozhatunk. Hosszabbodnak a sorok a ben­zinkutaknál, s az élelmiszerüz­letekben főként az étolaj, a cu­kor és a liszt iránt nagy a keres­let. Ennél jóval direktebben és fájdalmasabban hatottak a szankciók sportbeli következ­ményei. A jugoszláv csapat ki­rekesztése a labdarúgó Eu- rópa-bajnokságról a kedvenc sportág óriási szurkolótáborát hideg zuhanyként érte, s nem­csak maguk az élsportolók, ha­nem általában a sportbarátok nehezen tudnak megbarátkozni a gondolattal, hogy a jelek sze­rint Jugoszlávia nem lehet ott a barcelonai olimpián. Roppant kemény és közérthető üzenet ez, amit senki számára nem kel­lett dekódolni.- A kezdődő felvásárlási láz nyomában rendszerint hamar beköszöntenek az ellátási zava­rok. Szerbiának ezzel már a kö­zeli napokban számolnia kell?- Egyelőre semmiből nincs hiány, s a későbbi fejlemények latolgatásakor feltétlenül figye­lembe kell venni, hogy Szerbia gyakorlatilag önellátó, sőt - mint nagy élelmiszer termelő ország - jelentős exportőrként tartja számon a világ piac. Noha arról nincsenek adatok, hogy az év eleje óta mezőgazdasági termékekből milyen mennyisé­get szállítottak külföldre, felté­telezhető, hogy minden fonto­sabb áruféleségekből tetemes tartalékok vannak. Ellátási gondok a közeljövő­ben elsősorban importból szár­mazó különféle nyersanyagok­ból, félkésztérmékekből fenye­getnek, amelyek létfontossá­gúak a szerb ipar számára. Vi­szonylag rövid időn belül hiány jelentkezhet energiahordozók­ból, hiszen - normális körülmé­nyek között - saját termelésű olajjal csak az ország szükségle­tének körülbelül egyharmadát tudják fedezni és földgázból is jelentős importra szorulnak. A kritikus termék tehát a kőolaj és a sokféle olajszármazék. Azt azonban nehéz felbecsülni, hogy a várhatóan fellépő hiány negatív hatásait a termelés eset­leges csökkentésével, takaré­kossági és egyéb racionalzálási intézkedésekkel, a fogyasztás visszafogásával hogyan, milyen mértékben lehet fékezni.-A nemzetközi embargó mi­lyen reagálásra késztetheti a szerb vezetést?- Hosszabb távra szólóan ezt csak találgatni lehet, s erre fel­elősséggel senki nem vállalkoz­hat. Az előttünk álló napokban, s egyáltalán a következő idő­szakban viszont azt hiszem a kivárást jellemzi majd magatar­tását. Nyilván a vezetésnek is idő kell ahhoz, hogy megtapasz­talja: a valóságban milyen kö­vetkezményekkel járnak az ENSZ 757-es határozatában megfogalmazott szankciók, le­het-e alkalmazkodni - s ha igen, hogyan - a büntetőintézkedések következtében kialakuló hely­zethez- A nemzetközi elszigetelődés milyen kihatással lehet a köz­hangulatra?- Valószínű, hogy Szerbiá­ban és Montenegróban egyaránt - fokozatosan növekedni fog a szélsőségektől elhatárolódó, a tragikus konfliktushelyzet bé­kés megoldását sürgető józan erők tábora. De tudni kell: je­lenleg általános, többségi véle­mény, hogy a szankciókra a szerbek egyáltalán nem szolgál­tak rá, s hogy nem elfogadható az a megoldás, amely - Jugo­szlávia széthullása, a jugoszláv köztársaságok egy részének függetlenné válása nyomán ­2,5-3 millió szerbet kívül re­keszt az ország határain.-A magyar külpolitika lépé­seiről, a magyar kormány meg­nyilatkozásairól hogyan szá­molnak be a tömegtájékoztatási eszközök?- Erre, sajnos, egy szóval vá­laszolhatok: sehogy. A lapok­ból, a rádióból, a televízióból úgy tűnik, hogy sem a magyar sajtóra, sem a magyar állásfog­lalásokra nem figyelnek. Ami voltaképp azt jelenti, hogy ha­zánkról változatlanul olyan „rémképet” igyekeznek felmu­tatni, amilyen az ismert Kalas- nyikov-ügy idején beépült az it­teni politikai propagandába. Bajnok Zsolt Ki ne szeretne nyerni? * Épül a szerencse birodalma Amíg az elmúlt évtizedekben hosszú ideig csak Lottó Ottó kellette magát, s legfeljebb a Totó feliratú, mosolygós foci­labda társult a szerencsejáté­kokra csábító reklámhoz, mára a helyzet alaposan megválto­zott. Aluljárókban, utcasarko­kon kaparós sorsjegyárusok, az újságokban, falragaszokon de­vizás kaszinók, vendéglőkben, klubokban pedig pénznyerő au­tomaták kínálják a gyors meg­gazdagodás lehetőségét. A tele­vízió jóvoltából milliók lehet­nek tanúi egy-egy lottó- vagy bongóhúzásnak, s a „szegény rokonok”, az ügető meg a ga­lopp is kiléptek a homályból.- Felértékelődött a szeren­cse, s vele a Fortunát kisértő já­tékok értéke? - kérdeztük Pősze Lajostól, a Szerencsejáték Rt. elnök-vezérigazgatójától.- Úgy hiszem, a szerencsébe vetett hit egyidős az emberiség­gel. Szerencsejátékok minden korban voltak, s a hívek és el­lenzők tábora egyaránt nagy volt régen is, ma is. A jelen Eu­rópájában a szabadon mozgó szerencsejáték-iparban 50 mil­liárd USA-dollár cserél évente gazdát, s a Közös Piac országa­iban a 6-7. helyre teszik az ipa­rágak rangsorában. Nálunk a rendszerváltozással együttjáró kifelé nyitás a modern nyugati szerencsejátékok előtt is tágra tárta a kaput.- Sok játékost visszatart a még mindig erősen negatív tár­sadalmi megítélés. Hiszen léha, megbízhatatlan embernek tart­ják, aki pénzét azért kockáz­tatja, hogy a lottón, totón nyer­jen milliókat.- A totó és a lottójáték ős­idők óta - vagyis még az előd, az OTP Sporfogadási és Lottói­gazgatósága korában - közked­velt volt, az is maradt. Nem él ma ember Magyarországon, aki ne tudná, mi a totó meg a lottó, s azok sem sokan lehetnek, akik még soha nem próbálkoztak volna néhány szelvény szeren­csés kitöltésével. A lottó hallat­lan népszerűsége különösen fel­tűnő a "jackpof'-rendszer, vagyis a nyeremény-halmozó­dás bevezetése óta. Egy-egy hosszabb, öt találat nélküli so­rozat a szokásos heti forgalom alapos megnövekedésével jár. A totó pedig - ha némi sebekkel is - de túlélte a részvételi költ­ségek megduplázódását és a minden szerencsejátékot terhelő nagyobb elvonást. Tudjuk, hogy e világszerte kedvelt sportfogadás magyar hívei nagyobb nyereményeket, jobb fogadási feltételeket sze­retnének, de a fogadás-szerve­zéssel járó költségek a mi ke­zünket is megkötik. Mégis tu­dok valami biztatót mondani a jövőre, legalább annyit, hogy küszöbön áll a totó és a lottó tel­jesen gépesített feldolgozására megkötendő szerződés kidolgo­zása. Ez nélkülözhetetlen a fej­lődéshez.- Hogy készül a „ kaparós ” ?-Európa egyik legnagyobb gyártóját és szállítóját sikerült megnyernünk e célra. Gyakorla­tuk és múltjuk garancia arra, hogy sorsjegyeinket semmilyen szempontból se lehessen kifo­gásolni.-Hogyan tudják biztosítani, hogy valóban a hátoldalon fel­tüntetett nyeremények szerepel­jenek - értékben és mennyiség­ben - egy-egy sorozatban?- A nyomdában - ahol köz­jegyzők és állami ellenőrző cé­gek képviselői előtt készül a „kaparós” - az előre kinyomott, akkor még biankó sorsjegyekre a számítógép véletlen generá­tora program szerint vezényli az értékeket. A rányomás után közvetlenül föl is kerül a fedő­réteg a számokra, s mire az íve­ket szétvágják, már senki sem tudja nyomon követni, hová ke­rültek a nyerő sorsjegyek. Azt pedig, hogy valóban véletlen­szerűen és teljes mennyiségben fölkerüljenek a nyeremények a kis kartonokra, azt a sokszoro­san ellenőrzött szoftver bizto- síta.- A friss hírek szerint megvet­ték a Danubius Rt. üzletrészét és most már 3 budapesti, 1 sop­roni, s nemsokára 1 hévízi devi­zás kaszinót is üzemeltetnek.- Valóban, s én ebben nem látok, semmi rosszat. Kivált azért nem, mert a Szerencsejá­ték Rt. 100 százalékban állami tulajdon. Vállalkozásainkban mindig alapfeltétel, hogy több­ségi magyar tulajdont kössünk ki, a költségeinket meghaladó bevételből pedig igyekszünk közérdekű célokra juttatni - hangoztatja az elnök-vezér­igazgató. - így lesznek azokból is nyertesek, akiknek a neve so­hasem szerepel a nyereménylis­tán. (MTI-Press) Schöffer Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents