Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-10 / 159. szám

8 új Dunántúlt napló 1992. június 10., szerda Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma Egy döntés margójára 1992. június 4-én a pécsi Közgyűlés a FIDESZ tiltako­zása és 9 ellenszavazata elle­nére a Nagy Lajos Gimnázium az egyháznak történő átadása kapcsán lemondott az ezért járó kártalanításról. A két és fél órás vita végén név szerinti szavazással megszületett dön­tés százmilliós nagyságrendű forintösszegtől fosztotta meg a város lakosságát. A vita nem arról folyt, hogy át kell-e adni egyházi tulaj­donba a gimnáziumot vagy sem - azt a FIDESZ képvise­lők is támogatták - hanem ar­ról, hogy a Parlament által megszavazott, elkülönített pénzalapból kíván-e kártalaní­tásként a város részesedni-e vagy sem. Ugyanakkor a döntés kö­vetkeztében komoly összeget kell fordítani az egyházi gim­náziumba járni nem kívánó di­ákok, és ott dolgozni nem akaró tanárok elhelyezésére. Az egyház jelenlévő képvise­lői is a kártalanítás ellen fog­laltak állást, amit azért is ne­héz megérteni, mert ezt a köte­lezettséget nem az egyháznak, hanem az államnak kell teljesí­tenie, és a fedezet az Ország- gyűlés döntése értelmében rendelkezésre áll. így valójában nem történik más, minthogy a meglevő pénz más városok és községek közti szétosztására kerül sor. Az SZDSZ-frakció négy tartózkodás mellett - köztük a polgármesteré - igennel sza­vazott a kártalanítás nélküli átadásra. Összeálltak a kor­mánykoalícióval. Új paktum jött létre. Nem szokatlan ez Önöktől tisztelt szabaddemok­raták, az elmúlt két évben a Parlamentben és az önkor­mányzatban követett cikkcak­kos, önmagának is állandóan ellentmondó politika kezd megszokottá válni számunkra, de úgy gondolom, a választók nem honorálják ezt. Használ­ják ki ezt a fennmaradó két évet még ezekre a módsze­rekre, mert soha többé nem lesz rá módjuk, soha többé nem lesznek ennyien a pécsi képviselőtestületben. (Lásd a legutóbbi időközi helyi válasz­táson elért 2,5%-ot.) Az is gondot jelent Önöknél persze, hogy néhány képvise­lőjük a megválasztása után a szótárból tudta meg - ha egyáltalán felütötte - mit is je­lent az a szó, hogy liberális. Valamint az sem ártana, ha egyesek a saját egzisztenciá­juk építgetése helyett, vagy legalább az mellett, a város érdekeire is figyelmet fordíta­nának. A kormánykoalíciós képvi­selők szavazataiban természe­tesen nem csalódtunk. A helyi­leg másfél éve követett takti­kájuk: minél rosszabb annál jobb, logikusan mutatta, nem érdekük, hogy a város az át­adás kapcsán némi pénzhez jusson. Jó érv lesz ez szá­mukra, amikor a 94-es válasz­tásokon a helyi vezetés tehe­tetlenségére kívánnak hivat­kozni. 27 szavazat a kártalanítás ellen. Mindegyike 5-10 millió forintot ér. Tisztelt képviselő hölgyek és urak! Mikor fogják Önök ezt a temérdek pénzt ki­gazdálkodni valamiből? A pécsi polgárok, ha azt lát­ják, gyermekük olyan iskolába jár, ahol időszerű a felújítás, ahol lehetne új berendezést vásárolni, vagy ahol nincs megfelelő tornaterem, gondol­janak arra, ezek egy része megvalósulhatott volna, ha jú­nius 4-én nem dönt úgy a Közgyűlés többsége, hogy erre a pénzre nincs szükség. Már nincs két év az MDF-es kormányzásból, az idő egyre fogy uraim. Tessék sietni, a 94-es választásokig még sza­bad a rablás. De csak addig. Trombitás Zoltán országgyűlési képviselő FIDESZ Külön emberi lény 1956 hősei Baranyai hősök névsora, akik 1956-ban tíz napra megdöntötték a Rákosi diktatúrát és ezért életükkel fizettek vagy internálták, bör­tönbe csukták, megkínozták őket. Büszkék lehetünk arra, hogy Baranyában 1956 őszén vér nélkül telt el az a 10 nap. A honvédség, a rendőrség, a karhatalom és sok meggyőződéses kommunista párttag is a szabadságharc és forrada­lom mellé állt. Az újra megszálló szovjet hadsereg több száz tankjával megdön­tötte a forradalmat, Pécsre ávós tisztek kísérték őket. Baranya népe 1956-ban és 1989-ben is megmutatta, lehet forra­dalmat csinálni bosszúállás és gyilkolás nélkül is. Kérjük azokat, akik még nem tájékoztattak bennünket, ezt minél előbb tegyék meg, hogy tetteiket megörökíthessük. Az özvegyek és a hősök gyermekei tájékoztatását is várjuk férjük, édesapjuk forra­dalom alatti magatartásáról és természetesen a megtorlásokról is. Címünk: Zsolnay Művelődési Ház. „Tíz nap forradalom” jeligére Felsővámház u. 72. Dr. Berényi István Szocialisták véleménye az egyházi ingatlanról A volt egyházi ingatlanok visszaadásának ügye nem újke­letű kérdés, hanem folyamat, melyet Németh Miklós kor­mánya indított el, s helyi szin­ten is a volt tanácsi vezetés egyházakkal lefolytatott tárgya­lásai eredményeképpen kerül­tek vissza intézmények az egy­házak tulajdonába. A szocialisták véleménye kezdettől az volt, hogy az egy­házak az állami vagyonból olyan tulajdonhoz jussanak, mely biztosítja a működésükhöz szükséges feltételeket, a lelki- ismereti és vallásszabadság gyakorlását. Nem fogadtuk el ugyanakkor a volt ingatlanok sorsának tu­lajdoni alapon történő rendezé­sét, mert szerintünk a reprivati­záció ellentmond a társadalom érdekeinek. A törvény a szocia­listák álláspontjával szemben született meg, s végső soron a következő tíz évben az egyhá­zakat kiszolgáltatja az állam­nak, az önkormányzatokat az egyházaknak és az államnak, a szülőket pedig a bizonytalan­ságnak. Képviselőink a városi ön- kormányzat közgyűlésében a téma kapcsán tartózkodó állás­pontra helyezkedtek, ezzel jut­tatva kifejezésre azt a nézetün­ket, hogy nem ennek a kérdés­nek az igazságos rendezését utasítjuk el, hanem azt, hogy a jogszabály semmiféle garanciát nem fogalmaz meg, nem ad támpontot arra vonatkozóan, hogy az önkormányzat ezután az őt terhelő kötelezettségeket teljesíthesse. Az önkormány­zaté marad a politikai, szakmai és erkölcsi felelősség, mely mellé eszközrendszer nem tár­sul. Olyan megoldási kötele­zettséget róttak ezzel az önkor­mányzatokra, melyet már ko­rábban országosan kellett volna megoldani. A szocialisták ugyanakkor megütközéssel tapasztalják a téma kapcsán tanúsított indula­tos, személyeskedő, rágalma­zástól sem visszariadó meg­nyilvánulásukat. Kablár János Magyar Szocialista Párt Pécs Városi Elnöksége Egy írás jelent meg az Új Dunántúli Napló május 27-i, hétfői számában, melyben egy nőgyógyász orvosnő úgy nyi­latkozik, hogy az abortusz ugyan nemkívánatos dolog, de a születésszabályozásnak, mint végső lehetősége - jogosult. A nőnek joga van megtartani, vagy elvetetni magzatát, mely­nek emberi léte is az első idők­ben kétségbevonható. A fogantatás pillanatától kezdve, amikor a két ivarsejt egybeolvad és osztódni kezd, már emberi lényről kell beszél- nük, hisz ebből az úgynevezett sejtcsomóból sem kutya, sem macska, sem cserebogár nem fejlődhet, csakis ember. Annak a nőnek, aki ekkor anyává ma­gasztosult, van-e szíve egy csöppnyi részvéttel méhmagza­tával szemben? Csupán azt sze­retném mondani, hogy a halál- büntetést már eltörölték orszá­gunkban is, pedig ez súlyos bű­nök büntetése volt a múltban. De fölmerül a kérdés, ha egy sú­lyos gaztettet sem büntetnek ma Magyarországon halállal, ugyanakkor egy ártatlan magza­A Schwäbische Zeitung Hambuch Gézával, a Magyar- országi Németek Szövetsége ügyvezető elnökével interjút készített. A hazai lapokban el­térő módon kommentált interjú teljes és pontos szövege a kö­vetkező: SZ: A magyar kisebbségi po­litika nem csak a Keleten történt fordulat óta számít példamuta­tónak. Alá tudja ezt támasztani? Hambuch: Sajnos, egyáltalán nem. Véleményem szerint Ma­gyarországnak alapjaiban kel­lene megváltoztatnia kisebbségi politikáját és végre biztosítani kellene számunkra mindazokat a feltételeket, amelyekre szük­ségünk van ahhoz, hogy Ma­gyarországon német népcso­portként fennmaradhassunk, így például nincs egyetlen né­met óvoda, általános vagy kö­zépiskolánk sem. Gyermeke­inknek így nincs rá lehetőségük, hogy óvodában vagy német nyelvű iskolában sajátítsák el a tot, aki csak annyit vétett, hogy már a világon van az anyai méhben, mint a legpuhább fé­szekben és tápláló, védő, óvó anyai szervben, azt halálra lehet ítélni, saját anyja által? És most álljunk meg: a mag­zat nem az anyai szervezet ré­sze, hanem az anyai szervezetre bízott külön emberi lény! Nagy a túlszaporodás veszé­lye - mondják egyesek, súlyos a gazdasági helyzet - mondják mások, nosza hát, nyírjuk ki ezeket a kicsi emberkéket, hisz még nem tudják megvédeni éle­tüket és anyjuk van olyan ke­gyetlen, hogy halálra ítélje őket. Persze a születésszabályo­zásra szükség van, node így? A tablettákat már nagy tudomá­nyos vívmánynak tekintik sokan, de vajon beszélünk-e egyáltalán vagy beszélünk-e elegei a ter­mészetes családtervezésről, mely jól alkalmazva teljesen ár­talmatlan és legalább olyan ha­tásos, mint a fogamzásgátló tabletta (hó'méró'zéses, nyák- megfigyeléses és önvizsgálati módszer kombinációja). Még a régi rendszer idején német nyelvet. Kivételt képez­nek azok a gyerekek, akik két­nyelvű gimnáziumba járhatnak. Ilyen csak kettő van. SZ: Min múlik ez? Pénzügyi vagy politikai okai vannak? Hambuch: Azt mondanám, hogy mindkettő. Egy iskolában például különösebb ráfordítás nélkül így is, úgy is lehet taní­tani. A rádióban és a televízió­ban szintén lehet magyar vagy német adásokat sugározni, ez sem kerül lényegesen többe. Ha már a rádiónál tartunk: a ma­gyarországi németek számára jelenleg napi félórás német adás van az ultrarövidhullámú adón. A magyarországi németek azonban inkább a középhullá­mot hallgatják, sokuknak nincs is olyan készüléke, amelyen URH-t lehet fogni. Az adást este 8 órakor sugározzák, ami­kor a Magyar Televízióban a TV Híradó műsora megy, tehát el kell dönteni, hogy a magyar információs adást hallgatják történt. Egy kórház ebédlőjében beszélget néhány orvos és ápo­lónővér. Az egyik orvos meg­kérdezi: vajon gazdaságosság tekintetében, hogyan lehet osz­tályozni az állatokat? Vannak-e mondja - abszolút kártékony ál­latok (tetű, poloska, bolha stb.), ezeket irtani kell. Aztán vannak félhasznos állatok (pl. kutya, macska), ezeknek a szaporodá­sát korlátozni kell, egyet, kettőt hagyunk meg belőlük. Aztán vannak abszolút hasznos állatok pl. juh, szarvasmarha, sertés, stb., ezeket szaporítani kell. Erre az egyik orvoskolléga fel­áll és így szól: „No gyerekek, nekem dolgom van, mennem kell, de most már úgyis megtud­tam valami nagyon fontosat, én félhasznos állat”. Igen, ez a múlt rendszerben természetes­nek látszott, de a rendszerválto­zás óta kimondhatjuk, hogy már többek vagyunk, mint az álla­tok. Van bennünk valami más is, a lélek. Ez megvan a még legkisebb, de már emberi lény-^ ben is. Nem ítéljük halálra! Egy hétgyermekes orvos-védőnő házaspár vagy a német műsort. Nem jobb a helyzet az anyanyelvi isten­tiszteletekkel sem. Legtöbb esetben magyar az istentisztelet nyelve, még ott is, ahol na­gyobb a német lakosság aránya. SZ: Ennek nem az az oka, hogy kevés a német nyelvű pap? Hambuch: Bizonyára ezen is múlik. Az is előfordul azonban, hogy németül beszélő papok olyan településre kerülnek, ahol nincsenek németek, illetve for­dítva. SZ: Tehát a jó akarat is hi­ányzik? Hambuch: Igen. Nagyon vá­runk egy nyugat-európai szín­vonalú kisebbségi törvényre. Olaszország kisebbségi politi­kájára gondolunk vagy azokra a kisebbségi jogokra, amelyet a németek Dániában vagy Belgi­umban, a szorbok vagy a dánok Németországban élveznek. SZ: Milyen változások követ­keztek be a szabad választások után a német származásúak helyzetében Magyarországon? Hambuch: Gazdasági vagy politikai szempontból általában azonos a helyzetünk a többi magyar állampolgáréval. Ami nagyon nyomasztó számunkra, az a fennmaradásunkhoz szük­Szabadella József Pécs, Szabó István Pécs, Szabó And­rás Pellérd, Szabó Lajos Komló, Szabó Gyula Siklós, Szegedi György István Mohács, Szegedi József Mohács, Szelepcsényi István Komló, Szanner Mátyás Vásárosdombó, Szász Sándor Siklós, Szendrődi Endre Pécs, Szendrő Jánosné Pécsvárad, Szerencsés Rudolf Komló, Szi- ebert Márton Ófalu, Szilágyi Dezső Pécs, Szilágyi Imre Pécs, dr. Szkladányi László Mohács, Sztrangák János Pécs. Takács Géza Pécs, Takács István Pécs, Takler György Komló, Teliér Endre Pécs, Te- rebes László Siklós, dr. Timaffy István Komló, Tomecskó János Pécs, Tömöri Nándor Pécs, Tóth Ferenc Pécsvárad, Tóth Ferenc Mázaszászvár, Tóth Al­bert Pécs. Vadász Imre Kishajmás, Vajdics Károly Sellye, Vajgert György Pécs, Vasas József Pécs, Vastyán József Pécs, Végh Molnár Lajos Kisharsány, Várhidi György Pécs, dr. Ver­mes Jenő Pécs, Vidolovics Nándor Pécs, Virágos Ferenc Geresdlak, Vocs József Cun, Vér Elemér Pécs, Viszlói Sán­dor Pécs, dr. Vörös István Szi­getvár, Weinhardt Béla Pécs. Zsiga István Komló. Pótnévsor Agyag György Pécs, Anger István Pécs, Antal László Pécs, dr. Apáthy Zoltán Mohács, Aradi István Mohács. Bakos László Pécs, Beleczky Lajos Pécs, Belinszky Barnabás Pécs, Bucsics Tibor Pécs, Buzó Ferenc Pécs. Curl Péter Pécs, Cser Frigyes Pécs, Csete József Pécs, dr. Csolosz Jenő. séges feltételek hiánya, amely­ről az előbbiekben már szóltam. SZ: Észlelhető-e a magyar- országi németek körében, hogy növekvő a Németországba tör­ténő kivándorlás? Hambuch: Nem beszélhetünk olyan mértékben exodusról, mint a romániai, lengyelországi vagy oroszországi németek ese­tében. Mindenesetre, ha a gaz­dasági helyzet tovább romlana - ami, nagyon remélem, nem kö­vetkezik be - és ha nem lesz le­hetőség arra, hogy Magyaror­szágon megmaradjunk német­nek, akkor én személyesen nem zárom ki a kivándorlók számá­nak emelkedését. SZ: Milyen érdeke fűződhet a magyar kormánynak ehhez a ki­sebbségi politikához, melyet Ön nem tart kielégítőnek? Hambuch: Úgy vélem, Ma­gyarországnak valójában az áll­hat érdekében, hogy példamu­tató kisebbségi politikát folytas­son, mert csak így formálhat er­kölcsi jogot arra a világ közvé­leménye előtt, hogy a szomszé­dos oszágokban vagy a világ bármely más táján élő magya­rokkal törödjön. Nem látom be, bizonyos dolgokat miért ne le­hetne megtenni. Hogy egy má­Degré Miklós Pécs, Dicső László Pécs, Dobos Ferenc Pécs, dr. Dómján Mihály Pécs, Dóka János Mohács. Englert Károly Pécs, Eper- jessy Ferenc Pécs. Fonter Lajos Kisasszonyfa, Gammos György Pécs, Géczi Dezső Sellye, Gőbel Róbert Szigetvár, Götz László Pécs, dr. Gyenes István Pécs. Hajdú István Pécs, Halfár Rudolf Pécs, Havasi Éva Pécs, dr. Hernádi Imre Mohács, dr. Horváth Sándor Pécs. Kajdi Béla Pécs, Kálmán László Pécs, Katona Ferenc Pécs, Kiss István Pécs, Kiss Sándor Pécs, Kocsis László Pécs, Koszér Géza Szigetvár, Kőszegi Ferenc Szigetvár, Ku- pecz Vilmos Pécs, Kühtreiber Lajos Pécs, ifj. Kühtreiber La­jos Pécs. Légrádi Sándor Szigetvár. Magony Sándor Pécs, Ma­gyar László Pécs, Málics Ottó Pécs, Marton Lászlóné Pécs, Mayer Ferenc Mohács, Meister Tivadar Komló, Merész Gábor Komló, Merkel Ottó Komló, Molnár Gyula Szigetvár, dr. Molnár Géza Komló, Mudlics József Mohács. Neuhauser József Mohács. Örsi Ferenc Pécs, Ősi György Szigetvár. Péter Károly Pécs, Pados Béla Komló, Petrus József Pécs, Pilgermayer Béláné szül. Szün- der Irén Pécs, dr. Posevitz Al­bert Mohács. (Folytatjuk) Elnézést kérünk azoktól, akik neve hibásan vagy egyáltalán nem jelent meg. Énnek oka a téves adatszolgáltatásban kere­sendő. Helyesbítsenek. Kérjük továbbra is a ténykedésről szí­ves írásbeli közlésüket (Zsolnay Műv. Ház, Pécs címre). sik példát említsek: pénzbe ke­rülne-e az, hogy a magyaror­szági németeknek képviseletük legyen a Parlamentben? Nem, ez nem kerülne pénzbe, olyan politikai döntésről van szó, amelyet már rég meg kellett volna hozni. Magyarországon egy választási körzet 60-70.000 személyből áll, s a magyaror­szági németek száma körülbelül 200-220.000. így - amennyi­ben zárt közösségben élnénk - három választókörzetet képez­hetnénk. Ezt azonban nem te­hetjük meg, mert szórványban élünk. Ezt a kérdést már rég meg lehetett volna oldani. Ro­mániában minden népcsoport­nak - még a legkisebbnek is - saját képviselője van a parla­mentben. SZ: Ez azt jelenti, hogy a ro­mániai németeknek jobban megy a soruk, mint a magyaror­szágiaknak? Hambuch: Népcsoportonként messze jobbak a lehetőségeik, mint nekünk. Még ma is meg­vannak a német óvodáik, isko­láik, német nyelvű istentisztele­tük, saját újságjaik, tehát sok minden egyéb, ami a németek­nek Magyarországon nem áll rendelkezésre. Nyugat-európai színvonalú nemzetiségi törvényre várunk

Next

/
Thumbnails
Contents