Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1992-06-08 / 157. szám
6 uj Dunántúli napló 1992. június 8., hétfő „Mindig büszkén vallom tüke pécsinek magam .. A stuttgarti főkonzul Ismert televíziós személyiség volt, de mára mint pályaelhagyó, Magyarország stuttgarti főkonzulja. Regős Sándorról van szó. Talán kevesen tudják róla, hogy e régió szülötte, s éppen 40 esztendeje érettségizett a pécsi Nagy Lajos Gimnázium humán tagozatán.Az érettségi találkozó volt az, ami ismét a városba hozta, s ez alkalommal sikerült szót váltanunk vele.- Főkonzul úr! Megszokta már e megszólítást?- Lassan szokom, bár sok sok éves újságírói múltat másfél hónap még nem feledtet. Főleg olyat, amely számomra a lehető legszebb volt, mikrofonnal tehettem a dolgom. S végül is, mint azt bizonyára tudja, nemrégiben nyílt meg csak a stuttgarti főkonzulátus. S mindjárt leszögezem: nem vagyok pályaelhagyó. Mindössze arról van szó, hogy kinevezésem időtartamára - négy év - átmenetileg szünetel a szakma.- Pécs mit jelent Önnek?-Talán a legszebb város, a szívem mindig megdobban, ha erre vet a sors. Büszkén vallom pécsi tűkének magam, hiszen több száz évre visszamenőleg itt éltek őseim. Édesapám postaműszaki vonalon dolgozott, édesanyám háztartásbeli volt. Itt születtem az azóta már leszanált városrészben, a Kiske- reszt utcában, ahol a Megyeri-kitérő volt annakidején, s a Madách utcában nevelkedtem. Némi szomorúság: ott is pont azt az utcarészt és házat bontották le, ahol laktam 18 éves koromig. Különben megmaradt egy kapocs: a húgom itt él, családjával.- Bemutatná nekünk a ba- den-württembergi főkonzulátust?- A Kelet politikai változásai majd Németország egyesülése után természetszerűleg igen megélénkült országaink diplomáciai tevékenysége. A kényszer hozta: nem lett eléegendő a Bonn központú kapcsolattartás, így a legfontosabb tartományokban létrehoztunk főkonzulátusokat. Előbb Bajorországban, majd Szászországban, Berlinben és Baden-Württemberg- ben. Utóbbit május 4-én. Gyakorlatilag a főkonzul is országa nagykövete az adott tartományban: ápolja a politikai és gazdasági kapcsolatokat, próbálja a két ország közti kultúrális együttműködéseket, kézfogásokat elősegíteni. Ami e rövid idő alatt örömöm: nagyon sok német üzletember keresett meg, hogy segítsek, hiszen szeretnének Magyarországgal üzleti kapcsolatokat kiépíteni.- Mi ilyenkor a teendője?- Amolyan kiközvetítői feladat: kézen kell őket fogni, és összehozni a megfelelő magyar cégekkel, szervezetekkel.- Stuttgart környékén sok egykori, magyarországi német él.- Közel 170 000 németajkú állampolgárunkat telepítettek ki e tartományba 1946-ban. És főleg a dél-dunántúli régióból, Baranyából, Somogyból, Tolnából. Éppen ezért az egyik legfrekventáltabb a helyi diplomáciai kapcsolatok terén is, hiszen már 74 testvérvárosi-testvérkö- zségi kapcsolatot építettek ki Magyarországggal. Egyébként munkámban óriási segítséget adnak az egykori magyarországi németek, köztük is Julius Schmidt úr, a Landsmannschaft der Deutschen aus Ungarn szervezet helyi vezetője. Csak jelzésként: több mint százezer tagjuk van e tartományban, ennek, az egykori magyarokat tömörítő szervezetnek.- Mi adja a legtöbb munkát?- A vízumok kiadása. No nem a németeknek, hiszen a két ország közti vízumkényszer megszűnt. Jön a nyár, s Németországban majdnem 1,6 millió török állampolgár él, akik a délvidéki háború miatt, csak Magyarországon át tudnak hazatérni. Az idén is óriási török invázió várható, ■ amit jelez: a stuttgarti főkonzulátus előtt már naponta hosszú sorokban állnak a vízumra váró emberek. Ezen túl feladat a Németországban élő magyarok ügyes bajos dolgainak intézése, köztük például az anyakönyvezés. Legutóbb, egy magyar aszonynak és tunéziai férjének nemrégiben született gyermekét magyar állampolgárként regisztráltam. Persze remélem, e fontos feladat mellett, a németek és magyarok közti kapcsolatok alakítása terén lesz majd a legtöbb feladatom. Egyébként tudnia kell: jó érzés ma Németországban magyar diplomatának lenni... Kozma Ferenc A kenderföldi gyerekek bátran, jól beszéltek németül Családtagként fogadtak bennünket vendéglátóink, hiszen immár harmadizben látogatott el gyerekcsapat Neckartenzlin- genbe a Kenderföldi Általános Iskolából. Tíz napot töltöttünk kint. Nagy hatással volt ránk a modem, jól felszerelt „szőnyeg- padlós” iskola. Tanítási órákon is részt vettek tanulóink, amelyeken nagyon jól szerepeltek. Ä vendéglátó családok is dicsérték gyerekeinket, mert többségük bátran, jól beszélt németül. Igen változatos programban volt részünk. Fogadást adott tiszteletünkre Neckartenzlingen polgármestere. A Hirschmann gyárban nyomon követhettük az antennakészítés műveleteit. Csodálatos volt a hajókirándulás a Neckar folyón és a látogatás Ludwigsburg parkjában, álHarmadszor Neckartenzlingenben latkertjében, meseparkjábn. A Márkiin múzeumban a gyerekek a terepasztalokon a kisvas- úttal játszhattak. Ha lehet egyáltalán kiemelni legérdekesebb programot, talán a jégkorszakból fennmaradt leletekkel teli kőbányát Ohmden- ben a magyaros ebédfőzést lehetne. Az általunk főzött pörkölt vendéglátóink kóstolták meg, mi pedig az ő német specialitásukat. Német-magyar focimeccsen is szurkolhattunk. A hazaiak győztek, de csak azért, mert sötétben játszottak, és a hazaiak jobban tájékozódtak. A búcsúesten közös, szabadtéri grillezés volt a szülőkkel, tanárokkal, gyerekekkel az iskola parkjában. Itt köszöntük meg a szíves vendéglátást, a búcsúkönnyek sem maradtak el. Ballagáskor pedig már mi foA megelevenedett álmok földjén Magyar zarándoklat Lourdesba Sok-sok magyar katolikus hívő gyermekkori álma elevenedett meg, amikor 80 év után újra hivatalos zarándoklat indúlhatott a franciaországi Lour- des-ba, a Boldogasszony legjelentősebb kegyhelyére. Az ov- lasmányélmények, a magányos töprengések, a csendes estéli beszélgetések „grottájával”, azaz a jelenések barlangjával találkozhattak, megláthatták a sziklákat, amelyeknél térdepelt Bernadette, ez az egyszerű és szegény francia kislány, aki előtt 1858 februárjában megjelent a Szűzanya. A jelenés, vagy ahogy Bernadette mondta, a „Hölgy” forrást is mutatott neki a barlangban, amely azóta is a kegyelem tisztaságával fakad. Sokmillióan zarándokolnak ide évente minden földrészről, hogy elmélyedjenek a lourdesi üzenet értelmében, s így közelkerűljenek Jézus Krisztushoz,s a felebaráti szeretet révén embertársaikhoz. Ez a szándék, ez a leírhatatlan erő sugárzik a massabielle-i barlang környékén, ahol minden betegség és emberi nyomorúság látható, amely csak földünkön létezik. Végeláthatatlan sorokban érkeznek a forráshoz a nyomorékok, az elesettek, várva a csodát, amely be is következik. Ritkábban a testi gyógyulásban, sokkal inkább a lelkiben, mert önként, krisztusi szeretettel ápolják a betegeket, s mivel tisztelik őket, önmagukat is elfogadják. A zarándokvonat az ország legnagyobb egyházmegyéjének központjából, Egerből indult el, de vett föl híveket az ország több pontján is. Négy püspök tartott híveivel, s közülük dr. Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke vezette a zarándoklatot. De jöttek magyarok az anyaországból busszal, személygépkocsival, s a világ minden tájáról vízen, földön vagy a levegőben. így a magyarság egyetemes találkozójává vált. Annál is inkább, mivel Szent István óta nemzeti hagyomány a Nagyboldogasszony tisztelete, hazánkban máig is Mária országaként emlegetik. Sokféle ember vágott neki az útnak. Sok volt közöttük az idős asszony, aki a háborúban vesztette el a férjét, s maga nevelte föl gyermekeit, a Szűzanya oltalmába ajánlva félszárnyú kis családját. S most, hogy a hajdani csöppségek meglett emberré lettek, ezzel az úttal is meghálálták a valamikori gondoskodást. Mentek az egykori búcsús asszonyok is, akik hajdan odahaza minden zarándoklaton részt vettek, s még egy nagy kívánságuk volt az élettől: eljutni Lourdes-ba. De elindultak a fiatalabbak is, tanúskodva a magyar egyház életrevalóságáról, újjászületésének lehetőségéről. Áldozócsütörtökön dr. Seregély István misézett a Barlangnál, Tarbes püspökével. A szentáldozatot hazánk sorsának jobbra fordulásáért ajánlotta fel, hogy az elhallgatott keresztény hit újra otthon legyen Magyar- országon. Ahogy megfogalmazta, az egyedülálló, mégis a világon mindenütt megtalálható nyelven szólalt meg az Isten által kitüntetett helyen, ahol 18 alkalommal „nyitva volt az ég”. A beszélgetéseken, a közös elmélkedéseken is erről esett szó, a nemzeti örökségről, a nyelvről, a tálentumról, amelyet nem szabad elásni, mert eljön az az óra, amikor számot kell adni róla. Az egri érsek emlékeztetett rá, hogy senki sem mentheti meg ezt a nemzetet, csak a magyar gyermek. Mégis, a másoA Babits címere Az Új Dunántúli Napló március 31-én iskolánk címeravatásáról, az ÚJ VDN pedig május 10-én zászlónk felavatásáról tudósított. Elkészült jelképrendszerünket szeretnénk bemutatni. (Az ábra Silvester Petra Sancta XVII. század óta használatos vonalkódja szerint fekete-fehérben mutatja a színeket. Ennek segítségével a címerek pecséten is ábrázolhatok.) A címer alakjában államcímerünket követi, csücsköstalpú, középen hasított pajzs, címertani jobboldalán vörös és ezüst sávok váltják egymást ugyanúgy, mint első királyaink, az Arpád-ház tagjainak címerében I. Imre óta. Címerünknek ez a fele magyarságunkat, történelmünkhöz való kötődésünket jelenti. A baloldali kék mezőben lebegő ezüst cetiskolánk névadójának, Babits Mihálynak egyik legismertebb művére, a Jónás könyvére utal. A cet Babitsnál Jónást hozzásegíti ahhoz, hogy felismerje a maga feladatát a világban. Úgy gondoljuk, hogy az iskolának is lehet ilyen szerepe az idejárok életében. Az arany liliom az Anjouk címeréből származik, közülük Nagy Lajos alapította az első magyar egyetemet 1367-ben éppen Pécsett, abban a városban, mely „a tudomány magva- inak terjesztésére különösen alkalmas”. Mivel iskolánk a Janus Pannonius Tudományegyetem gyakorló iskolája, ezt a címerképet átvettük az egyetem XIV. századból származó dinerjéből. Jelvényünk a címernek ez a szűkebb változata. Zászlónk ezt a címert mintázza, alakjában pedig egy XIV. századi An- jou-kori, szalagban végződő hadizászlót. Avatása egy Zrínyi korából eredő szertartáson alapult. A teljes címerhez azonban hozzátartozik a sisak és a sisaktakaró is. Címerünkön egy XIV. századi ezüst csöbörsisak található. Nagy Lajos kora után ezt elsősorban polgári illetve testületi címereken használták. A sisakdísz az európai hagyományoknak megfelelően a címerpajzs egyik elemét, a liliomot ismétli. A foszladék vagy sisaktakaró színezése szintén a hagyományoknak megfelelően tükörképe a pajzs színeinek: bal oldala az Árpádok vörös és ezüst, a jobb pedig Pécs város kék és arany színeit kapta. Szeretnénk, ha jelképeink többet jelentenének a szép formánál, és ha mi is méltóvá válnánk az embert értéknek tekintő, a soha-megnem elégedést hirdető Babits Mihály nevének viselésére. Lengvárszky Attila Magasi András dik világháború óta 5 millió kis magyar nem születhetett meg. Arról is beszélt, hogy a kalandozó népet a kereszténység tette európaivá, s ha valóban Mária országának akarjuk magunkat tartani, akkor azzá is kell válnunk. Ahogy Takács Nándor, székesfehérvári megyéspüspök hozzáfűzte: ősi örökség a Boldogasszony tisztelete, Szent István 1038-ban ajánlotta fel számára az országot. A néhány nap egyik legfontosabb eseménye az a szimbolikus gesztus volt, amikor május 28-án, vagyis áldozócsütörtök délutánján a Cité St. Pierre-ben levették a láncot arról a keresztről, amelyre 1956-ban került. Itt Michel Fauquel, a Cité St. Pierre igazgatója és Joseph Bordes, a kegyhely rektora is beszédet mondott. A testvéri szerétéiről szóltak, Bemadette-ről, aki sem írni, sem olvasni nem tudott, mégis megtanult szívvel és lélekkel imádkozni,ráirányította a figyelmet a bűn nyomorúságára. Kérte a jelenlévőket, hogy mondják ezt el mindenkinek, s éljék is meg ezt az igazságot: élő kövekből, önmagukból építve templomot. A nyugati magyarság püspöke, dr. Miklósházy Attila és dr. Seregély István együtt vették le a láncot a keresztről. Az egri érsek bejelentette, hogy Máriare- metán helyezik el ezt, figyel meztetésül. Mert a számadá: kötelezettségével kell gazdái kodni szabadságunkkal. A kegyhely templomaibai tartott szentmiséket minden esti körmenet koronázta meg. Ezrei és ezrek indulnak el minden al konyáikor gyertyával a kézber hogy eggyé váljanak. Hatalmas semmivel sem összehasonlít ható sodrása van ennek a me netnek, amelyben zászlók é táblák alatt vonulnak a zarár dokok, s az ima és a Berni dette-dal százféle nyelve csendül föl. A bazilikák elő álltak ebben a néhány napban magyarság képviselői is, hog ezen az „egyedülálló” nyelve hangozzék fel „Könyörögj éré tünk . . .” Gábor Lász gadjuk német barátainkat városunkban, iskolánkban. Mi is változatos programokkal várjuk őket. Faludi Jánosné
