Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-08 / 126. szám

1992. május 8., péntek oj Dunántúli napló 3 Veszélyben Pécs második legnagyobb zöldterülete Városliget vagy ipari raktárak? A pécsi kertvárosban lakók nap mint nap elhaladnak a volt Bajcsy laktanya mellett, de a magas betonkerítésnek köszön­hetően csak halvány sejtelmük lehet arról, mi minden található az egykori laktanya területén. Csak keveseknek van például tudomása a több mint fél évszá­zados, gyönyörű fákkal teli parkról, amely a Pécsi Közte­mető után a második legna­gyobb összefüggő zöldfelülete a megyeszékhelynek. A városli­getnek kiválóan alkalmas terü­let azonban pusztulásra van ítélve. A volt laktanya jelenlegi tulajdonosa, a Belügyminiszté­rium tervei szerint az értékes fák helyén raktárak létesülné­nek. A romboló terv meghiúsí­tására a pécsi önkormányzatnak csak korlátozott eszközök áll­nak rendelkezésére, hiszen a kormány döntése megfosztotta tulajdonosi státusától. Pécs Megyei Jogú Város Ön- kormányzata tavaly márciusban vette bérbe a Honvédelmi Mi­nisztériumtól a Bajcsy lakta­nyát. Elkészítették a terület hasznosítási programját, amely a környezethez igazodva tar­talmazta a felhasználás főbb irányait. Néhány épületnek már hamar eldőlt a sorsa, így a kert­városi rendőrállomás, a kollé­gium és a Máltai Szeretetszol­gálat is helyet kapott itt. Még idén kihelyeznek a volt lakta­nyába egy, a kertváros védel­mére hivatott tűzoltóőrsöt is. Ezután a már említett módon a Belügyminisztérium tulajdo­nába került a terület, kivéve az önkormányzat által kiadott épü­leteket. A Belügyminisztérium tervei szerint Pécsett a volt Bajcsy laktanyában rendőraka­démia épülne fel. Ennek létre­hozásához természetesen pénzre van szükség, amit a lak­tanya egyes területeinek bérbe adásával kívánnak finanszí­rozni. A bérbeadásánál azonban semmilyen szerepet nem kap sem a környezet, sem a lakóte­rület védelme. A laktanyába egy cipőfelsőrész készítő üze­met valamint a Pécsi Dohány­gyár raktárait tervezik telepí­teni. Az önkormányzat e terve­ket több okból is próbálta és próbálja ma is megakadályozni. Mint dr. Farkas Károly, a pol­gármesteri hivatal jegyzője mondta, a lakóterület közepén lévő, kitűnően közművesített te­rületet bűn raktár céljára hasz­nosítani. A legfőbb indok azon­ban az, hogy az úgynevezett sá­tortáborból, a vadgesztenye, platánlevelű juhar, japán akác, ezüstjuhar, lepényfa és a 780 000 forint eszmei értékű ezüst- hárs fákkal teli parkból is raktár válna. Az önkormányzat közremű­ködésével a dohánygyár végül önként lemondott a területről és Pécs más részein elégítette ki raktárépítési igényét. Nem tudni azonban, mi lesz a következő lépés, hiszen a Belügyminiszté­rium nem hajlandó területcse­rére a pécsi önkormányzattal, csak az eladás jöhet szóba. A BM által kért 120 milliót (ami a rendőrakadémia megépítéséhez szükséges) azonban az önkor­mányzat nem fizeti ki, hiszen a terület felbecsült értéke csupán 39 millió. A tervbe vett városligetet so­kan vennék nagy örömmel bir­tokukba hétvégéken a kertvá­rosban. A lakók ilyen irányú igényé­ről tanúskodik Perényi József, a terület önkormányzati képvise­lőjének kezdeményezésére tör­tént aláírásgyűjtés is: az íveken egy óra alatt több mint 180 szignó gyűlt össze. A becsült adatok szerint több száz millió forintos eszmei értéket képvi­selő park még nagyobb rendbe­hozatalt sem kíván, a teendő mindössze az Árnyas út felőli betonkerítés lebontása lenne. Na és természetesen körülötte olyan funkciójú intézmények kialakítása, amelyek nem ront­ják az értékes növényzet álla­potát. Erre az önkormányzat által készített program szerint lehe­tőség nyílna, félő azonban, hogy a tervezett rendőrakadé­miához szükséges összeg előte­remtésekor a Belügyminisztéri­umot nem vezetik hasonló cé­lok. Pataki Veronika V V Orömtánc és versenyöröm A „Quadró” előrehozott jubileuma Bocz Jenő táncosai előadás közben. Középen Nagy Zsolt, balra Fülöp Szilárd, jobbra Filkóházy Zoltán. A pécsi „Quadró” divat­tánc-csoport, melyet a Pollack Mihály Műszaki Főiskola együtteseként is számon tartha­tunk, jövőre ünnepelheti meg­alakulásának 10. évfordulóját. A közelmúltban Dunaújváros­ban megrendezett Divattánc Eu- rópabajnokságon azonban olyan sikeresen szerepeltek, hogy ezt akár előrehozott jubi­leumnak is tekinthetjük. Egyszeriben csak - csend­ben, feltűnés nélkül, talán túlsá­gosan is szerényen - a világ leg­jobb divattánc-csapatává nőtt a pécsi amatőr együttes: az első országos eredményeket néhány éve már világraszólók követték a break és az elektric boogie ka­tegóriában. _ - A Porto Ricóból, Egyesült Államokból szétrajzó divat­tánc-féleségek - a break, a boo- gie-boogie és társai - a hetvenes évektől váltak népszerűvé vi­lágszerte - mondja Bocz Jenő, az együttes vezetője, aki 1982-től kezdődően szentel­hette minden idejét egy olyan táncos generáció felnevelésére, amely eredményeivel lehet, hogy e műfaj világbajnokságát is Pécsre csábítja.- Az utóbbi három évben ér­tük utói a világot, Kollár István, a csapat huszonhárom éves „doyenje” kétszeres Világ­kupa-győztes, és most Dunaúj­városban harmadszor védte meg Európa-bajnoki címét elektric boogie-kategóriában. Ugyaneb­ben a kategóriában Fülöp Szi­lárd a világranglistán elfoglalt helyének is megfelelően a má­sodik lett. A break dance-stílusban az eddig negyedik helyezett Nagy Zsoltot tartották ezúttal a leg­jobbnak, míg Szomorú Gábor a második, Filkóházy Zoltán pe­dig harmadik helyet szerzett. Nem lebecsülendő a párostánc boogie-boogie kategóriájában már kétszer országos bajnoksá­got nyert Kovács Tündének és Finak Gábornak a teljesítménye sem, akik az Európabajnoksá- gon ezúttal tizenharmadikok let­tek. Egyébként többen állnak igen előkelő helyen a világranglis­tán, az itt folyó munka elisme­rését jelzi, hogy a világszövet­ség döntése szerint jövőre Ma­gyarország kapta meg a világ- bajnokság rendezésének jogát. Bocz Jenő szeretné elérni, hogy a rendezvénynek Pécs legyen a házigazdája. A harmincöt fős együttes si­kereiben igen nagy a szerepe a jó csapatszellemnek , és év- ről-évre akad néhány új, fiatal, tehetséges táncos, aki a nagy fi­zikai erőnlétet követelő munká­nak szorgalma szerint is meg tud felelni. B. R. Polgármester kontra jegyző Harkányban áll a bál A harkányi polgármester vizsgálatot kezdeményezett a jegyző, dr. Kiefer Éva ellen. Á jegyzőnő elmondása sze­rint Bédy István a választások óta múlt hétfőn jelezte először: annyira elégedetlen munkájá­val, hogy arra kéri, mondjon fel.- Kijelentette, hogy megká­rosítottam az önkormányzatot, méghozzá szándékosan — mondja a jegyzőasszony. - Az történt, hogy csak tavaly febru­árban, a postán hozták tudomá­somra hogy a lakásomba még vb-titkárságom idején beszerelt szolgálati telefon számláját nem nekem kellene fizetnem, hanem az önkormányzatnak. Ettől kezdve februártól októberig nem is én fizettem, hanem a hi­vatal, októberben viszont saját vonalat kaptam, s azóta magam fizetem a számlákat is. Csak azt nem tudom, miért egy év után hozza elő ezt a polgármester? Bédy István elmondása sze­rint azért, mert ő csak most tudta meg. Kiefer Éva szerint viszont eddig is tudta, hiszen ő utalványozta a számlák ellenér­tékét - amely állítást viszont Bédy István visszautasít. A harkányi helyzet kulcsa va­lószínűleg az önkormányzat összetételében keresendő. A polgármester Kisgazda-SZDSZ támogatással került a posztjára, s az említett két párt képviselői­nek valamint az általuk támoga­tott függetleneknek a száma nyolc. A tizenkét tagú testület­ben Bédy István támogatói tehát kétharmados többségben van­nak, s ez a jelenlegi szabályok szerint minden szavazásnál ele­gendő. A kisebbségben lévő függetlenek - akik a mostani vi­tában nem a polgármesternek adnak igazat - azt mondják, Bédy István sokszor vissza is él az előnyös helyzettel.-Én már múlt héten meg­mondtam a polgármesternek, mit beszélnek a faluban. Azt, hogy azért kell kitenni a Kiefer Évát, hogy helyet csináljon az új körzeti orvos feleségének, aki szintén jogász, de jelenleg még Baján dolgozik - mondja egyikük, Kalocsai János. - Tudni kell, hogy az új körzeti orvos a Manzíni úr fia, aki je­lentős személyiség a baranyai Kisgazdapártban. S Harkány­ban a kisgazdák irányítanak. A polgármester viszont nevetve azt mondta, hogy szó sincs róla, hiszen a Manzíni doktor nejé­nek nincs is államigazgatási gyakorlata.- Nem is kell — állapítja meg dr. Vida Sándor ügyvéd, szintén független képviselő.- A testület e szabály alól felmentést adhat. A kisgazdák ezt bármikor meg is szavaznák ... S a beszélgetést vállaló füg­getlenekből tovább ömlik a pa­nasz. De maradjunk inkább a jegyzőnő ügyénél, mellyel kap­csolatban a polgármester a kö­vetkezőket mondja:- Aki a hivatallal fizetteti a telefonját, erkölcsileg is alkal­matlan a feladat ellátására. . - De hiszen a telefon a hiva­talé, szolgálati készülék - vetem közbe.- Ezesetben ez mindegy. El­döntöttem: vagy ő, vagy én, to­vább együtt nem dolgozunk. Vizsgálatot is indítottam. Majd az ügyvéd eldönti, igazam van-e, amikor azt mondom, Ki­efer Évának mennie kell.- Ügyvéd? Miért ügyvédre bízza ennek eldöntését? Létezik az Állami Számvevőszék, a Köz- társasági Megbízotti Hivatal és a Pénzügyi Bizottság is.- A KMB hivatalvezetője jó­ban van a jegyző hölggyel, úgyhogy gondolom, nem sze­retne beavatkozni az ügybe. Egyébként lehetőségem van rá, hogy saját hatáskörben intéz­kedjek.-Mit szól ahhoz a vádhoz, hogy a kisgazda Manzíni úr menyének szeretne helyet csi­nálni a jegyzői poszton?- No, persze. Az ellenzék most ezzel operál. Az utód személyéről egy pályázat után a testület fog dönteni.- Ahol Önöknek kétharmados többségük van.- De ne felejtse, ez a testület csak tisztességes dolgokat tá­mogat!- Kizárja tehát, hogy a kör­zeti orvos neje lesz Harkányban a jegyző?- Ha tényleg nem kötelező az államigazgatási gyakorlat, és az illető hölgy pályázni fog, azt mondom, jól tudnék együtt dol­gozni vele. Ismerem két hó­napja, ezt tehát bizton állítha­tom. De a testület fog dönteni.- S mi van, ha dr. Kiefer Éva a munkaügyi bíróságra megy, s ott esetleg neki adnak igazat? Csak azért kérdezem, mert azt mondta: „ vagy ő, vagy én ”.- Akkor nagyon nehéz szitu­áció alakulna ki. Nem is tu­dom ... Három családom vau, őket el kell tartani. De vissza­mehetnék a szakmámba is! Úgyhogy falugyűlést hívnék össze, s ha az emberek többsége engem támogat, Kiefer Évának mennie kell. Meg hát tudja maga is ... Egy főnök azért csak főnök. Most is.- Vagyis, ha szükséges po­kollá teheti a beosztottak életét.- Igen. Pokollá. A harkányi meccs tehát eltart még jó ideig. Kérdés, kinek használ mindez? Ja, és még va­lami. A független képviselők elmondása szerint az ominózus telefon ma már a polgármester lakásában csörög. Mint mond­ják, testületi határozat nélkül került oda. Pauska Zsolt Távtanulás Világkiállítás és a történelem 9. Az új évezred felé A Budapesten működő Táv- tanulmányi Központ idén is meghirdeti július 15-diki határ­idővel a felvételit. Ezzel a tanu­lási formával egyetemi diplo­mát és akadémiai fokozatot le­het szerezni. Ezen túlmenően jelentős programokat kínálnak a továbbképzésre, matematikától kezdve a jogon át a filozófiáig. A tanulmányi időtartam a hallgható beosztására van bízva, de a felvételnek feltétele, hogy vagy nemzetközi érettsé­givel vagy diplomával rendel­kezzék. Áz oktatás térítéses, félévre 90 német márka az alapdíj, továbbá felvett stúdiu­monként 10 márka. A jelentke­zéssel kapcsolatos tudnivalók a Budapest, Villányi u. 11-13. címen, illetve a 166-75-22-es telefonon szerezhetőek be. A tudomány továbbra is a XXI. század felé közelgő ember piedesztáján maradt. Különösen érződött ez 1985-ben, amikor, a japán főváros közelében, Cuku- bában rendeztek világkiállítást. A Tokiótól 50 kilométerre fekvő település szabályos „tu­dósváros”; korábban is, de az Expo óta még inkább, rengeteg egyetemi és intézeti kutatóköz­pontnak, felsőoktatási intéz­ménynek és laboratóriumnak ad otthont. Igaz, a japán kormány­zat tudatosan összpontosítja ide az ilyén létesítményeket - ha vannak a Szilícium-völgyhöz hasonló ipari parkok, akkor Cu- kuba a „szürkeállomány kon­centrálására” lehet méltán büszke. A központi téma - Montrealhoz hasonlóan - ismét a lakóhely és a környezet össze­függés-rendszere volt ,s az, hogy miként hat ki ennek kettő­sére a tudomány, és a technoló­gia rohamos fejlődése. Egy évre rá ismét Kanada következett. A- „túlpart”, Brit-Kolumbia fővárosa, Van­couver a gazdasági fejlődésben élretörő csendes-óceáni régió egyik reprezentánsa. A rendez­vény időzítéséhez nemcsak a nagyváros centenáriuma szol­gált alapul, hanem az is, hogy ekkor, 1986-ban emlékeztek meg az első transzkontinentális vasútvonal megérkezéséről Ka­nada nyugati partjára. Ezzel a lépéssel kapcsolódott be igazán az Európától legtávolabbi kana­dai körzet az észak-amerikai ke­reskedelem vérkeringésébe, s került a földrajzi mérföldeknél valamivel közelebb a mi kont- nensünkhöz is. A vancouveri expo (az eddigi legnagyobb ilyen rendezvény Észak-Áme- rikában” a közlekedés, a szállí­tás, a távközlés, illetve általában a telekommunikáció tárgykörét járta körül. Speciális fórumot szenteltek, és szimpóziumokat rendeztek olyan kérdéseknek, mint a sarkvidéki közlekedés, a vasút reneszánsza, a tengerha­józás, az emberi energiával haj­tott járművek elteijesztési lehe­tősége, a gépkocsi jövője és ve­szélyei a környezetre, az űr ki­hívása és az óceánok mélye ál­tal kínált, ma még feltáratlan lehetőségek tárháza. A megnyi­tón jelen volt Károly brit trónö­rökös és Lady Di is. Az esemé­nyekről nem kevesebb mint 20 ezer újságíró számolt be. S végül az utolsó, négy évvel ezelőtti világkiállítás: kerek száz esztendő kellett, mire újra Ausztráliára került a sor. Sydney és Melbourne kettőse után a „harmadik szomszéd­vár”, a keleti parti Brisbane rendezett Expót, méghozzá „Szabadidő és technológia” mottóval, ami újból széles lehe­tőséget nyitott a sok tucatnyi résztvevő ország kulturális be­mutatkozására, annak érzékelte­tésére, miként alakítja az ember szórakozását, hobbyjait, sport- tevékenységét és művelődését, hogy a XX. század végén a vi­lágkiállítások végleg kinőtték az eredetileg rájuk szabott (kényszer) zubbonyt. Ma már olyan komplex ese­ménnyé váltak, amelyek a tö­megturizmus, a gasztronómia, a jó értelemben vett szóra- koz(tat)ás, a kikapcsolódási - ezen belül kulturális - lehetősé­gek kínálata révén elsőrendű vonzóerőt ’ biztosíthatnak egy-egy ország(rész) számára. Az 1990-es brisbane-i világ- kiállításon nem veszített a ren­dező ausztráliai Queensland ál­lam és ez mindenképpen jó hír. Igaz, az infrastrukturális beru­házásokat figyelembe sem vet­ték, a maradék 430-440 millió dolláros kiadást viszont fedezte a belépőkből, a terület eladás­ból, a szponzorok befizetései­ből, a vendéglátóipar megadóz­tatásából, a pavilonok bérbe­adásából származó jövedelem.

Next

/
Thumbnails
Contents