Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-06 / 124. szám

1992. május 6., szerda a j Dunántúli napló 3 Előadások, megemlékezések, kiadványok A Honvéd Hagyományőrző Egyesület programjai Kiszolgáltatottság vagy üzlet? Tanácskoztak a hobbykertek sorsáról Rendszeressé váltak és nö­vekvő érdeklődés mellett zajla­nak le a HOHE pécsi-baranyai bajtársi körének találkozói, amelyeket általában havonként tartanak a Honvéd Helyőrségi Klub (Pécs, Király u. 13.) szék­házában. A rendszeres találko­zók időpontja: minden hónap első keddjén 13 és 15 óra kö­zött. Ekkor áll rendelkezésre e célra a klubszoba. Áprilisban rendkívüli össze­jövetelre is sor került: nevezte- sen 14-én délutáni találkozón­kat emlékülésnek szentelve, Vi­rág István ezredes úr kiemel­kedő személyiségének tisztele­tére jöttünk össze. A kilencven éves korában 1991. augusztusá­ban elhunyt katona és tanár el­sőként csatlakozott szerveze­tünkhöz és ez a lépése meghatá­rozó indítást adott annak a máig már összekovácsolódott cso­Megtelnek a játéksarkok? Magam se hittem volna, hogy a szombati lapunkban megjelent Szálkáim egyike, az „Üres já­téksarok” ennyi megértést, segí­tőszándékot, adakozókedvet hoz felszínre. Köszönöm mind­azoknak, akik könyvvel, játék­kal szeretnék segíteni a beteg csöpségek mielőbbi felgyógyu­lását, ezzel is megkönnyítendő az orvosok és ápolók gyógyító munkáját. Bevallom, azért hall­gattam el kis jegyzetemben a gyermek gyógyintézmény ne­vét, mert a „szegénységét” mindenki szégyelli, ráadásul tisztában vagyok azzal is, hogy nem csak egyetlen gyermek- gyógyintézmény egyetlen osz­tályán üres - sajnos - a játéksa­rok. Kérem azokat a kedves ol­vasóinkat, intézményeket, cé­geket és mindenkit, akik nélkü­lözhető könyvekkel, kifestőkkel vagy bármilyen, kicsiknek való játékkal rendelkeznek, s azokat szeretnék felajánlani a kis bete­geknek, ajándékozási szándé­kukat jelentsék be a POTE Gyermekklinika portáján (tele­fon: 10-144). A jegyzetemben említett orvos megígérte: a hoz­zájuk befutó játékokat elosztja, hogy azokból a Gyermekklinika és a Gyermekkórház minden osztályára jusson. Köszönöm a segíteni akarók nemes szándé­kát, köszönöm a doktor úr újabb áldozatvállalását. Remélem, ez­tán az üres játéksarkok lehan­goló látványa miatt nem kell szomorkodnia kicsi betegei helyzetén. Murányi László portnak, amely továbbra is szel­lemi irányítójaként tekinthet rá vissza. Örömmel üdvözölhettük immár soraink közé tartozóként Endl Károlyné asszonyt, Virág ezredes úr Éva leányát, aki nem csupán elhunyt édesapja tagsá­gát kívánja saját belépésével fenntartani, hanem az ő kutatási eredményeire támaszkodva fá­radozik azon, hogy a Virág ez­redes úr által évtizedeken át gyűjtött anyag feldolgozásra és mielőbb publikálásra kerülhes­sen könyv formában gazdagít­hassa az egykori M. Kir. Pécsi Zrínyi Miklós Honvéd Nevelő- intézt és Hadapródiskola iro­dalmát. Ez alkalommal is szóba került: szeptember elején idén is, a jövőben is legyen megem­lékezés, ünnepség a Zrínyi em­lékműnél, amely éppen Virág ezredes úr kezdeményezése, fá­radhatatlan és küzdelmes mun­Sokan figyelik érdeklődve a Nemzeti Demokrata Szövetség kibontakozását Pozsgay Imre, a neves politikus vezetésével. S hogy manapság milyen szerepet tölt be ez a egyre inkább körvo­nalazódó mozgalom Baranyá­ban, arról Gábos Tamás, a szö­vetség komlói szervezetének ügyvivője szólt. Szerinte a megyében kilenc fős tagsággal, ám egyre több szimpatizánssal egyedül ők, komlóiak képviselik ezt a társa­dalmi-politikai mozgalmat, le­galább is az országos visszajel­kássága eredményeként áll újra a helyén. Az emlékünnepség időpontjáról, körülményeiről a későbbiek során még hírt adunk. Március 5-én a Magyar Televízió Pécsi Stúdiójának vendégszeretetét élvezhetjük és ezt a gesztust külön, ezúton is szeretnénk megköszönni annak a műhelynek, amely az egész ország tiszteletét vívta ki magá­nak a „Hol vannak a katonák” című sorozata révén. Június 2-án dr. Szakály Sán­dor hadtörténész, a történelem- tudományok kandidátusa tart a csoport - és értelemszerűen más érdeklődők számára is - elő­adást, amelynek témája hazánk második világháborús részvé­tele és a korszak felső katonai vezetése. A nyári hónapokban külön programokat előzetesen nem szervezünk, de szeptem­bertől kezdve újból szándékunk zések szerint. Fő céljuk össze­fogni mindazokat, akik ebben a szövetségben lehetőséget látnak akaratuk és képességeik kibon­takozására a rendszerváltás ki- teljesedése, a nemzeteti érdekek érvényesítése, értékeink követ­kezetes megvédése érdekében. Mint mondta, az 1991 decem­berben és az 1992 januárban tar­tott alapító kongresszuson a szervezet létrehozói kifejtették, hogy a szövetség a közéleti-po­litikai tevékenységen túl részt kíván venni vállalkozások, szolgáltatások, kulturális, mű­esetenként egy-egy kiselőadás­sal is tartalmasabbá tenni a már eddig sem érdektelen klubéle­tet. 1992. augusztus 1-22. kö­zött Budapesten világtalálkozót tartanak a volt magyar katonai akadémiák, hadapródiskolák és nevelőintézetek egykori növen­dékei, akik egyebek között lehe­tőséget kapnak arra, hogy részt vehessenek az ez évben felava­tásra kerülő ifjú hadnagyok ün­nepélyes fogadalomtételén. En­nek alkalmával első ízben ke­rülhet sor arra, hogy a mai Hon­védség fiatal tisztjei a Ludovika és Bolyai Akadémiák zászlai előtt is tisztelegve tesznek es­küt, - mint hogy ebben az idő­szakban kerülnek a Magyar Hadtörténeti Intézet őrizetébe az évtizedeken át München kö­zelében megőrzött Ludovikás gyűjtemények is. Kovács Zoltán velődésügyi, tájékoztatási, de ezen kívül szakértői tevékeny­ségek, valamint szociális és ér­dekvédelmi szolgálatok hazai, sőt nemzetközi létrehozásában, működésében is. Tehát az NDSZ egyfajta kö­zéputas politika kialakításával centrumpárttá kíván szerve­ződni a választási időszakban. Május 11-én országos értekezle­tet tartanak, majd előreláthatóan május 24-e körül budapesti tag­jaik országos munkásgyűlést szerveznek, és ismertetik párttá alakulásuk programját. R. T. Lehet, hogy utoljára virágoz­nak a kiskertek gyümölcsfái a pécsi Lőtéri dombok mögött, és jövőre visszahódítja a láp, a zsombék a földeket, s az elva­dult rét tarackjai behúzódnak a vetemények helyére? Ennek eldöntésére jött össze 224 kiskert-bérlőből mintegy 200 a helyszínen, hogy megta­nácskozza a Görcsönyi Me- csekvölgye Tsz eladási ajánla­tát. A válaszadásra a tsz április 30-i határidőt szabott meg. Az értesítés szerint amennyiben a felkínált 150 Ft/négyzetméter áron a bérlő nem kívánja az ál­tala bérelt területet megvásá­rolni, úgy azt árverésre bocsát­ják. Feltétel még, hogy a tulaj­donjog bejegyzése csak osztat­lan tulajdonközösségben lehet­séges. Az összejövetelre meghívták a tsz vezetőit is, hogy a helyszí­nen tájékoztassák szándékukról a kétségbeesett embereket, és nem titkoltan reméltek egy kis megértést. A tsz elnöke azonban nem kívánt az ügyről nyilatkozni, mondván, ez üzlet, és egyálta­lán nem tartozik a sajtóra. Csu­pán annyit közölt:- A gyűlésükön nincs szán­dékomban megjelenni, minek ebből ekkora ügyet csinálni. Nem teszem ki magamat atroci­tásoknak, mert kaptam fenye­gető telefonhívásokat. Arról le­het szó, hogy tárgyaljunk, al­kudjunk, de ahhoz alakítsanak egy 5 tagú bizottságot, rendel­kezésükre állok az irodában. így a gyűlés sajnos, az elnök nélkül zajlott le. Az emberek ál­talános felháborodásuknak ad­tak hangot, méltánytalannak tartják az eljárást. Az ÁFÉSZ pedig nem vállalta az érdekvé­delmet. Az egyik legrégibb bérlő pa­naszolta, hogy a kisembert nines, aki megvédje. Félnek a kiszolgátlatottságtól.- Tessék körülnézni, ott hátul is most látható az a nádas, mo­csár. Olyan volt a terület, méte­renként kellett feltörnünk. Majdnem húsz év munkája fek- szik ezekben a földekben.- Ne is kérdezzen, mert elsí­rom magamat - mondja egy idős néni. - A férjem is rokkant nyugdíjas, én meg a kevéske boldogságot itt kaptam meg a kertben a tulipánjaim között. Jó itt a levegő is, és jólesik a gyü­mölcsfák alatt pihengetni. Az emberek keresik az igaz­ságukat, tisztességes, mindkét félnek megfelelő megoldást akarnak. Keresik a föld meg­mentésének módját, munkájuk, fáradozásuk elismertetését és Bíró Zoltán és Pozsgay Imre, az NDSZ alapítói a pécsi Értelmiségi Klubban. Fotó: Tóth László. Zászlóbontás közben megbecsülését. Az is megéri 150 forintot. Korg János, aki ta­lán a legjobban ismeri ezt a te­rületet:- Kérem, azon fáradoztunk, hogy termővé tegyük ezt a ko­rábban mezőgazdasági műve­lésre alkalmatlannak ítélt földe­ket. Mi csináltunk belőlük ker­teket, a mi kezünk által virá­goznak a fák.- A legtöbb nyugdíjas itt - szól Muharí Sándor, aki jósze­rivel minden szabadidejét kert­jében tölti. - Honnan vegyek én most ennyi pénzt, 150 000 Ft-t? Pár éve még 10-15 Ft-t rebes­gettek, aztán most mi lett ab­ból? Bizony, a 4-800 négyzetmé­teres kertekért ez horribilis ösz- szeg lenne. Senki sem érti az ér­tékbecslést. Legalábbis a bérlő­ket nem keresték meg érték­megállapítás kérdésében.- Amit itt megtermeltünk, az nem piaci mennyiség volt, csu­pán a saját konyhánkra Való. A gyümölcsért pedig odavannak az unokáim - veti közbe a hát­térből egy asszony el-elcsukló hangon. - Miért nem lehetünk továbbra is bérlők?- Igaza van! Ez a pénz meg­menti a tsz-t? Tessék megnézni, ide utakat építettünk, mindenki ásott kutat is. És mi lesz a bódé­inkkal? Nem engedjük! - hal­lani a tömegből az indulatos vé­leményt. Nem tudnék vele vi­tatkozni, úgy érzem, igaza van.-Inkább elégetünk mindent, kivágjuk a fákat, betemetjük a kutakat, ha ezt akarják! - közli keményen egy törékeny férfi- Mit akar a tsz? Azt hiszik, a lici­ten lesz olyan, aki ennyit acT ezért?- Nyugalom, emberek! - pró­bálja megfékezni az indulatokat dr. Berényi István ügyvéd, aki vállalta a bérlők ügyének képvi­seletét.- A Munkástanácsok Szövet­ségének helyi vezetője, Gulyás Béla megígérte a teljes jogi képviselet ellátását, amennyi­ben arra felkérik. Végül megvá­lasztották azt a bizottságot, amelyik az egyéni válasz he­lyett jogi támogatással folytatni fogja a tárgyalásokat. Az álta­luk reálisnak tarottt ár 15-20 Ft/ négyzetméter. Ez az eset szo­morú példa arra, hogy egy fize­tési nehézségekkel küzdő szer­vezet miként akar az értéktelen­ből vagyont kovácsolni, mert az üzlet nem jótékonysági akció. Bízunkbenne, hogy jövőre is kivirágoznak a fák és kizöldül- nek az ágyások, s ugyanazok köszönnek vissza, kik most félve nyúlnak szerszámaikhoz Rozvány György Korona és jogar Divatvilág Képernyő előtt Az örök nő. Időről-időre szó esik róla. Szó kell, hogy essék róla. Rajongással vagy éppen szorongva azon, hogy meg tud­juk-e választani az ünneplés módját és mértékét, áhítattal vagy éppen a irónia kényszerű fölényét emelve a múlt-idők ke­serítő tapasztalatai fölé. Már akik csak a keserítő tapasztala­taikat keresik és látják bele a szépségkirálynő-választásokba, vagy a legszebb magyar asz-- szony könnycseppjeibe. Az örök nő, a családot te­remtő anya gondolatának szen­telt bőséges teret - talán minden eddiginél bőségesebbet - az el­múlt hét televíziós műsorválasz­téka a párbajtőröző hölgyektől a Mennyei napok Brook Adam- .váig, a Magyarországról beszélő Isaurától a befejezett és beha­rangozott szépségversenyekig. Minden más egyebet a feledés­nek is átadhatnánk akár; mond­ván, ki-ki választhatott magá­nak a műsorok - autó-görlök, politikai viták, akció-, kaland­vagy operafilmek - közül. Mondván, választhattunk kép­zeletünk gyarló vagy fennkölt éhsége szerint - és mondván végül azt, hogy a Köln vagy Hamburg utcáin megjelenő pat­kányok vagy a szarajevói lán­gok ellenére mindaddig szép le­het az élet, amíg könnycseppek jelennek meg egy-egy rivalda­fénytől, kameráktól elbódult asszonyarcon. Ha azt mondom, hogy a futó­lag nézett, számunkra a remény híreit szállító hétfői Esti Egyen­legből főként ez a néhány könnnycsepp maradt meg ben­nem - akkor bizonyára érzel- gősnek tartanak. Holott az erős, a valódi érzések csökkentségét is elszenvedő korunkban, az egyben-másban szentimentális századvégen a meghatottságnak ezt a természetes kifejeződését kénytelenek vagyunk nagyobb becsben tartani, és talán akkor sem túlzók, ha azt mondom, hogy az egész múltheti anyák napi nyüzsgésre a nőiség e csinált, ezért mindig egy kicsit felemás, mindig egy kicsit töké­letlen apoteózisára, a a csáberők é bájos kirakatára, a múló idő­vel is hadakozó asszonysor­sokra, igaz és hazug szómági­ákra ez a könnycsepp tett pon­tot. A bejelentésre is, hogy a jú­nius 11-i szépségverseny más lesz, mint a többi, s a királynő nem marad jogar és korona nél­kül. Arra is, ahogyan a női szépség elvont igazságaival baj­lódik, és arra is, ahogyan a női- ségben rejlő igazság bajlódik a szépség éppoly elvont eszmé­nyével, amely csak a férfinem­mel való kapcsolatában válik lé­tezővé. Egy önmagában jelentéktelen epizód ez, ami a formák képze­letünkre bízott káprázatát mégis megtöltötte valódi, szellemi fé­nyekkel, ahol az öröm fájdal­mas súlyában fölsorakoztak a most váratlanul hátrahagyható hétköznapok, a házasság vala­mennyi ajándéka, mégannyi nyűge, és a megrendültségben valami, ami ennél is több, ami­nek már nem lehet egzisztenci­ája a szavakban. Gondoljunk a gyereküket szorongató, fejkendős, kamerák előtt hadonászó, rémült bos- nyák anyákra és azokra, akik­nek a tekintete egyszercsak egy­idős lesz a földdel, s még jó ha többségünk olyan asszonyokat ismer, akik főként csak hagy­maszeletelés közben hullatják könnyeiket. Bóka Róbert Éva lánya vagyok, így hát én is, mint a többi nő, elragadtatás­sal figyelem, ahogy a divat hul­lámai be-betörnek a hazai mű­sorszerkesztésbe, itt vannak a nagy divatházak, utánozhatatlan kollekcióikkal. Büszkeségünkre néhány hazai modellt is bemu­tattak nemrég egy éjszakai té­véműsorban. Szombaton, hogy a dolgozó nő is lássa ... Nos hát, a következő darabo­kat ajánlják a tavaszi-nyári öszeállításunkba: alul hálóing- szerűen fodros, fönt csipkefüg­gönnyé alakuló modell, fáradt lapulevél-színben. Helyes kis bokorral viseljük, melyet fejün­kön kalap helyett, vagy keble­ink előtt retikül gyanánt hordha­tunk. A „kis feketét” több mély dekoltázs díszíti, úgy elöl, mint hátul. A hölgyek időtakarékos­ságból munkába menet és jövet jól napozhatnak benne. Párunkat viszont öltöztessük zakóba, rövid, sárga vagy pink, neonszínű nadrágba, vele har­monizáló zoknival. A nadrág úgy jött létre, hogy a teljesen kész hosszúnadrággal begyalo­goltak a Nílusba, ahol a kroko­dilok lerágták az alját, majd tel­jesen megundorodtak tőle, és a maradékot otthagyták. Egyénként a divatbemutatók ruháit nem hordani kell, csak arra valók, hogy meglódítsák a fantáziánkat. A neves tervezők modelljeit állítólag nem is lehet megvenni, olyan drágák. Pa­naszra azonban nincs okunk, Magyarország aszonyai és lá­nyai lépést tartanak a művelt nyugattal: pénzük ugyan egyre kevesebb, fantáziájuk viszont mindig is volt. Ez elengedhetet­len az ízléses öltözködéshez. És mellékesen: a túléléshez. H. I. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents