Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-31 / 149. szám

Strand-körkép három déli megyéből Bizony, dél-dunántúli nagy­városainkban is, ahol nincs a közelben természetes víz, folyó vagy tó, nyáron a strandra kényszerül, aki hűsítő vizet áhí­tozik. De vajon mire számíthat 1992 nyarán a polgár, aki az egyáltalán nem olcsó belépőt kifizeti? Az általános kép szerint a strandok nem éppen a legmo­dernebb technika segítségével üzemelnek, s ezen az sem fog egyhamar segíteni, hogy a für­dővállalatoktól legtöbb helyen vagy a megyei, vagy a városi önkormányzat vette át a léte­sítményt. Tolnában már csak a dunaföldvári, tamási, simontor- nyai strand van a vízmű birto­kában, de a veszteség lehető­sége itt is, ott is fennáll, a jegyá­rak pedig nem srófolhatok az égig­Nagyobb beruházásra csak a hírneves zalakarosi fürdőben kerül sor, új medencét alakítot­tak ki, és teljesen új a kényel­met, higiéniát szolgáló vizes­blokk is. Kaposvárott az egy évre kiu­talt 20 millió forintból és bevé­telből meg kell oldani az évi anyagi gondokat. Újdonság, hogy egységes fürdőjegyet ad­nak 100 forintért, amivel a strand, az udszoda és a termál­fürdő is látogatható. M. K. Háborús emlékművet avatnak Szekszárdon Szekszárdon június 6-án avatják fel a II. világháború­ban elesettek, a hadifogság­ban meghaltak emlékművét a múzeum előtti parkban. Az ünnepség délelőtt 10 órakor kezdődik. Ezt követően a világhá­ború előtt és alatt szolgált utászok, árkászok, hidászok és egyéb műszaki alakulatok volt tagjai országos találko­zót tartanak. A résztvevők gulyáságyú­ban készült ebédet fogyaszt­hatnak a szekszárdi Kecskés Ferenc utcai szakközépisko­lában. A találkozóra jelentkezni lehet Prajda Vendelnél (7100 Szekszárd, Wosinszky lktp. 3. sz.) levélben a lét­szám megjelölésével, avagy este 20 óra után a 74/16-010 telefon számon. SIKER • • Ot amerikai egyetemre vették fel Egy lány, aki hét nyelven beszél, a kínait például mandarin dialektusban Kiss Boglárkának hívják, most érettségizik a pécsi Leőwey gimnáziumban, s éppen azon töri a fejét, hogy az öt amerikai egye­tem közül melyiket válasz- sza ki. Merthogy Boglárkát öt amerikai egyetem is fel­venné, ha tehetné .. . * * *- Már elhatároztam, egy Los Angeles melletti magáne­gyetemre megyek. Ott végzett Nixon is - mondja moso­lyogva, mintha mi sem lenne természetesebb, mint, hogy egy magyar kislány csak úgy válogathat az USA-beli felső­iskolák között. Illetve, hát Boglárkát megismerve,. az ember nem is nagyon csodál­kozik határozottságán. Van mire határozottnak len­nie. A gimnáziumban két tantár­gyon kívül valamennyiben je­les és - most tessék megka­paszkodni - hét nyelven be­szél. Angolul, oroszul, néme­tül, spanyolul, portugálul, své­dül és kínaiul. Ez utóbbit per­sze csak mandarin dialektus­ban ...- Két éve elmentem az ELTE angol szakára, s kiírtam magamnak vagy kétszáz ame­rikai egyetemet - meséli a kez­detet. - Levélben információt kértem tőlük, s a legjobb hét­nek elküldtem a jelentkezése­met. Öt már válaszolt, kettő még visszavan. S persze mind az öt egyetem azt írta, szívesen látná hallga­tói között. A tájékozódás egyébként nem volt olcsó mu­latság - ennek költségeit Bog­lárka orvos szülei állták - s nem lesz az az egyetemi tandíj sem.- Utóbbit viszont az egye­tem állja. Évi 14 800 dollár a tandíj, de a Soros alapítvány talán ad valami zsebpénzt és szó van arról is, hogy évente kifizetik a repülőjegyemet - bi­zakodik az ifjú hölgyemény. A többit pedig az élet dönti el. Négy évet szeretne eltölteni Amerikában, s ha minden jól megy, utána egy USA-beli cég magyarországi képviseletén helyezkedik el. Erre készül majd az egye­temen is. Közgazdaságtant, politikatudományt és pszicho­lógiát hallgat, s talán nem té­vedünk, ha azt mondjuk, köz­ben a hét nyelv mellé még né­hányat megtanul. . . Pauska Zsolt Darvas Iván pécsi Csehov-előadása előtt Hiányzik a színpad... ... mert a Parlament mégsem színház Két érdekesség a kiállításról: a ceruza formájú fogas, és a kezet formázó csobogó Fotó: Läufer László Tervezzünk tárgyakat! Kiállítás Pécsett Aki figyelmesen követi tele­vízión a parlamenti adásokat, gyakran láthatja Darvas Ivánt a képernyőn. Aki a tévé-játékok, filmek stáblistáján keresi a ne­vét, annak rendre csalódnia kell. A színészből négy évre politi­kus lett, s csak nagyon kivételes alkalmak azok, mikor - szinte véletlenül - visszavedlik szí­nésszé egy-egy előadás erejéig. Ilyen lesz a június 12-diki pécsi is, mikor Csehov „A dohányzás ártalmasságáról” c. monodrá­máját fogja előadni.- Kell-e valamit előre tudnia a közönségnek erről a műről?- Semmiképp sem szükséges ismerni egy darab taralmát ah­hoz, hogy maradéktalanul él­vezhessük. A meglepetés ereje sokkal izgalmasabb. De hogy mégis kedvet csináljak hozzá, annyit elmondok, hogy ez a sze­rény, kis húsz perces monológ gyöngyszeme a színpadi iroda­lomnak. Csehov, a sűrítés nagy mestere egy vidéki tanárember panaszkodásában egy egész éle­tet mutat be egyszerre.- Nekem valamiért úgy tűnik, hogy Ön vonzódik az egyszem- nélyes darabokhoz. Vagy ez csak véletlen?-Véletlen annyiban, hogy a színész azt a szerepet játsza el, amit kiosztanak rá. Az már más kérdés, hogy mért épp rám gon­dolnak ilyen alkalmakkor. Bár, meg kell vallanom, hogy ez utóbbit, a Csehovot már magam választotta. De ha arra gondol: nem vagyok magányos, vissza­húzódó alkat. Az igazság az, hogy az egyszemélyes darabok­nak is megvannak az előnyei és a hátrányai is. Mindenképp ne­hezebb; mert fizikailag, szelle­mileg is egy embernek kell vé­gigcsinálnia az estét, ő az egyet­len pont, ahová a nézők fi­gyelme koncentrálódik. Léleg­zetvételre sincs idő, nem lehet „pihenni”, mint más darabok­ban, mikor a partnernál van a szó. Épp ezért a felelősség is tel­jesen az enyém, nekem kell le­kötni a közönség figyelmét, s ha ez nem sikerül, csakis magamat okolhatom. A jó oldala, hogy nem vagyok másokra rászo­rulva, nem kerülhetek olyan szi­tuációba, hogy valaki valamit elront, ami nekem is rossz lehet.- Darvas úr, Ön színész, s gondolom, öt-hat évvel ezelőtt, mikor egyes kollegái ott ültek a régi Parlament padjaiban, nem hitte volna, hogy egyszer, egé­szen más körülmények között. Ön is beül a Tisztelt Házba.- Igaza van, eszembe se ju­tott. Különben is, mindig az volt a véleményem, színész marad­jon a színpadon. Aztán eljött 1989-1990, egy egészen ritka történelmi pillanat, mikor fenn­állt annak a lehetősége, hogy Magyarországon valami gyöke­resen új kezdődik. Ekkor úgy éreztem, hogy kutyakötelessé­gem, hogy ne csak a szájamat jártassam, hanem tegyek is va­lamit. Aztán eltelt két év, és őszintén be kell vallanom, túl­becsültem a képességeimet; az Ulőképességeimet, hisz ellentét­ben a színészi munkával, a Par­lamentbe be kell járni, mint egy hivatalba, és elképesztő sok időt és energiát igényel. Gondolja meg, a választások óta nem volt premierem, s egyhamar nem is lesz. De mindezzel együtt nem bántam meg semmit, ha újra csinálhatnám, megint így ten­nék.- Pedig sokak szerint a Par­lament is egy nagy színház.- Máshoz vagyunk szokva. A demokrácia egymással egyet nem értő erők csatája. Isten őrizz, hogy olyan „egyöntetű” Parlamentünk legyen megint, mint egykor! M. K. Szombat délelőtt a JPTE Bölcsészkarának aulájában nyí­lott meg az a kiállítás, mely az országos „Tervezzünk Tárgya­kat!” című pályázatra beérke­zett műveket mutatja be a kö­zönségnek. A pályázatot 1985 után tavaly írták ki ismét, im­máron önálló, lelkes vállalko­zásként. A szponzorok és magántá­mogatók segítségével meghir­detett „Tervezzünk Tárgyakat” 9-18 éves gyerekek számára tet­ték közzé „Bútor és kiegészí­tők” témában. A beérkezett 221 művet egy öttagú, bútorterve­zőkből, iparművészekből, épí­tészekből és egyetemi hallga­tókból álló zsűri bírálta el, mely bírálat fő szempontja a terv hasznossága, szépsége, eredeti­sége volt. Végül is 23 munkát díjaztak, melyek megoszlása (korcsopor­tokként): 4 első, 5 második, 8 harmadik helyezés, 4 különdíj és 2 dicsérő oklevél. Első díjjal jutalmazták a „Poliplámpát”, mely egy karácsonyfára emlé­keztető állólámpa, s hajlítható világító karjait oda lehet irányí­tani, ahová a fény kell; az állít­ható magasságú fogast mely anyagtakarékosan mindig az adott magasságba helyezhető; és a főképp vakoknak készült „tapintó társasjátékot”, mely a látóknak is kellemes szórako­zást kínál a tapintási készség fejlesztésével. A kiemelkedő pályázatokat bemutató kiállítást Gaul Emil iparművész nyitotta meg, majd a Szélkiáltó együttes muzsikált. M. K. Néhány esztendeje - súlyos műtét után - szobám mennyeze­tére zsineget erősítettem, alsó végére hurkoltam egy szál ciga­rettát cédula kíséretében, amelyre ezt írtam: „Ne szívj el, Te hülye ...!” A bizalmaskodó hangra kissé megsértődtem, de a cigizést sikerült szüneteltet­nem néhány hónapra. Azóta dohányzom, hol vadul, hol mér­sékelten, pedig Isten látja lel- kemet, utálom a dohányzást, és ha néha magamba szállók, felöt­lik bennem a kérdés. Tulajdon­képpen mi jó van abban, ha az ember szívja a rohadt, büdös füstöt, a száján keresztül le a tü­dejébe? Három hete, H. L. úrral talál­koztam, úgy dél körül a szer­kesztőségben. A felbontott Mul­tifilteremből négy szál hiány­zik. A vendégem elővesz egy kis - cigarettásdoboz méretű - szerkezeted (az van ráírva, hogy Callegari parma, meg hogy Nosmoke), és azt mondja, a doboz végén lévő kis csövet nyomjam a fülem peremének kezdőpontjához - nagyjából a halántékommal egyvonalba -, majd a kis kerék elfordításával helyezzem üzembe. Kattogás, majd elviselhető szúrós impul­zusokat kap a fülem. Néhány másodpercig szorítsam a fü­lemre, majd vegyek két mély lé­legzetet és kész. Ennyi. Ahány­szor rá akarok gyújtani, helyette ezt a műveletet végezzem el. Ha nem gyújtok rá a három hetes kúra alatt, csak ezt a szerkezetet használom, majdnem százszá­zalék biztos a siker. Világos: vége a dohányzásnak. Azon a délutánon még két ci­git elszívok, a továbbiakban nincs kedvem többet rágyújtani. Következő nap: délelőtt nem kívánom a cigarettát - otthon amúgy sem szívok, soha, sem­mikor -, de „belövöm” maga­mat, délután is, a szerkesztő­ségben, ahányszor csak ingerem támad a dohányzásra. Hét vé­géig még - csupán próbaképpen - elszívok néhányat, a többit el­kínálom és én már ezt is komoly eredménynek tartom, hogy már nem veszek cigarettát, bár némi lelkiismeretfurdalásom azért van, hiszen a kúra alatt nem szabadna dohányoznom. Na de még hátra van két hét, s ha már most nem kívánom annyira a cigit (valóban így van!), akkor nagyon hamar elfelejtem még az ízét is a „multinak”, kedvenc cigimnek. Éjjel azt álmodtam, hogy egy trafik előtt elhaladva rosszul let­tem az utálattól, majd eltámo­lyogtam egy utcával odébb, ahol is belekeveredtem egy tün­tető tömegbe, amely ordítva, feliratos táblákat cipelve haladt a 48-as térre: „Romboljuk le a Dohánygyárat...!” - üvöltöt­tem a tömeggel. Reggel hallgatom a rádiót - cigaretta eszembe sem jut, igaz, harmadik hete, hogy nem köl­tők pénzt dohányra - és mert a hétvégén, vagyis ma, május 31-én „Dohányzásmentes Vi­lágnap” lesz-van, a műsorve­zető orvosokkal tárgyal. Mond­ják, felmérés szerint hazánkban egy főre évente 2680 szál ciga­retta jut, beleértve csecsemőket is, és ez katasztrófa. Felmérés szerint az általános iskolások 13,8 százaléka, középiskolá­soknak 25 százaléka, szakmun- kástanlóknak 50 százaléka do­hányzik. Az USA-ban az utóbbi években 30 százalékkal csök­kent az infarktus betegségek-el- halálozások száma, mert a do­hányzók 30 százaléka szakított az őrületes dohány-szenvedély- lyel. Azt is mondja egy orvos: a nikotin három hét alatt kiürül a szervezetből, ha addig nem gyújtunk rá. Délután találko­zom V. Péter barátommal, ki párját ritkítva képes gusztuso­sán dohányozni. Kérek tőle egy cigit, aztán kettőt. Kérdezi: „Használ az a szerkezet?” Igen - mondom neki -, csak én nem használok neki. Szégyenlem magamat, H. L. úr: a készüléket visszaadom, ha muszáj. 8. Holstein-fríz V ilágkonferencia Budapesten A holstein-frízt, a világ legelterjedtebb és legjobban tejelő szarvasmarha fajtáját tenyésztő országok június 1-6 között Budapesten, a Kongresszusi Központban tartják 8. világkonferenciá­jukat. A rendezvény elismerése annak a nemzetközileg is pá­ratlan eredményt hozó ma­gyar tenyésztői munkának, mellyel hazánkban a tejelő tehenek több mint kéthar­mada holstein-fríz jellegű és az egy tehénre jutó tejterme­lés 1972-től folyamatosan növekedve ma már évente csaknem ötezer liter. A jú­nius 2-án 8.30 órakor kez­dődő rendezvénynek az elő­adások és tanulmányutak mellett célja a Holstein-Fríz Tenyésztők Világszövetsé­gének megalakítása. Ne szívj el, Te ... 4 vasárnapi Rádió mellett...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents