Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)
1992-05-30 / 148. szám
1992. május 30., szombat ü j Dunántúlt napló 7 Az új nagy szomszéd A jelzős szerkezet - „nagy szomszéd” - évtizedekig mindannyiunk számára ugyanazt jelentette: azt a Záhonynál elkezdődő, s Vlagyivosztokig húzódó hatalmas, kontinensnyi államot, amely a politikai és nemzetiségi feszítő erők nyomán tavaly szétesett. Ám a kifejezést voltaképp ma is használhatjuk, hiszen a Szovjetunió kötelékéből az önállóság útjára lépett Ukrajna keleti határunknál továbbra is európai közép-hatalmi szerepre igényt tartó szomszéd marad. A nagy szomszéd? így, idézőjelek nélkül jogos a megnevezés, hiszen ezúttal a méreteket, az 50 millió feletti lélek- számot jelöli, nem pedig a külhonból történő politikai befolyásolást. Hazánk számára viszont igencsak fontos, hogy milyen együttműködést sikerül kiépíteni Kijevvel - ezért is kisérte élénk figyelem Vitold Fokin ukrán kormányfő minapi magyar- országi vizitjét. Stabil kapcsolatok, kölcsönös érdekeltség a gazdasági kooperációban, az emberi jogi (s köztük a kisebbségi, nemzetiségi) normák hasonló megítélése: a tárgyalásokon tapasztalható összhang manapság igencsak becsülendő eredmény - különösen, ha néhány más (kisebb) szomszédunkhoz fűződő kötelékkel vetjük egybe. .Számos nyitott kérdés, kihasználható lehtőség maradt természetesen a Fokin-látogatás után is, ám ebben a fázisban a lényeg a biztató kezdet, a távlatok megalapozása. Az, hogy Ukrajna ne (csak) nagy szomszédunk, hanem jó szomszédunk legyen. Szegő Gábor Árverseny Budapesten és minden nagyobb városban hétköznapi jelenet, hogy nagyforgalmú üzlet-utcákon egymást érik a portékájukat kis asztalról, földről kézből, pádról kínáló alkalmi árusok. S mögöttük drága pro- tálú, szép kirakató üzletekben gyakran ugyanazok az áruk - csak jóval drágábban. Hát hogy ne lennének drágábbak? Hiszen a tisztes kereskedő helyiségbért, adót, TB-já- rulékot, közüzemi díjakat fizet, míg az alkalmi árus kibújik minden fizetési kötelezettség alól. A kereskedőt kötelezik arra, hogy üzlete javítsa (vagy legalábbis ne rontsa) az utcaképet, az árus viszont zsibvásárrá változtathatja a legszebb utcáinkat is. A kereskedőnél bármikor lehet ellenőrizni az áru eredetét, minőségét, míg az utcai árus szinte büntetlenül sózhatja rá a „bóvlit” a szegény vevőre. Szegény vevő? A jelző itt két értelmet is takar. Egyrészt valóban sajnáljuk a vásárlót, mert - stílusosan szólva - átver(het)ik. Másrészt ne titkoljuk, hogy egy anyagilag egyre rosszabbul élő réteg kifejezetten keresi az utcai árusok olcsóbb kínálatát. Akkor hát minden maradjon a régiben? Az illegális utcai árusítást minden erővel meg kellene akadályozni, de úgy, hogy kínálata megmaradjon. Ennek módja, hogy az árusítást egy erre kijelölt, a kulturált és ellenőrzött kereskedelmet lehetővé tevő helyre terelik, ahol az árusnak is eleget kell tennie bizonyos fizetési kötelezettségeknek. Ily módon tisztességesebbek lennének az üzleti verseny feltételei. Pontosabban: verseny lenne és nem árver-seny. P. T. Az erőmű támogatja a bányát, de olcsóbb szenet igényel A pécsi erőmű fizeti a fűtési számlák értékének egyharmadát A Magyar Villamos Művek Tröszt kétszintű részvénytársasággá alakulásával egyidőben rt-vé alakult a Pécsi Erőmű is. A villamosenergia és távhő szolgáltató társaság többségi tulajdona továbbra is a MVM Rt. kezében van, az önkormányzat részesedik még néhány százalék erejéig. Nem privatizációról van tehát szó, az átalakulásnak két szempontból mégis nagy jelentősége van. Egyrészt megteremtette a külföldi tőke bevonásának lehetőségét, másrészt pedig az új helyzetben az erőmű működésében is óhatatlanul előtérbe kerülnek az egyre több területen kialakuló piaci viszonyok. Verseny helyzet Az új helyzetben áruként kezeli a gazdaság az erőművekben előállított villamos- és hőenergiát. A hazai rendszerben az áramszolgáltatók azoktól az erőművektől vásárolják majd meg a produktumot, amelyek azt a legkedvezőbben állítják elő. Ezt a mechnanizmust ma még a konszern (MVM Rt.) alakítja, de az elv már érvényesül. Ä szabad kapacitások versenyében dőlhet él, ki tudja kedvezőbb áron adni az egységnyi energiát. Egy-egy pécsi polgár fűtési számlája attól függ, hogy az erőmű mennyiért vásárolja meg az energiahordozót, és azt milyen hatásfokon tüzeli el. A napjainkban befejeződő, több, mint 5 milliárd forintba kerülő erőművi rekonstrukció sokat javított a hatásfokon. Ezt kedvezően egészítették ki az utóbbi időszak szervezeti és működési változásai, a takarékos költség- és létszámgazdálkodás. A komlói erőmű dolgozói létszáma például fele a három évvel korábbinál, de a pécsi egység is évi 40-50 fővel csökken. Az egyetlen, még ki nem használt takarékossági forrás tehát a minél Olcsóbb tüzelőanyag beszerzése. A mecseki szén drágább, mint a fűtőolaj Ezen a ponton kapcsolódik a Pécsi Erőmű Rt. működése a felszámolás alatt álló Mecseki Szénbányák sorsához. Az együttélés nem újkeletű, hiszen az energiatermelő egységet kifejezetten a Mecsekben bányászott, kokszolásra alkalmatlan szén elégetésére hozták létre. Az előírt mennyiség előírt áron történő megvásárlása a mai napig megkövesedett elvárás maradt. Most viszont, amikor az energia árát mindinkább a piaci értékítélet határozza meg, egyre inkább kiéleződik a kötelező vásárlás és a piaci magatartás ellentmondása. A Mecseki Szénbányák FA energetikai szén ára a BDSZ- nek a kormánnyal történt megállapodása nyomán idén 45 százalékkal magasabb, mint tavaly ilyenkor volt. A villamosenergia és a hőszolgáltatás termelői árait viszont közel sem emelték ilyen mértékben. így, mivel a bevételek nem fedezik a ráfordításokat, most az a furcsa helyzet állt elő, hogy a pécsi fűtési számlák értékének egyharmadát az erőmű fizeti. Az ebből fakadó kiadások év végére akár a 800 millió forintot is elérhetik, ami egyértelműen veszteséget jelent. Az erőmű fizet Egy másik megközelítésből nézve ugyancsak hamar megvilágosodik a gazdaságosság kérdése. A mecseki szén jelenlegi ára eléri, vagy meghaladja a fűtőolajét, amelyeknek viszont lényegesen kedvezőbbek az átalakítási költségeik. Sajnos a Mecseki Szénbányák súlyos gondjait egymagában az erőmű vásárlásai sem tudják megoldani. A pillanatnyi kedvezőtlen helyzet ellenére a részvénytársaság tartós partnert lát a bányavállalatban. Ez nyilvánul meg abban is, hogy a jelentős, olcsóbb és környezetkímélőbb importszén-kínálat ellenére folyamatosan átveszik a mecseki szenet, és a hazai pénzügyi morállal ellentétben folyamatosan fizetnek is azért. Szorosabb együttműködés A két cég közötti kapcsolat valószínűleg a mecseki bányászat megszűnéséig fenn is áll majd, sőt az sem elképzelhetetlen, hogy szorosabbra szövődik a közeljövőben. Az ipari tárca elképzelései szerint közös társaságot alapít a kitermelő vállalatból és az erőmű részvénytársaságból. Ez a megoldás a tüzelőanyag-szállítók versenyhely- zetében nem tisztán gazdaságossági elvek alapján születhet csak meg, az ezzel járó többlet- költségekről gondoskodnia kell az államnak. Kaszás Endre Dolgozz többet... Mit mutat a bér-térkép? Az idei év első negyedévében a korábbinál erőteljesebb jövedelem-szóródás érvényesült a különböző nagyvállalatok dolgozóinak körében. Megdőlőben van az az évtizedes „hagyomány”, miszerint a munka nehézsége és veszélyei miatt a bányászatban dolgozók keresete kiemelkedően magas a többi fizikai dolgozóhoz képest. Bár a termelő ágazatok munkabérei közül még ma is a bányászok átlagos havi bruttó keresete a legmagasabb, ez 1992 év elején már csak 5,7 százalékkal haladta meg a vegyiparban és 7 százalékkal a villamosenergia-, a gáz-, és a hő- és a vízellátásban dolgozók átlagkeresetét. Az építőiparra - annak szezonális jellege miatt - ugyan nem jellemzőek az év eleji keresetek, de az mégis meghökkentő, hogy a fizikai dolgozók átlagos bére még a havi bruttó 13 ezer forintot sem érte el, ami a családok számára a létminimum szintjét sem biztosította. Tovább él az a korábbi tendencia, amely szerint a legrosz- szabbul a tipikusan női munkákat fizetik. A textil-, a ruházati és a bőrtermékeket gyártó vállalatok fizikai dolgozói az év elején megközelítően 12 .ezer forintos bruttó átlagkeresetet tudtak elérni, s az úgynevezett egyéb feldolgozóiparban is csak 74 forinttal haladta meg a 12 ezret az átlagkereset. Ezekben az ágazatokban az életszínvonal erőteljes csökkenése az idén is folytatódik. Megváltozott a jövedelmi helyzet a kereskedelemben dolgozók, a közúti jármüvek, és a közszükségleti cikkek javításával foglalkozók körében. Ezek a tevékenységek korában a legrosszabbul fizetők közé tartoztak, idén a mintegy 13 9000 forintos bruttó átlagkereset már némi relatív javulást jelez. Érdemes azonban felfigyelni két új jelenségre. Az egyik: a posta és távközlés fizikai dolgozói ma már átlagosan annyit keresnek, mint a kohászok, s ez mintegy havi ezer forinttal több az ipari átlagnál; a másik: a bankok, a pénzintézetek fizikai dolgozóikat is lényegesen jobban megfizetik az átlagosnál. Havi bruttó jövedelmük meghaladta a 22 ezer forintot, ami csaknem 2300 forinttal magasabb a bányászok havi bruttó kereseténél. Indokolt és növekvő differenciálódás érvényesül a szellemi foglalkozásúak körében. E téren is a pénzügyi szolgáltatásokat teljesítő közép- és nagy- vállalatok járnak az élen, havi 33 300 Ft-os átlagkeresettel, nem véletlen, hogy ez a tevékenységi kör elszívja az állam- igazgatás legjobb szakembereinek egy részét is. Ezzel szemben a vegetáló, a csőd felé haladó vállalatok még a jól felkészült szakembereik bérzését sem tudják hozzáigazítani az inflációs rátához. Ennek tudható be, hogy az idén csak két ipari ágazatban haladta meg a szellemi foglalkozásúak átlagos havi bruttó keresete a 31 ezer forintot. Az egyik a vegyiipar, a másik a villamosenergia- gázhő- és vízellátás területe. Mindkét ágazatban 31 800-31 900 forint volt az átlagkereset. A gépipar szellemi foglalkozású dolgozói átlagosan mindössze havi 25 ezer forint körül kerestek, kevesebbet, mint a textil-, a ruházati, vagy az élelmiszeriparban dolgozó kollégáik. S ebben döntő szerepe volt annak, hogy drasztikusan csökkent a gépiparban a rendelésállomány, a hazai felvevőpiac nem tud munkát adni. Fennáll annak a veszélye, hogy a kreatív, jól felkészült műszaki és közgazdász értelmiség elhagyja a nagyvállalatokat és inkább a jobban fizető kisvállalkozásoknál helyezkedik el. Az egyes ágazatokon, tevékenységi körökön belül nőtt a keresetek szerinti differenciálódás, de nem érzékelhető még ma sem jellemző kapcsolat a vállalati teljesítmények és a dolgozók kereseti színvonala között. A dolgozz többet, jobban élsz - egykor olyan sokat hangoztatott elvét - ma jóesetben csak a kisvállalkozásokon lehet számon kérni. Ny. V. Munkanélküliek Lengyelországban Április végén Lengyelországban 2 218 000 munkanélkülit tartottak számon, a munkaképes lakosság 12,2 százalékát. Májusban közel háromezer lengyel cégnél várható tömeges elbocsátás, 160 ezren kerülhetnek utcára. Az intézet arra a reményt keltő tényre is rámutat, miszerint áprilisban rekord számú, közel 60 ezer ember talált új munkahelyet magának. Kerékpárgyártás - újra Schwinn Made in Hungary Volt korábban is .kerékpárgyártás Magyarországon - valamikor a húszas években vett Weiss Manfréd Puch licencet és kialakult Csepelen egy kerékpár gyártásban kiművelt mérnök- és univerzális munkásgárda. Ez játszott döntő szerepet akkor, amikor a csepeliek - kifulladva a honi lehetetlenségektől -, a nyolcvanas évek közepén külföldön kerestek partnert. Amerikában, a Schwinn családi vállalkozás volt. Úgy látták, hogy gyárépületet mindenhol fel lehet gyorsan húzni, gépeket is bárhová szállíthatnak, de a gyakorlottsághoz, az értő-szerető kerékpár gyártáshoz hagyomány, tapasztalat kell. Ezt találták meg Csepelen. Schwinnék éppen száz éve gyártanak kétkerekűt. A minőségi kerékpárpiac nyolcvan százalékát tudhatják magukénak az USA-ban. Hozták magukkal a know-how-t. Amitől egy kerékpárra azt mondják, hogy jó kiállású, elegáns, vagy hogy valósággal sugározza a gyorsaságot, mindazzal, amivel hatást kelt, egyszóval a kinézet - az bizony számokkal leírható vázgeometria. Csepelen a forrasztás volt az uralkodó technológia a kerékpárépítésben. A jó és könnyű hegyi kerékpár azonban hegesztéssel, méghozzá különleges wolfram elektródás úgynevezett TIG eljárással készül. Ezt is adaptálták a csepeliek. Fontos lett a küllem, az új amerikai-magyar vegyesvállalat megvásárolt egy jó festési eljárást. Piaci stratégiájukat nem homokra, hanem hegyre, pontosabban hegyi kerékpárra - dolgozták ki. Vezértípus lett aWo- •odland, amely azt hivatott be-- mutatni, hogy nálunk a közepesnél jobb minőség is mennyivel jobb, mint messziről jött csak nevükben moun- tain-bike-ok. A példázat jól sikeredett, hiszen a versenyeken is már egyre többször találkozunk ezzel a névvel: Woodland. Testvére, a Bakony a silány távol-keleti árut igyekszik kiszorítani. Az itthon készített kerékpárok fele külföldre kerül: ott sem kell megtagadniuk származásukat, rajtuk a Made in Hungary felirat. Az itthon maradottak a honi kétkerekűeknek mintegy a felét teszik ki évente. Csepelen ötszázan dolgoznak. Típustól függően a munkájukra igencsak nyújtott garanciát adnak. Ez vázra és villára - a kötelező egy évvel szemben - öt, illetve tíz év. Bíznak abban, hogy a vásárló megfelelően értékeli, hogy az ő érdekében hálózatot építettek ki. Ma már száz körül van a Schwinn-Csepel viszonteladók száma - többek között Baranya megyében -, az esetleges garanciális vagy garanciaidőn túli javításokat pedig még száznegyvenen vállalják. Áztán: a csepeliek arra is gondolnak, hogy a vásárlásnál szempont lehet: az ő termékeikhez mindig van alkatrész, méghozzá az, amit a prospektusaikban feltüntettek. Még valami: náluk a kerékpárokat nem elemekre bontva adják: a dealerek elemi kötelessége, hogy összeszerelve, kipróbálva, készen adják át a vevőnek. A nagyobb értékű kerékpárokról vevőnyilvántartást is vezetnek. Már csak azért sem árt e köny velés, mert az átlagos honi kerékpárok élettartama tíz év körül van, a csepelieké tizenöt év. R. N.
