Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-28 / 146. szám

1992. május 28., csütörtök üj Dunántúli napló 3 Egy szép és hasznos utazás Németországban, Ickingben járt nemrég a pécsi Leőwey gimnáziumm 2le osztálya Büki Adél tanárnő vezetésével az ot­tani gimnázium meghívására. Érdekes az ickingi gimnázium története. Ez a háromezer la­kosú falu - amely nyaranta fes­tők, művészek, turisták kedvenc tartózkodási helye - München­től délre, Wolfratshausen váro­sának közelében fekszik. Az is­kolát a környező falvak, váro­sok kérésére maguk a szülők építették, majd a bajor államnak ajándékozták. A gimnázium vezetői keres­ték meg a mi iskolánkat, hogy felvegyék a kapcsolatot egy olyan magyar gimnáziummal, ahol német oktatás folyik. Az ickingiek tavaly novemberben jártak nálunk „terepszemlén”, és tanárainkal két évenkinti di­ákcserében egyeztek meg, s en­nek jegyében utaztunk május közepén Ickingbe. Családoknál laktunk. A programot úgy állí­tották össze a vendéglátók, hogy nyelvgyakorlásra, tanu­lásra, szórakozásra, kirándu­lásra egyaránt legyen mód. Fo­gadtak bennüket a bajor bel- ügymisztériumban is. Sokat beszélgettünk aktuális szocális, politikai kérdésekről, a kábítószeről, rádióról, újság- írásról.Jártunk színházban, skanzenben, szánkóztunk, egy­szóval jól éreztük magunkat, búcsúzóul magyar táncházat csináltak nekünk. Sok ajándé­kot, ruhát hoztunk magunkkal a Magyarországra érkezett jugo­szláviai menekültek számára. Leőwey Gimnázium, 2/e osztály Az utazás egyik szép állo­mása: képünk a linderhofi kastély parkjában, a teaház bejáratánál készült. A Pécsi Nemzeti Színházban vendégszerepei június 13-án és 14-én a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata. A kolozsvári művészek Ionesco: A kopasz énekesnő című abszurdját adják elő Tompa Gábor rendezésében, a produkció nagy sikert aratott otthon és több külföldi városban is. A képen jelenet az előadásból: Boér Ferenc, Panek Kati, Spolarics Andrea és Bács Miklós. Megszűnik az alap-casco Túl sok a lopás, nem éri meg Pécsi zene­iskolások sikerei A Liszt Ferenc Zeneiskola tanárai és növendékei az elmúlt napokban két kiemelkedő ve- seny-eredménnyel növelték a pécsi zeneoktatás jóhírét. Pre- hoffer Gábor blockflőte (ba­rokk-furulya) szakos növendék május 17-én Budapesten, az or­szágos zeneiskolai furulyaver­senyen nagyszerű Telemann-já- tékával első díjat, tanára, Szabó Gyula pedig a kiváló felkészíté­sért tanári különdíjat kapott. Egy héttel később, május 24-én Balassagyarmaton az országos zongora négykezes találkozón Baksa Dániel zongorista nö­vendék és tanára, Horesnyi Or­solya együtt léptek pódiumra, s produkciójukkal nívódíjat nyer­tek. Sebők Attila oboás növen­déknek az országos fafúvós ver­senyen elért második helyezé­sével, Mánfai Petrának az or­szágos zongoraversenyen meg­szerzett különdíjával együtt e tanévben az már a negyedik versenygyőzelem volt, de az is­kola nagyon reménykedik még egy ötödikben is. Hosszúhetényből Ausztriába Tegnap Ausztriába utazott a hosszúhetényi népi együttes. Látogatásukkal a statteggi tánc- együttes tavalyi it tartózkodását viszonozzák, de egyben részt vesznek a Grazi Nemzetközi Folklórfesztiválon is. A tánco­sok négy napig lesznek vendég­ségben szomszédainknál. Mezőgépek régi áron Mint a Heti Világazdaság megírta, Budapesten és Pest megyében a Hungária Biztosító leállította az úgynevezett „olcsó casco”-t. A hetilap szerint a fő­városban és környékén a Hun­gária ezentúl nem köt alap-cas- cokat, az indok pedig az, hogy túl sok volt a lopás, így a társa­ságnak a dolog a legkevésbé sem üzlet. Bizonyára sokan sajnálják a döntést, hiszen a havi 2-300 fo­rintos díj a mai biztosítási árak mellett igazán csekélynek szá­mított. A hír kapcsán dr. Kraso- vits Mártát, a Hungária pécsi fiókjának vezetőiét kerestük meg:- Sajnos azt kell mondanom, nem csak a fővárosban és kör­nyékén kellett az alap-cascot le­állítani. Központi intézkedés alapján ezentúl Baranyában sem köthetünk ilyen szerződéseket. Mint a fiókvezető lapunknak elmondta, Baranya is a „fertő­zött” területek közé tartozik, így a jövőben itt is csak több kárfaj­tára kiterjedő biztosítás köthető. Azt, hogy jelenleg a Hungá­riának hány alap-cascora szóló szerződése van, pontosan nem sikerült megtudnunk, a fiókve­zető - merthogy az adat üzleti titoknak minősül - csak annyit árult el, hogy a régebben bizto­sítottak egyharmada kötött ve­lük alap-cascora szóló szerző­dést. (Az intézkedés a már szerző­déssel rendelkező Hungá- ria-ügyfeleket természetesen nem érinti.) Pauska Zs. Arany János megglosszázná Jókai írta akadémikus tár­sával, Arany Jánossal kapcso­latban, hogy az üléseken di- rib-darab papírosokon üzen­gettek egymásnak. Ha valaki lapozgatja Arany összegyűj­tött verseinek kötetét, meg is találhatja ezeket a verses glosszákat Akadémiai papír­szeletek cím alatt. „Igazi vas- fejű székely a Bálint: Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int” - így szól az egyik, tanúsítva, hogy akkor is voltak nézetkülönbségek a tudós grémiumban, de azért megfér­tek „egy csárdában”. Az időben még az akadémia kebelében együtt ültek tudó­sok és írók. Mindeddig így volt ez, amíg 1949-ben „gim- nasztyorkát öltöttek” a Ma­gyar Tudományos Akadémi­ára is. A függetlenség vissza­nyerését követően így magától értetődő gondolat volt az, hogy a tudomány mellett az alkotó művészet is helyet kap­jon ismét a nagypresztizsű „köztestületben”. Az írásmű­vészet visszafogadása történ- j hetett volna úgy is, ahogyan hajdan volt helye az akadé­miai osztálykeretben. De úgy is, ahogyan végül is történt: a Magyar Tudományos Akadé­mia függetlén társintézmé­nyeként hozták létre a Szé­chenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát. Csakhogy miközben ezt szervezték, megalakult egy másik írói, művészi testület is Magyar Művészeti Akadémia néven. Végül is a szavakra nincsenek monopóliumok, s akár az értelmező szótárat, akár az Akadémiai Kislexi­kont lapozgatjuk, több jelen­tést találunk. Akadémosz hé­rosz athéni ligetében alapította Platon Kr.e. 387 körül filozó­fiai iskoláját, az első akadé­miát. A reneszánsz korában tudományos, művészeti, iro­dalmi, zenei és egyház társa­ságok, egyesületek használták az akadémia nevet. Ilyen el­nevezéssel jöttek létre az új- és legújabb korban szakfőis­kolák, így hazánkban is a ze­nei, képzőművészeti vagy színművészeti akadémia - kár is volt vagy volna megváltoz­tatni a patinás neveket. S sok helyütt mindmáig az akadé­miák a legtekintélyesebb tu­dósok és - nem mindenütt - művészek országos testületéi. Hogy kik a legtekintéyleseb- bek, azt végül is a testület dönti el jogszerűen. Mint minden emberi döntésben, eb­ben is lehet tévedés, lehet,amit másként ítél meg sok kortárs, de tudomásul veszik. Az, hogy végül is az írók, művészek két akadémiát alakí­tottak, mondhatjuk: „szívük joga”. De a külső szemlélő számára némileg devalválja mindkettőt. Olyan színben tünteti fel viszonyukat, hogy még csak közös asztalhoz sem ülnek. Persze, lehet ezt ma­gyarázni - ahogy szóbeszéd­ben teszik is - politikai, pártál­lambeli vagy pártszimpátiá­kon és főleg unszimpátiákon alapuló nézetkülönbségekkel, de ez nem meggyőző. Végtére is a tudományos jellegű aka­démiák nem klubok vagy egy­letek, kiválasztó elvük a hiva­tásbeli minőség és tekintély. Nem ízlés, filozófia, politi­kum egyesíti tagjaikat. Lehet továbbá magyarázni a kettősséget szellemi életünk­nek, különösen az irodalom­nak az örökségével, az úgyne­vezett népi-urbánus ellentét­tel. Csakhogy ettől még meg­fértek egy akadémiában - mondjuk - Babits Mihály, lly- lyés Gyula, Márai Sándor vagy Tamási Áron, hogy Herczeg Ferencet vagy Csató Kálmánt ne is említsük egyéb ízlés- vagy értékelésbeli kü-* lönbségekre utalva. Feltehető, ha élnének még nagy öregek, ma is megférné­nek egy asztalnál, sőt még az ifjabbakat is oda tudnák ül­tetni. Távozásuk miféle „áthi­dalhatatlan” űrt hagyott? Te­kintélyhiányt? Értékhkiányt? Tekintély az, akit annak elfo­gadnak, érték, amit másban is méltányolnak egy társadalom tagjai. Vajon a méltányolható értékek hiányoznak, avagy a méltánylás képessége? Nem az irodalmi-művészeti aka­démiai az egyetlen kettősség, ez - úgy tűnik - a jéghegy csúcsa. Kirekesztő szándékú kettősségek szaporodnak, s ad abszurdum két kormány, két parlament, két ország lehetne az országban. Ha nem több, hiszen hovatovább ki-ki ön­magát ismeri el csupán. Ideje, hogy legalább a szel­lemi elit emelkedjen felül a megosztó érdekeken, előítéle­teken. A politikai párt kard­csattogásától mindinkább megcsömörlő, kiábrándult hangokat hallató közönség ebben az országban kénytelen élni -„áldjon vagy verjen sors keze” -, és legalább abban szeretne hinni, hogy mégis­csak közös otthonunk ez az ország, hogy egy nyelven szót is érthetünk. (MTI-Press) Lesz majd ötödév? Elképzelések a táncművészet fejlesztésére Szolnok-farm Show-t rendez június 3-4-én Zagyvarékason a hazai mezőgépipar - jelentette be a szerdai sajtótájékoztatón dr. Sziráki András, a rendező szolnoki Mezőgép Vállalat ve­zérigazgatója. Mint elmondotta: a hazai és nemzetközi kooperá­cióban, illetve önállóan gyártott mezőgépek, művelőeszközök mellett elsősorban azokat a ter­mékeket vonultatják fel, ame­lyeket az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által kiírt pályázat elnyerésével fejlesztet­tek ki, illetve gyártanak. A gé­pek alkalmazkodnak a kis és közepes gazdaságok igényei­hez. Az új komplett szár­zúzó-család másféltől hat méter munkaszélességig képes dol­gozni a tábla méretének megfe­lelően. A vállalat a rendkívüli mértékben visszaesett belföldi mezőgépkereslet fellendítésére e korszerű termékeit a jelenlegi kereskedelmi értéknél tíz-har­minc százalékkal olcsóbban kí­nálja. (MTI) A zeneiskolába való járás természetes Magyarországon, de a tánctanulásnak még nin­csen igazán hagyománya. Járo- gatnak a kislányok balettra, de az, tisztelet a kivételnek, csak arra jó, hogy valamit mozogjon a gyerek. A klasszikus baletthoz egyébként sem elegendő a mozgáskészség, megfelelelő fi­zikummal kell rendelkezni, ami elbírja a természetellenes test­helyzetek gyakorlását. A balett olyan mozgásokat követel, amihez ki kell „tekerni” a testet, csak úgy lesz szép - Uhrik Dóra, a pécsi Művészeti Szak- középiskola táncművészeti ta­gozatának igazgatója merész terveket forgat a fejében. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium pályázatára be­nyújtotta a táncművészeti tago­zat kísérleti ötödéves képzésé­nek programját. Véleménye szerint egyre nő az igény a színpadi táncosok szakmabeli tudása színvonalának emelé­sére. A színházak is egyre in­kább a sokoldalúbb, többfajta táncfeladatra alkalmazható fia­talokat keresik. A plusz egy év is sokat számítana. Arra is fel­használnák ezt az évet, hogy a diákok C-kategóriájú alapfokú balettoktatói képesítést szerez­zenek, amit később jól tudnának használni iskolákban, művelő­dési házakban. De azt is el sze­retné érni Uhrik Dóra, hogy a gyerekek legalább egy idegen nyelvből középfokú nyelvvizs­gát tegyenek. Ez akár a szakmá­jukban, akár más területeken fontos lenne, arról nem is be­szélve, ha netalántán sikerülne külföldi ösztöndíjakat szerezni, amihez a nyelvtudás alapfelté­tel. A külföldi kapcsolatok egyébként még nagyon szórvá­nyosak, követségeken, ismerő­sökön keresztül alakulnak el­vétve.-Véleményem szerint nagy hiányosságunk, hogy nálunk, és egész Magyarországon, a mo­dem táncoktatásnak ( Gra- ham-és egyéb technikák) nin­csenek képzett szakemberei, pedig erre éppenolyan szükség van, mint a klasszikus balettra - vélekedik az igazgatónő. Azt még nem lehet tudni, hogy a pályázat eredményes lesz-e, de azt mondja Uhrik Dóra, attól függetlenül szeretne kétéves előképzőt is megszer­vezni, amihez még várja az együttműködő iskola, iskolák jelentkezését. A közös munka lényege az lenne, hogy a jó mozgású hetedikeseknek speci­ális táncelőképzőt tartanának a befogadó iskolában, ami igen megkönnyítené a szakközépis­kolai tánctanulást, és mivel jobb képzettségre tehetnének szert, a végzés utáni szakmai elhelyez­kedés esélyei is nőnének. Je­lentkezőjük a táncművészeti ta­gozatra egyébként változatlanul bőven akad, ősszel például ti­zenkilenc gyerek kezdi tanul­mányait náluk, de százan kérték a felvételüket. Gyakran a szülők sincsenek tisztában azzal, kit érdemes e pálya felé irányít- gatni. A lányok úgy nézzenek ki, mint a szép tomászlányok, fogalmazza meg a külsőre vo­natkozó feltételeket az igazga­tónő. Nem bánnák, ha több fiú kacsingatna feléjük, s azt is sze­retné, ha a fiúkat, lányokat kü­lön képezhetnék, hiszen egé­szen mások a fizikai adottságaik és a fejlődésük üteme.- Elképzeléseink lényege, hogy a gyerekek jobban megáll­ják a helyüket, többfele próbál­kozhassanak a továbbtanulás­sal, és erős közismereti oktatás­sal tegyük lehetővé, hogy az érettségi után más területre is je­lentkezhessenek a diákok. B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents