Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)
1992-05-27 / 145. szám
8 aj Dunántúli napló 1992. május 27., szerda Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma A KDNP gazdasági irányváltást tart szükségesnek Reális az esély a lassú felemelkedéshez Szaporodó hivatalok, hatszámjegyű fizetések ... Miért drága az állam? A Kereszténydemokrata Néppárt Intéző Bizottsága május 23-i ülésén a párt I. kongresszusának határozatai alapján áttekintette az ország gazdasági helyzetét és a következő nyilatkozatot teszi: A koalíciós kormány működésének két éve alatt elért gazdasági eredmények alapján az Intéző Bizottság reális esélyt lát a lassú felemelkedés megkezdésére, ehhez azonban elengedhetetlenül szükségesnek tartja a gazdaságpolitika irányváltozását. Az eddigi monetáris hangsúlyú - restriktiv - visszafogást eredményező gazdaságpolitikát A Szocialista Párt szegedi kongresszusán elhangzottakra hivatkozva állította a HÉT tudósítója, hogy a baranyai felszólaló antidemokratikusnak minősítette a liberális pártokat. Mivel Baranyából csak én kaptam szót, s a sajtóban sehol nem részletezték, mi is hangzott el valójában Szegeden, engedtessék meg, hogy e helyen pontosítsák. A szocialisták és liberálisok egymáshoz való viszonya Vitányi Iván értékelése kapcsán került napirendre. A jeles társadalomtudós kifejtette, ha komolyan gondoljuk a kormánykoalíció legyőzését az elkövetkező választásokon, akkor mindenképpen politikai partnerek után kell néznünk. A társadalomról vallott felfogásunk, a modernizációhoz való viszonyunk alapján nem kétséges, hogy a liberális erők jelenthetik ezt a partnert. E kijelentésre reagáltam jómagam, s vázoltam néhány szóban, hogy a helyi önkormányzatok szintjén nem ilyen Szellemesebb és talán találóbb is lett volna írásomnak „A róka harmadik bőre” címet adni, ugyanis ami most kezd kialakulni vidéken, ahhoz ez a cím jobban jellemző lett volna. A kérdőjeles felvetés mégis csak szerencsésebb, hiszen reméljük, hogy csak átmeneti jelenségről beszélünk. Miről van szó? A mezőgazdasági nagyüzemek bizonyos nehézkedési törvényei miatt az első gazdaság mellett kialakult az úgynevezett második gazdaság (pl: háztáji), amely jelentős árutermelést hozott, a kettő együtt a termelés magas színvonalát biztosította. A gazdasági oldal mellett ez egy bizonyos politikai alku is volt az akkori hatalom és a parasztság között: dolgozhattok annyit, amennyit csak akartok, ezért viszonylagosan jobban élhettek, hogy a politikával ne foglalkozzatok. Ez a jobban élés persze fantasztikus önkizsákmányoló módon jöhetett csak létre, de a parasztság ezt vállalta. A társadalmi-politikai rendszerváltás alatt a mezőgazdaság totális válságba került, tönkre ment az első gazdaság és vele együtt a második is. Az új hatalom semmiféle kiutat nem tud felmutatni az agrárszektorban. Ehhez a totális csőd helyzethez járult még az, hogy speciálisan alakult a munkanélküliség fel kell váltani a termelési folyamatokat ösztönző gazdaság- politikával, új, a mezőgazdaság sajátosságait valóban figyelembevevő agrárpolitikai koncepciót kell kidolgozni. Megfelelő hitelpolitikával, kamatcsökkentéssel elő kell mozdítani a bankoknál felhalmozott pénzeszközök átáramlá- sát a vállalkozásokon keresztül a termelési folyamatokba. Gyorsítani kell a privatizációs folyamatot. Fel kell tárni az e téren elkövetett törvénytelenségeket és kezdeményezni kell a szükséges felelősségrevonást. Biztosítani kell a privatizáció tisztaságát és társadalmi kontrollját. Az állami vállalatok átegyszerű a képlet. Sok, liberálisok által vezetett önkormányzatban ugyanis a liberális képviselők hasonló vonásokat mutatnak tevékenységükben, mint a kormányzó koalíció prominensei. Azaz pártpolitikai szempontoknak alárendelve intézik településük ügyeit, antidemokratikus módszerekkel készítik elő a döntéseket, a többségi pozíció kíméletlen kihasználásával söprik le politikai partnereiket a porondról. Kifejtettem továbbá, hogy magam is közelebb állónak tartom a liberális pártok felfogását a mi jövőképünkhöz, ahhoz azonban, hogy ez a stratégiai közelség kézzelfogható politikai együttműködéssé váljon, még potenciális partnereinknek is sokat kell változniuk. Elsősorban meg kell tapasztalniuk valóságos politikai súlyukat, s azt, hogy ezen erő milyen reális mozgásteret biztosít számukra. Dr. Kunszt Márta a baranyai küldöttcsoport szóvivője a város és a vidék között: a városi üzemek elsősorban az ingázó, tehát a falun élő, de városban dolgozó alkalmazottjaikat küldték el, áttéve ezzel a munkanélküliség gondját vidékre. Az álláslehetőség hiánya és az, hogy a mezőgazdaság is „munkanélkülit termelővé” vált ahelyett, hogy a korábbi politikai ígéretek szerint felvehetné, levezethetné a munkanélküliséget, azt eredményezheti, hogy a munkanélküliek csoportjából a „valahogy csak meg kell élni” nyomasztó kiszolgáltatottság kényszergazdálkodót csinál. Egyszerűen nincs más lehetősége, a mezőgazdaságból próbál megélni. Itt a kényszert kell hangsúlyozni, hiszen tulajdona, szakismerete, termelőeszköze nincs rá, kizárólag csak a kényszer viszi a mezőgazdasági termelésbe és az első lehetséges alkalommal fel is fog vele hagyni. Következésképpen mint komoly gazdasági tényező ez a termelés, ez a harmadik gazdaság nem jöhet szóba. Ezt azért kell tisztán látni, mert ez a réteg - amely vidéken jelentős létszám lehet - nagyobb figyelmet és törődést érdemelne a társadalomtól, ezen belül természetesen elsősorban a hatalomtól. Buzássy Lajos Agrárszövetség alakítása során nagyobb lehetőséget kell adni a munkavállalók tulajdonszerzésének. Az adómorál javítása mellett radikálisan csökkenteni szükséges a vállalkozókra nehezedő bürokratikus előírásokat. Mérsékelni kell a jelenleg igen magas társadalombiztosítási járulékot, az állami költségvetés nagyobb hányadú kötelezettségvállalása mellett, a szolgáltatások színvonalának fenntartásával. A párt sürgeti a munkanélküliek létszámának csökkentése érdekében közérdekű, országos, infrastrukturális beruházások, lakásépítési programok és közhasznú munkák beindítását. Az időközi választásokon hétvégén Pécsett, Komlón és Békéscsabán is a parlamenti ellenzéki pártok képviselője vagy támogatottja kapta a legtöbb szavazatot. Antall József miniszterelnök a tévében adott vasárnapi interjújában elmondta, hogy a nyugati parlamenti demokráciában természetes, hogy a választási időszak közepetáján is kevésbé népszerű a kényszerű intézkedéseket meghozni hivatott többségi kormány. Pécsett és Komlón időközi önkormányzati választások voltak. A helyi testületek egy-egy helyéért vívtak meg, több fordulón át a jelöltek. A több forduló elsősorban a szavazók érdektelensége miatt következett be. Hallhattuk is a korábbi rész- eredmények ismeretében, hogy azért kapott egy adott párt képviselője kevesebb vagy több szavazatot, mert kevesebben vagy többen jöttek el a választásokra. Bezzeg, ha ... Nos, a „ha” ezúttal egyik helyen sem a kormánykoalíció jelöltjét juttatta a kiírt helyre. Önmagában egyik esetben sem beszélhetünk egyértelmű vereségről vagy győzelemről, legfeljebb kisebb, adott területen elért siker vagy kudarc lehet a megítélés. Gondolom ezt azért, mert Pécsett az önkormányzati testület összetételében eddig is az ellenzéki pártok delegáltjai voltak többségben. Komlón pedig, ismereteim szerint, együttműködnek az MDF és az SZDSZ által korábban megválasztott képviselők, többségi véA névsor: Dr. Abay Gyula Pécs, Ábel György Pécs-Somogy, Adorján Gyula Pécs, Ágota László Pécs, Ágotái László Pécsvárad, Al- mási István Pellérd, Amrein Ezért szükségesnek tartja szakminisztériumoktól független., olyan állami szerv létrehozását, amely ezeket koordinálja. A párt leszögezi azt az álláspontját, hogy az állam a lakásépítés finanszírozásából nem vonulhat ki teljes mértékben és ezt a jogalkotásban is érvényre kell juttatni. A párt bízik az ország gazdasági felemelkedésében, ehhez azonban már a közeljövőben konkrét intézkedéseket vár a kormánytól és a parlamenttől és ezt a párt minden rendelkezésre álló eszközzel előmozdítja. Ursprung János az Intéző Bizottság tagja leményt reprezentálva a testületben. A parlamentben, mint tudjuk, mindenféle átülésektől függetlenül továbbra is a kormánykoalíció pártjainak tagjai vannak többségben. Mégis sokak számára veszélyesnek látszik ez a három egyforma eredmény. Kádár Béla miniszter, aki Békéscsabán a harmadik helyre futott be, például egyik, tegnap megjelent nyilatkozatában kijelentette:„A békéscsabaiak a gazdasági fel- emelkedés programja helyett belpolitikailag érzékeny magatartást választottak, és mindenáron a kormánypárti jelöltet (mármint őt magát - B. L.) akarták megbuktatni...” Számomra veszélyesnek inkább az eredmények várható következményei tűnnek. Kiszámítható ugyanis, hogy az ellenzéki pártok büszkébben viszonyulhatnak a sokuk által már meg is kezdett új országos választási kampányhoz, ugyanakkor a kormánypártok köreiben tovább nőhet a minden más véleményt elutasító gőg. Közben pedig az élet megy tovább. Talán elképzelhető, hogy az önkormányzati döntések, az adott települések napi életét közvetlenül érintő intézkedések továbbra is valamivel fontosabbak lesznek az elkövetkezendő hónapokban, mint a máraz 1994-es nagy megmérettetésre készülő, a nagy tervekben esetleg meg-megbicsakló szólamok felerősödése akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról. Bozsik László György Mecseknádasd, Asbóth Lajos Mohács, Aszódi Pál Pécs. Bablich Fülöp Mohács, dr. Babolcsay István Pécs, Bakos Sándor Pécs, Baksa László Pécs, Bäkker József Pécs, BaA parlamenti képviselők és tisztségviselők jövedelméről, vezető politikusok és államférfiak hatszámjegyű javadalmazásáról nyilvánosságra került adatok nyomán újra fellángoltak a viták a növekvő állami kiadásokról. Törvényszerű-e, hogy a közpénzekből egyre többet kell kihasítani az állam „önfenntartására”? - erről beszélgettünk Pál László MSZP-s képviselővel, az országgyűlés gazdasági bizottságának alel- nökével.- Azt ugye Ön is tudja, hogy a közelmúltban végrehajtott képviselői fizetésemelés - amelynek révén a honatyák alapja 56 000forint lett, s tekintélyesen megemelkedtek az egyéb járandóságaik is - nem igazán növelte a parlament népszerűségét...- Igen, s a negatív fogadtatás- kivált a mai viszonyok között- teljesen érthető. Olyannyira, hogy az országgyűlési MSZP-frakció tagjai az emelés jelentős részét közérdekű alapítványoknak ajánlották fel. Noha egyikünk részéről sem valamiféle nyilvánosságnak szánt gesztusról van szó, hadd tegyem hozzá, hogy jómagam négy különféle közérdekű alapítványt támogatok... Ugyanakkor nekem is, frakciótársaimnak is meggyőződésünk, hogy nem a magas kormányvezetői, miniszteri és egyéb jövedelmek az igazi költségnövelő tényezők. Hanem alapvetően az, hogy a kormányzat szemléletében és gyakorlatában sajátos etatista felfogás érvényesül. A nemzeti jövedelem újraelosztásában például napjainkban nagyobb az állam szerepe, mint akár három évvel ezelőtt volt. Ahelyett, hogy megmaradna a gazdaság alapvető szabályainak kialakításánál, a nemzeti piacok védelménél, bővítésénél - mindent megtesz önmaga beavatkozási lehetőségeinek, szerepének növeléséért. Mi mással lehetne magyarázni azt, hogy az a tárca, amelynek létszáma 2 évvel ezelőtt 400 volt, jelenleg 750-800 fős apparátussal dolgozik?-Esetleg azzal, hogy átrendeződtek és megsokszorozódtak a hatás- és feladatkörök.- Pontosan erről van szó. Csakhogy az állam olyan funkciók tucatjával bővítette saját hatáskörét, amelyről - a piac- gazdaság felé haladva - nyugodtan lemondhatott volna. Köztudott, hogy minden vállalogh György Pécs, Bányai Dániel Szalatnak, Bárdos Károly Siklós, Bárdos László Zengő- .várkony, Bánfalvi Ferenc Pécs, Bender József Siklós, dr. Beré- nyi István Pécs, Bernáth Antal Pécs, Berg János Görcsönydo- boka, Béres Lajos Pécs, Berta Gyula Pécs, Bertalan József Mohács, Bitter Miklós Mohács, Blázsekovics Ferenc Pécsvárad, Bocz Árpád Hosszúhetény, Bocz István Hosszúhetény, Bó- dis János Pécs, Bordás Mihály Kozármisieny, dr. Borsiczky Béla Pécs, Botló Ignác Újpetre, Bősz Mátyás Pécsvárad, Bodják Ferenc Pécs, Bozó Pál Pécs, dr. Bögri Géza Görcsöny, Brada József Csányoszró, Brezovics Pál Felsőszentmárton. Czeglédi János Komló, Czáb- ják János Mázaszászvár, Cziller Péter Pécs. Császár József Siklós, Cser- sám Zoltán Komló, Csemavöl- gyi Antal Pécs, Csirke István latot előírások köteleznek az átalakulásra, de - szemben a korábbi gyakorlattal, amikor ezt maguk a vállalatok csinálták - most az állami szervek a lebonyolítók. A „vezérkarok” kinevezésének hatáskörét visszavették a vállalati tanácsoktól, a vállalati vagyonnal való gazdálkodás jogait szintén állami gyámság alá vonják. Ugyanilyen törekvések jegyében gomba módra szaporodnak az állami apparátusok, például a köztársasági megbízottakhoz rendelt decentralizált hivatalok. Ez az önkormányzatokra felülről rátelepített hierarchia nemcsak önállóságot csorbító fölösleges párhuzamosságot jelent az adott területeken, hanem - a korábbiakhoz viszonyítva - csaknem kétszeres igazgatási költséget is! Sokba kerül az országnak az a privatizációs koncepció is, amelyet a kormányzat követ. Az MSZP olyan privatizációs folyamat híve, amely a jelenleginél sokkal demokratikusab- ban, decentralizáltabban, az érdekeltek teljes nyilvánossága előtt zajlik, s amelybe az érintett vállalatok dolgozói, országos szinten pedig a társadalom egésze valódi beleszólási joggal rendelkezik. Ezzel szemben rendre azt tapasztaljuk, hogy a költségvetés mielőbbi bevételének reményében, a demokratikus eszközök és módszerek mellőzésével, ripsz-ropsz „passzolnak” el vállalatokat. A költségvetés számára tudniillik érdektelen, hogy ki a vevő, mik az elgondolásai, fejlesztési távlati tervei. Számára a prompt befolyó összeg a fontos, még akkor is, ha az efféle privatizáció nyomán esetleg ezrekkel nő a munkanélküliek száma. Csakhogy a munkanélküliség növekedésének árát - a szolidaritási alapon keresztül - az országnak kell megfizetnie. Ha azután az ilyen „értékesítések” mérlegét megvonjuk, könnyen lehet, hogy az ország szempontjából negatív szaldó kerekedik ki. Mindezt nem először tesszük szóvá. Ha fölvetéseink sokszor pusztába kiáltott szónak bizonyulnak is, a parlamentben és a Ház falain kívül, újra és újra a nyilvánosság elé lépünk javaslatainkkal. Annak tudatában, hogy az átalakulás, a gazdálkodás krízisének szakaszában nemcsak pénzügyi, hanem morális kötelesség is az állam önmegtartóztatása, saját kiadásainak minimalizálása, (bajnok) Kishajmás, Csikor Kálmán Pécs, dr. Csornai Kovács Géza Pécs, Csömör József Homorúd, Csordás József Pécs, Csurgyok József Vajszló. Dankó István Mohács, dr. Debreceni László Pécs, Dékány József Komló, Dick Ferenc Szulimán, Dick Károly Botyka- peterd, Dobrosi Lajos Szalánta, Dombi József Pécsvárad, Dombi Kisfali József Sellye. Egeres Béla Pécs, Eipl József Komló. Fábiáncics István Siklós, Fe- kecs Ödön Dobsza, Fekete János Magyarszék, Fényes István Szigetvár, Ferenc Kálmán Pécs, Ferenc Lajos Komló, Filmkorn Tibor Sellye, Fink Mátyás Lánycsók, Fodor Ferenc Pécs, Fóris Béla Pécs, Forrai András Mohács,Franta István Mohács, Freund Károly Pécsvárad, Furdi Gyula Sásd. ( Folytatjuk) Szocialisták és liberálisok Az élet megy tovább Vágyak és valóság Lesz-e harmadik gazdaság? 1956 hősei Baranyai hősök névsora, akik 1956-ban tíz napra megdöntötték a Rákosi diktatúrát és ezért életükkel fizettek vagy internálták, börtönbe csukták, megkínozták őket. Büszkék lehetünk arra, hogy Baranyában 1956 őszén vér nélkül telt el az a 10 nap. Á honvédség, a rendőrség, a karhatalom és sok meggyőződéses kommunista párttag a szabadság- harc és forradalom mellé állt. Az újra megszálló szovjet hadsereg több száz tankjával megdöntötte a forradalmat, Pécsre ávos tisztek kisérték őket. Baranya népe 1956-ban és 1989-ben is megmutatta, lehet forradalmat csinálni bosszűállás és gyilkolás nélkül is. Kérjük azokat, akik még nem tájékoztattak bennünket, ezt minél előbb tegyék meg, hogy tetteiket megörökíthessük. Az özvegyek és a hősök gyermekei tájékoztatását is várjuk férjük, édesapjuk forradalom alatti magatartásáról és természetesen a megtorlásokról is. Címünk: Zsolnay Művelődési Ház. „Tíz nap forradalom” jeligére Felső Vámház u. 72. Dr. Berényi István
