Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)
1992-05-27 / 145. szám
1992. május 27., szerda üj Dunántúli napló 3 Valami Más Pécsi tinédzserek lapja Ismét van Pécsett diákújság. Egy vállalkozó szellemű fiatalember, Sárszegi Ferenc és a pécsi Petőfi Sándor Általános Iskola tanárai összefogtak és az intézmény diákjaiból verbuválódott csapattal kiadták a Valami Más című városi diákújságot. A lap már négy alkalommal utcára került. Kérdés azonban, hogy meddig jelenhet meg, ugyanis állandó támogatójuk nincs, minden egyes számhoz külön kell szponzorokat keresniük és az újság terjesztése sem megoldott.-Már a legelején az volt a gyerekek véleménye, hogy ne isk'olaújságot csináljunk, hanem egy városi lapot - mondja Sárszegi Ferenc. - Az első szám még fénymásolással jelent meg. Az elmúlt év decemberében társultunk a Baranya Megyei Diáksajtó Alapítvánnyal, azóta az Agora Nyomdában készül a lap 1 200 példányban. Januártól már egyre több - jelenleg hat - iskola diákjai vesznek részt az újság szerkesztésében, hoznak be írásokat, de az igazi az lenne, ha minden általános és középiskolából jönnének. Hamarosan visszamegyünk a régi helyünkre, az Ifjúsági Ház könyvtárába. A Szivárvány Gyermekház egyik klubszobájában vidám hangulatban készül az újság. Egymás szavába vágva mondják el ötleteiket, véleményüket az újságíró-palánták.- Az a jó ebben a lapban, hogy nem korlátolt - mondja a nyolcadikos Pintér Anikó. - Azt írhatom le, amit gondolok és úgy, hogy mindenki megértse. Mi találjuk ki, hogy miről akarunk írni, és nem úgy mondják meg. Nemcsak a városban történő dolgokkal foglalkozunk, hanem mindennel, ami egy tizenévest érdekelhet.-A suliban mondták, hogy lesz egy diáklap - veszi át a szót Horváth Zsófi, aki szintén most fejezi be az általános iskolát. - Tetszik amit csinálunk, és ez legalább nem olyan, mint az iskola. Az írásaidba beleadhatod magad. Még fényképezni is kellett, és nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült, és a fotóm hamarosan meg is jelenik. Egy témáról ketten is írhatunk, és az kerül be a lapba, amelyik a legjobb, vagy a kettőből készül egy közös cikk. A hatodikos Erzsi és Eszti a próbaszámot követően kereste meg a Valami Más szerkesztőségét. Azóta ottragadtak, mert jó a társaság, nyíltan elmondhatják a véleményüket. Sz. K. Képernyő előtt Először mondjuk azt kellene fejtegetnem, hogy a műsor, ez az „Es”-buli, miként is festett ott a képernyőn, nem volt-e valamiben aránytévesztően hivalkodó vagy éppen aránytévesztően belterjes, pofás volt-e amúgy, tetszett-e a rendhagyó koreográfia, ahogy Marton Frigyes bekocsizik, ráripakodjak-e az olvasómra, vajon tudja-e, hogy a tolószékbe kényszerült műsorvezető miféle iskolát teremtett egyéniségével - fásultságunkat hessegető humorával -, vagy valljam be, hogy kizárólag Ambrus Mercedes tetszett; kizárólag és spéciéi, vagy inkább jólnevelten, túlontúl vájt- fülűen fanyalogjak a derűs salto mortalén, ahogy egy olvasóit vesztő, a televízió nyilvánosságába kapaszkodó lap show-val próbálkozik, összekacsint Fri- derikusszal, avagy csak röhögAjándékkönyvek Angliából, a megyei könyvtárnak Közel félezer angol nyelvű kötettel gazdagodott a Baranya megyei Könyvtár. Tegnap délelőtt a British Council igazgatóhelyettese, dr. Robin Baker adta át ünnepélyes keretek között az Ulverscroft Large Print Books Ltd ajándékát. A leices- teri cég küldeményének értéke meghaladja a 200 000 forintot. Érdekesség, hogy a British Council közvetítésével már 46 évvel ezelőtt is kapott a könyvtár könyveket, ezeket a mai napig őrzik. A mostani regények gazdagítják az angol nyelvű állományt, a duplikátokból pedig vidéki városi könyvtáraknak is jut majd. Különlegesség, hogy a szedés nagybetűs (öregbetűs), ez nemcsak az idősebb olvasóknak lényeges, hanem a nyelvtanulóknak is. Segíti őket az egyszerűsített szöveg is. Baranya egyébként nem egyetlen a megajándékozottak között, legközelebb Kecskeméten is hasonló küldeményt vehetnek át. Az átadás alkalmából kiállítás is nyűt, melyen más kiadóktól — az Oxford University Presstől, a Cambridge University Presstől, az amerikai Sabre Alapítványtól - származó pédá- nyok láthatók. H. I. Gy. Képünkön középen dr. Robin Baker a British Council igazgatóhelyettese Fotó: Szundi György Asztmás gyerekeknek Gyógyüdülés sóbányában Két okból is sajátos üdültetést szervez a Baranya Megyei Gyermekkórház és a Pécsi Szivárvány Gyermekház. Gyógy- kúrát ajánlanak az asztmatikus és légúti megbetegedésben szenvedő gyermekeknek, amiért fizetni kell. A gyógyüdülte- tés helye az Erdélyben lévő Páráid község sóbányája, ahol már évtizedek óta eredményesen kezelik a fertőzéses és allergiás asztmás betegeket, a krónikus légcsőhurutos megbetegedéseket, az ormyálkahártya és homloküreg gyulladást. Varga Ferenc, a Szivárvány Gyermekház igazgató-helyettese elmondta, hogy a gyógyüdültetést június elején, valószínűleg 9-10-től kezdenék. Az első csoportban még van néhány szabad hely. Turnusonként negyven gyermeket üdül- tetnek tíz napon át. Önköltséges alapon ez 60 USA dollárba plusz 2400 forintba kerül. Az autóbuszt szintén önköltséges alapon kapják a szentlőrinci Schütte Kft.-től. Kérdésünkre azt is elmondta, hogy mivel Pécsett nagyon sok az asztmatikus és légúti megbetegedésben szenvedő gyermek, azok kiutaztatását is szeretnék biztosítani, akik ezt a részvételi díjat nem tudják megfizetni. A Pécsi Közgyűlés egészségügyi bizottsága támogatólag tárgyalta a költségekhez való hozzájárulást, de a végszót a közgyűlés mondja ki. Elképzeléseik szerint a nyáron üdülő gyermekeket a Megyei Gyermekkórházban megvizsgálják, s amennyiben az eredmények valóban kedvezőek, a jövőben rendszeresíteni szeretnék a gyógyüdültetést, de már alapítvány létrehozásával. Akit érdekel a lehetőség május 29-én, pénteken 17 órakor részleteket hallhat a Szivárvány Gyermekházban rendezendő videofilmes ismertetőn, illetve a 13-^177-es telefonon. T. É. Egy őrült naplója Sikeres előadás Pécsett, a Művészetek házában Popriscsinnak lenni elég nehéz Magyarországon. Darvas Iván után legalábbis. Bellus Attila, a Pécsi Nemzeti Színház művésze meg se próbálta, hogy hasonlítson rá, s ezt nagyon jól tette. Óriási vállalkozásában szerencsére olyan remek segítői voltak, mint Bogárdi Aliz, akinek hegedűjátéka, s zenei anyaga az előadás hatásos és szerves kiegészítője volt. Horváth Lajos Ottó rendezése számomra lezárt egy régi vitát, s világossá tette, hogy ilyen terjedelmes mű monodramatikus előadásához szükség van olyan koncepcióra, mely az előadóét integrálja, a produkciót szervezi. Az Egy őrült naplóját Sylvie Luneau és Roger Cuggio adaptációjában, Czimer József fordításában és Makai Imre műfordításának felhasználásával állították színpadra Pécsett, a Művészetek Házában. Bellus Popriscsine már akkor bomlott személyiség, amikor megismerjük. Nem véletlen, hogy folyton dokumentálnia kell magát, naplója bizonyítéka létének. Ez a címzetes fogalmazó nem annyira a méltánytalan társadalmi különbségek hatására veszti el magát, fő problémája a kommunikáció teljes hiánya. A visszajelzések hamisak, később pedig már mindez nem számít: Popriscsin, addigra már VIII. Ferdinánd, a tükröt is letakarja végül. Az első rész harsánysága, melyben a lelkiállapotra gyakran a hangerő, annak változására pedig a díszletek félredobá- lása utal, a második részre meg- csendesül. A tér beszűkül, ahogyan a lélek is. A szétesés végső stádiumába ér. Míg Bellus az első részben őrültet játszik, a másodikban Popriscsine valóban őrültté lesz. Ebben az előadásban ezúttal nem az vetődik fel élesen, ki is a bolond és ki a normális. Amiről szól, az a magány. Magára hagyni valakit: ebben vagyunk mindannyian felelősek. Hodnik I. Irodalom. És?! jek a dermesztő helyzeten, Váncsán, Megyesin, Kovácson, ahogy ott ülnek a téli verőn, odabe’ a szerkesztőségi szobákba’ egy-egy jókora bolsevik kucsma alatt, a radiátor mellé fagyva, nem jön az olaj Ten- gisztánból, nem jön az enyhet adó, és ekkortól már - hátradőlvén a fotelban - önelégülten malmozzak is az ujjaimmal, kárörömmel konstatáljam, hogy jégbe dermedve kerengenék elő a szavak a kucsmák alól, és a szavak nyomán fehéren felgo- molygó, langyosabb szerkesztőségi szobákról álmodó leheletek is éppen olyanok, mint az űrbe rekedt orosz űrhajó? Egyáltalán komolyan lehet-e venni ma, ha egy effajta sajtóorgánum 35 éves? Ünnepelhető-e? Vagy csak éppen így, ezzel az arányérzékkel kell ünnepelni, kicsit komédiázva, a nyakkendőbontó tempóval mintegy belelazítva a közhangulatba, tudván, szerkesztők jöttek és mentek, de ki emlékszik már arra, hogy új barázdát szán- tottak-e a görgős eke- vagy a szalagház-vitával, ki tudja már merre csörög a (kesu)dió, hova tojt gyönyörűséges paneltojásokat az újmódi Bauhaus-ba- nya, és hogy egy-egy (gya)nak- sol-vita védettséget nyújt-e - s ha nyújt: akkor mennyi időre - a leégés ellen? Avagy miféle elfogultsággal kell írni egy ilyen buliról? Netán azzal az arroganciával, hogy itt csak irodalmat szolgálta ki Nemes Györgytől Katona Éváig mindenki, hogy álljon az állítmány és a vele az alany Ester- házy-val feldúsított érce? Azaz feledjük el, hogy a diktatúrák közül még az irodalomé a leg elviselhetőbb? Ha az írás nem hazudik, akkor nem tesz mást, mint a mindenkor kevéssé ismert élethez próbál el verekedni. A Stúdió be is mutat egy kis Ráday utcai bérleményt, ahol Wirth és Tsa csupa ilyen írás árusításával kínlódik, magától értetődő hát, ha az üzlet pénztől ragacsos kezű hiénái ott vonyítanak a küszöb előtt és kidobnák az egész betűraktárt. Csak a tekintetüket pásztázó kamera elől iszkolnak el, akár a csótányok a fény elől. Na És akkor mi van? Eshetnek nálunk csudább dolgok is. Az élet persze betörhet az irodalomba úgyis, ahogy a rég hallott Buda Ferenccel esett: ő a versekhez társnak a természet, a csend diktatúráját választotta valahol Kecskemét táján, az akácfákkal őrzött, fűcsomókkal összefércelt homokon. Bóka Róbert Megelőzni az abortuszt A terhességmegszakítást szabályozó törvények érvényüket vesztik 1993 január elsejétől. Bár az idei tavasz napirendi pontjai között nem szerepelt, az abortusz-vitának még ebben az évben a parlament elé kell kerülnie. A hozandó döntések várhatóan gátat szabnak a tiltani akarók és a szigorítást elutasítók elkeseredett vitájának. Remélhetően a nők, a leendő anyák és az anyák oldalán, akik természetadta ösztöneik nyomán legfőképp és kizárólag lehetnek tudatában az anyaság jelentőségének, csodájának. Az anyai ösztön irányítja ugyanakkor azt a szándékot is, hogy egészséges gyermekeinket megfelelő környezetbe, megfelelő társ mellé akkor szüljük, ha bizonyos, hogy elfogadható anyagi és szellemi háttér birtokában boldog fiatalokat nevelhetünk. A korábbi évtizedek választ adtak rá: az abortuszt megszüntetni nem lehet, tiltásával az illegális beavatkozások számtalan családi tragédiát, oktalan halált eredményeztek. A Szabad Demokraták Szövetsége országgyűlési képviselőcsoportja széles körű közvéleménykutatás alapján nyújtotta be törvényjavaslatát az illetékeseknek. Az ennek kapcsán a múlt héten Pécsett tartott vitafórumon megjelent aktív érdeklődők népes táborának véleménye egybehangzó, mint ezt a spontán szavazás is tanúsította: a nőké a döntés joga. Dr. Eörsi Mátyás a pártjukat ért támadásokkal szemben kijelentette; az abortuszt senki sem támogatja, a cél az, hogy hazánk polgárai szívesen vállaljanak gyereket. Másfelől a már bevált, az európai átlaghoz illő rendszer támadása helyett a megelőzésre kellene koncentrálni. Az állam tartsa tiszteletben az emberek morális meggyőződésének különbözőségét, illetve dolgozza ki a megelőzés programját. Véleménye szerint a kormány felkészületlen a problémát illetően, s eleve negatív lépés volna, ha ősszel, az országgyűlés csúcsidőszakában kerülne megvitatásra. Dr. Simon Angyalka pszichológus szerint célszerű volna segítséget nyújtani ehhez az iskoláknak, tantervbe vonni a szexuális felvilágosítást. A családok zöme pillanatnyilag nem alkalmas erre a szerepre, részben az össztársadalmi prűdség folytán. Dr. Tóbiás János szülész-nőgyógyász a nőgyógyászati rendelések résztvevői, a közvetlenül érintettek szemszögéből nézve állapította meg, hogy a szociális, mentális alapokok mindig visszatérőek. Felhívta a figyelmet arra a kifejezésre is, hogy régen a nők szültek, ma vállalnak gyereket. Büky Dorottya parlamenti képviselő példával kezdte mondandóját: felmérések alapján az évi 94 ezer művi megszakításnál 10 százalékban fiatal lány az alany, csaknem fele tájékozatlan volt, s közülük 25 százalék mit sem tudott a teherbeesés mikéntjéről. Követendőként említette, hogy a volt Nyugat-Németor- szágban 1977 óta az állam feladata a felvilágosítás... Hozzátette, nem az AB szigorításán, hanem többek között a hivatásos „anyai státusz” gazdasági feltételeinek megteremtésén kellene gondolkodni. Több oldalról vetődött fel az etikailag megválaszolhatatlan- nak tűnő kérdés: ember-e a magzat? Az előadók ebben nem kívántak állást foglalni, programjuk a megszakításról szól. Bár a magzat a tizedik héttől érez, a kérdés jogi vonzataira elfogadhatjuk dr. Tóbiás János példáját: ha egy kórházban tűz ütne ki, a tűzoltók nem a lombikban osztódó zigótát (mint feltételezett jogi alanyt), hanem a műtőst mentenék. Többen vetették fel aggódva, mekkora szerep jut vajon az egyházaknak a döntésben. Egyetlen vallási felekezet, a katolikus egyház hangoztatta véleményét a viták során. A résztvevők egyetértettek Eörsi Mátyás véleményével, hogy az egyházak morális meggyőződése tiszteletben tartandó, ám azt mégsem célszerű a politika színterére vinni. A közvélemény és a vitafórumok alapján annyi bizonyos: a terhességmegszakítás szankcionálása, tiltása társadalmi szintű felháborodást váltana ki országszerte. Tröszt Éva Megyei tabloverseny A héten még jelentkezhetnek Örömtelién sok tabló érke- zettt már a lapúnk által meghirdetett, és a Postabank Rt. pécsi területi igazgatósága által támogatott megyei tablóversenyre. További nevezéseket is elfogadunk május 31-ig. Valamennnyi megyei középfokú tanintézmény végzős osztálya nevezhet azzal, hogy szerkesztőségünk címére eljuttat egy A4-es (normál írógéppapaír) nagyságúnál nem kisebb képet tablójáról szerkesztőségünk címére: Pécs, Rákóczi út 34. A borítékra kérjük, írják rá: Tablóverseny. A beérkezett képek alapján a meghirdető és a támogató néhány tagja által alkotott zsűri bírálja el a tablókat június első napjaiban. A nyerteseket értesítjük a várhatóan június közepén rendezendő eredmény hirdetés időpontjá-
