Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-18 / 136. szám

1992. május 18., hétfő aj Dunántúli napló 3 Az ország bűnügyi helyzete A Legfőbb Ügyészség értékelése Tovább emelkedett az is­mertté vált bűncselekmények száma. A bűnözés és bűnüldö­zés első negyedévi országos alakulásáról készített legfőbb ügyészségi jelentés szerint a múlt év hasonló időszakához képest 15,8 százalékkal több, 104 251 bűncselekmény vált ismertté. Ezek több mint har­madát a fővárosban, további egyharmadát pedig hat megyé­ben (Pest, Borsod-Abaúj-Zemp- lén, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Fe­jér) követték el. Figyelmeztető adat: megduplázódott a szerve­zetten elkövetett és a közrendet különösen veszélyeztető bűn- cselekmények száma. A bűnözés összességét te­kintve nem tapasztalható szá­mottevő átrendeződés, de az egyes bűncselekménycsoportok szerinti szerkezetet vizsgálva már értékelhető módosulások figyelhetők meg a különböző kategóriákban. A csalások száma (10 288) országosan csaknem kilencszeresére emel­kedett. Ez az arány a fővárosban tizenötszörös, Pest, Nógrád, Fe­jér megyében pedig harminc- szoros. A vagyon elleni bűncse­lekményekkel az elkövetők 5,96 milliárd forint kárt okoz­tak, amelyből mindössze 0,3 milliárd térült meg. Az értékelt három hónapban 76 ember lett bűncselekmény áldozata, ez 23 százalékos növekedés. Ugyan­csak tovább emelkedett - 25 százalékkal - az emberölési kí­sérletek és a szándékos testi sér­tések száma. Gyakoribb a hiva­talos személyek elleni erőszak. Emelkedett az ismertté vált bűnelkövetők száma (28 960), 20 százalékkal több, mint az előző év első negyedévében. A vagyon elleni bűncselekmé­nyeknél a nyomozóhatóságok csupán minden hatodik ügy tet­tesét leplezték le. Figyelmeztető adat az is, hogy a gyermekkorú elkövetők száma több mint 30 százalékkal emelkedett. A rendőrség 110 775 bűn­ügyben fejezte be a nyomozást. Az esetek egyharmadánál (35 853) vádat emeltek, ez több mint 50 százalékos növekedés. Viszonylag nagyszámú (56 152) a „tettes ismeretlen maradt” jelzéssel befejezett ügy, kedvező azonban, hogy az összes bűncselekményhez vi­szonyított arányuk kismérték­ben csökkent. (MTI) Hétfői jegyzet Henry dollárjai Nagysikerű bluesfesztivál Pécsett Fellépett a blues egyik legjobb hazai képviselője, Deák „Bili” Gyula is Fotó: Szundi A zene szóljon valamiről Annak ellenére, hogy jóné- hány rangos résztvevő mellett néhány kevésbé neveset is lát­hattunk, a II. Pécsi Blues Fesz­tivál vegyes érzéseket keltett. Egyrészt azért, mert a hazai és külföldi zenekarok kitűnő hangminőséggel tudásuk legja­vát adták, néhányuk életreszóló élményt nyújtó teljesítménnyel. Másrészt azért, mert a közönség között akadt egynéhány olyan figura, aki botrányos viselkedé­sével rontotta a fesztivál ünnepi hangulatát. Őket megpróbálta kiszűrni a rendőrség, de nem teljes sikerrel.- Ez a fesztivál semmiképp nem hasonlítható össze Woods­tock felejthetetlen élményével, ám figyelemre méltó, hogy má­sodszor is sor kerülhetett rá. Nézd, nagy dolog ez, sok mun­kát belefektettünk, hogy elfo­gadják Magyarországon ezt a zenei műfajt - mondta fellépése előtt kérdésemre Deák „Bili” Gyula, aki ezt a zenei önkifeje­zési formát a képzőművészettel hasonlította össze. Kifejtette: Az a lényeg, hogy a zene szóljon valamiről. Figyeljenek oda a gyerekek a szövegre is, mert az egyenértékű a zenével. A Deák „Bili” Blues Band keretein be­lül négy éve dolgozom mostani csapatommal. Idén megcsinál­A Pécsi Építők Madrigálkó­rusa olasz reneszánsz madri­gálmatinét tartott vasárnap Jandó Jenő karnagy vezetésével Pécsett, a Csontváry Múzeum­ban. Palestrina, Lassus, Banchi­juk negyedik önálló albumomat, Hobó - Földes László -, Nagy Feró és még néhány külsős ze­nész közreműködésével. A kitűnő bluesgitáros, Ka­tona Tamás, aki a PMD Blues- Band tagjaival lépett fel, stíl- szerű kesergőséggel hozzátette az elhangzottakhoz: - Ez a zene megfogja az embereket. De ra­jongóinkra - korosztálytól füg­getlenül - sajnos az a jellemző, hogy nem törekednek az angol nyelv megtanulásra a zenével kifejezett életérzés jobb megér­tése érdekében. A koncertsorozat amúgy ren­tábilisnak bizonyult az egyik szervező, Kovács Tamás, a pé­csi Apáczai Nevelési Központ munkatársa szerint. Bár nem voltam jelen a há­romnapos rendezvény minden előadásán, egy nótát nagyon hi­ányoltam: nemzedékem himnu­szát, a Who „My Generation” című nagyszerű szerzeményét, amelyben többek között arról is szó esik, hogy szeretnék meghalni, mielőtt megöreg­szem. Ami, ugye, nem is igaz any- nyira ... Főleg, ha az illetéke­sek ígéretei szerint jövőre foly­tathatjuk a bluésfesztvált, ugyanitt. Ruzsinszky éri, Gastoldi, Soriano, Scan- delli, Vecchi és Donáti művek csendültek fel. Csorba Győző, Pákolitz István, Galambosi László és Arató Károly versét Kalász Gyula tolmácsolta. Kézikönyv a gépjármű­költség­elszámolásról Kézikönyv jelenik meg hét­főn a gépjárművek költségel­számolásának szabályairól. Az ezzel kapcsolatos előírások ugyanis a közelmúltban változ­tak, és jelenleg a cégeknél szinte alig akad szakember, aki érti az új előírások lényegét. A könyv részletesen ismerteti az elszámolási tudnivalókat és a lí­zingelés szabályait is. Egyaránt kiterjed a teher- és személyfuvarozók költségel­számolására, valamint a gépko­csijukat hivatali és bármely rendeltetésű célra használók tennivalóira. Tartalmazza a használatos személy- és tehergépkocsi üzemanyagnormákat is. A könyv az Adó- és Pénzügyi El­lenőrzési Hivatal és a Verzál Kiadó közös kiadványa, árusí­tását Budapesten a Múzeum körúti könyvüzletben kezdik meg. A Munkaügyi Minisztérium és az Országos Társadalombiz- tósítási Főigazgatóság munka­társainak közreműködésével egy másik kézikönyv is a fo­gyasztókhoz kerül, mely az új Munka Törvénykönyv szabá­lyait magyarázza és eligazítást nyújt a bérszabályozás és a bér- tárgyalások jogi tudnivalói kö­zött. A kötet az új társadalombiz­tosítási szabályokat ismerteti és segítséget nyújt a vállalatok munkaügyi szakembereinek. (MTI) Amikor először hazalátoga­tott Amerikából Henry bátya, (a hetvenes évek eleje) sok­minden furcsaságot felfedez­tem rajta. Legalábbis ma­gunkhoz képest, ami ugye természetes. Hisz nem csak öl­tözködésében, egyéb emelt szintű anyagi kultúrájában volt akkorban (és ma is) ég és föld a két világ, hanem ebből adódóan polgárai mentalitásá­ban, gondolkodásában is. (Még nevetni is másképpen nevetett az „öreg”, mint azt mi elvártuk volna.) Mondom, talán a legszem­betűnőbben szokatlan volt számomra, hogy Henrynek mindenfajta mérőezköze a dollár volt: ahhoz viszonyí­totta a dolgokat. (Mi úgy tud­tuk akkoriban, hogy az anyagi jólét nem kellőképpen boldo­gít, s hogy a fogyasztói társa­dalom éppen a dolgok lénye­géről vonja el a figyelmet.) Szóval, ölébe véve Zita lá­nyom, danolásra bíztatta, vas­kos pénztárcáját az asztalra ki­téve, majd az eképp rászedett kölyköt hallgatva, elérzéke- nyült. Később pontosan 29 dollárt leszámolt a markába, mondva, ez legalább ennyit megért. (Ma sem tudom, ho­gyan számította ki?) Aztán egy másik eset: ebéd után jóí- züt böffentett a hazai íz fogsá­gát legyűrve, s csak annyit mondott köszönésképpen: jó ötven dollárt megadtam volna érte. Később aztán magam is rá­jöttem: az igazi amerikai pol­gár helyi szokás szerint pénz­ben méri a világ dolgait. A napfényt, a kikapcsolódás örömét, a zenehallgatás élve­zetét, a nap sikerét meg min­dent. (Talán még azt is.) Henryt Isten nyugosztalja: nem ért meg matuzsálemi kort. Időnként azért eszembe jut, főleg igen praktikus gon­dolatmeneteivel, éles logiká­jával és a dolgokat láttató ok­fejtéseivel. A hét végén is rá gondoltam, egy újsághirdetés olvasata után. (Ennyi öniró­niát talán elvisel lapunk és iróniát a nagyvilág, de időn­ként szórakoztatóbb a szokat­lannál szokatlanabb hirdeté­seket olvasni, mint az egyéb oldalakon a világ történéseiről összehordott, • fájdalmas és kíméletlenül kegyetlen ténye­ket.) Szóval, az utolsó előtti hasáb legalsó szedete szó sze­rint (tényleg!) így hangzott: „Segítsenek emberek! Kivál­tani gyermekeinket a PMSC-től 90.000 Ft-ot köve­telnek értük! 7632 Pécs, Né­meth L. u. 24. Peti Csaba apa, Murai János apa.(23964)” (Utóbbi szám a hirdetésfelvé­tel kódja.) Hogy ne érjen vád, mind az apukákat, mind a PMSC-t megpróbáltam megkeresni a szokatlan segélykiáltás nyo­mán, de egyik félre sem talál­tam a hétvége labirintusában, hála Istennek. így legalább jo­gom van találgatni (Henry ész­járásával) a dolgok felöl. Bár a fizetett szövegből pontosan nem derül ki, hogy hány gye­rek ér 90.000-et? Az összes együtt, vagy több egyenként. Mindenesetre az kisejlik, lelé- pési pénzről, átigazolási sus- káról lehet szó: valamilyen sportág egy vagy több sporto­lójáról a fent nevezett sportkör csak az anyagiak fejében mond le. Ha kifizetik, mehet a gyerek, ha nem, nem. Mert, hogy gyerekről, kiskorúról van szó, az zicher. S ha ennyit érnek, bizonyára igen nagy jövő előtt állnak a srácok. (Kollégám esete jut eszembe, őt is kiskorúként, még az öt­venes években pestiek elrabol­ták Pécsbányáról, s átmeneti­leg lakat alatt őrizték, hogy ne tudjon focizni. Akkoriban nem lacafacáztak az átigazo­lási pénzekkel.) A dolgok alighanem lé­nyege: változik a világ. Egy­kettőre már mi is mindent pénzbe mérhetünk, a napfényt, a koncertet, a jóféle kikapcso­lódást. A gyerek mosolyát. (Lassan konvertibilis lesz a fo­rint, ugye?) Bár egy dolog nem hagy nyugodni: hogy a fenébe számolják ki, hogy mi mennyit ér? Miért éppen ki­lencvenezer forint kell ezekért a srácokért? (Henry talán megmondaná. És azonnal alkudni kezdene.) Kozma Ferenc A KSH jelenti Emelkedtek az ipar termelői árai Vasárnapi madrigálmatiné Döntés előtt a szászvári bányászok Szénértékesítési tervek üzletkötői hálózattal Elvétve találni már olyan újonnan induló vállalkozást, ami sajátos profiljával meg­lepné az embereket. Nos a szászvári bányászok elhatáro­zása, hogy gazdasági társaság­ként folytatják ezután a szénki­termelést, nem mindennapi el­képzelés. A Mázaszászvári bá­nyaüzem az elmúlt évben közel 150 millió forintos veszteséget termelt. A „röghöz” kötődés azonban sok mindent átértékel­het. S a szászváriak sem vállal­nak meggondolatlanul kockáza­tot. Tudományosan mérik fel immár március óta a belső vál­toztatások anyagi vonatkozásait Varga Károly egyetemi tanár irányításával. Eddig háromszor tartottak három napos szellemi tréningeket, amelyeken a váj- végiek, a termelésirányítók és a műszaki gárda kiválasztottjai egyeztették az önálló műkö­désre kigondolt ötleteiket. A legutolsó múlt hét szombatján zárult, s az eredmények minden várakozást felülmúltak. A résztvevők egyöntetűen azt hangoztatták - ellentétben a vál­lalatvezetés és a szakmai bizott­ságok megállapításával, hogy a vállalkozási formában történő szénkitermelés az induló feltéte­lek biztosítása esetén nyeresé­ges lehet. Mindezt jónéhány ki­tűnő ötlettel is igazolták, így például a szénértékesítésre az üzem dolgozóiból (26 környező településről járnak a bányához dolgozni) üzletkötői hálózatot akarnak kiépíteni, s energia- és forinttakarékos tüzeléstechnikai módszert kezdenek népszerűsí­teni a környező falvakban. Ugyanis a mázaszászvári szén fűtőértéke alapján az ország leg­jobb szene, s brikettel kombi­nálva az innen kikerülő darabos aknaszenet 50-60 százalékos ármegtakarítást lehet elérni a csak brikettes tüzeléssel szem­ben. A bányászok olyannyira hisznek a vállalkozás sikerében, hogy teljes végkielégítésük mel­lett további 20 ezer forintot is hajlandók feláldozni az alapító- vagyon megteremtéséhez. Az összejövetelen jelen vol­tak a vállalatvezetés szakembe­rei is, akik továbbra is úgy nyi­latkoztak, hogy a vállalkozás reménytelen. Ugyanitt Ligeti Pál, az Ipari és Kereskedelmi minisztérium energetikai főosz­tályvezetője úgy nyilatkozott, hogy az induló tőke előterem­tése nem mehet a hitelezők ká­rára, s az új termék bevezetése a piacra sem lesz zökkenőmentes. A bányászokban a többnapos vita után is megvan az akarat a vállalkozásalapításra, de még mindig tisztázatlan a vállalat ál­tal jóváhagyott induló létszám (akiknek a végkielégítése jelen­tené az alaptőkét egyrészt va- gyonaportban, másrészt egy havi működés készpénz fedeze­tében), ami döntően meghatá­rozza a gazdasági társaság mű­ködési kereteit, lehetőségeit. Napokon belül sok kérdésre válasz születik, ugyanis a szászvári bányaüzem vezetője e hét elején hivatalos tárgyaláson vesz részt az Állami Vagyo­nügynökségen és a Szénbányá­szati Szerkezetátalakítási Köz­pontban. Elgondolkodtató azonban, hogy a végkielégíté­süket is feláldozó embereknek „bizonyítaniuk-kell”, hogy régi munkájukat vállalkozás formá­jában folytathassák. M. E. B. Kevesebbért keltek el a zöldségfélék A Központi Statisztikai Hi­vatal legfrisebb jelentése szerint az ipar termelői árai március hónapban 1,4 százalékkal nö­vekedtek a megelőző hónaphoz képest. A növekedés csaknem kétszer akkora volt mint febru­árban, viszont valamelyest ke­vesebb, mint januárban, vagy az elmúlt év decemberében az előző hónapokhoz viszonyítva. Az ipar belföldi eladási árai kisebb mértékben növekedtek, mint a termelői árak, mindössze 1,2 százalékkal. Ágazatonként nagyjából megegyezik mind a termelői árak, mind az értékesí­tési árak indexe, ugyanis a bá­nyászat, a villamosenergia-ipar és a kohászat valamelyest ala­csonyabb áron értékesítette termékeit, s ezen belül a bányá­szat és a villamosenergia-ipar előállítási árai is alacsonyabbak voltak, mint a megelőző hónap­ban. Szembetűnő differenciák a részletes ágazati bontásban sem láthatók, mindössze a sütő- és tésztaipar értékesítési árindexe növekedett 14,1 százalékkal egy hónap alatt, viszont a csök­kenés sehol nem több 10 száza­léknál. Az ipar exportárai 0,9 száza­lékkal voltak magasabbak már­ciusban, mint a megelőző hó­napban. A bányászat, a villa­mosenergia-ipar, a gépipar, az építőanyagipar és a vegyipar 1-2 százalékkal növelte az érté­kesítési árakat, a kohászaté, a könnyűiparé, az élelmiszeriparé viszont csökkent. A mezőgazdasági termelői felvásárlási árak január-márci­usban, tehát az év első negye­dében a megelőző esztendőhöz képest 4,6 százalékkal növeked­tek, ezen belül a kertészeti ter­mékek, a zöldségfélék és a bor felvásárlási ára csökkent, az élő állatoké és az állati termékeké átlagosan 5,5 százalékkal növe­kedett. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents