Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-02 / 120. szám

1992. május 2., szombat új Dunántúli napló 3 Bor-világtalálkozó 1996-ban Pécsett Baranya Belgiumba megy A négy évvel ezelőtti Európa Cantat-hoz hasonló jelentőségű lehetőség adódik Pécs városa és Baranya előtt - jelentette be csütörtökön dr. Szűcs József ', a megyei közgyűlés elnöke. A nemrég a franciaországi székhe­lyű „Európai Bortermelő Ré­giók Kongresszusa” alelnökévé is megválasztott közgyűlési el­nök bejelentésének lényege: 1996-ban Pécs adhat otthont a bortermelő régiók második vi­lágtalálkozójának, s mert az időpont egybeesik a világkiállí­tással, esély mutatkozik rá, hogy - bár ennek megrendezé­sére már Tokaj is bejelentkezett - világborversennyel kössék össze a '96-os világtalálkozót.- Lassacskán kezd beérni a nemzetközi kapcsolatok kialakí­tása érdekében végzett munkánk gyümölcse - mondta Kurucsai Csaba alelnök a jó hír kapcsán, majd mindjárt melegében még egy ugyanilyen örömteli hírt tu­datott a sajtótájékoztató részt­vevőivel. Mint kiderült, a belga Walló- nia tartomány anyagi segítségé­vel május 4. és 15. között „Ba­ranya bemutatkozik” címmel kiállítást rendeznek az említett régió fővárosában, s Brüsszel­ben, ahol a 130 négyzetméteres baranyai bemutatóterem a kor­mányzati negyed központjában kap helyet. A bemutatkozó kiállításon 17 baranyai vállalat, vállalkozás és kulturális centrum ad majd ké­pet a belgáknak megyénk ered­ményeiről.- Üröm az örömben, hogy a bemutatkozásra felkért majd' negyven cég közül csak 17 tar­totta fontosnak a részvételt, pe­dig ilyen kedvező feltételek nem minden nap adódnak - tette hozzá az alelnök, majd egy újabb belgiumi segítségre is ki­tért, mely a a közigazgatásban dolgozóknak jelent továbbkép­zési lehetőséget. Mint elmondta, májustól szeptember végéig Pécsett 30 szakember kap lehetőséget arra, hogy belga vendégprofesszorok előadásában kapjon képet a nyugati közigazgatási gyakor­latról, s a továbbképzés végén, a belgák által legjobbnak ítélt ti­zenöt dél-dunántúli szakember két héten keresztül Belgiumban is tanulmányozhatja az ottani közigazgatási munkát. A programot teljes egészében Wallónia tartomány finanszí­rozza. Dr. Szűcs József a sajtótájé­koztató végén egy olaszországi, pordenonei eredményről szá­molt be. Eszerint: a dél-dunántúli ré­gió és Pordenone megállapodást írt alá, s ha azt a megyei köz­gyűlés is megszavazza, egy éven belül magyar-olasz ve­gyesvállalat alakul a hazai szarvasmarha és bor itáliai érté­kesítésére. Pauska Zsolt Faluház-avatás Bodán Dr. Kapronczay József országgyűlési képviselő adta át a faluhá­zat a község lakóinak Fotó: Szundi György Az eget szürkébe burkoló felhők mögül is előbújtak a me­rész napsugarak, mire a több száz főnyi vendéghad összese- reglett tegnap Bodán az új kul- túrház avatására, és a falu címe­rének, zászlajának avatására. Korszakváltó lépésnek te­kinthető a kis település történe­tében a példaértékű közösségte­remtő kezdeményezés és az erő­feszítés, amelynek nyomán rö­vid időn belül elkészült, a jövő­ben számos funkciót betöltő fa­luház törtfehér színű, tetszetős épülete, tágas udvara és két ke­mencéje. A két és fél millió fo­rintos beruházás keretében az 1978-ban bezárt iskolát és apró szolgálati lakását építette át a kivitelező Aktív Invest Kft. A színházteremben többek között a helyi iskolások színvonalas színjátszó csoportja kap helyet. A fiataloknak egy régi épü­letben ifjúsági klubot is kialakí­tanak. A nagyteremben a falu időseinek biztosítanak étkezési lehetőséget, sőt később szá­mukra külön programokat is szerveznek. A faluházban könyvtár és stúdió szoba is he­lyet kapott, s a parabola an­tenna, televízió, hifi-torony mellett újabb játékokkal, biliárd asztallal szeretnék bővíteni a szolgáltatásokat. Ugyanakkor a polgármesteri hivatal is a falu­házban talált olyan helyiségre, ahol vendégeiket, ausztriai test­vérvárosuk képviselőit fogad­hatják, rendezvényeiket, az is­meretterjesztő programokat és a lakodalmakat méltó körülmé­nyek között tarthatják. Jelenleg éppen négy bodai pár vár össze- esketésére. „A központi telepü­lések infrastrukturális és élet­színvonalbeli szintjére szeret­nénk emelni falunkat” - mondta köszöntőjében Kovács Győző, Boda polgármestere. A falu történetéről, címeréről és zászlajáról - emlékei a XIII. századra visszanyúlnak - dr. Erdődy Gyula és dr. Bezerédy Győző történészek tartottak ér­dekes előadást, erről nyáron ki­adványt is megjelentetnek. Boda címerének mintájául az ősit vették alapul, amelyen az egyik elképzelés szerint Szent Imre herceg szerepel. A falu jelképeit dr. Ropoly Tibor espe­res szentelte fel. Tröszt É. Zöld táborok nyárra A Magyarországi Zöld Párt Baranya Megyei Szervezete idén több tábort is szervez a természetet kedvelő és védeni kívánó gyerekek részére. Július utolsó hetében Kárpáti Gábor régész vezetésével régész tábort szerveznek, ahol a kantavári emlékeket tárják fel a résztve­vők. Az egyhetes táborba 10-15 éveseket várnak. Augusztus 2-9 között nemzetközi természet és állatvédő tábort szerveznek, melynek fő programja a Mecsek természetvédelmi területeinek megismerése. A táborok iránt a 32-356-os telefonszámon lehet érdeklődni. Ikarus - Mercedes Tovább folytatódnak az Ika­rus és a Mercedes képviselői között a lehetséges együttmű­ködésről a tárgyalások - mondta az MTI érdeklődésére- Matolcsy Mátyás, á tárgyalások miniszteri megbízottja. Az Ika­rus Rt. többségi részvényeit bir­tokló Állami Vagyonügynökség igazgató tanácsa egyetértett az­zal, hogy az eddig puhatolózó jellegű megbeszéléseket most már konkretizálni, a tárgyaláso­kat folytatni kell legalább addig a szintig, amíg az Ikarus Rt. tu­lajdonosai döntési helyzetbe ke­rülnek, azaz elegendő informá­cióval rendelkeznek a kooperá­ció melletti vagy azt elvető dön­téshez. Május első felében az Ikarus Rt. és a Mercedes szak­értő csoportjai találkoznak, hogy a piaci lehetőségeket fel­vázolják és egyeztessék. Futnak a képek Arcok a sötétben Jim Jarmusch új filmje, az Éjszaka a Földön öt különálló történetet mond el, melyek egymástól távol, egy-egy nagy­városban játszódnak le. Látszó­lag csupán annyi rokonság van köztük, hogy ugyanazon az éj­szakán, egy időben peregnek az események, s ezek alaphelyzete is hasonló. Az epizódok taxiso­főrök és utasaik véletlenszerű, esetleges találkozására épülnek. De vajon lehet-e ezzel a módszerrel fdmet készíteni? Hiszen a felvevőgép maga is csak ott szorong az autóban, a külvilágból szinte semmit sem látunk, mivel sötét van, legfel­jebb néhány elmosódó neon­fény tűnik szemünkbe, a kocsi félhomályában csupán arcokat látunk, s két órán keresztül hallgathatjuk, miről beszélget­nek azok az emberek, akik mégcsak nem is ismerik egy­mást. Találkoznak, rövid ideig együtt utaznak, fecsegnek, az­tán elköszönnek, s belevesznek az éjszakába. A kérdés tehát az, születhet-e ebből a fura anyagból film. Jim Jarmusch témaválasztása és szerkesztésmódja ezúttal oly szokatlan, az eredmény pedig annyira meglepő, hogy fontos­kodó esztétizálás helyett inkább magam is egy rövid történettel válaszolnék a fenti kérdésre. Egy bűvös házban alvó ember­nek tizenkét dzsinn jelent meg éjjelenként, kezébe adtak egy vasvesszőt, aztán ott táncoltak előtte, nem hagyták aludni, vé­gül mindegyik dzsinn odadobott neki egy rézgarast, s azzal eltűn­tek. A szegény atyafi így élde­gélt tizenkét garasnyi alamizs­nából. Egyszer az öccse hált he­lyette az elvarázsolt szobában, s az a dzsinnekre rávert a vas­vesszővel, s az ütéstől azok egyszerre aranyszobrokká vál­toztak. Jim Jarmusch is megérinti va­lahogy ezeket a semmitmondó­nak látszó történeteket, s azok hirtelen felragyognak, mint a nemesfém. S oly észrevétlenül történik mindez, hogy a néző úgy érzi, mintha csakugyan va­rázslat szemtanúja lenne. Az élményt alig lehet szavakba ön­teni. Egyszercsak azt vesszük észre, hogy a fáradt arcokon fel­sejlik valami, amit kissé fellen- gősen talán a sors bélyegének nevezhetünk, s már-már hajiunk arra, nem drámai dialógusként értlemezzük-e a szereplők kere­setlen szavait, sőt gyakran egé­szen közönséges beszédét. Mi lehet a varázsvessző? Talán az a mód, ahogy Jarmusch szereplői egymás felé fordulnak a sötét­ben. Ahogy ki-ki meghallgatja a másik gondját-baját. Vagy az a fanyar mélabú, mely átlengi a tovatűnő képeket. De az is elő­fordulhat, hogy a rendező titka az elégikus hangot ellenpontozó groteszk humorban rejlik. Eset­leg abban az összetett, mégis egységes hangulatban kere­sendő, mely átitatja az egyes történeteket s szerves műegészt formál belőlük. A New York-i epizódban például egy brooklyni négert jónéhány taxi faképnél hagy, majd végre megáll egy, ám ki­derül, hogy vezetője, aki ke­let-németországi menekült, nem nagyon ura járművének. A néger átveszi tőle a volánt, hazafuvarozza magát, s közben társalognak. Kölcsönösen vic­cesnek találják egymás nevét, majd észreveszik, egyforma a sapkájuk. Búcsúzóul Yoyo (Gi- ancarlo Esposito) néhány hasz­nos tanácsot ad Helmutnak (akit a nagyszerű Armin Müller-Stahl játszik). Tanuld a nyelvet, s mindig számold meg a viteldí­jat, mert átvernek, figyelmez­teti. Ennyi az egész. De mivel Jim Jarmusch meséli el, az apró, pici esemény különös jelentő­ségre tesz szert, s nagy-nagy cselekménnyé válik. Sejtjük, hogy itt valami hal­latlanul fontos dolog történt. Éj­szaka a Földön. Nagy Imre Békés május elseje Délután kezdődött az ejtőernyős bemutató Pogányban Fotó: Szundi György Tömeg Sikondán Nem fogadta jó idő tegnap reggelre a baranyai ünneplő­ket. A hideg és szomorkás délelőtt ellenére Pécsett a Ma­lomvölgyi tó partja már korán benépesült. A kertvárosi csa­ládok elemózsiával, takarók­kal, labdával felszerelkezve indultak ki a tóhoz. A legki­sebbeket gumi-légvár és kü­lönfélejátékok fogadták, az if­jak és felnőttek pedig hor­gászversenyre nevezhettek be. A pécsi majális hagyomá­nyos helyszínén, a Tettyén a délelőtti időjárásnak köszön­hetően csak kevés ember lé­zengett. Az igazi programok délután várták az ünneplőket, és szerencsére az időjárás is meggondolta magát. A nyári melegben és napsütésben a gyerekek bőr ékszereket készí­tettek, gyöngyöt fűztek, volt papírhajtogatás, bábműsor és Lutra csere-bere. A nagyob­bakat japán táncok, zenék be­mutatója szórakoztatta. Nagyon jól sikerült a pécsi ejtőernyősök nyílt napja Po­gányban a repülőtéren. Az eszéki és taszári ejtőernyő­sökkel együtt igazán látvá­nyos és ügyes ugrásokat mu­tattak be a délutánra össze­gyűlt nagyszámú nézőnek. A Derner Henrik vezette AN- 2-es géppel az ejtőernyősök mellett utasok is felszállhattak az akkor már csak ritkán meg­jelenő felhők fölé. Az egyik ugró csoporttal az Új Dunán­túli Napló munkatársának is megadatott az ugrások közeli szemléje. Az egyáltalán nem félős fiatalok egy ugratópa­rancsnok irányítása mellett 1000, 1200 és 2000 méter ma­gasból léptek ki a mélybe. Bár a repüléshez nem szokott utas gyomrának a szó szoros ér­telmében felemelő érzés a szálldosás, mégis sokan vál­lalkoztak a tegnapi nap a nem mindennapi élményre. Akik lemaradtak volna akár az ug­rások látványáról, akár a „sé­tarepülésről”, még a mai nap bepótolhatják. A Pécsvárad melletti Dom- bay tónál is a horgászoké volt a főszerep, délelőtt ugyanis itt is horgászversenyt szerveztek. A délutáni színes programok­ban távirányítású hajómodel- lek versenye, rendőrkutya bemutató és népitánc műsor szerepelt. S ikondán több ezer ember gyűlt össze tegnap a munka ünnepén. A tó mellett, a Ko- lossváry sétányon ülve, állva, sétálva nézték és hallgatták a fúvószenekar produkcióját. A sétány előtti téren a majáli­sokhoz hozzátartozó portékák vásárában veszhetett el a néze­lődő. A majális hangulatához természetesen nem hiányzott a sör és a virsli. Pataki V. pontjának udvarán. Tíz ember segédkezett a legkülönbözőbb erre a célra kialakított eszkö­zökkel a május ünnep szimbó­lumának felállításában. A fán jónéhány iparág vasból ké­szült jelvénye, a tetején pedig egy vas szélkakas barátkozott az éppen békés szellővel. Az emberek sörözgettek, gyereke­iket kergették az udvaron, az­tán jól esett a virsli. Mindent jelképes összegért adtak ezen a napon. A szélkakas pedig láthatta talán Landshut város büszkeségét, a helyi Martin templom 130,6 méter magas tornyát, amely a helyiek sze­rint a legmagasabb téglából épített torony a világon. Az 506-os szeptembertől Németországban tanuló le­endő kőműveseire valószínű­leg egyelőre nem hasonló tor­nyok felépítését bízzák. Ahogy tapasztaltam szívesen várnak bármilyen feladatot a németországi „gazdáiktól”, és ez a kint töltött időszak elég lehet arra is, hogy elkezdhes­sék saját jövőjük alapjainak lerakását is. Bozsik L. (Munkatársunk telefonjelen­tése) Németországban gyönyörű május kezdődött és nemcsak a helyi lakosok részére. Húsz magyar kőmüvestanulónak lehetősége van arra, hogy ta­nulmányaik szakmai része­ként mintegy ezer márkás havi ösztöndíjjal Bajorországban fejezzék be az ipari iskolát. A pécsi 506-os Szakmunkás- képző diákjai előtt hatalmas lehetőségek állnak, a tegnap­előtt véglegesített szerződés értelmében. Magasban emlekedtek teg­nap a májusfák is például Landshutban is. Több mint 700 éves alsó-bajorországi vá­rosban fejezte be ötnapos programját a pécsi iskola kül­döttsége és láthattunk egy pi­cit abból, milyen komolyan is veszik május elsejét Németor­szágban. A munkaszüneti na­pon a májusfát, ezt a pontosan 20 méter magas ágaitól meg­fosztott fenyőt a fehér-kék ba­jor színekkel befestve felállí­tották a landshuti iparosok tes­tületének nemrégiben 600 ezer márkáért felújított helyi köz­Május elseje Landsutban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents