Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-10 / 128. szám

Emlékkiállítás készül Vaján A vajai Vay Adám Múzeum és Baráti Körének vezetősége Vaján, a kuruc szabadságharc emlékeit őrző múzeum és kiállí­tás szomszédságában állandó emlékkiállítást kíván rendezni az 1956-os forradalom és sza­badságharc hagyományainak őrzésére, emléktárgyainak be­mutatására, eszmeiségének hir­detésére és ápolására. A kiállítás rendezői kérik azokat a magánszemélyeket, szerveket, közületeket, akiknek amelyeknek birtokában a forra­dalommal és szabadságharccal, az azokban való részvétel miatti megtorlással kapcsolatos tár­gyak (korabeli újságok, lapki­vágások, fényképek, plakátok, röplapok, nemzetőrigazolvá­nyok, karszalagok, zászlók, for­radalmi bizottsági jegyzőköny­vek, úgynevezett Fehér- könyv-ek, a forradalomról és szabadságharcról bárhol megje­lent kiadványok, esetleg fegy­verek börtönlevelek, stb.) van­nak, ajánlják fel azokat a kiállí­tás céljára, és küldjék el Vajára. Kaposvár, május 29-31. I. Somogyi Autószalon- és Vásár A kaposvári karaván, mint expo, ígéretének megfelelően tovább halad, remélhetően a si­ker útján. A Karaván Kft. a ta­valyi őszi és az idei tavaszi, ál­taluk rendezett expo sikerén felbuzdulva újabb országos le­hetőséget kínálva rendezi meg május 29-31 között az I. Somo­gyi Autószalont és Autóvásárt. A Karaván Kft. telephelyén (Kaposvár, Mező u. 118. a szán- tódi út mellett) rendezendő re­gionális bemutatón uj autókat, autóápolószereket és -tartozé­kokat, autójavító technológiákat mutatnak be, a rendezvény ide­jén országos használtautó-vá­sárt, bemutatókat, revüket és au­tóárverést is tartanak. Mini kenyérgyár Ikerváron Automatikus rendszerű, olasz gépekkel felszerelt, világbanki hitel segítségével épült mini ke­nyérgyárat adtak át sikeres pró­baüzemet követően a Vas me­gyei Ikerváron. Az új sütödében két műszak­ban naponta 3600 kenyeret, il­letve 16 ezer kiflit, zsemlét süt­nek. Saját szállítószolgálatuk segítségével Szombathely, Celldömölk, Sárvár és Vasvár kenyérellátását is javítják. Őrmesterből tábornok lehet az angol balettes Huszonegy éves balett-tán­cos, a Pécsi Nemzeti Színház művésze Anthony Sergeant. Augusztus óta tartózkodik ha­zánkban a Londonból érkezett fiatalember, és bevallása sze­rint, honfitársai érdeklődésére mindig visszakérdez: Rendben van, kevesebb a pénz itt, de vol­tatok már Magyarországon? Mert ha nem, próbáljátok ki egyszer ti is! Vezetékneve magyar fordí­tásban őrmestert jelent, és val­lomása szerint azért is jött ha­zánkba, feltehetően két évre, hogy szakmájában tábornoki rangot éljen el. Teljes természe­tességgel beszél a tánc és a ma­gyar körülmények szeretetéről.- Elsősorban tapasztalatokat kívánok szerezni Magyarorszá­gon, tudom, hogy az elmúlt években sok minden megválto­zott itt. Különben is azt vallom, az ember járja a világot, amíg fiatalon ezt teheti. Magam is táncoltam már Anglián kívül Amszterdamban, Milánóban. Az egész életem egy nagy uta­zás szabdalt részeiből áll össze, hiszen Dél-Afrikában éltem há­rom éves koromig, édesanyám ott született.- Feltételezem, ahány or­szág, annyiféle balett-megköze­lítés.- Végül is igen. Angliában a klasszikus, egyszerű balett az irányadó, Magyarországon in­kább az orosz stílust látom, amely személyesebb, expresz- szívebb, ugyanakkor talán ke­vesebb technikai tudást igényel. Azért is jó itt táncolni, mert a művektől függően is törekednek arra, hogy a két alapstílust sza­badabban értelmezzék, és a ket­tőt keverjék akár egy előadáson belül is. (Anthony ma is fellép a pécsi színházban, szerepel mindkét balettelőadásban, tehát a Kamaraösszeállításban és a Rómeó és Júliában is.)-A családi háttér határozta meg pályáját?- Édesanyám korábban ba­lett-táncos volt Dél-Afrikában. Édesapám pedig üzletember, és csak azokat az előadásokat nézi meg, amelyekben szerepelek, különben nem túl nagy rajon­gója a balettnek.- Lehet, hogy ő is azokkal ért egyet, akik szerint a balett nem tekinthető önálló művészeti ág­nak?- Nem tudom, mindenesetre nekem is sokszor eszembe jut hasonló gondolat. Úgy gondolom viszont, hogy a klasszikus balett mindenkép­pen művészet, a mostani mo­dern törekvések talán nem fel­tétlenül, bár ezeket nem isme­rem annyira, hogy pontos véle­ményt mondjak. Egyébként valamennyi irányzatot szeretem. A balettet a tizenhatodik szá­zadban találták ki Franciaor­szágban, azóta lett az egyik sza­vak nélküli, ám mindenki által megérthető nyelv.- Kaland csupán ez a magyar kirándulás?- Az is, de, ha visszamegyek Angliába, elmondhatom, hogy egy jó társulat tagja voltam. Egy társulaté, amely nem csu­pán egyének gyülekezete, mint sokszor nálunk. Sokkal inkább lehetőséget ad nekem arra, hogy tanuljak, ezért jöttem, és mara­dok még. Bozsik Csoportkép a népszerű sorozat főszereplőiről Rokonszenves őrültek Szántó Péter a Famíliáról Átlagosan 3,5 millió ember nézi meg hétről hétre a Família Kft. legújabb botladozásait, ka­cagtató kalandjait a televízió 2-es műsorában. Vannak, akik ezután elbiggyesztik a szájukat, mások meg örömmel nyilatkoz­nak a magyar televízióban eled­dig ritkaságnak számító műfaj megjelenéséről.- A helyzetkomédia jellegze­tesen amerikai műfaj, gondol­junk például a Bill Cosby show-ra vagy a Simpson Fa- mily-re. A producer és a ren­dező ezt képzelte el, erre talál­tuk ki ezt a családot. Van már egy, a Linda és az Angyalbőr­ben című sorozatokban harced­zett színész - író - rendező csapat, akik felváltva írjuk az epizódokat. Rám minden ötödik héten kerül a sor - mondja Szántó Péter újságíró, író, aki évekkel ezelőtt Pécsen dolgo­zott.-Milyen szempontok szerint alakítjátok a Família kft. életét?-A történetek nem függnek össze, külön - külön is nézhe- tők. A főrendező személye és az azonos dramaturgiai szempon­tok biztosítják, hogy azért mégis összhangban legyenek az epizódok. Ez egy vállalkozói család, akiknek nem igen jön be az üzlet, de mindez humorral te­lítve. Ez a fő elképzelés, és per­sze nem változtatjuk meg a sze­replőket egyik történetről a má­sikra. Más szempont nincsen. Én egyedül dolgozom, de van­nak szerzőpárosaink, mint pél­dául a Vajda lányok. Ha a törté­netek mégsem illeszkednek vagy nem tetszenek, visszadják az epizódot, át kell írni.-Szimpatizálsz a szereplők­kel?-Ez is olyan, mint egy új­ságcikk. Meg kell írni, és az, hogy az újságíró szereti - e a ri­portalanyát vagy sem, tulajdon­képpen mindegy. Én ettől elte­kintve rokonszenves őrülteknek szeretőm láttatni őket. Ma, má­jus 10-én az én történetemet le­het megtekinteni, amelynek ér­dekessége számomra, hogy a három fiam is szerepel benne. Igen életközeli szerepet kaptak, három rossz gyereket alakíta­nak ... B. A. Öt perc séta Szabó Istvánnal Végignézte Sólyom Katalin előadását, állta a televíziósok rohamát, és mire sorra kerül­tem, felpattant a székből. Jár­junk egyet abban az öt-hat percben, ami maradt a Művé­szetek Házában megrende­zendő beszélgetés kezdetéig, javasolta. Szabó István, az is­mert Oscar-díjas rendező Pé­csen járt Sólyom Katalin meghívására, aki jónéhány filmjében fő- és kisebb szere­peket játszott.- Milyen a hangulata ? - tu­dakolom, miközben baktatunk a Székesegyház felé.- Tátott szájjal nézem a vi­lágot, ami itthon körülvesz. Mondhatnám azt is, hogy I megdöbbentő, de maradjunk annál, hogy érdekes szá­momra, milyen sokan visel­kednek úgy, mintha amnéziá­ban szenvednének. De nézem, és igen tanulságos, egyszer ta­lán el is tudom mesélni.- Kritikusai három perió­dusra osztották eddigi mun­kásságát. A Balázs Bélás idő­szakra, azután a Mephistóval kezdődő négy filmjére, majd a legújabbra, amit az Édes Emma, drága Böbe fémjelez. Nekem viszont úgy tűnik, ön mindig ugyannarról mesél, az emberről és az ő viszonyulá­sairól. Mi erről a véleménye?- Engem valójában az em­ber izgat. És itt Kelet-Közép Európában van mire figyelem. Az elmúlt ötven év politikai nyomás alatt tartotta az embe­reket, akik egész életükben egy dologra törekednek iga­zán, és ez a biztonság, a stabi­litás megteremtése. Ezért küz­denek elkeseredetten, komp­romisszumokat kötve, olykor kifordulva önmagukból. És ezt nem lehet károsodás nélkül csinálni. Ha egy autót mindig a legnagyobb sebességen hajt, hamar tönkremegy, a teljesí­tőképessége minimális lesz. Ugyanez áll az emberekre is. Szinte egyszerre pillantuk fel az egyik házra. Áz ablak > fölött a Szentháromság díszí- 1 tése, az ablakban vörös hajú nő rágja vörös körmeit. Tiszta Fellini, kiált fel Szabó István, és sóvárogva gondolt otthon- | hagyott fényképezőgépére. í Nem szereti a teóriákat, az elméleteket, a gyakorlat, a líra ; embere. Ha valami tetszik neki, megörökíti, ha nem, hát : továbbmegy. így van a színé- , székkel is. Csak olyanokkal tud együttdolgozni, akikkel szimpatizál, akikben ugyanazt 1 a vágyat, lobogást érzi az al- I kotásra, mint saját magában. S bár hangsúlyozza, nem foglal­kozik a politikával, hatásaitól nem tud, nem lehet elvonat­koztatni. Mondom, hallom, újabban amerikai hatást vél­nek felfedezni munkásságá­ban.-Ha meghívnak külföldre, elmegyek, de én mindenütt Magyarországon vagyok. New Yorkban sétálva is i olyasmi jár a fejembem, amit csak Budapesten lehet for­gatni. Én Közép - Európai rendező vagyok, s remélem nem is kényszent rá a sorsom, hogy más legyek. A séta befejeződött, siet a kö­zönséghez, aki mindennél fon­tosabb a számára. B. A. Rádió mellett __ H át, mit mondjak? Mindjárt nyár lesz, a primőr árak lassan - nagyon lassan! - zsugorod­nak, a lapokban és a rádióban - örökzöld témaként - a táplál­kozási szakemberek ismét nyi­latkoznak, miért együnk sok-sok zöldséget, persze, nem szellemi zölségre gondolnak, amelynek kínálata menapság is bőséges szép hazánkban, ha­nem reszelt sárgarépára, re­szelt és nyers céklára, (ez utóbbi bűn-rossz), aztán salá­tára, méregerős és méregdrága paprikára, paradicsomra, kel­káposztára. Mondanám a spe­nótot is (magyarul paraj), de nem merem, mert egyszer egy orvos - a rádióban - leszidta a spenót-evők széles táborát, mondván, sokkal több benne az arzén, mintsem gondolnánk. emberibb ételekre. Mint • a franciák, akiket zöldségevés­ben amúgy sem tudunk meg­előzni, mert - hogy mást ne mondjak - megeszik párolva a piros retek levelét, sőt, még a burgundi - vagy más néven - marharépa üdezöld levelét is. Van nekem egy kedves kis ba­rátom - volt kolléganőm, aki már harmadik évét éli a franci­japán retek, papaja (egyet lát­tam a zöldségboltunkban ta­valy, 150 forintért darabját), aztán licsi(?), manguszta(?), dürián(!) meg goyave ... úris­ten, mik ezek? Egy gyümölcs­nek elküldte a fényképét is, szerintem szilva alakú, csak egyik vége csúcsosabb, de hát szilva. Hát nem az, hanem Pe­ruból importált sárgadiny­Gatyába, magyarok! Gyerekeknek pedig főleg ne kínáljuk - régi rossz, nevelési módszerek gyanánt - gondo­lom, ezért is utálja a világ ösz- szes gyermeke ezt a nagyszerű arzénes eledelt. Tehát a fokhagymás spenó­tot azonnal dobjuk ki a francba, fasírozottastul, pör­költestül együtt, és váltsunk át áknál, szépséges Lyon városá­ban és nyelvtanulmányi szüne­tekben pihenésképpen mindig ott kódorog a vásárcsarnokok standjai körül. Némely zöld­séggel, gyümölccsel most is­merkedik, ilyenekkel, mint krizantém-saláta (nem hinném, hogy az általunk ismert őszi krizantémról van szó), aztán nye-körte. Egyikre sem emlé­keztet. Ezt írja: „De már Fran­ciaországban megjelent a tra­péz alakú uborka és a kocka alakú borsó is ... Képzelhe­ted!” Elképzelem, csak a tra­péz alakú uborkát tartom röhe­jesnek: hogyan szeletelik fel - mondjuk - salátának? Múltkori válaszlevelemben megkértem, ha arra jár (Párizs­ban), adja át üdvözletemet Edith Cressonnak, a csinos mi­niszterelnöknőnek, akit ugyan a tévéből ismerek (mellesleg: már lemondott, vagy lemon­datták), mert fölöttébb kedve­lem a miniszterelnököket. Kol­léganőm ezt írta: „A zöldsé­gekről jut eszembe, hogy csó- koltatod Edith Cressont. El sem tudod képzelni, hogy a neve, mármint a Cresson, mit is jelent magyarul: Cresson - pórmustár, más néven „zsá­zsa”. Nagyon finom levest le­het belőle készíteni, ma délben ettem ilyen zsázsalevest, nagy­szerű volt... A francia konyha készítmé­nyei nem hizlalnak, de azért a franciák körében is elterjedt a fogyókúra-őrület. Abszolút biztos receptek je­lennek meg a lapokban, meg a rádióban, úgy, mint nálunk is: csekély egy-másfél ezer forin­tért a hirdetések alapján ugye hozzájuthatunk a leghatáso­sabb fogyós módszerekhez ... A francia televízió bemutatta nézőinek az „alsógatyába-ug- rás világbajnokát”. Kolléganőm erről is beszá­molt: „Bejött egy fiatalember csontsoványan, és egy perc le­forgása alatt 19-szer ugrott bele és ugrott ki az alsónadrág­jából. Aztán szomorúan kö­zölte, hogy ez semmi, mert az országos bajnokságon egy perc alatt 20-szor ejtette meg a nagy műveletett, sőt, az Angliában megtartott világbajnokságon 21 ugrással lett világelső!” Hát, mi még messze va­gyunk a franciáktól. Nálunk egyelőre még csak a gatyába rázás folyik országos szinten, a parlamenti képvise­lők edzői ténykedése köze­pette. Elő a gatyákkal, magya­rok!!! Jb­4vasárnapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents