Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-06 / 96. szám
1992. április 6., hétfő uj Dunántúli napló 3 ________Hétfői jegyzet________ A mi kutyánk kölyke Mikszáthi időket ír újra világunk, szembetűnő, időnként már akit (akiket) irritáló módon. Persze nincs birtokomban nemzetközi összehasonlító kimutatás a rokoni-baráti összefonódások társadalomformáló hatásairól, így az sem tudom egzaktan bizonyítani, másutt hogy állnak vele. Mindenesetre vélem: a kapcsolatok legfőbb mozgatója a világ minden pontján az együvé tartozás érzése, a legmelegebb atyafiui nekszusok formálódásának mikéntje. (A nyilvánosság azért esetenként és helyenként önkorlátozó lehet.) Feltehetően nem véletlenül az egyik legjellemzőbb huszadik századvégi össznépi szleng idehaza a mi kutyánk kölyke, az egykor népi ihletésű szólás-mondás. S nem mindössze baranyai aprófalvas specialitás. Utóbbit magyarázom: egyre több levelet kapok önmagát megnevező, de háttérbe maradni kívánó feladótól, vagy névtelenül fogalmazótól. Panaszolják: nagy az összefonódás itt is, ott is; akad ahol a helyi képviselőtestület rokoni szálakra épül. (Törzsszövetség?!) S hiszek a levélíróknak, mert ugye könnyen tetten érhető e sógórkomaság ott, ahol mindenki mindenről tud, értesül, ahol titka legföljebb csak a Jóistennek van. S ez leginkább a falvakfűzte vidékünk, Baranya kies törpe-települései, amelyekben nem ritka állítólag, hogy közpénzen, állami támogatáson élősködnek és osztoznak a tűz közelében kuporodók. Több levélírók szerint a helyi önkormányzat tagjainak nagyon is ön-maga és baráti köre felé hajlik a keze, intézkedéseikből és döntéseikből félreérthetetlenül kicsengve. Van ahol kisbuszt tartanak föl, hogy azon menjenek kirándulni, másutt formális állásokat kreálnak unokaöccsnek, megint másutt a segélyosztás kap különös tükröződést, vagy netán a település-fejlesztésben részt vállaló mesterember kiválasztásában érződik sajátos többlet-szimpátia. S az óra körbejár. Nem egyoldalú, bár bizonyos kiszolgáltatottságot is tükröző, tendenciájában változó erejű népnyavaja ez. Mint a kocsizörgés: időnként felerősödik, időnként elhalkul. Attól függően, hogy hozzám közeledik-e avagy tőlem távolodik a batár. Mondom: bárha csak a kisközségeknek lenne sajátja, s egyébűtt ritka kivételnek számítana mindennémű ilyetén pártfogó együttérzés, kéz-kezet mos mentalitás. Amikor a hatalomban lévők familiárisainak - s nem kizárólag politikai hatalomról van szó -, még jóborral és sonkával sem kell kilincselniük a várható és elvárható kedvezményekért. A mozgatórugó városon-falun a tény: aki e kezdeti kap italizálódás, a magántulajdonon alapuló társadalmi rendszerünk újrafölállása során kipottyan a szociális hálón, jóidőre megnézheti magát. Vonzó a jómódú polgár tágraszabott fogalomköre, s a polgárosodás folyamatában csak az álmodozók építenek az egyre dagadó lottó ötösre: akinek esze van, másfajta ügyeskedést vesz komolyra, a biztosabbra menve. (Esetenként az általános etika tűréshatárain belül; ha egyáltalán akadnak tűréshatárok napjainkban.) Persze, amennyiben ez megnyugtató, egyre többen vélik, hogy a klikkesedés nem napjaink találmánya. Génjeinkben átörökített életösztön. Ki-ki ideológiai, vagy talán pontosabban fogalmazva, lelkiismereti indíttatásánál fogva eldöntheti: Adámtól-Évától ered-e, avagy az evolúció hozadéka? Kozma Ferenc Tanácsadás a német háborús károsultaknak Német háborús áldozatok (károsultak és hozzátartóik) meghatározott feltételek mellett, a Németországi Szövetségi Köztársaságtól ellátmányi nyugdíjban részesülhetnek. A jogosultak ellátására Nordrehin-Westfalia tartománya hivatott. A kelet-európai országokban végbement politikai változások révén lehetőség nyílt arra, hogy hogy a német háborús károsultakat saját hazájukban, helyben segítsék. Hermann Heinemann, Nordrhein-Westfalia tartomány illetékes munkaügyi és szociális minisztere március 22-26 között két munkatársát küldte Magyarországra, ügyfélfogadó lehetőség előkészítésére. A szervezeti előkészületek mellett a nordrhein-westfáliai kormány képviselői abban érdekeltek, hogy megismerjék az érintettek gondját, baját, s azt tervezik, ez év szeptemberében tanácsadó napok keretében egyedi segélyezésben részesíthetik a jogosultakat. Hermann Heinemann miniszter ezzel kapcsolatban elmondta, Nordrhein-Westfalia az általa patronált magyar háborús áldozatokat nem felejtette el. Köszönet illeti ez ügyben azokat a magyar intézményekekt, melyek támogatólag segítették, különösen a pécsi Lenau-egyesület igyekezetét emelte ki. Az elsődleges tapasztalatok kiértékelését követően meghatározzák az ügyfélfogadó irodák helyét és idejét, amelyekről tudomást szerezhetnek. A Németországi Szövetségi Köztársaság és a Magyar köztársaság még csak februárban írták alá a baráti együttműködési szerződést, Nordrhein-Westfalia tartomány kormánya bizakodó, hogy ezen intézkedéssel is rövid időn belül élővé válnak a szerződésben foglaltak. Pécsi mestergyorsíró a B kategóriagyőztes Ismét Baczoni László nyerte a gyorsíró bajnoki versenyt. Az A kategóriában induló 25 versenyző között bizonyult ezúttal is a legjobbnak - 460 szótagos végsebességgel - a 72. évében járó mestergyorsíró. A B kategóriában 66 versenyző közül a legsikeresebben Sáfrán Kinga (pécsi Janus Pannonius Egyetem) szerepelt: 300 szótagos végsebességű dolgozatában csupán 8 hibapontot gyűjtött. A mestergyorsírók és gépírók versenyét évente rendezi meg a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége, igen nagy érdeklődés mellett. A regionális együttműködés az emberek igazi érdekeit szolgálja Teljes mértékben szerethetjük hazánkat akkor is, ha közben egy nagyobb közösséghez is tartozunk Interjú Franz Josef Schmid osztrák nagykövettel- Kevés országot köt össze annyi szál, mint Ausztriát és Magyarországot. A nagykövet úr hazája évszázadokig azonos úton, közös úton járt. Gazdaságunk, politikai berendezkedésünk (volt, amikor védelmi politikánk, közös hadseregünk is volt) megegyezett. Most, egy második kiegyezést, egy újbóli 1867-et élnénk át. Egyetért Ön ezzel?- Valóban közös történelmünk és hagyományaink, sorsközösségünk volt, Magyarország évszázadok óta egy előőrs, vagy előbástyája volt Európának és egyben Ausztirának is. Ezzel szemben az 1867-es évforduló után van azonban egy különbség, amit úgy tartunk, hogy a szomszédos országok önkéntesen csatlakozik a másik félhez. Magyarországon a szabad választás lehetősége megnyílott. Van egy második különbség is: nemcsak a két ország közötti kapcsolat, hanem mindkét országnak az integrációjáról, Európához való csatlakozásról van szó. Úgy mint egyik legszorosabb összekötődésünkkel. Minden erőnkkel azon vagyunk, mégpedig a kölcsönös előnyök alapján, és ebben rejlik a különbség a korábbi, a múlt évszázadi kiegyezéshez képest, mert önkéntesen döntöttünk, szomszédunk vagyunk és kölcsönyös előnyöket fogunk élvezni az együttműködésből.- Schmid úr arra kényszerű, hogy egy kissé eltérjek az eredeti kérdésemtől... Ön említett egy fogalmat: Vaterland. Én az Ón nyelvén még két rokon értelmű kifejezést tudok: Heimat, zu Hause... Az évszázadokig közös sorsunkban az volt sokszor a gond, hogy a hazát, két szóval (többel is) ki tudtuk fejezni, s másként értelmeztük, miként az otthont is ...- Ma már nincs ebből probléma, teljes mértékben lehet a hazát szeretni, és teljes mértékben otthon érezheti magát az állampolgár, úgy, hogy egyidejűleg egy nagyobb államközösséghez is tartozik, mely azonos alapelveken működik, mégpedig a demokrácia alapelvein, a gazdaságon és az emberi jogokon alapul, ily módon nagyobb területek között is otthon érezhetjük magunkat.- Ezt a három szót mondtam, és azt akartam kifejezni, amit a nagykövet úr mondott. . .- Valóban, ami Magyarországot illeti, ebben a tekintetben semmi gondot, problémát nem látok. Én négy éve tartózkodom az önök országában Magyarországon, és azóta is érzem, hogy Magyarország Európához akar tartozni, de végül is már Európa része volt ezer éve is. Ez az én munkámat egyre könnyebbé teszi. Annyit szeretnék hozzátenni, hogy különböző nyelvűek vagyunk, de azonos hullámhosszon gondolkodunk, és emiatt mégis jól megértjük egymást.- Nagykövet úr Európáról beszélt, Ausztria és Magyarország teljes egyetértéséről. Én mégis úgy érzem, hogy van egy mikrodiplomácia, talán ez lenne a leghelyesebb kifejezés Steiermark és Baranya kapcsolatára. Nemrégiben éppen Steyrban voltam az Alpok-Adria Munkaközösség ülésén. Ott éreztem igazán, hogy az országok közötti kapcsolatok mellet az igazi emberi, gazdasági, kulturális együttműködések egyes térségek, kisebb területek, közösségek között jöhetnek igazán létre . . .- Most kezdem érteni, és aláhúzom, hogy ez a regionális együttműködés avégett olyan fontos, mert a népességnek, az embereknek az igazi igényét szolgálja, annak felel meg. Mindkét oldalon már régóta szeretnék egymást jobban megismerni az emberek, és ez végre ma lehetővé válik. A mikrodiplomácia viszont azért is fontos, mert az elmúlt uralom alatt a kapcsolatok főként a fővárosok között szövődtek, Budapest és Bécs között. Fontos, hogy az egész ország bekapcsolódjék ebbe a kapcsolatrendszerbe, és ehhez kétségtelenül hozzátartozik Dél-Magyarország is. Már ötödször vagy hatodszor járok Pécsett, és mindenekelőtt azért látszik számomra nagyon fontosnak az együttműködés, mert abból kellene kiindulnunk, hogy Baranya megye és Steiermark, de Horvátország és Szlovénia is közös érdekeltségű régiót képeznek. Egyik oldalról az Olaszország irányába való nyitás, másik a Kelet irányába való nyitás végett is^ szükséges együttműködnünk. Én hiszem, hogy az együttműködés ebben a térségben a vasfüggöny szétdarabolásával különösen a legutóbbi időkben szorossá váltak.- Ön ismét eltérít engem az eredeti gondolataimtól. Három kifejezéssel: az együttműködéssel, a Béccsel és a Budapesttel. Tudom, hogy a nagykövet úrnak ezt kellemetlen megfogalmazni. Az EXPO-ra gondolok. Önök bizalmatlanok voltak: az osztrák nép népszavazással döntött. Nem bíztak a tehetségünkben, a gazdasági erőnkben, szervezőképességünkben, amikor lemondták? Avagy Ausztriának nem volt érdeke? Nem velünk kapcsolatban, hanem egyáltalán?- Ennek tulajdonképpen nem volt köze Magyarországhoz, itt az a tény volt, hogy az eredeti elgondolás, amely közös kiállítást tervezett volna a két állam között, különböző politikai rendszerekkel. Tehát az osztrák népnek az volt a kívánsága, hogy váljon ez a világkiállítás a nagymértékű liberalizációs folyamat kezdetévé. És akkor csodálatos módon ez a varázslatos esemény a két nép között megtörtént. Ezért tehát az eredeti cél már nem volt érvényben, illetve már megvalósult. Aztán felmerült az a körülmény is, hogy a magyar részről volt egy kis huzavona, ami mindig jellegzetes magyar gond, de akkor az történt, hogy a bécsi népszavazás, ahol minden politikus és a nagy pártoktól kezdődően leszavazták azt az elgondolást, hogy ez egy pozitív eredménynyel járhat. A belpolitikai körökben nem értettek egyet a szavazás eredményével, nem tartották helyesnek, mert ez tisztán a helyi politikai döntéseket fejezte ki. A helyi nagyobb pártok gyanakodtak, hogy telekspekulációkra és egyéb viszszaélésekre kerül sor. Tehát egy. politikai baleset, egy hendikep állt elő, de most már mondhatom, hogy az érdeklődés újból feléledt, nem egy közös világkiállítás rendezése iránt, amely több szempontból ellehetetlenült, de egy koordinált együttműködést lehet kialakítani.- Egy utolsó kérdésem lenne, a diplomácia szubjektivizmus nélkül úgy érzem, nem létezik. Ön ötödször jár Pécsett, ebből azt a következtetést vontam le, hogy szereti ezt a térséget. Gondolom, hogy Magyarországot is szereti, mert nem véletlenül választotta állomáshelyéül. Mondana az életéről valamit, ami ezzel kapcsolatos, valamiféle kötődés biztos lehet, mert különben az Egyesült Államokat, vagy Afganisztánt is elfogadhatta volna.- Én Nyugat-Ausztriából származom, a svájci-nyugatnémet határról. Arrafelé azt szoktam meg, hogy különösebb formaságok nélkül át lehet menni a határon. 1951-55-ig Bécsben tanultam az egyetemen, és akkor meg kellett élnem, hogy egy osztrák fiatalembernek a francia, az amerikai és a többi zónán kellett áthaladnia minduntalan. Számomra óriási élmény volt, amikor ez a helyzet megszűnt, ezek a zónák felszámolódtak. Ugyancsak hatalmas élmény volt számomra az 1956-os a magyar forradalom, és akkoriban félelemmmel, aggodalommal tekintettünk a magyar határra. Éppen azért mert azt szoktuk meg, hogy átjárhatunk a határokon kötetlenül, tehát nagyon kellemetlen volt, hogy az egyik határszakaszon minden további nélkül átlehet menni, a másik oldalon nem. Ez a fiatalkori emlék, amely engem arra indított, hogy Magyarországgal és a keleti területekkel foglalkozzam, és a közös történelmünkkel is megismerkedtem tanulmányaim során, közös kultúránkkal és büszke vagyok arra, hogy ez a kultúra nagyon gazdag. Mint diplomatának nagy megbecsülést jelentett, és nagy örömömre szolgált, hogy Magyarországon mint nagykövet teljesíthetek szolgálatot. Egy követnek a tevékenysége nemcsak a kultúra és a politika vonatkozásában rejlik, hanem a gazdasági kapcsolatoknak létesítésében is. Tehát amikor először Magyarországra jöttem, kezdetben azért jlátogattam Pécsre, mert híres kultúrcentrumnak számít, és segítette a Pécs és Graz között kialakuló kulturális kapcsolatokat, de a gazdasági területen is megpróbáltam kapcsolatokat létesíteni. Nagy örömömre szolgál, hogy már néhány osztrák cég is képviselteti magát Pécsett. Hátra van még a politikai aspektus: hogy ennek a régiónak nagy jelentősége van, a jövőbeni fejlődés tekintetében nagy lehetőségekkel rendelkezik. És azért is jövök szívesen Pécsre, mert egyszerűen kellemes hely.- Reméljük nem utoljára találkoztunk. Legközelebbi látogatásánál ha több ideje lesz szívesen megmutatjuk városunknak azt a részét, amit nemcsak az újságokból ismer.- Örülök a meghívásnak, köszönöm szépen.- Köszönöm a beszélgetést . . . Lombosi Jenő Suzuki Osamu ismét Magyarországon Több tárca vezetőjével találkozik Budapesten rán az üzletember találkozik az ipari és kereskedelmi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, a külgazdasági, a munkaügyi, a környezetvédelmi tárca vezetőjével, valamint a Magyar Nemzeti Bank elnökével. Esztergomban, ahol a Vegyépszer Rt. fővállalkozásában már felépült az autógyár, s jelenleg a technológiai szerelés folyik. A Szuzuki cég elnökét fogadja Göncz Árpád köztársasági elnök, s a budapesti program soHétfőn Magyarországra érkezik Suzuki Osamu, a Suzuki Motor Corporation elnöke, hogy részt vegyen a Magyar Suzuki Rt. első évi rendes közgyűlésén. Az MTI értesülése szerint a tanácskozáson nem várható új fejlemény a Suzuki-programmal kapcsolatban, a részvényesek áttekintik a tavaly megalakult rt. munkáját, az autógyártás előkészületeinek helyzetét. Suzuki Osamu egy napot tölt
