Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-04 / 94. szám
1992. április 4., szombat uj Dunántúli rtapiö 3 Szentágothai professzor a Lenau-házban Hit és agykutatás Az eladás nem volt törvénytelen A szabad föld háromszorosát igényelték Mohácson Mohács közigazgatási területén 52 ezer aranykorona értékben igényeltek vissza földet. A helyben gazdálkodó Új Barázda Termelőszövetkezet ilyen célra 15 ezer aranykoronát ajánlott föl. Mindezek ismeretében elsőnek Harmatos Józsefet, a termelőszövetkezet elnökét kérdeztük, mi a két szám közötti jelentős eltérésből adódó lehetséges megoldás. Az elnököt csak több napi hiábavaló keresést követően sikerült utolérni. Az április 10-i közgyűlést készítik elő a gazdaságban, munkahelyi tanácskozásokon több menetben az átalakulás első fázisát hajtják végre: a vagyonnevesítést külön-külön megbeszélik a még dolgozó, a munkanélküli és a nyugdíjas tagjaikkal. Két értekezlet között annyit azért sikerült megtudnunk, hogy a Kárpótlási Hivatal feladata kijelölni a földterületet az igények kielégítésére. Náluk Mohácson a jelzett mintegy 15 ezer aranykorona értékű áll rendlekezésre, több nincs. Amennyiben ez nem fedezi a kárpótlási jeggyel földre licitálók igényét, úgy állami tartalékföldeket és az állami gazdaságok termő területét is fel lehet használni. S miután ismeretei szerint a mohácsiaknak volt is korábban a jelenlegi Bólyi Mezőgazdasági Kombinátnál földjük, így nem lát akadályt a visszaigénylések kielégítésére. A mohácsiak, élékün a kisgazdapárt tagjai, mégha ismerik is ezt a lehetőséget, rosszallóan emlegetik az Új Barázda Tsz két évvel ezelőtti földeladását. Ugyanis 1990. március 13-án a 2/1990-es közgyűlési határozatuk értelmében körülbelül 2 900 hektárt, több mint 100 000 aranykorona értékű földet dolgozó tagjaiknak eladtak. Függetlenül attól, hogy vitt-e közülük valaki a közösbe vagy sem, szántót, legelőt, átlagaranykornánként 300 forintos árban, maximum 10 hektárig vásároló lehetett. Az adás-vételi szerződés egy pontja értelmében közös használatban hagyták az így szerzett földingatlant, és azóta részarány tulajdonosok. A földeladást Mohácson, csakúgy mint az ország bármely részén az 1987. évi I. földtörvény 40. szakaszának II. bekezdése tette lehetővé, amely kimondta, hogy a szövetkezet közös használatában lévő földet jogosult a tulajdonába álló föld részarányának mértékéig elidegeníteni. A közgyűlési határozat végrehajtása után alakult ki az a helyzet, hogy 194 761 aranykorona értékű a részaránytulajdonosok földje Mohácson - hozzávetőleg 4 600 hektárnak felel meg -, amely a szövetkezet használatában áll. A további 17 794 aranykorona összértékű, 568 hektáros szövetkezeti művelésű termőterület a magyar állam tulajdona részarányként, és gyakorlatilag most ezt ajánltoták föl kárpótlásra. Törvénytelen eljárás nem történt, s a gond nem egyedi. A Kárpótlási Hivatalnak országosan több helyen kell hasonló problémával megbirkóznia. A kárpótlási jegyek mindenesetre még nem özönlenek tömegesen e térségbe. Decemberben, amikor az első ötvenet kiadták, egyetlen mohácsi lakos jutott hozzá. Aztán, hogy ténylegesen hányán kívánják majd földre váltani, vagy máshogy hasznosítani értékpapíijaikat, az a licitáláskor derül ki. De akkor az aranykonánkénti ár a két évvel ezelőtti 300 forint helyett 3000-nél kezdődik . . . Berta M. Zsúfolt nagyterem is kicsinek bizonyult a Lenau-házban, mert még az előcsarnokban és könyvtárszobában is álltak, akik dr. Szentágothai János előadására gyűltek össze. A Páneurópai Unió Pécs-Déldunántúli Szervezete rendezvénysorzatában most ugyanezen szervezet országos elnöke szólalt meg. A hallgatóság minden réteget felölelt. Egyházi méltóságok, akadémikusok, európaszerte tisztelt tudósok mellett minden foglalkozás és életkor képviseltette magát a gimnáziumi tanulóktól, egyetemistáktól kezdve a nyugdíjas korosztályig. Ez a nagyirányú érdeklődés a híres tudósnak, a kiváló előadónak és az előadás témájának szólt. A hitről és agykutatásról összekapcsoltan kevesen tudtak volna hivatottabban szólni. Dr. Szentágothai János 34 éves korában tudományának példátlanul fiatal professzoraként kezdte felfelé ívelő pályafutását Pécsett. Fiatal munkatársai és tanítványai közül számosán profeszszori katedrát és akadémiai tagságot értek el. Ő maga pedig két cikluson keresztül töltötte be a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztét. Színes, humorral fűszerezett előadásában helyet kaptak azok a történetek, amelyek a tudomány és politika világában szereplő közismert egyéniségekkel voltak kapcsolatban. Természetesen mondanivalójának kiemelkedő része volt az Isten létéről, az életről, a halálról, a világegyetemről való felfogásának ismertetése. Előadásának nemcsak tartalma jelentett élményt, hanem a hallgatóság, - különösen a fiatalabbja, - megismerhette azt a míves, igényes, de ugyanakkor közérthető stílust, melynek dr. Szentágothai János egyik legkiválóbb képviselője. Képviselők a Lenau-házban A Baranya megyei országgyűlési képviselők és a megyei sajtó munkatársainak hagyományos beszélgetését tartották tegnap este Pécsett, a Lenau-házban. Az országgyűlési képviselők közül jelen volt Bretter Zoltán, Pap András, Gettó József és Wekler Ferenc. A beszélgetést Lombosi Jenő, az Új Dunántúli Napló főszerkesztője vezette. Fotó: Läufer L. Segít az Istenkúti Gyermekekért Alapítvány FIAT-bolt Valamennyi FIAT típusú gépkocsihoz árúsítanak alkatrészeket a Pécsi Autójavító Kisszövetkezet tegnap megnyílt speciális, márkaközpontú autósboltjában a Diósi úton. A fővárosi Oster Lízing Részvénytársaság közreműködésével üzemelő üzletben sokféle alkatrészt tartanak, de amennyiben olyat kér a vevő, ami nincs, azt néhány napon belül beszerzik. A pécsi Istenkúti Általános Művelődési Központ óvodás kortól nyugdíjas korosztályig várja a gyermekeket és felnőtteket. Az óvoda rugalmas napirenddel, mozgáscentrikus programmal fejleszti a kicsinyek képességeit. Az iskola erdei környezetben van, kiscsoportos- foglalkozás jelenti az oktató-nevelő munka alapjait. Minden korosztályt vár a könyvtár és a klubszoba, valamint a művelődési ház. Óvodás kortól folyik a számítástechnika és az idegen nyelvoktatás. A gyermekek és a szülők tanulhatnak németül, angolul, oroszul és szerb-horvát nyelven. A jó teljesítményű tanulóknak lehetőségük van az állami nyelvvizsgára. A speciális családgondozó szakiskolába 14-18 éves tanulókat vesznek fel 2 éves képzésre. Az „Istenkúti Gyermekekért” Alapítvány is segíti a 3-18 éves gyerekek nevelését-oktatását. (Számlavezető: Pécsi Postabank, Rákóczi u. 50. Egyszámla szám: 249-98903, elszámolási számlaszám: 025-05972.) Pécsváradi szobrász művei Heidelbergben A heidelbergi magángaléria tulajdonosának meghívása egyfajta elismerés Szabó Lászlónak, a Pécsváradon élő szobrásznak. Az utóbbi évek alkotásainak javát a napokban vitte Németországba, ahol kiállítása nyílik a jövő hónapban. A kérdésre, hogy elbúcsúzott-e szobraitól, azt felelte, nem az a fontos, mi lesz velük, hová kerülnek, hanem, hogy elkészíthette azokat, hogy megszülethettek. Naomi, a feketére pácolt 160 cm magas nőalak azonban a műhelyben maradt. Nehéz megválni attól a szobortól, amelynek elkészítésétől datálja saját formanyelvének megtalálását. Naomi az Ószövetség egyik nőalakja, aki élete során megözvegyült, többször kényszerült . menekülésre, otthona elhagyására, de hite és életereje győzedelmeskedett a nehézségek felett. A sötét színű, stilizált alak méltóságot és nyugalmat áraszt. Egy hasonló nagyságú, az „Anya gyermekéver című szobor Angliába került, ahol az egyik klinikát díszíti. Szabó László műhelyének falán Niebuhl idézet: „Adj készséget dolgokat félretenni, amiket nem tudok megváltoztatni, adj bátorságot megváltoztatni azokat a dolgokat amiket meg tudok változtatni és adj bölcsességet, hogy egyiket a másiktól meg tudjam különböztetni. ” Közel tíz éve faragja a fát. Az első munkái a népi fafaragás körébe sorolhatók. Arcokat, kezeket, embereket mintázott és görnyedő, dolgozó, álló alakokat. A mesterség nélkülözhetetlen fortélyait a Szigetváron élt Zágon' Gyula festő-tanártól tanulta. Formavilágát az évek során főiskola nélkül alakította ki. Könyvek, kiállítások anyagát tanulmányozta és közben szobrai letisztultak, egyszerűbbé váltak. Ma a legtöbb segítséget barátjával, Boci Gyulával, a Hosszúhetényben élő szobrászszál folytatott beszélgetések adják. Szabó László is vallja amit a sokak által csodált világhírű szobrász Henry Moore ír egy vallomásában: „A legmélyebben az ember érdekel”. Magasba törő, karcsú szobrai Németországban, Svájcban, Angliában és Magyarországon ékesítik a lakásokat, kerteket és belső tereket. Heidelbergben május elején nyílik meg a tárlata. P. E. Eszmecsere a közoktatási törvény tervezetéről A Művelődési és Közoktatási Minisztérium januárban a közoktatási törvénytervezet immár negyedik változatát bocsátotta társadalmi vitára. A vitaanyag azóta is közkézen forog, s lassan ismertté lesz a különböző pártok álláspontja is ezzel kapcsolatban. Csütörtök este a szigetvári és környékbeli pedagógusok az SZDSZ véleményét ismerhették meg a városi könyvtárban, ahol a nagyszámú érdeklődő előtt dr. Kelemen Péter, az SZDSZ Oktatási Tagozatának vezetője ismertette a párt álláspontját. Dr. Kelemen Péter először a jelenlegi iskolarendszer negatívumairól beszélt, kiemelve, hogy az messze elmarad a Nyugat-Európában alkalmazott gyakorlattól. Tizennégy éves korig például kemény szelekció érvényesül a tanulók között, az átlagos gyermeket a kudarcélmények halmaza éri. Az Európai Közösség tiltja, hogy 16 év alatti fiatalok dolgozzanak, nálunk pedig ez történik a szakmunkásképzésben. Miben különbözik a minisztérium és az SZDSZ véleménye? - ezt mondta el ezután az előadó.- Ami most van az iskolákban, az szerintünk termékeny káosz, amelyben az iskolák, önkormányzatok kiforrják a problémáikat, a jogi szabályozással ezt csak elősegíteni kell. „A mostani állapot anarchia” - mondja ezzel szemben a tervezet, és központi szabályozásra van szükség. ' A közel 3 órás eszmecserén szó volt még a fejkvóta rendszer hibáiról, a tankönyvírás esetleges alternatíváiról és a falusi iskolák jelenlegi és későbbi esélyeiről is. S. M. A szemérmes kurtizán Futnak a képek Kertész Imre bécsi jegyzeteiben felvillantja egy futó benyomását, mely minket, honi mozikedvelőket is elgondolkodásra késztet. Az író sörözget egy kávéház teraszán. „Szemben mozit látok, próbálom kivenni, mit adnak. Te jó isten, hát nem épp egy pomómozi vicsorítja rám rikító plakátját? Éppen véget érhet az előadás, mert nyitogatják az ajtókat; egy barna bőrű fiatalember ballag kifelé, zsebre dugott kézzel. Várom a kitóduló közönséget: nem jön. Úgy látszik, ő volt az, a barna fiatalember. Hogyan? Hát itt már a pornófilm sem fontos? -döbbenek meg.” Mindezt az a friss tapasztalatom juttatta eszembe, hogy nálunk sem tolongtak a nézők a Salon Kitty című film vetítésein, bár a plakát, finoman, erotikus látványosságként hirdette. Azt hiszem, nem árt, ha tisztázzuk e fogalmat, főként azok érdekében, akik jegyet váltottak e furcsaságra, s talán megnyugtatjuk mindazokat, akik igen helyesen úgy döntöttek, hogy otthon maradnak. Tinto Brass filmje valóban nem pomófilm. Talán nem túlzás azt állítani, hogy rosszabb annál, mivel megpróbálja leplezni nagyon is nyilvánvaló szándékait. Egy becsületes pornófilmről ugyanis lehet tudni, hogy az, ami. Akinek kedve szottyan effélére, megnézi, miként a barna fiatalember, tudja, nagyjából mire számíthat, a finnyásak pedig keresnek maguknak másféle mozit. Mint látjuk, Kertész Imre megfigyelése szerint már ez utóbbiak vannak többségben. Lám csak, erre a csemegére is rá lehet unni. Lehet, hogy az emberek újra szemérmesekké válnak, s elég lesz ismét, mint hajdan, egy karcsú női boka megvillanása ahhoz, hogy a férfiak lázba jöjjenek. Bizony megtörténhet, játszom el a gondolattal, hiszen az egyes korok nagyon is különböznek egymástól a szerelem és az emberi test „nyilvánosságának” megítélése szempontjából. Vannak korszakok, mikor természetesnek tartják a mezítelenséget, más időkben viszont legszívesebben még az asztal lábára is harisnyát húznának, hogy ne álljanak olyan pucéran. A Salon Kitty pedig úgy tesz, mint a szende kurtizán, aki tisztességet mímel, s szemforgató módon mutogatja, hogy juj, mások milyen erkölcstelenek. Ám nem ez a legnagyobb baj. Az igazi problémák ott kezdődnek, mint Tinto Brass megpróbál progresszív és művészi lenni, s el akarja hitetni nézőivel, hogy itt valami egészen másról van szó, egyáltalán nem arról. A néző pedig úgy van ezzel, mint Julis, akit a- legény arra biztatott, hogy üljön fel a szekerére. Nem merek, mondta Julis, mert még erőszakot teszel rajtam. Nyugodtan ülj föl, nem bántalak, nyugtatta meg a legény. Akkor meg minek, válaszolta Julis. De végtére is mi ez az egész? Nem pomófilm, rendben van. Ám a művészethez sincs semmi köze. A cselekményszövés esetlen, a dramaturgia ötlet nélküli, a jellemábrázolás pedig körülbelül olyan szinten áll, mint egy önképzőköri szárnypróbálgatásban. A néző feszeng a székén, és szánja a jobb sorsra érdemes színészeket. De a Salon Kitty nem is erotikus film. Az erotika, ahogy már Balázs Béla felismerte, fontos filmtéma, mert az erotikus élmény mindig testi élmény is, tehát látható. Ezért a mozgóképen művészi értéket kaphat, ha átszellemülné válik. Ez pedig akkor következik be, ha a szereplők érzelmeit jeleníti meg, tehát a művészi ábrázolás jelévé válik. Nos, e filmben nyoma sincs ennek az átlényegülésnek. A csupasz látvány ezért vált ki viszolygást belőlünk. Egyszerűen rossz film, maradjunk ennyiben. Nagy Imre
