Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)

1992-04-29 / 118. szám

8 üj Dunántúli napló 1992. április 29., szerda Toliseprű Kátyú Nem is olyan régen már szót emeltünk a városunkban elterjedt szóhasználat, a ká­tyúzás ellen. Most újra mind gyakrabban feltűnik e szó. Legutóbb ezt olvastuk Kom­lóról: „A kinti munkákra al­kalmas időjárás beköszöntő­vel a Komlép kft. megkezdte az utcák kátyúzását.” A kátyú szó A magyar nyelv értelmező szótára sze­rint (III. k. 785.) felázott, sá­ros úton a járművek kerekei­től kivájt mélyedés, amelybe kerülve a kocsi rendszerint elakad. Gárdonyi írja egyhe­­lyütt: „Az út kövezetlen volt, és a mély kátyúkban hol jobbra billent a taliga, hol balra.” Ha tehát valamely utat, utcát „kátyúsítanak”, akkor azt telerakják mélyedések­kel, olyan vájatokkal, ame­lyekben idő előtt tönkre­mennek a közlekedési esz­­. közök, a kocsik, a taligák stb. Erre a célra pénzt költeni : nemcsak a nemzeti vagyon felesleges elherdálása volna, 1 hanem nehezen jóvátehető kár is. Ne használjuk tehát még félreértésből sem a ká­tyú, kátyúzás szót, hanem annak helyes változatát: a kátyútlanítást vagy kátyúta­­lanítást! Ebben a szóban benne van, hogy nem kíván­juk a kátyúkat, azoktól in­kább menekülni igyekszünk. Ehhez hasonló példa a féreg szó. A férgesítés a férgek el­­j szaporítását célozza, míg a | féregtelenítés a tőlük való megszabadítást. S. T. kedves olvasónk ki­fogásolja, hogy egy némelyik üzletben nem tudnak kü­lönbséget tenni az áru (rövid u-val) és az árú (hosszú u-val) szó között. Pedig ha áruról beszélünk, akkor a termelő munkának olyan termékét említjük, amely adás-vétel útján kerül forga­lomba. Más meghatározás szerint az áru a kereskedelmi forgalomban levő ipari vagy gazdasági termékek önálló darabja, csomagolt gyári cikk sokféle változatban: konfekciós, kötött, merített, mélyhűtött, minőségi, selej­tes, vásári stb. Régebben nem tettek kü­lönbséget az áru és az árú írása között, holott az előbbit főnévként, az utóbbit mel­léknévként használjuk; pl.: mérsékelt, jutányos, ked­vezményes, leszállított árú holmik. Az áruval kapcsola­tosan beszélhetünk árupiac­ról, áruosztályról, árupróbá­ról, árutörlésről, áruvédjegy­ről stb. De szólhatunk az egyik üzletben olvasható fel­iratról is, amelyet egyik ol­vasónk küldött be: „Az áruk védelmét detektívek vigyáz­zák. ” Méltán veti fel a kér­dést beküldőnk: „De akkor ki vigyáz az árukra?” Végül két hirdetést kell ki­rángatni a kátyúból. Az egyik szerint „Pécs belváro­sában lebontásra szoruló, bármilyen célra alkalmas családi ház eladó.” Szerin­tünk nehéz lesz ezt a bármi­lyen célra alkalmas családi házat eladni, mert maga az eladó bevallja: csak lebon­tásra alkalmas. A másik hirdetés: „Napi 2 óra szabadidőt igénylő, má­sodállásban végezhető mun­kalehetőséget ajánlok.” Gondoltam, megpályázom, de a napi 22 órai munkát - kétórai szabadidővel - sok­nak tartom. Dr. Tóth István Horvát Intézet alakult Pécsett Túl a politikán A gyerekek érdekében születnek meg az új tantervek Fotó: Läufer László A Áprilisban kormány előtt az oktatási törvénytervezet Ne kísérletezzünk a gyerekkel! Az senki előtt sem kétséges, hogy változtatni kell az egész oktatási rendszeren. A tanköte­lezettség 16 éves korig tart, ugyanakkor az elmúlt évben 60 ezer 14 évesnél idősebb gyerek volt, aki ilyen vagy olyan ok miatt nem jutott be oktatási in­tézménybe. A készülő oktatási törvényről, s a nemzeti alaptan­tervről folytatott vitasorozatok lezárása után kerestük meg de. Dobos Krisztina helyettes ál­lamtitkárt.- A közoktatási törvény meg­felelő publicitást kapott, mégis elgondolkodik az ember: szük­ség van-e erre a törvényre most, amikor átalakulóban van a köz­oktatás nemcsak szerkezetében, hanem tartalmában is.- A törvénnyel meg kell te­remtenünk annak kereteit, hogy minden tanköteles korú gyer­mek iskolába járhasson, hogy az iskolarendszer sokszínűbb, mozgékonyabb legyen, s min­den tanuló alaposabb és haszno­­síthatóbb ismereteket szerez­zen. Ami pedig a törvényt illeti: szükség van rá, hiszen az isko­láknak 4-5 év kellett ahhoz, hogy megízleljék a szakmai függetlenség lehetőségeit, s most úgy érzik, hogy az önkor­mányzatok ismét az önállósá­gukat veszélyeztetik. Ezt az ügyet végre a társadalom sem az iskola vagy a pedagógustár­sadalom belügyének tekinti, hanem a különböző érdekkö­zösségek aktívan részt vettek az előkészítésben.- Mit gondol, miért fogadták a pedagógusok oly nagy felzú­dulással a törvénytervezetet?- Szerintem nem a pedagó­gusok voltak felháborodva, ha­nem az igazgatók egy része, a pedagógiai intézetek és a peda­gógus szakszervezetek néme­lyike. Sajnos, a pedagógustár­sadalom jelentős része meg sem ismerhette a törvénytervezetet, mert a teljes szöveg csak a Köznevelésben és az Új Ma­gyarországban jelent meg, nem túl magas példányszámban. A beérkező levelek tanúsága sze­rint a pedagógusok nem magá­val a törvénytervezet betűjével vitatkoznak, hanem azzal az el­képzelt változattal, amely az első, szervezettnek tűnő táma­dás után kialakult a fejekben.-A legnagyobb vita a Nem­zeti Tanterv körül hullámzott, pedig mintha a hadakozók nem is lettek volna tisztában az alap­fogalmakkal. Ön hogyan össze­gezné a NAT lényegét?- Már a NAT elnevezés sem szerencsés, mert mindenki va­lamiféle tantervet vár tőle, amelyben megmondják, mit kell tanítani, hány órában, mi­lyen módszerekkel. Nem erről van szó! A NAT csupán keret­­tanterv. Tíz műveltségi területet határoz meg: anyanyelv, mate­matika, idegen nyelv és így to­vább. Ennak alapján bármelyik pedagógus készíthet önállóan is tantervet, de azt jóvá kell ha­gyatnia egy szakértői bizottság­gal. Ezt a gyerek érdekében kö­veteljük meg, mert nem lehet magánügy, hogy ki mit tanít, a gyerekekkel nem szabad kísér­letezni. A NAT tehát nem a pe­dagógusok ellen van, hanem az iskola színvonalának védelmé­ért. A gyerekekért és a szülőkért van. Hogy ne legyenek kiszol­gáltatva az iskoláknak. A taná­rért van, hogy ne legyen kiszol­gáltatva az igazgatónak. Az is­koláért van, hogy ne függjön az önkormányzattól. . .-Mi lesz a képesítés nélküli pedagógusokkal? Még mindig nagyon sokan vannak közben diplomások válnak munkanél­külivé ...-Nincs pontos statisztikánk arról, hányán tanítanak megfe­lelő végzettség nélkül, de tud­juk, hogy bizonyos területeken nemcsak érettségivel, hanem még 8 általánossal is „oktat­nak”. Mindez a kényszerű taka­rékosság rendkívül negatív kö­vetkezménye. Az új közoktatási törvény tervezetében rögzítet­tük, hogy csak megfelelő vég­zettségű jelentkezőt szabad pe­dagógusnak alkalmazni.- Várható-e ezek után peda­gógus-elbocsátás ?-Az „érettségizett” pedagó­gusoktól mindenképpen meg kell válnunk, mert azt szeret­nénk, ha a tanítók, tanárok lét­­biztonsága a jelenleginél na­gyobb lenne. Ezért azt tervez­zük, hogy a diplomás tanárok részére megszerezzük a közal­kalmazotti státuszt, szigorúan figyelnénk a végzettségre, a pá­lyán eltöltött évekre. Mert most elképesztő különbségek vannak a megyék, a települések, de egyazon település iskolái között is.-A fiatal pedagógusnemze­dék bére nagyon alacsony. Mit tesznek azért, hogy ők is megél­jenek a fizetésükből?- Az ő érdekeiket is képvisel­tük, amikor kiharcoltuk, hogy szeptembertől minden, a tár­cánkhoz tartozó dolgozó 2000 forintos fizetésemelést kap.- Mikorra várható a törvény­­tervezet elfogadása?-Április végén terjesztjük a kormány elé a törvényjavasla­tot, ezt követően kerül sor majd a parlamenti vitára. Sokuk fel­előssége, hogy az oktatásról a lehető legtökéletesebb törvény szülessen, a lehető leggyorsab­ban. A törvény bevezetése csak lépésenként történhet, ezért várhatóan hosszú folyamat előtt állunk. Egressy László A második világháborút kö­vető történelmi időszakban a magyarországi nemzeti és etni­kai kisebbségek történetében ez idáig alig volt példa arra, hogy intézményes keretek között, a kisebbségek döntő részvételé­vel tudományos vizsgálatok folyjanak a hazai nemzetiségek körében - kezdik a Horvát Inté­zet létrehozói intézményük be­mutatását. Tény, hogy a nemze­tiségi kérdés egyike azoknak a komoly problémáknak, mellyel Európában, de a világ más tér­ségeiben is meg kell küzdeni. Nem szabad, hogy e kérdés megoldása elodázódjék, hiszen csak a jelenlegi véres összetű­zések is elegendő alapot szol­gáltatnak az aggodalomra. A hazai horvát értelmiség egy része, történészek, nyelvé­szek, néprajzosok, közgazdá­szok, szociológusok úgy látták, szükség van egy olyan műhely létrehozására, mely megfelelő tudományos keretek között ku­tatásokat végezhetne, s ezzel megalapozott háttérinformáci­ókkal szolgálhatna a hazai okta­tási, kulturális, gazdasági, jogi és más természetű döntésekhez. A cél az, hogy ezek a kisebbsé­geket érintő határozatok talál­kozzanak a közös érdekekkel éppúgy, mint az európai nor­mákkal.-Az intézet létrejöttét hosszú előkészítőfolyamat előzte meg - mondta az intézetvezető Gyúrok János -, s ebben a munkában részt vettek a Horvát Szövetség elnöke, országos titkára mellett sokan mások, tudományos szak­emberek, értelmiségiek. Ez nem egy politikai szervezet, és nem az számít, kinek milyen a funk­ciója. Szakmai-tudományos ér­dekképviseletet szerenénk el­látni, de a fő célunk a Magyar­­országon élő horvát nemzetiség sokoldalú vizsgálata, problémá­inak tudományos igénnyel és módszerekkel történő feltárása. A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatá­sok Központjának épületében helyet kapott tudomá­nyos-szakmai műhely állami juttatásokból, a Horvát Szövet­ség támogatásából, különféle szervezetek által felajánlott pénzösszegekből és a saját te­vékenységéből származó ha­szonból szeretné magát fönntar­tani. Jelenleg négy kutatócso­port működik itt. Az iskolai és nyelvészeti kérdéseket vizsgáló csoport vezetője dr.Barics Ernő, a horvát-szerb tanszék vezetője; a történeti-kulturtör­­téneti kérdésekkel foglalkozóé Sokcsevics Dénes történész; az etnológiai kutatásokat végző csoporté Begovácz Rózsa, a Ja­nus Pannonius Múzeum nép­rajzi osztályának vezetője; a szociológiai-demográfiai prob­lémákat feltérképező teamet pedig Gyúrok János szocioló­gus vezeti. Most három főállású kutató van alkalmazásban, a többiek külső munkatársak.- Van egy háttér az intézet mögött, elsősorban az anyaor­szági szakmai központokra gondolok -folytatta az intézet vezetője. -Ilyen támogató erő nélkül létre sem jöhettünk volna. Arra kérdésre, vajon számít­­hatnak-e rá, hogy a döntéshozás szintjein igénybe veszik segít­ségüket, elmondta:- Nem tudjuk, hogy abban az erőtérben, melyben a döntések születnek, a mi eredményeinket hogyan veszik figyelembe. Kí­­vülrekedtünk a politikai arénán, de számítunk a legkülönbözőbb politikai pártokkal, frakciókkal való együttműködésre. Az idei legfontosabb kutatási területek egy nagy project ré­szei. Szeretnék megfelelő hát­téranyaggal felkészíteni a isko­lai-oktatási reform előtt álló ha­zai horvát kisebbséget, céljuk a nemzetiség történetének, kultúr­történetének kutatása és össze­foglalása egy történeti munká­ban, végeznek rétegződési és mobilitási vizsgálatokat a ma­gyarországi horvát lakosok kö­rében, de egyéb szocializációs, vallásszociológiai, demográfiai felmérések is szerepelnek a tervben. Nagyon fontosnak tart­ják az etnológiai értékek integ­rálását az oktatásba, hiszen köz­tudomású, milyen identitásfor­máló szereppel bír a történelem mellett a néprajz.-Még két nagyon lényeges pontot ki kell emelni. Az egyik az, hogy az intézet eléggé meg­határozó módon épít a fiatal szakemberekre, a másik pedig: kapcsolatok kiépítésére törek­szünk minden hazai és külföldi tudományos műhellyel, ahol vizsgálatok folynak nemzeti­ségi-kisebbségi témakörben. Már most tudni, hogy a felso­roltak mellett más tevékenysé­get is végez majd e frissen ala­kult intézet. így szeretnének egy könyvtárt és adatbázist lét­rehozni, mely felölelné a hazai horvát nemzetiség szakirodai­mát. Tervezik szociológiai, tör­téneti, demográfiai és más, elektronikus dokumentáció kia­lakítását, konferenciák szerve­zését, szakmai munkák megje­lentetését. Már most is folynak a baranyai régió számára ké­szülő demográfiai térkép mun­kálatai, elkezdték az iskolai program konkretizálását is, és egyes jogszociológiai kérdések megvitatását. H. I. Gy. Pályázati siker, új tantervek Mozaik a műszaki főiskoláról Meghívásos pályázaton, ti­zenhárom intézmény közül a meghirdetett első díj másfélsze­resét - négyszázötvenezer forin­tot - nyerte el a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola pá­lyamunkája, melyet „Az építés fejlődéséért” Alapítvány pályá­zatára küldtek be. Az ered­ményhirdetést a napokban tar­tották Budapesten. „A hazai építési tevékenység fejlesztésének lehetőségei és korlátái, felzárkózás az európai színvonalhoz” című pályamun­kát a főiskola oktatói, címzetes tanárai, docensei és a főiskola főigazgatója készítette. Kiindu­lási pontjukként a magyar építő­ipar gyenge helyzetét választot­ták, a kis számú építő-beruházói megrendeléseket, az építési tör­vény hiányát, az önkormányza­tok szakemberellátottságát, a pénzügyi korlátokat. Úgy fo­galmaztak, hogyha nem aka­runk a tudományos fantasztikus regények világába tévedni, cél­szerű lenne az építőipar fejlődé­sének világtendenciáit is figye­­lelemmel kísérni. Például a környezetvédelmi szempontok fontosságának, az infrastruktu­rális fejlesztések és a szolgálta­tások arányának növekedését, a különböző épületek funkcióvál­tási ciklusának rövidítését, a kü­lönböző országok közötti köve­telményszintek különbségének csökkentését, az építmények teljesítményének egységesebb értékelését. Mindebből követ­kezően a nagy építőipari válla­latok mellett mindinkább jelen­tőséget kapnak a specializált feladatok végzésére is alkalmas kis-és középvállalalatok. Az oktatási rendszerre is ko­moly feladatok várnak, hiszen már nem elég a szűk témakörök lexikális elsajátíttatása, hiszen az új kutatási eredmények al­kalmazásához a kreatív képes­ségeket kell fejleszteni. A jegy­zetből való tanulás nem tart lé­pést a fejlesztésekkel, az okta­tóknak kell naprakészebbeknek lenniük, modernizálni kell a tananyagot. Jelenleg az iskola­­fokozatok sem épülnek megfe­lelően egymásra, az eddigi cél­irányos képzés a már nem lé­tező építőipari szerkezet igé­nyeit elégítette ki, holott az ok­tatásnak meg kell előznie az ipart, és a speciális továbbkép­zésekre is fel kell készülni, akár magániskolákban. Elengedhetetlen a régóta megcélzott tantárgyi integráció megvalósítása, a lexikális és gyakorlati ismeretek oktatása helyes arányának kialakítása, és a várva várt színvonalasabb pe­dagógusképzés. A pályázatban foglalkoznak a jogszabályi feltételekkel, a fi­nanszírozási és érdekeltségi rendszerrel, az ipari és gazdál­kodó háttérrel, az információs és tájékoztatási struktúrával is. Az oktatás megújítására a műszaki főiskolán folyamato­san törekednek. Készülnek az új tantervek és több új szakot be­vezettek már. ősszel ismét új szakkal in­dulnak, a településmérnöki sza­kot hirdették meg üzemmérnöki szinten. Lesz általános gépész szak és villamos informatikai szakirány is. Jövő ősszel szeret­nék elkezdeni a környezeti mér­nök üzemmérnöki szintű oktatá­sát, és a JPTE-vel együttmű­ködve több szaknak biztosítani fogják az egyetemi szintű befe­jezését. A távolabbi jövő elkép­zelései közé tartozik például a marketing- vagy a külkereskedő mérnök képzése. A tantárgyi tervek közül lege­lőször a technikatörténet oktatá­sát szeretnék megvalósítani, több műszaki főiskolával közö­sen. Néhány szakmai tárgynál már bevezették a német, illetve az angol nyelvű tanítást is, de a későbbiekben szeretnék bővö­­teni az idegen nyelven oktatott tantárgyak körét. Ennek termé­szetesen előfeltétele, hogy a je­lentkező hallgatók már közép­szinten tudják valamelyik nyel­vet. Nagy reményeket fűznek a Pécsi Üniversitáshoz, és szeret­nék oldani az oktatás merevsé­gét, gondolkoznak a cre­dit-rendszer vagy egy ahhoz ha­sonló rendszer bevezetéséről. B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents