Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)

1992-04-28 / 117. szám

1992. április 28., kedd oj Dunántúli napló 9 Mohács _______________________________________________________ A kezdet: egy szoba, egy hivatalnok Bővülő szolgáltatás - növekvő munkanélküliség A jelen : öt szoba, öt hivatalnok A munkaügyi szolgáltató iroda 1990 novemberében köl­tözött Mohácson a városháza „B” épületébe. Először egy, majd kettő szobában másod­magával dolgozott Bertanicz Vilmosné, irodavezető. Azóta a földszinten majdnem az épü­let fele a birodalmuk, öt szo­bában összesen tízen foglal­koznak a munkanélküliek, a pályakezdők és az állást kere­sők ügyeivel. E héttől még egy alkalmi építménnyel is megtoldották az ügyfélteret: amolyan in­formációs központot alakítot­tak ki, segítve ezzel is a hozzá­juk fordulókat. Az országos és megyei ten­denciához hasonlóan egyéb­ként Mohácson is nap­­ról-napra nő a munkanélkü­liek száma. Az elmúlt hét vé­gén 3797 állással nem rendel­kezőt tartottak nyilván az iro­dán és közülük semmilyen el­látásban sem részesül 309 fő. A munkanélküliek egyhar­­mada városi lakos, a többség a térség községeiben él. A munkaügyi szolgáltató irodát áprilisban 6540-en ke­resték föl. Mint Bertanicz Vilmosné elmondta, a nagy­mértékű ügyfélforgalmuk mi­att indokolt volt a teendőik át­szervezése. A hozzájuk fordu­lók érdekében alakították ki az előtérben az információs részt is, ahol bárki eligazítást kérhet minimális várakozási idő mel­lett például arról, jogosult-e járadékra, mikor kell jelent­keznie, ha megszűnik a mun­kaviszonya, alkalom adtán melyik ügyintézőhöz fordul­jon, s nem kell már az időre berendelt ügyfelekkel foglal­kozóknak megszakítaniuk a munkájukat a különböző igazolások kiadásáért, mert ahhoz is a fülkében juthatnak hozzá az emberek. A kirendeltség munkaszer­vezése gyakorlatilag három szintre tagolódik. A már emlí­tett információs szolgáltatás mellett az úgynevezett ható­sági és a közvetítői teendők is külön feladatkört jelentenek ezentúl. A hatósági munkát ebben az esetben a munkanél­küli segélyben vagy járadék­ban részesülők meghatározott időközönkénti jelentkezése és az újonnan segélyre jogosul­tak ügyeinek intézése teszi ki. A közvetítői csoport kiala­kításával az eddiginél is na­gyobb figyelmet tudnak fordí­tani a munkahelyek felkutatá­sára, továbbá a bejelentett ál­láshelyekre a nyilvántartott munkanélküliek közül az el­várható alapossággal kike­resni, illetve kiközvetíteni azt, aki alkalmas a keresett fel­adatra. Remélik, munkálta­tókkal a személyes kapcsolat­­tartásra több idejük jut e rend­szer alkalmazása során. A munkanélküliek nagy létszáma mellett azért állást kínálók is akadnak. Jelenleg például 49 helyre várnának dolgozókat a városban. 18 szakmunkásnak tudnának azonnal munkát adni a vállala­tok, magánvállalkozók, kft-k és gmk-k, 22 betanított dolgo­zót várnak, hét segédmunkást és két főt szellemi munka­körbe. A „kínálatot” nézve válto­zatlanul nincs okuk remény­kedni a szakképesítés nélkül munkára váróknak. Pedig az összes munkanélküli 86 szá­zaléka fizikai munkakörben lenne alkalmazható. Holott a lehetőség, főleg a fiatalabbak részére ismét adott. Május 22-ig jelentkez­hetnek az irodán mindazok, akik a már rendszeressé vált átképzési tanfolyamok vala­melyikén részt kívánnak venni. Több mint tíz szakmát adó, újonnan induló képzés közül választhatnak a szabadidővel kényszerűségből bőven ren­delkezők és részletesebb felvi­lágosításért máris az új infor­mációs fülkében helyet fog­laló hölgyhöz fordulhatnak. Mohácson a munkaügyi szolgáltató iroda telefonszáma is változott: a 711/12-31-es és a 711/20-09-es számon lehet felhívni őket. B. M. Gyógyítani nem lehet? Az autóbuszpályaudvar építésekor eredeti helyéről elbontották Mo­hács egyik játszóterét a Deák téren. Kicsit arrébb viszont máris elké­szült a korábbinál sokkal mutatósabb, favázas játékokból álló másik játszótér. A város a Pilisi Erdőgazdaságnál készíttette a gyerekek számára a tetszetős hintákat és a mászókat. Schindl József felvétele Meghiúsult a vétel Se munka, se pénz Megegyezésre törekednek Több alkalommal számot ad­tunk arról, hogy Mohácson a szociális otthonként működte­tett Eötvös utcai ingatlanokért a Magyarországi Zsidó Hitközség bérleti díjat, egészen pontosan lakbért kér. A tulajdonukban lévő ingatlant évtizedek óta a város tartja rendben, bővítették, korszerűsítették és a közelmúl­tig senkinek sem jutott eszébe, hogy a használatért bárki fizes­sen, illetve pénzt kérjen. Jó egy évvel ezelőtt érkezett az egyház első megkereső le­vele, s akkor meglehetősen mél­tányos összeget feltüntetve, kompromisszumos javaslatot tettek: a bérleti díj fejében vé­gezzen munkálatokat Mohács a felekezet temetőjében és tartsa rendben a mártírkertet. Ez utóbbit helyben mindig is köte­lességének érezte a város, sőt némi munkálatokat a sírkertben is végeztek,ezért az ajánlatot akkor á képviselőtestület nem fogadta el. ügy vélték, a hosszú ideje gondozott ingatlan elbir­tokolható, s a polgármester által már aláírt megállapodást fel­­bonttatták. A zsidó hitközség a barátság­talan lépést nem vette jónéven. Idén ügyvédjük útján egy leve­let juttattak el a városházára, melyben 1991. január 1-ig visz­­szamenően az Eötvös utca 8. és az Eötvös utca 5. szám alatti szociális otthon négyzetméteré­ért évi ezer forintot, azaz 664000 ezer forintot követel­nek. Mohács a pénzt nem utalta át. Folytatják a korábban megkez­dett egyeztető tárgyalásokat és a jelzett összegnél méltányosabb díj megállapítását kérik, s re­ménykednek, hogy a peres utat mellőzni lehet e kérdésben. Hírek — Mohácson a református temetőben létesített vízcsaphoz és a vezeték kiépítéséhez az ön­­kormányzat 20 ezer forinttal já­rult hozzá. — A Déli Autópálya Kft-hez 250 000 forintos részvény vá­sárlásával csatlakozott a város. A képviselő testület korábbi ha­tározata alapján az összeget a pénzügyi és vagyonkezelési osztály átutalta, bár a döntés óta már több testületi tag is megje­gyezte, hogy célszerű lenne fel­ülvizsgálni az álláspontjukat, mert egyre kisebb a remény a tervezett leágazás és Mohács körzetében egy híd elkészülté­nek. Mások viszont a részvény ellenében ígért megvalósítható­sági terv készítése megéri azt a pénzt. — Választ sem kapott, nem hogy támogatást Mohács a he­lyi gimnáziumban folyó francia kéttannyelvű oktatás érdekében elküldött levelére. Mint ismere­tes, e speciális képzési formá­ban részesülő tanulók túlnyomó többsége nem helyben lakik, az ország minden részéről jönnek ide iskolába, s éppen ezért tar­taná indokoltnak a város, hogy a költségeihez segítséget kapjon a Közoktatási és Művelődési Minisztériumtól. — A Kórház a szükséges műszerek beszerzésének előse­gítése érdekében alapítványt hozott létre, melynek elneve­zése: Szili László Alapítvány. A kezdeményezést az önkor­mányzat 20 000 forinttal támo­gatta. Az egészségügyben dol­gozók arra számítanak és remé­lik, hogy a gazdálkodó egysé­gek is megértve a kezdeménye­zésüket, támogatást nyújtanak a jó ügy érdekében. Még hogy csak négy-öt fát vágnak ki! Tizenegyet tüntettek el a promenádról! Gyönyörű gesztenyefákat! Hármat úgy mentettünk meg, hogy a család három személykocsiját odaállí­tottuk egyik-egyik alá és ezért nem fértek hozzá a munkások. Nem gondoltam, hogy a matu­zsálemi korú, eladhatatlan Wartburgomnak egyszer még ilyen formában veszem a hasz­nát - sorolta meglehetősen fel­­indultan a közelmúltban dr. Le­­gányi Jenő, főorvos, majd a fő­utcai sétány fáinak kivágásával kapcsolatban „szakmájához” il­lően fejtette ki a véleményét. „A fa is élőlény, megöreg­szik, sőt idővel meg is betege­dik. De nem az az egyetlen megoldás kínálkozik, hogy fű­résszel nekiessünk és elpusztít­suk! A beteg emberrel mi a te­endő? Gyógyítani kell! Ha az a szomorú eset áll elő, hogy az uj­ját, netán a kezét, vagy lábát kényszerülünk levenni, hát az élete meghosszabbítása érdeké­ben megtesszük. A fát is hasonlóan illene el­látni. Visszavágni, nyesegetni, de az életnek megtartani és gyógyítva megmenteni!” Indokait még hosszasan hal­latta. Vele együtt sokan vannak hasonló véleményen. Nem meggyőző számukra a városi főkertész által mondott érv, mi­szerint szükséges volt az öreg gesztenyék kivágása, melynek nyomán minél előbb napfény­hez, szabad térhez juttatják a pótlásra már korábban kiültetett csemetéket, azok gyorsabban fejlődnek, erősödnek, és hama­rosan átveszik a szerepet árnyé­kot adva a kivágottaktól. Kinek lehet igaza? A várost szerető polgároknak, vagy a szakembernek? Nehéz eldön­teni. B. M. Fotó: Schindl József Egy hónappal ezelőtt a túlé­lés reményéről adhattunk szá­mot a mohácsi Autójavító Kis­vállalatról szólva. Akkor úgy tűnt, találtak maguknak alkal­mas vezetőt és a jónevű B ATRA cég tulajdonosa szemé­lyében olyan partnert, aki mun­kát és pénzt hoz a kollektívá­nak. A remények máris szertefosz­lottak. A vállalat 64 dolgozója ismét teljes kilátástalanságba zuhant. Nem a választott igaz­gatójukkal gyűlt meg a bajuk, hanem az üzleti tárgyalások fu­tottak zátonyra. Kiderült, nincs kivel fölvennie a kapcsolatot a német félnek, a remélt munkaa­dónak. A hazájában elismert építési és szállítmányozási vállalkozó pedig nem vesztegette az időt. Feltett szándéka volt megvenni az üzemet, s míg az üzlet bo­nyolódik, addig se álljanak naphossszat tétlenül az embe­rek, hát megszervezte, részle­tekben csoportokat fogad a kor­szerűen felszerelt külföldi üze­mébe, ahol a hűtő összeszerelé­sét sajátíthatták el. Teljesítmé­nyük arányában természetesen pénzt is kaptak. Már az első csapat visszatérte után indította a betelepedést, a mohácsi üzemcsarnokba kami­onok hozták a ragasztásra váró kuffer-elemeket, a kötőanyagot és fokozatosan érkeztek a cél­gépek is. Közben, a szakértőkké lett emberek közül néhányan fölmondták. Úgy döntöttek, vé­dőfelszerelés nélkül, a beígért pénzt közel sem megkapva, az egészségre ártalmas munkát nem vállalják! A véget persze nem ez jelen­tette. A kamionok múlt kedden hagyták el utoljára késztermék­kel a telepet és már csak arra várnak, mikor rakatják platóra az összes többi, idén Mohácsra szállított alapanyagot és esz­közt. Pillanatnyilag ugyanis ott tartanak, hogy már nem akar partner lenni náluk a BATRA. Egyszerűen azért, mert belát­ható időn belül nem akad tulaj­donos, akivel kialkudhatná a vé­telárat és tisztázhatná, a fölhal­mozott adósságmilliókat ki fi­zeti. Az egykoron megyei alapí­tású autójavítónak ugyanis még tavaly az Állami Vagyonügy­nökség előírta, március végéig át kell alakulnia. A januárban hivatalba lépett igazgatót erről minden érintett elfelejtette tájé­koztatni, így kifutottak az idő­ből. Most egy újabb procedúra következik, mely azon túl, hogy további pénzkiadást jelent, ga­rantálja, hogy június-július előtt nem tudják meghirdetni el­adásra az Autójavító Kisvállala­tot - vagyis addig nincs tárgya­lási alap s az sem, amihez egy igazi vevő hozzászokott, meg­nevezhető tulajdonos, aki elér­hető, sőt jogosult dönteni is. A német pedig nem vár eny­­nyit.Neki van pénze, elképze­lése, s most keres egy olyan ön­­kormányzatot, ahol ötven em­ber foglalkoztatására alkalmas üzem építéséhez közművesített telket talál. Furcsa módon ilyen hiába akad Mohácson, nem kí­náltak fel a számára... Az Autójavító Kisvállalat dolgozói meg a legutóbbi fize­­ténapon már a szokásos 4-5000 forintjukat sem kapták meg. Néhány nap elteltével azért akadt pénzt. Hogy honnan, az a dolgozókat kevésbé érdekelte, sokkal inkább azon törik a fejü­ket, mi lesz velük a következő fizetésnapon és utána. Szakmá­jukban, munkakörükben telje­sen fölöslegesnek érzik magu­kat, nagy ritkán téved csak be hozzájuk valaki kocsit javít­tatni. Munkanapokon 10-től 12.30 -ig Hirdetésfelvétel az Új Dunántúli Naplóba Az AS-M Új Dunántúli órától 12.30-ig lehet hirdetést Napló mohácsi szerkesztősé- feladni, gében - címe: Széchenyi tér A szerkesztőség telefon- 3. - munkanapokon 10.00 száma: 711/21-20.

Next

/
Thumbnails
Contents