Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-28 / 117. szám
1992. április 24., péntek üj Dunántúli napló 7 A pécsi hajléktalanok szállása a Gomba utcában Fotó: Läufer László Csökkent az önkormányzatok szociális szolgáltatása Visszalépés minden területen Amiről ma beszélnek • • Üres az államkassza? Költségvetésünk hiánya az első negyedévben sokkal nagyobb volt a tervezettnél. Az év egészére 70 milliárdos kiadási többletet terveztek, s már március végén 47,7 milliárd forint volt a hiány. Ennek megítélése, kezelése a gazdaságpolitikai viták középpontjába került. Miért annyira fontos a költségvetési egyensúly? A költségvetési hiány a kiadásoknak a bevételeket - adókat, illetékeket, vámokat, állami vagyontárgyak értékesítését - meghaladó része. Ezt elvileg többféle módon lehet fedezni illetve megszüntetni. Megszokott eszköz például a rövid illetve hosszúlejáratú állami értékpapírok eladásával belföldön vagy külföldön felvett hitel. Ennek megfelelően az első negyedévben 10 milliárd forint értékben kincstárjegyeket, azaz rövidlejáratú kincstári váltókat bocsátottak ki, továbbá 30 milliárd forint értékben speciális államkölcsön-kötvényt, hosszúlejáratú állami adósságlevelet hoztak forgalomba. További 5 milliárd forint értékű kötvény adás-vételéről megállapodást kötött a pénzügyminisztérium az Állami Biztosítóval. Van-e ebben valami rendellenes, valami szokatlan? Formailag semmi. Gazdasági tartalmukat tekintve azonban ezek az ügyletek azt jelentik, hogy az állam a vállalkozásokat kiszorítja a hitelfelvevők köréből; a növekvő kamatterhek a jövő esztendők költségvetési kiadásait növelik és újabb hitelek felvételét, vagy nagyobb adókat vonnak maguk után. Végül, de nem utolsósorban a nagy állami hitelkereslet magasan tartja vagy éppen megemeli a kamatlábat, s ezzel eltántorítja a befektetőket a tőkebefektetéstől, a részvényvételtől s őket a pénz- illetve a kölcsöntőke piacára tereli, így aztán a kölcsönfelvételket jobb volna áthidaló műveleteknek tekinteni, s inkább a hiány - túllépése megszüntetéséhez kellene hozzáfogni. Ezúttal nem a túlméretezett kiadástömeg, költségvetési túlköltekezés a többlethiány oka, mint a korábbi évtizedekben, hanem a tervezett adó-, vám és egyéb bevételek elmaradása. Ezek sem azért maradtak el, mert az alapjukat képező jövedelem, külkereskedelmi forgalom vagy fizetett munkabér nem állt rendelkezésre, hanem azért, mert az esedékes adót, vámot, társadalombiztosítási illetéket, szolidaritási alapot egyszerűen nem fizették be az érintettek. S nem lehet megtagadni az orvos, a tanító fizetését, a munkanélkülisegélyt, a táppénzt csak azért, mert a forrásukul szolgáló befizetéseket valakik nem teljesítették. Az elmaradt befiztéseket más jövedelmek - például a privatizálási bevételek - nem tudták ellensúlyozni. A hiány oka a rossz adómorál, az adófizetési készség gyászos állapota, amin csakis a behajtás megszigorítása segíthet. Sok esetben azonban nem, vagy nem elsősorban erről van szó, hanem az adófizetési képesség hiányáról. Sorbanállási lánc, a szállítóiknak adós vevők láncolata azt mutatja, hogy létezik a vállalkozásoknak egy nem jelentéktelen köre, amelynek éppencsak a közvetlen költségei térülnek meg, (már az értékcsökkenés leírása sem) s amelyek nem képesek a jövedelmükből közterhek elviselésére. Ma talán üres az államkassza, vagy félszáz milliárd forint hiányzik az egyensúlyhoz, de - mint a családi pénztárcával is megesik -beüthet holnapra egy váratlan bevétel, kifizethet valaki régen várt adósságot, s helyreáll megint az egyensúly. Ä mai anyagi gondok azonban figyelmeztetnek: érdemes volna megvizsgálni, vajon versenyképes lehet-e egyáltalán a magyar gazdaság ekkora közterhek mellett... Bácskai Tamás Erdély A sajtó felelőssége A „Kedves Olvasók” egyikeként köszönöm meg az Új Dunántúli Npló április 15-i számának címoldalán közölt magyarázatot a lapban elszaporodó helyesírási hibák okáról. A sok telefonhívás és személyes felszólalás azt jelzi, hogy növekszik az olvasók igényessége nemcsak a tartalommal, hanem a nyelvi formával szemben is. A szerkesztőség ígéri, hogy mindent megtesz a „gépi” hibák elhárítására. Az is nagy szó, hogy sokan megbotránkoznak a hajmeresztő elválasztási hibákon, de már kevesebben veszik észre azokat, amelyek nem a gép rovására írhatók. Például ebben az elnézést kérő szövegben olvassuk a:„.. .ha oly sokan tiszteltek meg bennünket rosszalló véleményükkel” feltételes mellékmondatot. Ez így öngúnynak is felfogható, ha a tiszteltek meg nem kerül idézőjel közé. Tudniillik a megtisztelés mint elismerő gesztus a rosszalló véleménnyel, vagyis az elmarasztaló kritikával nem kerülhet egy mondatba. A szavaknak ugyanis nemcsak jelentésük, tartalmuk van, hanem kötöttségük is, amely meghatározza szövegbeli (szakszóval: kontextuális) szereplésüket, használatukat. A legegyszerűbb az úgynevezettt jelentésbeli (szemantikai) kötöttség. Ez ellen vétett például az az ember, aki jogos felháborodásában így fakadt ki: „Legalább lenne egy férfi, aki lekeverne neki egy balegyenest!” - Talán nem szükséges bővebben kifejtenem a hibát. A lapból idézett szövegrész a szavak hangulati kötöttségét hagyja figyelmen kívül, miként az a sportújságíró, aki így tudósított: „Hála a bíró pártoskodásának, a mérkőzést elvesztettük.” - Ebből is egy pozitív hangulati, érzelmi tartalom: a hála ütközik egy negatívval: a veszteséggel. Az épeszű, egészséges lekületű ember számára ez a kettő kizárja egymást. A kötöttség harmadik típusa az úgynevezett frazeológiai, amely a szólásmondások nyelvi állandóságát írja elő. Ezért nem állhat a csütörtököt mondott szólásunkban a csütörtököt helyén a pénteket vagy a szombatot mondott. Rónai Béla Elkészült a baranyai önkormányzatok elmúlt évi szociális szolgáltatásait összegző statisztika. Az adatokat a népjóléti tárca felkérésére az ANTSZ Baranyai Megyei Intézete állította össze. E beszédes számok szerint visszalépés tapasztalható minden területen. Kezdjük az áttekintést a legolcsóbb és sokak szerint az idősek számára legkönnyebben elfogadható szolgáltatással, a házi gondozással. Az elmúlt évben kevesebb hivatásos és társadalmi gondozó járt a saját otthonukban különböző mértékben támogatásra szoruló idősekhez. A hivatásosoké hússzal, a társadalmi gondozók száma kétszázzal csökkent. Az 1990. évi adatokhoz viszonyítva 544-el kevesebb embert segítettek. A korábbi esztendőkhöz képest kikerült ebből az ellátási formából az egykor gondozottak csaknem 50 százaléka, s ennek az 50%-nak a kétharmada napjainkban teljesen ellátatlan. Ä jelenleg házi gondozásban részesülők 64%-a szociális étkeztetésben is részesül. Az étkeztetést igénybevevők száma ugyan nem tér el lényegesen az előző évitől, de elesettségüket jelzi, hogy 14%-uk ingyen kapja az ebédet. Ä gondozók és gondozottak létszámának csökkenése elsősorban pénzügyi okokra vezethető vissza. Ä házi szociális gondozásban, a szociális étkeztetésben résztvevők többsége nem képes megfizetni a szolgáltatások önköltségét. A kiegészítés az önkormányzatok feladata lenne, de több településen ezt nem vállalták fel, inkább szűkítették, illetve felszámolták ezt a gazdaságtalannak minősülő tevékenységet. Hasonló okkal magyarázható a társadalmi gondozók számának csökkenése is, hisz korábban az ő tiszteletdíjukat a megyében központilag, elkülönítetten kezelték, most pedig erről is az adott önkormányzatnak kellene gondoskodnia. Tavalytól 54-el kevesebb hely van a megye napközijeiben. A megszűnések (Pécs 50 hely, Sásd 30, Szentdénes 20, Szalánta 20, Bicsérd 20, Hidas 20) a csökkenések ( Szentlőrinc 23, Versend 10, Abaliget 4,) illetve az új napközik (Dinnyeberki 20, Nagykozár 40) valamint a bővítések (Pécs 60, Boly 20, Szentlőrinc 3,) különbsége ez a mutató. Több napközi úgy csökkenti a költségeit, hogy kevesebb étkezési lehetőséget biztosít, illetve kevesebb dolgozót foglalkoztat. A gondozási központok száma is változott. Megszűnt a sásdi, az abaligeti és a vokányi központ, s a pécsiek kivételével valamennyinek csökkent az ellátási területe és dolgozói létszáma. Az elmúlt évben 1838-an, - 1990-hez viszonyítva 190-el kevesebben - kaptak havi, azaz rendszeres segélyt. Közülük a legtöbbnek nem elhalálozás, szociális otthoni elhelyezés, hanem „egyéb” ok miatt szüntették meg az ellátását, ami valószínűleg azt jelenti, hogy felülvizsgálták a támogatottak körét, s egy részüknél nem tartották indokoltnak a további juttatást. Amire évek óta nem volt példa: 18-an várnak rendszeres segélyre. Ez a várakozás azt jelenti, hogy a kérelmeket megalapozottnak tekintik az önkormányzatok, de nincs miből adniuk ... Erre utal az az adat is, miszerint 1990-ben 335 személynek állapítottak meg újonnan ilyen támogatást, tavaly pedig összesen 185 új segélyezés indult. A rendszeres támogatásra összesen 87 millió forintot fordítottak az önkormányzatok, ami 9 millióval több, mint 1990- ben. A havi átlag 3710 forint volt, s a támogatottak csaknem 60%-a 60 éven felüli. A segélyekkel kapcsolatos, legszembetűnőbb változás az egyszeri segélyek összegének a csökkenése. Amíg 1990-ben egy segélyezési esetre átlag 2085 forint jutott, addig 1991- ben 1454 Ft volt ez az összeg. Az eseti segélyezettek száma 24 %-al nőtt, (24 446-an kaptak) a kifizetett összeg viszont 22%-al csökkent, tavaly 57 millió 604 ezer forint volt. Az ok nyilvánvaló: a romló életkörülmények miatt egyre többen válnak rászorulttá, az önkormányzatok viszont képtelenek pénzzel követni az igényeket. Erre utal az is, hogy a segélyezettek meghatározó többsége (71%-a) egy alkalommal részesült anyagi támogatásban. Kétszer kapott 13%-uk, ennél többször pedig 16%-uk. Mivel a rendszeres segélyezettek megélhetésének egyedüli forrása ez a havi juttatás, jelentős részük, 65%-uk eseti segélyben is részesül. Egyéb, alkalmankénti segélyre tavaly 16 millió 689 ezer forintot fordítottak az önkormányzatok. Ezt a pénzt elsősorban a távhődíj emelkedésének kompenzálására, ápolási díjra, méltányossági közgyógyellátásra, lakáskamat-törlesztés könnyítésére adták. T. E. A bonni Die Welt hétfői írása szerint a romániai magyarok szervezetén, az RMDSZ-en belül első ízben utalnak befolyásos személyiségek arra, hogy erőszakos cselekményekre lehet számítani Erdélyben, amennyiben Bukarest nem hajlandó gyorsan az erdélyi magyar kisebbség jogi felértékelésére.- Amennyiben nem következik be hamarosan ilyen felértékelés, erőszakkal és jugoszláviai állapotokkal kell számolni - vélekedett Borbély Imre, az RMDSZ elnökségének tagja, a magyaroknak társnemzeti státust követelő kemény mag egyik személyisége. Több mint háromezer kísérlet Egyre több hamis pénz Lassan már napi hímek számít, hogy hamis pénzek tűnnek fel az ország valamelyik körzetében. Régebben elsősorban hamis dollárokról, márkákról, frankokról lehetett hallani. Újabban a magyar fizetőeszköz is felkerült a listára. Voltak próbálkozások korábban is, különösen az 500 forintos bankjegyekkel. De amióta megjelent az ezres és ötezres címletű papírpénz, s ezzel szinte egyidőben jobban hozzáférhetővé váltak a színes fénymásolók, igencsak megszaporodtak a forinttal való visszaélések. Nemes Károly, a Magyar Nemzeti Bank szakértői osztályának vezetője pontos adatokkal szolgál. Hazánkban 1989- ben és az azt megelőző években átlagosan ezer hamispénz forgalmazási kísérlet fordult elő. Legalábbis ennyi jutott a rendőrhatóság, illetve az MNB tudomására. Azonban 1990- ben már 1400, 1991-ben pedig 3300 próbálkozás történt. Az idei év első negyedének adatai pedig arra utalnak, hogy ebben az esztendőben „túlszárnyaljuk” az összes korábbi csúcsokat. Ez a néhány számadat is bizonyítja, hogy érdemes néha kicsit jobban megnézni és megforgatni a kezünkbe kerülő bankjegyet. A fénymásolóval készülő példányok a szakértő szerint tulajdonképpen nem is hamis pénzek, pusztán utánzatok és szerencsére alkalmatlanok arra, hogy a megfelelően képzett pénztárosokat és pénzváltókat megtévesszék. Arra viszont alkalmasak, hogy bizonyos körülmények között (és a hamis pénzkészítők épp ezeket a körülményeket keresik vagy teremtik meg), a figyelmetlenebb embereket becsapják vele. Nemes Károly szerint igen fontos, hogy mindenki jól ismerje a pénzt, amellyel nap mint nap találkozik. Ezért is tette a Magyar Nemzeti Bank, igaz, először csupán az ötezres bankjeggyel, hogy külön tájékoztatót adott erről a papírpénzről. Ebben fényképekkel illusztrálva ismertették a bankjegy legfontosabb jellemzőit, az első és a hátsó oldalt, és ami nagyon lényeges, az alkalmazott biztonsági elemek leírását is. A mi ötezreseinknél ilyenek: a metszetnyomtatás (fontos, hogy a nyomatkép a nagy festékvastagság miatt kiemelkedik a bankjegy felületéből tapintással is jól érzékelhető). Jellegzetes az ötezresen lévő mikroírás: az előoldal közepén a címert körülvevő mezőben rendkívül apró betűkkel a „Magyar Nemzeti Bank” felirat látható, inkább csak nagyítóval, mint szabad szemmel kiolvashatóan. Ott van továbbá a biztonsági szál, a pirossal nyomtatott sorszám, a vakoknak készült Braille-írás, melynek kiemelkedő pontjait, ha olvasni nem is, de érzékelni a látó emberek is képesek. Végül vannak az ötezresen úgynevezett jelzőrostok, piros színű szálacskák a papír anyagában. Aki mindezt tudja - és milyen jó lenne, ha mindenki renyaiiV , i dlekezne ezekkel az ismeretekkel -, aligha fogad el ötezer forintos bankjegy helyett primitív fénymásolatot, amely márcsak a papír minősége, rendkívül sima tapintása miatt sem téveszthető össze az igazival. A hazánkban forgalmazott hamis pénzek túlnyomó része mindazonáltal külföldi papírpénzekről készült másolat vagy hamisítvány. E tekintetben a legtöbb veszély az illegális forgalmazásból származó dollár vásárlóira leselkedik. Ennek okát Nemes Károly abban látja, hogy ez a pénznem gyakorlatilag a világpénz szerepét is betölti. A dollárt a világ valamennyi országában lehet értékesíteni, ugyanakkor minden bankjegy egyforma méretű és színű. A hamisítási kísérlet skálája igen széles. Hazánkban is előfordultak már szimpla fénymásolatok. A magyar szakemberek tudását dicséri, hogy profi módon, nyomdai úton előállított hamis százdollárosokat a Magyar Nemzeti Bankban ismertek fel először, s innen értesítették az Interpolt is. Tulajdonképpen az lenne a legjobb, ha a magyar közönség jól ismerné a külföldi valuták felismerhetőségét meghatározó jellemzőket is, dehát... ezeket a pénzeket még mindig nem lehet nálunk szabadon átváltani, forgalmazni. Éppen ezrét burjánzik a valuta feketepiac, és szedik áldozataikat az illegális valutázók. Az eredeti pénzek vásárlására tulajdonképpen van (lenne) garancia. Olyan helyről kellene vásárolni a külföldi valutákat, ahol azokat profi módon ismerik és ellenőrzik, s ahol megfelelő technikai eszközökkel képesek kiszűrni a hamisítványokat. Erre a lehetőségre azonban még egy kicsit várni kell. Halász Kálmán <i ti | r ( i
