Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-27 / 116. szám
1992. április 27., hétfő aj Dunántúlt napló 3 Oratórium ősbemutató Kocsis László papköltő századik születésnapjára készült a költő egyik versének megzené sítésével Károly Róbert pécsi karmester, zeneszerző A dóm - A pécsi Bazilika hangjai című oratóriuma, amelynek vasárnap volt az ősbemutatója. A bazilikában rendezett koncét ten közreműködtek Pataki Antal (Állami Operaház), Baksa Péter, Németh Iván, Pál Dániel és Sárosdi Péter, a Mátyás király utzcai iskiola tanulói, a Pécsi Operakórus, a Palotabozsoki énekkar, az August Senoa Asszonykórus, a Mátyás király utrcai iskola kamarakórusa, a Pécsi Szimfonikus Zenekar. Orgonán közreműködött Witterle Gábor, bevezetőt mondott Tüskés Tibor, vezényelt a szerző. Szundi György felvétele. jr ^ Es mi lesz a vizsgák után? Pályakezdők munkavállalás előtt Megyénkben ebben a tanévben 5 682 fiatal végez a középfokú iskolákban. Közülük mintegy ezer kap lehetőséget arra, hogy az iskolarendszeren belül, egyetemen, főiskolán vagy szakmunkásképzőben tanuljon tovább. A többiek munkát szeretnének vállalni, elhelyezkedni a tanult szakmájukban, egy kevesen vállalkozásra is gondolnak. Mintegy ötszázra tehető a végzős diplomások száma, velük együtt tehát 5 000 körüli pályakezdő munkavállaló kopogtat a nyártól a munkaügyi osztályokon, felvételre várva. A húszezres munkanélküliség mellett mi lesz, mi lehet velük? Idén nagy valószínűséggel bekövetkezik az, amit a szakemberek az elmúlt évre jeleztek: a pályakezdők először találkoznak tömeges munkanélküliséggel, olyan mértékben csökkent munkavállalási esélylyel, amihez hasonló eddig ismeretlen volt a magyar viszonyok között. Alig van szakterület, amely kivétel lenne ez alól, így szinte mindenkit azonos módon érint ez a probléma, szakmai végzettsége jellegétől függetlenül. (Kivétel talán az egészségügyi és az idegen nyelvre alapozott pályák.) Az iskolák védettségéből, zárt világából kikerülő fiatal felkészítetlen a munkavállalói szerepre, így még inkább kiszolgáltatott a munkahelyekért vívott versenyben. A munkáltatók gazdasági érdeke a gyakorlott munkavállalókat helyezi eléjük, esetenként a szociális gondolkodása is! A teljesítmény-elvre épülő iskolai épülő iskolai nevelés emlőin felnőtt fiatalok nehezen fogadják el, hogy sok éves tanulás, gyakran jelentős erőfeszítések után sem biztos, a bejutás a munka világába, az önálló élet anyagi megalapozása. Ä pályakezdők közül a legjobb helyzetben azok vannak, akiknek módjuk van további tanulmányokat folytatni felsőfokú oktatási intézményekben, vagy középfokú képzési formák valamelyikében. Ma az iskolában tartás a család szempontjából is a legelfogadhatóbb stratégia. A felsőfokú intézmények lényegesen nem növelik felvételi keretszámaikat, vagy ha növelik is, az megnövekedett lemorzsolódással fog járni, így ez az út csak mintegy 7-800 érettségizettnek jelent majd megoldást. Az érettségihez kötött szakmatanulás kétéves képzési formában a szakmunkásképzőkben 150-200 fiatalnak kínál tanulási lehetőséget. Az 1 151 végzős gimnazista közül marad legalább 500, akinké egyéb tanulási lehetőséget kell keresnie, hiszen az ő középfokú képzésük csak az első szakképzettség megszerzésével fejeződik be. Maradnak számukra azok a felnőttképző tanfolyamok, amelyeket egyrészt a munkaügyi központ szervez, másrészt egyéb képző szervezetek indítanak. Akik iskolájukban szakképzettséget szereznek, azoknak minden lehetőséget meg kell ragadni ahhoz, hogy a szakképzettségnek megfelelő, vagy ahhoz közelálló szakterületen álláshoz jussanak. (3 000 szakmunkástanuló végez ez évben, és 1 200 szakközépiskolás). Az álláskereséshez fel lehet használnia személyes kapcsolatokat és az intézményes formákat. Ebben sokat segíthetnek az iskolák is, amelyek elsősorban a szakmai gyakorlatokon keresztül több olyan munkáltatóval állnak szakmai és emberi kapcsolatban, amelyek az általuk képzett fiatalokat fogadni tudják. Nagyon megfontoltan kell azonban munkahelyet, munkát vállalni még a jelenlegi viszonyok között is. (Vagy most indokolt igazán a megfontoltság!) Célszerű tájékozódni a leendő munkáltató helyzetéről, a munkakör általános bérviszonyairól is. A munkavállaló legyen tudatában szaktudása értékével, és igyekezzen érvényesíteni is azt. A tanulóival törődő iskola feladata sem ér véget az érettségi-képesítő ill. szakmunkásvizsgával, hanem tanulói és saját érdekében is részt vesz a tanulók állásba helyezésében, 01. további tanulási lehetőségekről történő informálásban is. A Baranya Megyei Munkaügyi Központ az a szervezet, amely kirendeltségei útján intézményesen segíti a pályakezdőkelhelyezkedését, munkavállalását, ill. felnőttképző tanfolyamokat szervez számukra. Pécsett, Siklóson, Szigetváron, Komlón, Mohácson, Sellyén, Szentlőrincen áll a körzetükből hozzájuk fordulók rendelkezésére. Ezeken a helyeken szerezhetnek tudomást a bejelentett üres állásokról, a munkanélküliek ellátásáról, szakképzési, átképzési lehetőségekről, itt történik a felvételük legvégső esetben pályakezdők munkanélküli segélyére. Itt lehet érdeklődni júliustól arról a 10-12 tanfolyami formáról, amelyet szeptemberben indítanak. Azok az elsősorban szakképzetlen, regisztrált munkanélküli pályakezdők, akik a munkaügyi központ tanfolyamai között nem találnak olyat, amilyet elképzeltek, azok egyéb tanfolyamszervezők tanfolyamain is részt vehetnek a központ anyagi támogatásával. (Kivételt képez a nyelvoktatás.) Az igénylést a tanfolyamra jelentkezést megelőzően kell a munkaügyi központ kirendeltségein elindítani, ott kapnak teljeskörű tájékoztatást is a támogatási rendszer működéséről. Nehéz elfogadni, de tény, hogy a pályakezdők egy része munkanélküliként kéynszerül pályáját kezdeni. A kirendeltségeken az állásközvetítő munkatársak mellett pedagógus tanácsadók is dolgoznék, akik segítséget adnak a hozzájuk forduló pályakezdő munkanélkülieknek további sorsuk, életpályájuk tervezéséhez, szervezéséhez. Javaslatokat tesznek helyzetük megoldásának módjaira is. Czuczor József Baranya Megyei Munkaügyi Központ Diákfotókiállítás - huszonötödször Rétháti László fotója A pécsi kezdeményezésű, hagyományos Országos Középiskolai Fotókiállítás negyedszázados jubileumát ünnepli az idén. 1966-ban - a pécsi Nagy Lajos Gimnázium felhívására, - csaknem másfélezer kép érkezett bírálatra az ország minden részéből -, idén 728 fotót küldött értékelésre hazánk 57 iskolájának 205 tanulója. Változatlanul nagy tehát az érdeklődés és részvétel, mint ahogy kezdettől változatlanok a kiírási feltételek és az a hagyomány, hogy az értékelést és a tiszteletdíjak odaítélését a Magyar Fotóművészek Szövetségének a zsűrije végzi. Ami viszont új (de, remélhetően hagyományteremtő): idén először tisztelte meg a művelődésügyi és közoktatási miniszterünk személyes megjelenésével és értékelésével a kiállítást, mintegy igazolva kiváló hazánkfia, Moholy Nagy László professzor több, mint félévszázados megállapításának igazát: „A jövő analfabétája az lesz. aki nem tud fényképezni! ” Soha nem volt ez az előrelátás időszerűbb, mint éppen napjainkban, amikor 24 órás „képözönben” élünk: képemyőcentrikus világban. A fantáziaölő „TV-képkonzervek” előregyártott panel-ismeretanyaga, a lélekölő krimik ellen a valamit-alkotás, az önkifejezés kézenfekvő módja „korunk népművészete”, a fényképezés! Még egy vitathatatlan értéke a kiállítás-sorozatnak, hogy ez hazánk egyetlen országos művészi igényű rendezvénye, amely megérte negyedszázados jubileumát, és amelynek folyamatosságára biztosíték a kiállításoknak már kilencedik éve új otthont adó 508 sz. Szakmunkásképző iskolavezetésének,a Regős István szakkörvezető tanárnak a munkája. A kiállítás május 11-ig tekinthető mega tanítási napokon Pécsett az Eszék u. 12. sz. alatti iskolai aulában. Dr. Szász János Világkiállítás és a történelem 3. Kerek évfordulók 5. Az ötödik kontinens A párizsi „sorozat” közepette azonban nem állt le az új házigazdák jelentkezése. 1879-ben, ) 880-ban és 1888-ban az ötödik kontinens lépett a színre. Először Sydney dicsekedhetett azzal, hogy otthont adott világkiállításnak Ausztráliában, majd kétszer is Melbourne következett. Magyarázatként e „ráduplázásra” elegendő talán emlékeztetni a két város hagyományos vetélkedésére. Sydney tartja magát Ausztrália „bölcsőjének”, ám Melbourne soha nem mondott le arról, hogy magának tulajdonítsa a kulturális é gazdasági elsőséget. (Ez a tradicionális vetélkedés indokolja többek közt, hogy a főváros rangját sem egyik, sem másik nem kapta meg, hanem „nevető harmadikként” Canberra lett az.) A történelmi időzítést mellesleg itt is tökéletesen oldották meg. 1788-ban kötött ki ]j-Dél-Wales partjainál az Angliából küldött, fegyenceket szállító Első Flotta, így az 1888-as rendezvény egyben a centenáriumi ünnepségek fénypontjaként is szereplhetett. A háttérben persze, ennél több is rejlett. A kereskedelem világméretűvé válása, a sokáig „Isten háta mögöttinek” tekintett földrész fokozatos bekapcsolódása a nemzetközi vérkeringésbe, s nem utolsó sorban az ausztráliai aranyláz lerövidítette az irdatlan távolságokat, ráirányította a figyelmet a déli kontinensre. Melboume-ben mellesleg arany évtizednek is nevezték az 1880-90 körüli periódust, a hirtelen meglódult gazdasági növekedés nyomán ekkor épültek a város cikomyás, agyondíszített házai, árkádai. Más kérdés, hogy a „világhátamögöttisége” miatt az ausztráliai rendezvények összesen sem vonzhattak annyi látogatót, mint az őket megelőző európai világkiállítások: a háromra együttvéve is kevesebben voltak kíváncsiak öt milliónál. Az ezredforduló előtti időszakban még egy rendezvényt szoktak a kiemelt, nagy világkiállítások közé sorolni. Ez a 1893-as chicagói. Az apropó ismét egy kerek évforduló, Amerika felfedezésének 400. évfordulója volt, így az események jó része Kolumbus emléke körül forgott. Az Expo a korabeli értékelések szerint tovább gyorsította az amúgy is tempósan fejlődő Illinois állambeli nagyváros gyarapodását, s jelezte egyben azt a folyamatot is, hogy az Egyesült Államok immár nemcsak a keleti partvidékből áll, hanem - a belső népmozgás és a vasútvonalak révén - fokozatosan „beljebb” helyeződött a súlypont. Chicagóban a nagyközönség már pazar gépkocsi-bemutatót élvezhetett, s a sikert jelzi a csaknem 28 milliós, tömeges érdeklődés. Egyébként Chicago néhány évtizeddel később ugyancsak „duplázott”: 1933-ban a „Haladás évszázadának" szentelt bemutatónak is otthont adott. Ahány ház, annyi terv Lassanként minden eladó. Az önkormányzati tulajdonban lévő lakásokat Pécsett, pillanatnyilag hat szervezet igyekszik értékesíteni. Állami vállalatok és magáncégek egyaránt. Mivel egykori tanácsi lakásokból saját tulajdonú társasházat kívánnak kialakítani, lehetőleg mielőbb. Hogy egy lakóháznak, vagy ingatlannak mely részei idegeníthetők el, s melyek kerülhetnek közös tulajdonba, azt a társaház alapító okiratban határozzák meg, az eredeti funkció figyelembevételével, - tudtuk meg Engert Miklóstól, a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat megbízott főmérnökétől.-Szerinte az egy-egy épületen belül eladott lakások ellenére közös tulajdonban maradnak azok az épületrészek, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az üzemeltetéshez. Ilyen például a mosókonyha, szántó, alagsori tároló, hőközpont. De ezeken a helyiségeken kívül felmérik azokat az épületrészeket is, amelyek funkciójuknál fogva nem kerülnek ebbe a kategóriába. Az üzletekről, műteremlakásokról, raktárakról, garázsokról és más hasonló célokat szolgáló létesítményekről van szó. Ezek bérleti szerződés útján történő hasznosítását az építészeti tervek alapján határozzák meg. így tehát az önkormányzati döntést az irányítja, hogy a helyiséget mire tervezték. A közös tulajdonban maradó épületrészekről az önkormányzatok nem dönthetnek. Csak azokról a helyiségekről, amelyek a megmaradt tulajdoni hányadukat képezik egy-egy épületben. A vegyestulajdonú házak esetében a közös helyiségek hasznosításáról csak a társasház közgyűlése hozhat határozatot, de ezen a gyűlésen az Ingatlankezelő Vállalat illetékese is jogosult résztvenni. És olyan arányban adhatja le voksát a közösséget érintő szavazásban, mint amennyi az általa képviselt önkormányzat megmaradt tulajdoni hányada. Nyilvánvaló, hogy a privatizáció során lényegesen megváltoznak a társasházak tulajdonviszonyai. Mindenesetre erre a PIK, bár előreláthatóan meglehetősen csökkennek feladatai, létszámleépítéssel, átcsoportosításokkal és nagyobb vállalkozókedvvel reagált. R. T. A magyar jazz ünnepe Ma nyílik Pécsett a Magyar Jazz Szövetség rendezésében az a rendezvénysorozat, amely a „Magyar Jazz Ünnepe ’92” címet viseli. A megnyitó ünnepség a Színház téren lesz délután fél 5 órakor, köszöntőt mond Bornemissza Géza. Ezután a Művészetek Házában nyílik meg az a kiállítás, mely a magyar jazz történetét dolgozza fel. Simon Géza Gábor lemezbemutatóval színesíti az eseményt. A fesztivál során fellépnek a Pro-Vocal és a Va-Jazz együttesek a Helyőrségi Művelődési Házban kedden, illetve a Művészetek Házában Gonda Jánossal lesz beszélgetés és koncert. Szerdán este a POTE Aulában gálakoncert lesz, ahol budapesti, pécsi és szekszárdi együttesek lépnek fel: az Orient Dixiland Jazz Band, a Szekszárdi Jazz Quintett, a Deseő Csaba & Digital Way, a Gadó Gábro Band & Bornemissza Mária. M. K.
