Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)

1992-04-26 / 115. szám

Faludi itt, Faludi ott Nem mindennapi csúcstalál­kozót hozott a legutóbb Pécsett lejátszott PMSC - BHG NB I-es női kézilabda mérkőzés. Nemcsak azért, mert mindkét csapat a pontokért harcolva „vérre” menően küzdött, de azért is, mert a két együttes kis­­padján egyaránt volt szövetségi kapitány ült. A pécsieknél Ba­rabás Zsolt, míg a vendégeknél Faludi Mihály. A rossznyelvek szerint Faludi csak azért állt fel a közelmúlt­ban oly viharos gyorsasággal a komlói kispadról, hogy - a sor­solást ismerve - találkozhasson Pécsett a női válogatott szakve­zetőjével. A mendemondának persze a fele sem igaz, az azon­ban igen, hogy a két nagy „sak­kozó” összecsapása létrejött. A mérkőzés előtt kérdeztük Faludi mestertől: miért tűnt el olyan hirtelen Komlóról.- Ma is jó választásomnak tartom, hogy akkor, abban az esetben elvállaltam a komlóiak irányítását - kezdte a napok Szűkült az RSG-keret A Magyar Ritmikus Sport­­gimnasztikai Szövetség elnök­sége hatfősre szűkítette az RSG-sek egyéni olimpiai kere­tét. Ebben helyet kapott Szalay Andrea (Kapos RSG SC) is. A tomásznők számára az olimpia előtti legfőbb erőpróba a június 5-8. közötti stuttgarti Európa-bajnokság lesz, amely egyben a legfőbb válogató ver­seny is. Kaposvár ugródeszka lesz Barcelonára Május 1. és 3. között a ka­posvári városi sportcsarnok há­rom szőnyegén bonyolítják le a 34. szabadfogású Európa-baj­­nokságot. Ez az utolsó lehető­ség arra, hogy - akik még nem tették meg - kiharcolják a bar­celonai nyári olimpiai részvételt biztosító pozíciót. Valamennyi súlycsoport első két helyezettje ott lehet az ötkarikás esemé­nyen. Lévén, hogy a tavalyi várnai vb már kínált hasonló kvalifikációs lehetőséget, min­den súlycsoportban az arany- és ezüstérmesnél rosszabb helyen végzettek is beverekedhetik magukat az olimpiai mezőnybe, hiszen nem személyek, orszá­gok kvalifikálnak. Az EB-k történetének legna­gyobb részvételi létszámára le­het majd büszke Kaposvár. Hu­szonhat ország mintegy 160 sportolója indul. Várhatóan jelentős FÁK - bolgár - török - német viasko­­dás színtere lesz Kaposvár. Agassit megfenyegették Igazán rangos teniszcseme­gének ígérkezik az idei a francia nyűt teniszbajnokság, ami má­jus 25-én rajtol. Erre a férfiak­nál a jelenlegi első 100 helye­zett közül csak egy nem neve­zett, hogy ki, azt nem közölték. Andre Agassi rajtja körül akadnak homályos foltok. Ugyanis a sorsolásra nem ígérte el magát Párizsba, más dolga van. Ha nem ér oda időben, nem kerül főtáblára, selejteznie kell - fenyegették meg burkoltan a francia tomaszervezők. A nők­nél nem lesz ott három „nagyá­gyú”, Navratilova, Sukova és Garrison, ők nem kedvelik a lassú Roland Garrost. visszaforgatását a világot járt edző. - Nagyon sokan óva intet­tek ezen lépésemtől, csakhogy ismerve magamat, mindez nemhogy eltérített volna szán­dékomtól, de sokkal inkább olaj volt a tűzre. Márpedig én ebben a tűzben élek vagy negyven éve. Itt vagy lobogni lehet, vagy megsemmisülni. Nos, ezt az utóbbit nem vállaltam.- Vagyis értsem úgy, hogy gátolták a munkájában?- Mindezt így kimondva, na­gyon leegyszerűsítené a helyze­tet. Örömmel jöttem Komlóra, nagyon jó barátokat, kedves, segítőkész sportembereket is­mertem meg. Csakhogy ők nem tudhatták, mi munkál bennem. Én nem veszíthettem még akkor sem, amikor ők úgy gondolták, hogy túlteljesítettük a tervet. Amit létrehoztunk, az egy na­gyon szigorú, következetes munkának volt az eredménye. Nos, az ott töltött utolsó hetek­ben hajszálrepedések keletkez­tek, amelyek - ismerem a játé­kosokban zajló törvényszerűsé­geket - csakhamar törésekhez vezettek volna. Nem akartam keserű szájízzel távozni a vá­rosból, szemrehányó tekintete­tek között kivonulni abból a sportcsarnokból, ahol annyi me­legséget, annyi örömet kaptam. Barátokként váltunk el, még akkor is ha elcsépelt szóhaszná­lattal szólva: cselekedeteinkre nem tudtuk feltenni a koronát. Ma is szurkolok a fiúknak, s remélem ők sem neheztelnek rám. Végül is távozásomhoz következetlenségükkel éppúgy hozzájárultak, mint szigorú, kö­zös elveinknek ellentmondó ve­zetőik.- Amikor Komlóra került, azt mondta: még egyszer megmu­tatva igazi „körmeit” kíván tá­vozni a kézilabdázók kispadjá­­ról. Most pedig itt szorít egy ki­esőjelölt női csapatnál.- Ez már valóban szívbéli ügy. Valaha a BHG férficsapa­tában kezdtem el foglalkozni a kézilabdával. Most, hogy sza­baddá tettem magamat, megke­resett a sportkör elnöke. Ki tu­dott volna ellentmondani? Ta­lán most még egyszer, utoljára hasznomat vehetik ... Az elképzelés megvalósult. Igaz, Faludi hangjától zengett a pécsi sportcsarnok, s ahogy jött fel csapata, úgy csendesedett el a hazai közönség. A BHG, a Baranyából távozott Faludi Mi­hállyal vitt el pontot a PMSC-től, jóllehet erre hóna­pok óta képtelen volt máshol és más edzővel. Kapu László Közbeszólt a szív ritmus-zavar Visszavonul - 23 évesen Eckert nélkül áll fel a PVSK Eléggé ritkaság, ha valaki 23 évesen, ilyen fiatalon befejezi sportolói pályafutását. Ha mégis megteszi, többnyire nem önszántából vonul vissza, ha­nem az esetek zömében rá­kényszerül, orvosi javallatra mond búcsút. Eckert Péter, a Pécsi VSK labdarúgója is így járt. Egyre sűrűbben jelentkező szívbántalmai miatt idő előtt szögre kell akasztania a foci­csukát. Öt-hat éve derült ki, hogy szívritmus-zavarai vannak. Az orvosok akkor még bíztatták, hogy nyugodtan játszhat, nem lesz semmi baj. Mára kiderült: ha meg akar gyógyulni, akkor nincs tovább. A hosszú élet titka ugyanis nála az, hogy ne terhelje túl magát, a szíve ugyanis a nagyobb terheléskor mindig rakoncátlankodik. Rosszul lett már többször is edzésen, aztán, ahogy lefektet­ték, egy kicsit, mindjárt jobban érezte magát. Harmadik évét húzta le a pé­csi vasutasoknál (összesen 63 meccset játszott náluk), ahol a tavalyi volt a legjobb szezonja, amikor a bajnokságban 13 gólt rúgott. A PVSK előtt saját ne­velésként a PMSC-ben szere­pelt. Nagy csatárreménység­ként tartották ott nyilván, de a fiatal kora miatt nem nagyon került az első csapat közelébe. Mindössze egyszer volt a tűz közelében, a kispadon ült az Üllői úton, az FTC ellen, de nem cserélték be. Előtte és utána a „tarcsiban” jutott szó­hoz.-Ezt a szezont még olyan levezető jelleggel végigcsiná­lom a PVSK-ban, de a bajnoki­kat már nem vállalom. Kár, hogy most abba kell hagynom, mindig is szerettem focizni. Még jó, hogy a kispályástól nem tiltottak, el, azt kifejezet­ten ajánlatosnak tartják. Most persze gondot jelent neki: mi lesz vele ezután, ho­gyan tovább. Érettségije van, autószerelő a szakmája, de úgy fogalmaz: „Inkább ne bízzanak rám egy autót!” Merthogy ab­ból sok jó nem sülne ki, ugyanis eddig csak futballo­zott, abból élt. Azért csak talál magának valamilyen állást, ta­lán valamilyen üzletkötőit, ami közel áll hozzá. Eckert Péter nős, július ele­jére várja a felesége a kisbabát. Akár kisfiú lesz, akár kislány - csak egészséges legyen -, az édesapját nagypályán, tétmér­kőzésen már nem fogja vi­szontlátni. Kár. Bár a papa há­lószaggató vagy okos góljainak a kispályán is szemtanúja le­het... Horváth László LELÁTÓ Morcos az MTK Nézem a Nap-Tv szombat reggeli adását és méltatlan­kodom. No, nem a műsorral volt gondom, sokkal inkább azzal, amit az MTK vezér­karától hallottam. A kék-fe­hérektől négyen - Nagy László elnök, Brünyi Béla szakosztályvezető, Verebes József vezető edző és Híres Gábor, a csapat labdarúgója - voltak a stúdió vendégei és a magukkal hozott videófel­vétellel azt igyekeztek ma­gyarázni, hogy Hartmann Lajos játékvezető rendre az ő terhűkre tévedett a szerdai Vác elleni Magyar Kupa visszavágón. Nem vitás, Híres kiállítá­sán lehet vitatkozni és a fel­vétel egyértelműen bebizo­nyította, hogy Morozov a les címén meg nem adott gól előtt valóban nem állt lesen. Verebes József mondta a magáét és ami azt a bizo­nyos gólt illeti, igaza volt. Méltatlankodni csak ez után kezdtem, mert az edző kép­telen volt elfogadni, hogy a játékvezető számára ott a pá­lyán az adott pillanatban nem áll rendelkezésére a vi­deó, neki a másodperc tört része alatt kell döntenie. Hi­ába magyarázta Verebesnek a riporter, hogy a játékveze­tői tévedés benne van a pak­liban, ő továbbra is rosszin­dulatot vélt felfedezni Hartmann bíró ténykedésé­ben. Amióta létezik a futball és vannak játékvezetők, szá­molni kell a bírók tévedésé­vel. Távol áll tőlem, hogy Hartmann védő ügyvédjének szerepkörében tetszelegjek, de kizárt dolognak tartom, hogy dacból ítélt volna az MTK ellen, kockáztatva ez­zel játékvezetői pályáján a további lehetőségeket. Va­lószínűbb, hogy Hartmann rossz napot fogott ki, elné­zett néhány esetet, de ezzel számolni kell ebben a játék­ban. A kapus is elnézhet egy lövést, amiből gólt kap, a csatár is kihagyhat egy or­dító gólhelyzetet és senki­nek sem jut eszébe, hogy ezt szándékosan tette. Ez is benne van ebben a játékban. A többször visszajátszott videófelvételről az is kide­rült, hogy Verebes József segítőtársa, Bolla Péter pá­lyaedző hisztérikus jelenetet rendezett a játékvezető orra előtt. Nem véletlenül mu­tatta fel neki is a piros lapot Hartmann és nem ülhetett tovább a kispadon. A ripor­ter kérdésére Verebes ezt a jelenetet azzal magyarázta, hogy Ballá a játékosokat igyekezett nyugtatni. Brünyi Béla érezvén a helyzet ko­mikumát, megszólalt, mondván: ezért az esetért megbüntették a pályaedzőt, ők is elítélik tettét, mert va­lóban nem csitított senkit, inkább olajat öntött a tűzre. Verebes erre Brünyibe foj­totta a szót, szerinte ez nem tartozott a történethez. Sze­rencsére Nagy László elnök higgadtabb volt társainál és tárgyilagosan összefoglalta az eseményt. Részben megértettem az MTK vezetőinek indulatát, hiszen zsebre ment a játék. A csapat nem került a Ma­gyar Kupa döntőjébe, elma­radt a prémium, az esetleges nemzetközi szereplés lehe­tősége. Most mindent elkö­vettek azért, hogy vélt igaz­ukat bizonyítsák, írásos nyi­latkozatokat adtak ki és a te­levíziót is igénybe vették, ahol a fővárosi és a környé­ken lakó nézők lassítva lát­hatták a vitatott példákat. Azt viszont nem értem, és a valójában ez a méltatlan­kodásom igazi oka, hogy pár héttel korábban miért nem éltek hasonlóval, amikor a Siófok elleni Magyar Kupa mérkőzésükön az ellenfelet sújtották a játékvezetői té­vedések. Jogos lenne a kék-fehérek ilyen fokú fel­háborodása, ha akkor is ki­adnak nyilatkozatokat és felkérik a televíziót, lassítva mutassa be azt a videófelvé­telt, melyen jól látható, hogy őket segítette a játékvezető. Ráadásul annak a meccsnek a bírája nyilvánosan is elis­merte melléfogásait. így az egész MTK-akció kissé ne­vetséges. Lugano Svájcnak a Lago Maggiore és a Comói-tó közé beékelődő déli csücskében, a tartománynak nevet adó Ti­­cino-folyó, és a Luganói-tó 1500 m-es hegycsúcsokkal ko­szorúzott, pálmafákkal tarkított völgyében megbúvó 30 ezres kisvárosa. Itt rendezték meg immár 15. alkamommal azt a húsvéti nemzetközi női labda­rúgó-tornát, amelyen a pécsi BAT Dohánygyár által támoga­tott Fortuna FC lányai a 6. he­lyet szerezték meg. Mérkőzé­seik között mindig volt annyi idő, hogy a városka egyéb spor­téletébe is kissé bapillanthas­­sunk. A svájci labdarúgást sohasem jegyezték a világon a legjobbak között. Ez mondjuk német, vagy angol szemmel nézve va­lahogy még csak érthető, ám a magyar meccsekhez szokott tu­dósító számára bizony egészen másként fest. Az FC Lugano együttese a bajnokság élcso­portjába tartozik, és ha legtöbb Három dél-amerikai válogatott az FC Luganoban Foci, amúgy svájciasan Fortuna az amatőröket is profivá varázsolta játékosuk neve a magyar olvasó számára nem is mond sokat, vannak akik bizonyára nem is­meretlenek a focirajongók előtt. Galvao, Esposito és Graciani ugyanis nem másutt, mint Dél-Amerikában tanulták a fo­cit, ma is mindhárman hazájuk válogatottjai. A húsvét hétfő reggelén tar­tott edzésükön a magyar szem­lélő bizony csak vágyakozva gondolhatott arra, mi lenne, ha a pályán lévők közül csak né­­hánnyal is versenyezhetne erő­ben, gyorsaságban és nem utolsó sorban a labdazsonglőr­­ködésben a hazai NB I-es játé­kosok csak némelyike is. Azok a fiúk ugyanis röpke másfé óra alatt bemutatták, hogyan is kell egy edzésen végigzongorázni a labdás ügyességi gyakorlatok kimeríthetetlen skálája mellett az erő- gyorsaság- és állóképe­séget karbantartó feladatokat olyan intenzitással és szemmel látható jókedvvel, amit itthoni fociedzésen még sosem láttam. Igaz, ott a profizmus nem úgy kezdődik, hogy „ha majd fizettek, akkor focizok”, hanem igenis keményen meg kell küz­deni a csapatba kerülésért. Az is igaz, hogy nem csak a fizetések, hanem a körülmények is profi szintűek. Luganoban például két nagy stadion található, a meccspályák mellett természe­tesen féltucatnyi ugyancsak ápolt füvű edzőpályával, és amolyan végletként még az edzésen elrúgott labdák ösze­­szedésére is van külön embe­rük. Ám a nagy csapatok mel­lett, egy sor, a város vonzáskör­zetéhez tartozó, és a helyi baj­nokságban szereplő együttes lé­tezik, egy legalább néhány száz főt számláló kstelepülés már el sem képzelhető focicsapat és kivilágított pálya nélkül. Ugyan a labdarúgás a legnép­szerűbb sportág errefelé is (és nemcsak a férfiak, hanem egyre inkább a nők körében is, a Ra­pid Luganonak például négy női együttese van), a többit sem ha­nyagolják el. Éppen most épül a városka második fedett jégsta­dionja, a tornatermeket, fit­­ness-klubokat egyéb sportléte­sítményeket pedig kísérőnk sem tudta hirtelenjében összeszá­molni. Visszakanyarodva a női foci­tornához, már akkor meglepőd­tem, amikor a szervezők el­mondták, hogy kb 70 ezer svájci frankba került a rendez­vény (ez majdnem négymillió forint), ám akkor még jobban, amikor kiderült, hogy ebből írd és mondd, 500 frankot adott a város, a többit néhány „focibo­lond” szponzortól szedték ösz­­sze. A női foci itt sokkal nép­­szerűb tehát, mint odahaza, Olaszországban például négy ligában rendeznek bajnokságot, az elsőben többnyire profi játé­kosok kergetik a labdát. A leg­jobbak pedig nem is akármilyen színvonalon, erőben és játéktu­dásban bőven vetélkedhetnének a magyar másod-harmadosz­tályban szereplő férfiakkal is. Ilyen körülmények között pedig a pécsi lányok 6. helye minden várakozást fölülmúlt, hiszen egy ízig-vérig amatőr­együttes vette föl személyük­ben a harcot az európai női klu­bok néhány legjobbikával. Sz. Zs. vasárnapi 7 A kispadon: Eckert búcsúmeccse előtt Fotó: Szundi György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents