Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-23 / 112. szám
1992. április 23., csütörtök üj Dunántúli napló 3 Komlói Pedagógus Kórus Egy amatőr kórus útja a sikerig Göncz Árpád ajánlotta őket Kanadában 1978 őszén Szabó Szabolcs, aki addig sok évig a Komlói Munkáskórusban tevékenykedett segédkamagyként, kollegájával, Nagy Ernővel végigkopogtatta a barátok, ismerősök házait, olyanokét, akikről sejtették, hogy szívesen énekelnének együtt: alakítsanak egy kis kamarakórust. A hívásra több mint húszán jelentkeztek, s így alakult meg a Komlói Pedagógus Kórus.- Teljesen amatőr módon működtünk, pénzt senkitől nem kaptunk, igaz, hogy az Ifjúsági Ház tizennégy éve nem kér terembért a próbákért, és már ez is nagy könnyebbség. Amit igyekeztünk nem amatőr módon csinálni, az az éneklés volt. Az elmúlt majd’ másfél évtized alatt mintegy háromszáz művet tanultunk meg és adtunk elő; állandóan 20-25 mű szerepel a műsorunkon. Ezek között mindenféle darabok találhatók, az egyszólamú népdaltól a reneszánsz madrigálon és a barokk egyházzenei műveken keresztül Kodály- vagy éppen Szokolay-művekig. Legutóbb Kodálytól a „Jézus és kufárok”-at, a „Balassi Bálint elfelejtett éneké”-t, illetve Szokolay Sándor az erdélyi falurombolás ellen komponált „Ima rontás ellen” című művét tanultuk, s készülünk előadni. A Komlói Pedagógus Kórus az évek során szép sikereket ért el a hazai és a nemzetközi porondon egyaránt. Megalakulásuk után nem sokkal már a Rádió kórusmozgalom-műsorában szerepelhettek, s legelső fesztiváli próbálkozásukkal rögtön aranykoszorús diplomát érdemeltek ki. Egyik legsikeresebb évadjuk volt az 1989-es, mikoris a budapesti Nemzetközi Kórusversenyen aranyoklevelet és karnagyi különdíjat nyertek, Pécsett pedig bejutottak a kórusfesztivál gálájára, és a közönségdíjat is hazavihették. Ekkor jelent meg első hanglemezük is, s mindmáig csak azért nem követte több, mert a lemezkiadás költségeinek egy részét a kórustagoknak kellene viselniük. Egyre-másra szaporodtak a külföldi meghívások is, szinte egész Európát bejárták már. De a sok út közül is különösen emlékezetes volt az ausztriai Spittalban rendezett verseny 3. helyezése rangos nemzetközi mezőnyben, és a két erdélyi illetve finnországi út.-A múlt szép élményeit mindig csak a jövő tervei, a megvalósítandó feladatok múlhatják felül. Hogyan alakul a Komlói Pedagógus Kórus idei évada?- Nagy megtiszteltetésnek vesszük, hogy az április 25-én nyíló Bárdos-napokra meghívást kaptunk, s hogy a megnyitón a rendező Bárdos Lajos Kórus után a mi fellépésünk zárja a koncertet. Júniusban a Mánfai templomban megtartjuk szokásos évadzáró hangversenyünket, ami idén egy kicsit előrejött, mivel a nyáron az olaszországi Romagna megye számos városában turnézunk. Nagy örömünk és gondunk is egyben, hogy meghívtak bennünket a kanadai magyar napokra, méghozzá Göncz Árpád, köztársasági elnök javaslatára - sajnos, a baj az, hogy amatőr kórusként kevés a pénzünk, s ezért egyelőre nem biztos, hogy eleget tudunk-e tenni az invitálásnak. De persze még nem adtuk fel a reményt! M. K. Világkiállítás-történelem 1. Alternatív tankönyv- és taneszköz-kiállítás A kristálypalotától a Makovecz-pavilonig A parádés sevillai Expo, a genovai, Kolumbus emlékének szentelt nemzetközi rendezvény, s persze, az 1966-ra kitűzött budapesti világkiállításról szóló hírek az elmúlt hónapokban enyhén szólva rázúdultak az olvasókra, a tv-nézőkre. Úgy is fogalmazhatunk: többé-kevésbé divattémává vált az Expo. Pedig - ha jobban belegondolunk - a világkiállítások elválaszthatatlanok a kereskedelem vagy az iparfejlesztés megannyi kérdésétől, a kiállításoknak megvannak a maguk historikusai is: az i. e. II. századból származik például egy olyan egyiptomi papirusztekercs, amely arról számol be, miként gyűjtötte össze és bocsátotta közszemlére az egyik fáraó kora kézműveseinek legfényűzőbb termékeit. A kiállítás - a közvetlen árucserén, a mindennapos vagy hetenkénti „nagyvásáron” túlmenő kereskedelmi esemény gondolata a XVIII. században jelenik meg ismét a „Salon des beaux arts”, a képzőművészeti szalon divatjában, amely mindenekelőtt a francia fővárosban hódított. Szélesebb közönséghez szóltak ebben az időben az általános kiállítások, amelyek (1789 -Genf, 1790-Hamburg, 1791 - Prága, majd 1798-ban ismét Párizs) voltaképpen a modem értelemben vett világkiállítások előfutárainak tekinthetők. Céljuk az volt, hogy bemutassák: mire képes a hazai ipar, s ezáltal elősegítsék annak fejlődését. Ez a folyamat vezetett el a múlt század közepére az első igazi világkiállításokhoz az 1851-es londoni „általános és nemzetközi” rendezvényekhez. 1. London Anglia akkor a világvezető gazdasági hatalma volt, legvőbb céljának tekintette a szabad kereskedelem kibontakoztatását, ezért érthetően szélesre tárta kapuit a külföldi kiállítók előtt. 1851. május 1-jén .százezrek vonultak a Hyde-parkba, a megnyitóra. A nyitva tartás fél éve alatt vagy 6 millióan követték őket. Viktoria királynő maga is élete legszebb napjaként emlékezett a díszes eseményre: félje, Albert herceg, pedig a rendezvény tán leglelkesebb támogatója volt. A londoni kiállítás fényes sikert hozott. A század közepén beindult tartós fellendülés, a viktoriánus optimizmus, s persze ipari túlsúlya birtokában Anglia triumfálhatott. „E kiállítás közgazdasági tekintetben nevezetes momentum. Mióta emlékezünk, és civilisatió létezik, első eset ez, hogy nemzetek a földnek minden részeiből egy czélnak kedviért egy pontra sereglenek össze, s eszük, szorgalmuk, földjük és éghajlatuk terményeit egymás mellé fektették: hogy lássanak mindannyian mindent, mit ember és természet jelenleg előállítani tud” - olvashatjuk a korabeli újságokban a beszámolót. Tény, a kiállítási csarnok, az 560 méter hosszú és 42 méter magas, öntöttvasból és üvegből emelt Kristálypalota maga is világszenzációvá vált: itt vonult fel 28 nemzet 17 ezer kiállítója. 2. Párizs A siker láttán nem maradhatott le sokáig a nagy vetélytárs, Párizs sem. 1855-ben azt akarták bemutatni, miként hasznosították a londoni tapasztalatokat, s mi újat hozott létre 4-5 év alatt az emberiség. Itt fogalmazták meg: „Az emberi nem munkásságának haladását időről időre fel kell tüntetni”, ezért hozzávetőleg 5 évenként világkiállítások rendezendők. S ettől kezdve a gyorsuló folyamatot jószerivel csak a háborús időszakok akaszthatták meg - persze csupán átmenetileg. A párizsi kiállítás anyagi sikert hozott a rendezőknek, jött hát nyomában az ír főváros, Dublin, majd 1862-ben újból a „világ műhelye”, a büszke Anglia székhelye látta vendégül a kiállítókat. 1851-ben találták fel a derék britek a változó összegű belépőjegyet: többet kellett fizetni az első hónapokban, mint a zárás felé közeledve, többet a hétvégeken, mint hétköznap, és így tovább. Újabb öt év, és ismét Párizs. 1867-ben a Mars-mező (Champs de Mars) a helyszín, amely akkoriban még külső, a város szinte kietlen részének számított. Ezúttal az alumínium szélesebb körű „bemutatkozása” és a földgázfűtés műszaki megoldásának felvonultatása hozhatta izgalomba a szakértőket. Igaz, a nagyközönséget inkább foglalkoztatta a párizsi szabók sztrájkja, ami miatt nem láthattak egy sor, előre bezengett divatkreálmányt. De bemutatták a két évvel később megnyitott Szuezi-csatoma diorámáját vagy a Hollandiából hozott, szabályosan működő gyémántcsiszoló műhelyt. Ahogy az előző alkalommal külön csarnokot biztosítottak a képzőművészetnek, úgy most sem szorultak háttérbe a festők és a szobrászok. A világkiállítás ideje alatt mutatták be Offenbach új operettjét: „A gerolsteini nagyhercegnő”-t is. (FEB) Frankofon napok díszdoktoravatással (Folytatás az 1. oldalról) kényszerű közjátékot a vendégekért Budapestre induló busz ugyanis cserbenhagyta az esemény szervezőit és egyszerűen lerobbant. Az akadémia pécsi székházában, a Vasvári-villában jókora késéssel kezdődő megnyitó hangulatát, dr. Vígh Árpádnak, a párizsi Magyar Intézet jelenlegi igazgatójának derűs, köszöntő szavait ez legkevésbé sem befolyásolta. Majd a québeci Laval Egyetem professzorát, Michel Tétu gondolatait halhattuk egy olyan konferencia nyitányaként, amely kivételes eseménnyel zárul a hét végén: szombaton délelőtt a találkozó résztvevői megalakítják a Közép-Kelet Európai Frankofon Tudományos Társaságot. Belgiumtól Kanadáig és Afrika számos országáig - ahol a francia nyelv él - és mindenütt, ahol kultúrahordozó szerepet tölt be, igen fontos e nyelvnek, a nyelv művelésének, irodalmának, mintegy a nyelv életének a vizsgálata. A megalakuló társaság ezért is szövetkezik arra, hogy első lépésként az osztrák, cseh, lengyel, magyar, délszláv, román nyelvterület francia nyelvű, vagy nemzeti nyelven frott, de francia vonatkozású kiadványainak a teljeskörű bibliográfiáját készíti el. Mint az első alkalommal, kiadvány készül a francia nyelvű konferencia anyagáról most is, amelyből a meglepetés sem marad el. A szaktanulmányok mellett tervezik, egy készülő regény részletének a megjelentetését is. A szerző a konferencia egyik jeles vendége, Jean Marcel Paquette, híres kanadai író, ráadásul a római birodalom végnapjait is felidéző műben - amely századunk dekadenciájának ironikus metaforája - a hun Attila király is szerepel. Tegnap pohárköszöntővel zárult a nap, hogy ma már munkaprogram, kerekasztalbeszélgetések következzenek, ahol francia, majd a nem francia nyelvű országok frankofon kultúrájáról folyik majd az eszmecsere, és este a Kodály Gimnázium valamint a Mátyás király utcai Általános Iskola vendégei - a Lyoni Gyermekkórus -, azaz a népszerű lyoni „tücskök” lépjenek fel a pécsi Bazilikában. Pénteken délelőtt a Janus Pannonius Tudományegyetem Ifjúság úti aulájában folytatódik a konferencia, délután már csak a nyelvészet kérdéseiről. A program szerint 17 órától jeles esemény színhelye lesz az aula, ez alkalommal fogadja díszdoktorává svájci nyelvtudós Yves Bridel és az osztrák művészettörténész Erik Larson profeszszorokat a Janus Pannonius Tudományegyetem. Az esemény házigazdája dr. Ormos Mária, az egyetem rektora lesz, majd dr. Krippl Zoltán, Pécs polgármestere is fogadást ad. B. R. A Baranya Megyei Pedagógiai Intézet április 28-tól május 11 -ig alternatív tankönyv- és taneszköz-kiállítást rendez a pécsi Nevelők Házában. A kiállítás a Tankönyvesek Országos Szövetségének gyűjteményét tartalmazza, amelyet az utóbbi években elszaporodó magánvagy különféle társasági és intézményi kezdeményezésre létrehozott és kiadott kiadványokból hoztak létre. A kiállítás segít tájékozódni a tankönyvpiacon, és lehetővé teszi a legmegfelelőbb könyv, taneszköz kiválasztását. Megtekintehtő munkanapokon 10.00-16.00 óráig. A megnyitó április 28-án 14.00 órakor lesz kiadók részvételével, árusításra és eszmecserére is lehetőség nyílik. HAKEDD, AKKOR... KISKEGYEDÜ! Elvetetné, ha tehetné? York mm Amerika tűét!' im-S f. ttis«« Keressék a hírlapárusoknál!!!
